꧁♡︎ ♡︎♡︎꧂

Chan másnap reggel a buszmegállóban majd kiugrott a bőréből. Most fogja odaadni Jeonginnak a meghívót a szülinapjára. Bár rajta kívül sokan lesznek még ott, mégis annak örülne a legjobban, ha Innie is eljönne.

A távolban már lehetett látni a megállóhoz siető alakját. Chan úgy érezte menten elájul az izgalomtól. Amikor odaért mosolyogva intett az idősebb felé és odament hozzá.

-Jó reggelt Chan!-mosolygott rá. Remélni tudta, hogy nem látszik rajta hogy reggel még sírt.

-Szia Innie! Mi újság? Lesz ma angol órád?

-Nem.

-Hyunjin mondta, hogy nem megy neked. Segítsek?

-Hyung, nem akarok plusz terhet a válladra! Sokat kell tanulnod!

-Már nem!-mosolyodott el győztesen.

-Sikerült rávenned a szüleid?

-Igen, úgyhogy jövőre érettségizek!

-Örülök hogy sikerült végre!-mosolyodott el halványan.

-Visszatérve az angolra, szeretnéd akkor, hogy segítsek?

-Ezen a héten még ne, más tantárgyakból írok. Szerintem a jövő hét végén lesz jó.

-Az viszont nekem nem lesz jó!-vakarta meg a fejét. -Apropó! Már majdnem elfelejtettem!-nyújtotta felé a borítékot.

Óvatosan kinyitotta és belenézett a tartalmába.

-Tényleg, jövő héten már a szülinapod lesz!-jutott az eszébe hirtelen.-De engem miért hívsz meg?

-Mert barátok vagyunk! Vagy rosszul tudom?

-Nem, csak egy kicsit meglepett!

Amíg eltette a táskájába a meghívót Chan gyorsan írt Hyunjinnak, hogy foglaljon le egy hármas ülést nekik.

Pár perc múlva meg is érkezett a busz, Chan pedig a kezét megfogva húzta Hyunjin felé. Jeongin meglepődve követte, nem tudta hova húzza az idősebb, de amint észrevette kihez mennek rögtön elpirult.

-Sziasztok!-ült az ablak mellé Jinnie. Jeongint középre ültették, így mindketten közel lehettek hozzá.

Gyorsan üdvözölte Chant, majd Innie arcára is adott egy apró puszit. Tettére a kisebb majdnem elájult, szíve pedig túlcsordult a szeretettől.

-Itt vannak a meghívók!-nyújtott át néhány darabot Hyunjinnek.

-Pár osztálytársamat is meghívok a bulira.-magyarázta Jinnie Jeonginnek.

-Biztos többen fognak jönni, mintahány meghívót kiosztottunk!-sóhajtott gondterhelten.

-Abban én is biztos vagyok! Kell neked ilyen jóképűnek kinézned! Az összes csaj az én pasimra vadászik!-húzta fel az orrát Hyunjin.

-Tudod jól, hogy nem érdekel más, csak te!-simította meg a karját. Legszívesebben többes számba mondta volna, de nem merte Jeongin jelenlétében megkockáztatni.

꧁꧂

-Úristeeeen!-ujjongott Felix. Barátai szinte kicsattantak az örömtől, mikor Innie elmesélte a reggel történéseit.

-Sziasztok!-csatlakozott hozzájuk Minho. -Neki mi baja?-mutatott a vigyorgó Felixre.

-Boldog.-válaszolt röviden Seungmin.

-Jeonginnek végre sikerült társalognia Hyunjinnel é...-mondta Changbin. Nem tudta befejezni, mert Jisung azonnal a szájára tette a kezét. Minho még nem tudott Jeongin többszerelműségéről, nem is most akarták neki elmondani.

-Mi a baj?-nézett rájuk kérdően.

-Semmi semmi!-engedte el Jisung Changbint.

-Egyszer úgyis rájön, szóval tök mindegy!-hajtotta le a fejét Innie.-Szerelmes vagyok Hyunjinba!

-Nahát!-lepődött meg Minho.-De ugye tudod, hogy együtt van egy végzőssel? Asszem Chan a neve!-gondolkozott.

-Tudom, és az a helyzet, hogy...belé is szerelmes vagyok!

-Oh! Na erre nem számítottam!-motyogta.-Ez az amitől Felix boldog?

-Ő a legnagyobb shipper közülünk! Szerintem jobban szeretné, ha ők hárman összejönnének, mint Jeongin!

-Oké. Engem nem zavar, szóval feleslegesen titkolóztatok!-nevette ki őket.

-Nem akartuk, hogy máshogy nézz rá!

-Az sem zavart eddig, hogy Changbin együtt van Felixel, nem fogok ezért bántani senkit!

