꧁♡︎♡︎♡︎꧂

-Akkor sem értem miért másokat bántottál helyettem!

-Jaj, Chan, látszik nem értetted!-lépett hozzá közelebb.-Ha kettejüket bántom te sokkal több terhet veszel magadra! Annyira szereted őket, hogy még az ő bajukat is magukra veszed, nem igaz?

-Azért, mert ő a legcsodálatosabb ember akit valaha láttam! Nem engedem, hogy tönkre tegyél minket!-szólt közbe Hyunjin is.

-Kussolj ribanc, nem hozzád beszéltem!

-Ne merd őt így hívni!-lépett közelebb Chan, azzal a szándékkal, hogy megüsse. Hirtelen azonban megtorpant. Ha most megüti, rosszabbul fog járni.

-Na gyerünk! Üss meg! Látszik milyen nyámnyila is vagy valójában!-mászott az arcába, majd indokolatlan módon pofon vágta. Jeongin megrezzent a félelemtől és sírva bújt el Hyunjin karjai között.

-És kész, fel van véve!-kiáltotta be Jisung a telefonját lóbálva.

-A hang is meg van!-mutatta feléjük Seungmin is.

Chan hálásan pillantott feléjük, innentől már csak Baekhyun lesz veszélyben.

Az említett természetesen nagyon nem örült ennek. Öklét ropogtatva lépett most a két fiú felé.

-Ti kis mocskos férgek!-kiáltotta el magát dühösen és feléjük lendítette a karját.

Pontosabban lendítette volna, ha Minho nem ugrik elé és rúgja hasba az idősebbet. Hasát fájlalva görnyedt össze, a bandája segítségével azonban rögtön talpra állt.

-Ha mégegyszer csak a közelükbe is mész, széttöröm a gerinced!-ordított rá. Haragja csak akkor csökkent, mikor a két fiatalabb hátulról átölelte. Viszonozta az ölelést, majd egy-egy puszit nyomott az arcukra.

-Most aztán vége mindennek Baek! Nem tudsz semmi mentséget felhozni!-mondta Chan. Az idősebb ismét verekedést akart kezdeményezni, de valaki hátulról elkapta a pulóvere nyakát.

-Semmit sem változtál!-mondta semleges hangon az illető. Ellökte, minek következtében a szekrényeknek esett.

-Chanyeol, biztos közbe akarsz szólni?-nézett rá óvatosan Chan.

-Mint diák elnök, ez a feladatom! Nem nézhetem tétlenül, ahogy ez a barom szétveri a fél diáksereget! Velem kell jönnötök!-mutatott Minhoék felé.-És persze neked is Jeongin! Az igazgató majd dönt felettetek!-lépett Baekhyun elé és kézen fogva húzni kezdte az igazgatói felé. Furcsa módon Baek nem ellenkezett, hagyta hogy vezesse a fiatalabb.

-Veled megyünk, nem érdekel!-fogta meg a kezét Chan és Hyunjin. Innie szinte remegve lépkedett, ha a két fiú nem fogta volna a kezét lehet összeesett volna megint.

Az igazgató meghallgatta mindannyiukat, végül pedig úgy döntött eltanácsolják Baekhyunt, Minho pedig egy hét elzárást kap verekedés miatt.

-Örülök, hogy tisztázódott minden!-ölelte át Chant Hyunjin. Innie mosolyogva lépkedett mellettük, ami a másik kettőnek is feltűnt.

-Baba, mondtam már, hogy gyönyörű vagy mikor mosolyogsz?-puszilt az arcára Chris.

-Nen tudom.-hajtotta le zavartan az arcát. Hyunjin óvatosan felemelte a fejét és lágyan megcsókolta Jeongint.

-Annyira aranyos vagy, mikor elpirulsz!-puszilta meg a homlokát miután elváltak. Innie zavarában nem tudta mit csináljon, végül megölelte őket és megpuszilta az arcukat.

