꧁♡︎♡︎♡︎꧂

Hétfőn az iskolához érve megint eleredt az eső. Gyorsan beszaladt az épületbe, hogy ne ázzon meg túlságosan.

-Sziasztok!-köszönt barátainak akik a szekrényük mellett ácsorogtak. Minho nem volt velük, hiszen csütörtökig nem jöhetett iskolába a verekedés miatt.

-Szia Innie! Nem láttad befelé jövet Seungmint?-nézett rá Jisung.

-Nem, még nem ért ide?

Megrázta a fejét.

-Biztos mindjárt itt lesz!

Amint ezt kimondta Felixék mögött meglátta barátját maszkkal az arcán.

-Ami azt illeti itt is van!-mutatott rá. A fiú megkönnyebülve fordult hátra, de meg is lepődött, hogy Minnien maszk van.

-Miért van ez rajtad? Megfáztál?

-Igen.-hazudta. Persze Innie rögtön tudta miért van rajta.

-Ugye emlékszel mit mondtam neked szombaton? -nézett rá szigorúan.

-Igen, de akkor sem merem!

-Valamiről tudnom kéne?-kapkodta közöttük a fejét Sungie.

-Majd elmondja, ha szeretné!-legyintett Jeongin és a terem felé indult.

-Mi történt? Kérlek mondd el, megbízhatsz bennem!-nézett rá nagy szemekkel Jisung.

-Félek nem fogtok örülni, se te, se Minho. Bár én se vagyok boldog ettől, de muszáj megszoknom.

-Miről van szó?

Egy pillanatig hezitált, majd élesen beszívta a levegőt.

-Biztos látni akarod?

-Persze!

Lekapta magáról a maszkot és felé mosolygott. A fényben megcsillant az átlátszó fogszabályzója. Jisung csodálkozva nézett rá.

-Nahát Minnie! Miért nem ezt mondtad előbb?

-Nem nézek ki rondán?

-Rondán? Te? Soha!-fogta a meg az arcát. Apró csókot adott az ajkaira és mosolyogva ölelte át szerelmét.

-Biztos nem kellemes hordani, mikor ragasztották be?

-Pénteken.

-Remélem nem fáj annyira!-szorította meg biztatóan a kezét.

-Fáj, de majd megszokom idővel. Minho szerinted hogy reagál majd erre?

-Őszintén, szerintem ugyanazt fogja gondolni amit én! Ugyanaz a Seungmin vagy akibe beleszerettünk, ez pedig nem fog változni a fogszabályzód miatt!

Elmosolyodott ezen szavak hallatán. A háttérben hallgatótó Felix boldogan ugrált, Changbin pedig mosolyogva nézte a reakcióját.

-Had nézzem meg én is!-lépett hozzájuk Lix. Minnie kinyitotta a száját, de rögtön be is csukta amint észrevette, hogy páran körülöttük röhögve mutogatnak rá.

-Hé, ti ott, jól szórakoztok?-kiáltott rájuk dühösen Sungie.

-Jis, nem kell megvédeni, idősebbek mint mi, hagyd rájuk!-próbálta elhúzni a másikat.

-Nem érdekel, nem hagyom, hogy így beszéljenek veled!

-Akkor is, kérlek! Nem akarom, hogy úgy járj mint Minho, ráadásul itt rosszabbul jönnél ki! Menjünk inkább be a terembe!-nézett rá nagy szemekkel.

-Ám legyen, de ha bántani fognak nincs nekik kegyelem!-nézett feléjük szúrós szemmel.

꧁꧂

-Mit szólnátok, ha most hozzám jönnétek át?-ötletelt Hyunjin. Szokásukhoz híven az ebédlőben ültek és azt vitatták hova menjenek a hétvégén.

-Végre elmondanám az anyámnak, hogy együtt vagyunk, plusz a festményeteket is odaadhatnám!

-Jó ötlet, de anyukád tud róla?

-Chan, hétfő van, lesz ideje "felkészülni"! Különben is ez csak egy vacsora lesz!

-Ahol kiderül, hogy titkolózol előle már hetek óta, hogy egy poliamor kapcsolatban vagy!

-Hyung, ne legyél ilyen pesszimista! Jinnie anyukáját lehet nem is fogja zavarni!-szólt közbe Jeongin.

-Úgy bizony baba! Neked se lehetett egyszerű eléálni az anyukádnak és elmondani, hogy két fiúba vagy szerelmes, jól sejtem?

-Napokig őrlődtem, hogy mondjam meg neki, de végül sikerült!

-És mi volt a reakciója?

-Először meglepődött, majd megölelt. Azt mondta, hogy őt egyáltalán nem zavarja, utána pedig faggatni kezdett, hogy hogy hívnak titeket.

-Nagyon kedves az anyukád!

-Igen, nem is értem miért hagyta el apa.-motyogta magának.

-Szomorú vagy, hogy elment?

-Nem is emlékszem rá, nagyon kicsi voltam mikor elváltak. Soha nem mondta anya, hogy miért váltak el, megkérdezni pedig nem mertem!

-És szeretnéd tudni?

-Mindennél jobban!