-Azt jól teszed, mert ebben a társaságban mindenki meleg!-jegyezte meg Seungmin. Erre a kijelentésre Jisung rögtön lehajtotta a fejét.

-Te is az vagy Jisung?-nézett rá meglepődve Minho.

-Sajnálom, hogy nem mondtam hamarabb!

-Ne sajnáld, én is az vagyok!-ölelte meg. Han arca felragyogott az örömtől, a többieket is meglepte Minho kijelentése.

-Most hogy megtörtént a csoportos coming out, indulhatnánk a termekhez mert mindjárt becsengetnek!-szólt közbe Changbin.

꧁꧂

-Mégis mit vegyek neki?-nyöszörgött Innie. Órák után úgy döntöttek kimennek levegőzni, de hamar megbánták.

-Miért jöttünk ki ilyen kurva hidegben?-morgott Seungmin.

-Mit tudom én, bentről nem látszott, hogy ilyen hideg van!

-Úgy néz ki Changbin nem fázik!-mutatott Jeongin az említett felé, aki fekete ujjatlanban focizott.

-Changbin, ne most játszd az eszed, nagyon gyorsan vegyél fel valamit vagy nyakon váglak!-ordított Felix. A többiek nevetve nézték a megszeppent Changbint ahogy Felix utasítására felveszi a dzsekiét.

-Visszatérve Innie kérdésére, fogalmam sincs minek örülne!-mondta Jisung.

-Engem is meghívtak!-mutatta a borítékot Minho.

-Engem is. Elolvastátok mi van a meghívón? Egy főt magunkkal vihetünk!-mesélte Felix izgatottan.

-Nem is vettem észre!-motyogta Jeongin.

-Sungie, eljössz velem?-nézett rá Minho.

-É-én nem is tudom...-dadogta.

-Persze hogy elmegy veled!-vágta rá helyette Seungmin, látva hogy Jisung nem tud normálisan válaszolni.

Kis idő múlva az eső is eleredt, úgyhogy be kellett menniük az épületbe.

-Seungmin, eljössz velem?-nézett rá boci szemekkel Jeongin. Az idősebb meglepődve fordult felé.

-Mégis miért?

-A barátom vagy, és nem akarok egyedül lenni a bulin!

-De ott lesznek a többiek is!

-De ő el lesznek egymással, én csak harmadik kerék lennék mindenhol! Kééérleeek!-könyörgött.

-Ám legyen, elmegyek veled! Bár továbbra is feleslegenek érzem, Chanék biztos figyelnének rád!

-Ő a szülinapos, mindenki körülötte lesz! Nem lesz arra ideje, hogy rám figyeljen!

-Ahogy gondolod! Inkább azon kéne most aggódnom, hogy fogok hazamenni ilyen esőben!-nézett ki az ablakon.

-Nem hoztál ernyőt?

-Nem számítottam az esőre, reggel nagyon jó idő volt!

-Hyung, mostmár kezd őszülni az idő, inkább legyen nállad esernyő, minthogy soha! Odaadjam az enyémet?

-Ide ne merd adni, megfázol!

-De így meg te fogsz!

-Nem lakok olyan messze kibírom. Na meghát addigra lehet eláll!

꧁꧂

-Szia Innie!-ült le mellé a két idősebb az ebédlőben.

-Sziasztok!-mosolyodott el halványan. A pár ismét megölelte őt és hozzáfogott az ebéd elfogyasztásához.

-Olyan furcsa, jövő héten már október lesz!-mondta Hyunjin.-Ti elhiszitek, hogy már eltelt egy hónap?

-Nehezen, de igen. Kemény volt ez az egy hónap nekem!-vakarta meg Chan a tarkóját.

-De mostmár pihenhetsz egy kicsit!-tette hozzá Innie.

-Valóban! És veled mi újság, hogy telt ez az egy hónapod?

-Ugyanúgy mint tavaly, talán a végefelé jobban!

-Mitől?

-Hogy itt vagytok velem!-vallotta be pironkodva. Chan és Hyunjin egymásra nézve megértették mit gondol a másik, majd két oldalról közrefogva ölelték meg kis barátjukat.

-Mi is boldogok vagyunk, hogy itt vagy velünk!

Hyunjin bólogatva helyeselt, majd visszatért az evéshez. Jeongin is evett néhány falatot, de több nem ment le a torkán.

-Hány órátok lesz még?

-Egy.

-Nekem is.

-Akkor az iskola előtt találkozunk!-állt fel az asztaltól Chan.

-Szia Innie!-köszönt el Hyunjin is, majd ő is elment.

Jeongin hátra fordulva meglátta vigyorgó barátait.

-Remélem minél hamarabb összejöttök!-mondta Jisung.

-Azt én is remélem!-suttogta halkan Jeongin.