-Még mindig olyan cukik!-hallották meg a lelkendező Felix-et.

-Maradj csöndben, elrontod a pillanatot!-korholta le suttogva Jisung.

-Teljesen mindegy, már észrevettük!-nevetett Jeongin.

Minho és Changbin csendben beszélgettek mögöttük, szerencsére senki nem hallotta meg őket.

-Hogy mondjam el nekik? Nem lesz még korai?

-Haver, gondolkozz már! Több mint egy hete bevallottátok, hogy szeretitek egymást! Elmentetek Jisunggal a buliról, csak azért, hogy együtt legyetek! Elvitted őket hétfőn randizni, nem?

-De.

-Akkor meg mi a baj? Nem kell félni tőlük, biztos vagyok benne, hogy igent mondanak azonnal!

-Oké, megpróbálom!-mondta bátrabban egy kicsit Minho. Changbin megveregette a hátát, ezzel is biztatva őt.

-Seungmin, Jisung, ráértek egy percre?-lépett hozzájuk.

-Mi történt?-nézett rá ijedten Jisung.

-Lehet nem éppen a legjobb időpontban teszem meg ezt, de azt szeretném mondani, hogy...nagyon szeretlek titeket! Úgy gondolom mostmár megkérdezem tőletek, hogy...lennétek a fiúim?

A két fiatalabb hatalmas mosollyal az arcán ölelték át Minhot. A többiek ujjongva nézték őket, de persze megpróbáltak csömdben maradni, hogy a tanítást ne zavarják.

Minho óvatosan eltolta őket, majd mindkettejüket megcsókolta.

-Ők is olyan édesek!-fotózta le Felix a pillanatot.

Seungmin fejében azonban megannyi sötét dolog kúszott. Félt, hogy szülei kitagadják, amiért két fiúba szerelmes, nem egy lányba.

-Minnie, mi a baj?-nézett rá aggódva Jisung és Minho. Ekkor vette észre, hogy már a könnye is folyik.

-Anyáék miatt aggódom. Nagyon homofóbok és nagy eséllyel engem se fognak elfogadni!-törölte meg a szemét.

-Akkor titokban tartjuk ameddig csak lehet!-puszilta meg Minho a homlokát. Jisung is adott az arcára és a hátát simogatva nyugtatták a fiatalabbat.

꧁꧂

Az ebédlőben Chan és Hyunjin biztatva simogatták Inniet. Nem várják el és nem is erőltetik rá hogy egyik pillanatról a másikra rendbe jöjjön kis barátjuk, ami miatt Jeongin szerencsésnek mondhatta magát.

-Ennyit bírtam!-tette le az evőeszközét.

-Igyál egy kicsit!-nyújtotta felé a poharát Hyunjin. Innie mosolyogva vette el tőle és ivott bele pár kortyot.

-Veszélyes dolgot tettél, amikor hánytattad magad! A sav akár a hangszálaidat is kimarhatta volna! Ráadásul kiszáradsz tőle, szóval igyál még!

Jeongin szófogadóan megitta a pohár tartalmát.

-Ma délután nem találkozunk, de kérlek! Ne tedd meg azokat amiket eddig!-fordította maga felé Chan.

-Ha hazaértél hívj fel minket, rendben?-ölelte át hátulról Hyunjin.

-Rendben.

-Vigyázz magadra!-adott egy puszit a szájára Chan, majd Jinnie is.

꧁꧂

-Innie, miért nem mondtál erről semmit!-mondta Jeongin anyukája a kanapén ülve könnyes szemmel.

-Nem akartalak ezzel terhelni! Senkinek sem mondtam el!

-Innie, te rngem soha nem terhelsz! Nem haragszom rád, hanem aggódok érted! Te vagy az egyetlen gyerekem, nem akarlak elveszíteni! Nincs rajtad kívül senkim és félek, hogy egyedül maradok!-mondta megtörten.

