꧁♡︎ ♡︎♡︎꧂

-Olyan cukik voltatok!-ugrált Felix. Amint Jeongin visszatért a terembe barátai rögtön letámadták.

-Annyira be van zsongva, hogy még le is fotózott titeket!-mutatott Seungmin Lixre.

-Felix!-kiáltott rá Jeongin vörös arccal.

-Nézd, itt vannak! Küldjem át?-nyomta az arcába a telefonját. Az egyik képen csak egymás mellett ülnek, a másodikon pedig éppen megölelik egymást.

-Ugye tudod, hogy ettől még dühös vagyok rád!

-Hamar megbékélsz!-legyintett Felix. Gyorsan átküldte a képeket, majd visszaült a helyére. A tanár is bejött a terembe, elkezdődött az utolsó órájuk.

꧁꧂

Óra után szomorúan távozott a teremből. Soha nem ment neki az angol, mindig butának érezte magát ezen az órán.

-Szia!-karolta át a vállát Hyunjin.-Miért szomorkodsz?

-Nem megy az angol! Olyan hülye vagyok belőle!-panaszkodott.

-Szóljak Channak? Szerintem szívesen segít majd neked!

-Nem akarom terhelni! Ígyis sokat kell tanulnia az érettségire!

-Nem terhelnéd! Nekem se ment sokáig, de segített nekem és most már megy!

-Majd ha kevesebb lesz a tanulnivalója!

Az út további része hamar eltelt, Innie házánál elköszöntek egymástól, Hyunjin pedig tovább ment.

Jeongin becsukta maga mögött az ajtót, nekidőlt és lassan lecsúszott a földre.

-Innie drágám, te vagy az?-hallotta meg az anyja hangját a konyhából.

-Igen!-kiáltotta vissza. Felkelt, majd felrohant a szobájába. Kipakolta a tanulnivalókat és nekiállt a házi feladatainak.

-Innie!-nyitott be hozzá az anyja. -Miért kell ennyire agyon tanulnod magad? Alig értél haza és máris az asztalodnál gubbasztasz! Mindenből ötös vagy drágám, egy kicsit pihenhetnél mielőtt nekilátsz a leckédnek!-simogatta meg a haját.

-Bocsánat!-hajtotta le a fejét.

-Mesélj, milyen napod volt? Odamentél azokhoz a helyes fiúkhoz?

Jeongin anyja régóta neveli egyedül a fiát, teljesen elfogadja őt olyannak amilyen. Az sem zavarta, mikor Innie bevallotta kétfelé ágazó szerelmét, megpróbál segíteni neki, hogy összejöjjön a két fiúval.

-Hát az az igazság, hogy...-halkult el hirtelen. Anyja rögtön vette a lapot és hatalmas ujjongásban tört ki.

-Annyira büszke vagyok rád!-ölelte magához.-Hogy sikerült? Egyáltalán hogy mentél oda hozzájuk?-ült le az ágyra.

Részletes beszámolója után ismét megölelték egymást, Innie pedig megmutatta a Felix által készült fotókat.

-Aranyosak vagytok együtt! Remélem minél hamarabb összejöttök!

-Anyaaaa!-vörösödött el Jeongin.

-Jólvan, beken hagylak akkor!-nevetett fel. Halkan becsukta maga után az ajtót, Jeongin pedig folytatta a matek házit.

꧁꧂

Chan időközben végzett az iskolában. Rögtön felhívta Hyunjint, tudta, hogy barátja alig várja hogy beszámoljon neki.

-Annyira aranyos, azt hittem elájulok mikor megöleltem!-áradozott a telefonba.

-Tudom, ismerem az érzést!-mosolyodott el halványan ahogy visszagondolt a délelőttjére.

-És most? Lehet nála esélyünk?

-Továbbra sem tudom pontosan. Lehet egyenlőre még csak barátnak tekint minket.

-Ajj!-szomorodott el Hyunjin.

-Nem szabad megfeledkezni arról, hogy még csak ma találkozott velünk először! Attól még, hogy Felix mesélt nekünk róla az még nem jelenti azt, hogy ismert minket!

-Igazad van!-ismerte be csalódottan.

-De ettől még nem adjuk fel! Holnap is találkozunk vele!

-Addig bejelölöm ismerősnek.

-Jó ötlet, én is bejelölöm. Holnap még a meghívókat is ki kell osztanom!-töprengett magában Chan.

-Jeongint is meghívod akkor?

-Természetesen!

-És mivan ha nem akar eljönni?

-Jinnie, ne gondolj rögtön a rosszra!

-Te is tudod, hogy félek!-csuklott el a hangja.

-Ne sírj, nincs semmi baj!-nyugtatta. -Ez csak egy egyszerű buli, ha nem jön el akkor sem leszünk szomorúak, igaz?

-Nem, nem leszünk.

-Ne stresszeld előre magad, feleslegesen aggódsz!

-Oké, rendben.-suttogta Hyun.

-Menjek át?

-Nem, megleszek!-válaszolt gyorsan.

-Biztos?

-Igen, egészen biztos! Egyébként mondta Innie, hogy nehezen megy neki az angol. Mondtam, hogy te biztos szívesen segítenél neki, de elutasította, mert ígyis sokat kell tanulnod!