-Talán mostmár megkérdezheted őt! Elég nagy vagy már, hogy az ilyeneket megtudd ha megakarod.

-Jó, akkor ma rákérdezek!-mondta izgatottan.

-Előbb viszont együnk még egy keveset!-túrt bele az ételébe Chan.

-Jó étvágyat!-puszilta meg Hyunjin a mellette ülő Inniet és ő is hozzálátott a saját adagjához.

꧁꧂

Hazaérve megcsinálta a háziát és bepakolt holnapra.

Vacsora közben úgy döntött mostmár megkérdezi anyját.

-Mondd csak anya, miért hagyott el minket apa?

A nő kezében megállt a villa, még levegőt is elfelejtett venni.

-Miért kérdezed?

-Elég nagy vagyok, hogy elmondd mostmár! Szeretném tudni, hogy mi történt!

-Gondoltam, hogy egyszer megkérdezed majd, de nem számítottam hogy ilyen hamar! Biztos szeretnéd hallani, elég bonyolult eset az egész...

-Mindenképpen!

Hatalmas sóhajt követően ismét ránézett.

-Apádat sose szerettem, és ő sem engem. Kényszerből kellett hozzámennem, mikor kiderült, hogy egy rossz emberbe lettem szerelmes.

-Oh. Hogy érted, hogy rossz emberbe?

Halványan elmosolyodott az emlékek miatt.

-Tudod ő igen különleges ember volt, mármint a szerelmem. Az egyetemen ismerkedtem vele össze. Félig koreai volt, félig pedig kanadai. Nem volt hely az ebédlőben, így mellém kérezkedett. Beszélgetni kezdtünk, és egész szimpatikus volt. Attól a naptól kezdve szinte mindenhova együtt mentünk, elválaszthatatlanok voltunk. Nagyon kedves és figyelmes volt mindigis velem, szinte a fellegekben jártam mikor együtt voltunk. Ezek után nyílvánvalóan beleszerettem és bevallottam neki, mit érzek iránta.

-És mi történt utánna?

-Összejöttünk. Életem legszebb időszaka volt akkoriban! Szerettük egymást, a jövőnket is együtt terveztük, de...-csuklott el a hangja.

-Mi történt?-riadt meg Innie.

-A szüleim rájöttek, hogy egy pár vagyunk. Akkoriban nem volt elfogadott a szerelmünk, ezért a szüleim megparancsolták, hogy szakítsunk, különben tönkretesznek minket! Nem akartunk fájdalmat okozni egymásnak így elváltak útjaink. Kényszerből hozzá kellett mennem egy gazdag férfihez és gyereket kellett szülnöm neki.

-És itt jöttem én a képbe.-suttogta megtörten Jeongin.

-Te voltál az egyetlen boldogságom, azok után ami történt velem! A születésed után pár hónappal végül elváltunk egymástól. Sokat veszekedtünk, szinte állandóan kiabált velem. Megszakítottam a nagyszüleiddel a kapcsolatot és egyedül kezdtelek felnevelni.

-Még mindig nem értem, mi volt a bajuk az első pároddal?

-Az, hogy lány volt.

Annyira meglepődött a válaszán, hogy a szája is tátva maradt.

-Komolyan? Barátnőd volt?

-Igen. Sajnálom, hogy nem mondtam neked hamarabb, de nem tudtam, hogy reagálsz!

-Hozzá kellett menned az apámhoz, csak mert egy lánnyal voltál együtt?

-Igen. Bár, ha nem mentem volna apádhoz, te sem születtél volna meg.

-Igaz. Nagyon rossz lehetett neked akkor! Mi volt a neve?

-Emma Davis.

-És...még mindig szereted?

-Örökké.-mondta mosolyogva.

Innie szíve darabokra tört. Nem tudta elképzelni se, mekkora fájdalmas lehetett akkor anyjának mindezeken keresztül mennie.

-Nem tartod vele a kapcsolatot?

-Nem. Az is lehet, hogy visszaköltözött Kanadába, nem tudom. A telefonszáma viszont még mindig meg van!

-Akkor hívd fel!

-Jaj, Innie, ne butáskodj! Azóta biztos lecserélte a számát!

-Nem tudhatod amíg nem próbáltad meg!

-Különben is, lehet már van valakie és...

-Anya, csak próbáld meg, legalább a kedvemért!-könyörögte. Pár percig csak egymást bámulták, majd végül megadta magát.

-Ám legyen, megpróbálom!-vette elő a telefonját. Kikereste a számát, majd félve ránézett a fiára.

-Mégis mit kéne mondanom, ha felveszi?

-Először köszönj neki és mondd el ki vagy.

-És utánna?

-Kérdezősködj felőle, hogy van satöbbi...

-Oké!-nyomta meg remegve a hívás gombot.

Pár perc csöngetés után felvették a túlsó vonalon. Elmondta kicsoda és kit keres, pár perc múlva pedig könnyes szemmel kezdett beszélgetni valószínűleg Emmával.

Innie közben felment a szobájába, hogy nyugodtan beszélni tudjanak egymással. Megfürdött és fogat mosott, majd az ágyába feküdve elnyomta az álom.