-Anya...én...nem tudtam, hogy így érzel!-motyogta meglepetten.

-Persze, hogy nem tudtad! Minden erőmmel azon voltam, hogy ne tudd milyen lelki sebek történtek régebben velem! Kellett nekem elszólnom magam!-korholta le magát.

-Anya, nekem elmondhatod!

-Most nem rólam van szó, majd máskor!-tette fel a kezét. -Nagyon kérlek, ne tedd ezt magaddal!-lépett elé és szorosan megölelte.-Összejöttél álmaid hercegeivel, és ők is biztosan aggódnak miattad! Megoldunk mindent, rendben?

-Köszönöm!-mondta Innie remegő szájjal.

-Nagyon szeretlek téged drágám! A fiúk is szeretnek téged és a kis barátaid is!Menj, pihenj egy kicsit! Hosszú napod volt!

Felszaladt a szobájába és videóhívást indított a két barátjával.

-Sziasztok!-köszönt bele a kamerába. Pár pillanat múlva a két idősebb is bekapcsolta a kameráját és a mikrofonját is. Chan szokásához híven a gépe előtt ült, Hyunjin pedig az állványán lévő vásznon festett valamit.

-Szia Innie, hazaértél?

-Igen, itthon vagyok. Elmondtam anyának mi történt.

-Remélem nem volt haragos!

-Dehogy, csak nagyon aggódott. Mit festessz?-terelte gyorsan a témát.

-Az még titok baba! Nektek lesz meglepetés, de mivel hárman vagyunk és én is szeretném kitenni valahova ezért hármat kell belőle festenem!-dörzsölte meg a homlokát.

-Kedves tőled hyung, de én nem követelek ajándékot!

-Te adtál nekünk karkötőt, mi pedig szintén adunk neked valamit. Pontosabban egymásnak!-szólt közbe Chan a karkötőjét megmutatva.

-Komolyan mondjátok?-lepődött meg.

-Persze! Egyikünk se tudja mivel készül a másik, szóval emiatt ne mérgelődj! Bár én számítottam, hogy Jinnie festeni fog.

-És te mivel készülsz?

-Ez nagyobb lesz, mint a Hyunjiné, de remélem tetszeni fog!

Mosolyogva bólintott egyet.

-Akkor én nem is zavarlak titeket!

-Dehogy zavarsz minket, ki ne találj már ilyen baromságot! Nyugodtan beszélgethetünk, idő mint a tenger!

-Apropó, ettél már valamit Innie?

-Nem, még nem.

-Akkor itt az idő! Várj, mi is hozunk valamit, együnk együtt, mint a suliban!-ajánlotta Chan.

-Oké!-mondta lelkesen. Pár perc múlva egy szendviccsel tért vissza. Chan palacsintával Hyunjin pedig egy doboz fagyival a kezében várta őt.

-Jinnie, biztos fagyit akarsz enni ilyen időben?

-Nem érdekel az idő, fagyit fogok enni!-vette le a doboz tetejét.

-Akkor jó étvágyat!-harapott bele a saját ennivalójába Chan. Innie is követte a példát, majd nevetve nézte ahogy Hyunjin szerencsétlenkedik a kanalával.

-Máskor előbb vedd ki a fagyóból, ne rögtön ess neki!-törölte meg a száját az evés végeztével Chris.

-De legalább jól szórakoztatok rajtam?

-Igen hyung, vicces voltál!

-És legalább te is megetted az egészet! Ízlett?

-Finom volt. Hyunjin elterelte a figyelmem és nem is vettem észre!-vallotta be.

-Máskor is így kell akkor csinálnunk!

-Nekem mostmár tanulnom kell, sziasztok!-integetett a kamerába.

-Szia baba!-dobott neki egy puszit Hyunjin.-És neked is szia Channie!

-Sziasztok!-intett a legidősebb is, majd bontották a hívást.