-Nem sokáig! Meggyőzöm anyáékat, hogy jövőre érettségizzek!

-Sok szerencsét hozzá!

-Kelleni fog...-vakarta meg a tarkóját az időközben hazaért Chan.

-Most értél haza?

-Igen.

-Akkor leteszem, holnap találkozunk majd! Szeretlek!-búcsúzott el Hyunjin.

-Én is téged!-mondta Chan, majd bontotta a hívást.

Hyunjin rögtön megkereste Innie profilját és bejelölte ismerősnek, Chan is hasonlóképpen tett.

Jeongin bosszúsan nézett rá a telefonjára, azt hitte a barátai üzengetnek neki. Pedig világosan elmondta nekik, hogy délután 4 óráig tanul, addig ne írjanak neki!

Amint meglátta az értesítést majdnem lefordult a székéről. Gyorsan visszajelölte őket, majd kiment a konyhába inni egy pohár vizet.

Amikor visszatért újabb értesítés fogadta. Hyunjin rögtön csinált egy csoportot amibe mindhármukat felvette.

Hyunjin
Sziasztok!❤

Chan
Szia Jinnie!

Jeongin
Szia hyung!

Hyunjin
Mi jót csináltok?

Chan
Tanulok, te?

Hyunjin
Folytatom a sorozatom

Jeongin
Én is tanulok

Hyunjin
Csak én szoktam pihenni?

Chan
Könnyen beszélsz!😒
Állandóan tanulnom kell!😭

Jeongin
Ne szomorkodj hyung!
Hyunjin hyung lehet még ki akarja élvezni az utolsó évét amikor nem kell sokat tanulnia!

Hyunjin
Bölcs meglátás Innie!😙
Egyébként nem kell hyung-nak szólítanod minket, nyugodtan hívhatsz a nevünkön!

Chan
A számból vetted ki a szót

Jeongin
Rendben

Hyunjin a következőre állította a becenevét: Jinnie🦙

Hyunjin a következőre állította be Chan becenevét: Channie🐺

Hyunjin a következőre állította be Jeongin becenevét: Innie🦊

Innie🦊
Nekem mennem kell vissza!

Jinnie🦙
😭😭😭

Channie🐺
Jó lenne, ha te is megcsinálnád a leckéd!

Jinnie🦙
Ezek után annyira elszégyeltem magam, hogy megyek is házit írni!☹

Innie🦊
Hyunjin, ha most megcsinálod nem lesz vele gond később!

Channie🐺
Igen igen!

Jinnie🦙
Jólvan, akkor menjünk tanulni!

Délután 5 órakor fejezte be Jeongin a tanulást. Mostanában egyre többet görnyed a tanagyag felett, fogalma sincs miért. Nehezebben megy bele az anyag a fejébe és sokkal fáradtabb a nap végére.

Barátai többször is keresték telefonon, így gyorsan válaszolt nekik.

-Innie, gyere vacsorázni!-kiáltott lentről az anyukája. Nem volt éhes, de lement az ebédlőbe, hogy még tudjanak beszélgetni mielőtt elmegy dolgozni. Jeongin anyukája ugyanis nővér volt a kórházban, méghozzá esti műszakban, így csak délután találkoznak és reggel mikor hazaér.

Leült az asztalhoz, de alig ment le valami a torkán.

-Megint nem vagy éhes?-kérdezte anyja csalódottan.

-Ne haragudj anya, nem a te hibád!

-El kéne menned egy orvoshoz, nagyon lefogytál én pedig aggódok miattad!

-Nem kell, jól vagyok!

Az igazság azonban nem ez volt. Kb. egy hete talált egy papírt a szekrényébe dobva, amire valaki azt írta, hogy rettenetesen kövér és nem fog kelleni senkinek. A mérlegre állva valóban észrevette, hogy a nyáron felment rá pár kiló, ettől pedig elszégyellte magát. A feladót nem sikerült kiderítenie, nem sok embert ismert az iskolából a barátain kívül.

Felszaladt a szobájába és lepihent az ágyára. Hosszú és fárasztó napja volt, de örült, hogy végre beszélgetett két szerelmével.

-Elmentem Innie, reggel jövök!-nyitott be a szobájába az anyja.

-Rendben, jó munkát!-búcsúzott el tőle, majd a fürdőszoba felé vette az irányt azzal a céllal, hogy lefürdik.

⚠️⚠️⚠️

Zuhanyzás után fogat mosott, de a fogkeféje helyett véletlen a borotváját fogta meg előbb.

-De hülye vagyok, nem ez kell!-nevetett magán.

A lámpa fényében megcsillant a borotva éle, ő pedig kíváncsian forgatta a kezében.

Ránézett a combjára. Elszörnyedt a látványától. Kövérnek és undorítónak látta magát, csoda hogy Chan és Hyunjin szóba áll vele.

Nem gondolkozott, csak cselekedett. Végig húzta a combján a pengét többször is. Mire realizálta mit művel már tele volt sebekkel a lába. Nem vérzett annyira, de jobbnak látta ha beköti a vágásokat.

Eltűntette a nyomokat, majd visszament a szobájába és lefeküdt aludni. Imádkozott, hogy az anyja ne vegye észre a kötést, nem akarta hogy orvoshoz vigye.