- Hogy mit csinál?

- Állandóan követ! És beszél hozzám! És mosolyog! És csak ott van! Nem bírom tovább, teljesen az őrületbe kerget! - morogta Changbin, miközben arcát Hyunjin párnájába fúrta.

- Oké, és? Fingom sincs mitől vagy úgy oda. Egy aranyos fiú úgy látszik kedvel téged és most meg akarsz szabadulni tőle? Te mocskos disznó. - felelte Hyunjin majd székével közelebb csúszott az ágyában fetrengő fiúhoz és kényelmesen szétterpesztette a lábait.

Az elmúlt három hétben Changbin egy teljes érzelmi hullámvasútként viselkedett, természetesen Felix miatt. A fiú legszívesebben elbőgte volna magát a tudattól, hogy mennyire meg akarja védeni a szőke hajút, de ugyanakkor behúzni neki egyet, amiért így mosolyog Changbinre. Felix arcán megjelenő apró gödröcskék már az első alkalommal mélyen Changbin agyába vésődtek, ostromolva ezzel a fent maradó összes értelmes gondolatát.

- Nem arról van szó, hogy megakarok megszabadulni tőle. Hanem arról, hogy meg fog ölni!

- Megölni? Hmm, ezt elég nehéz elhinnem. - mondta Hyunjin felhúzott szemöldökkel.

- Ki öl meg kit? - kukucskált be Jisung az ajtón, majd büszkén besétált a világítós papucsában.

- Changbinnie fél, hogy a kiszemeltje halálra kínozza majd a cukiságával. - a magas fiú arcába egyből egy párna repült, mikor az ágyban gubbasztó fiú meghallotta a szándékosan elvékonyított hangját.

- Én nem ezt mondtam te szar!

- Igazából de. Ó ugyan már, még a nyál is kifolyik a szádból úgy bámulod. Nem hiszem el, hogy nem találkoztatok vagy egyáltalán beszéltetek sulin kívül. Tudod egyáltalán a számát?

- Ki bámul kit? - kiáltotta Seungmin a fürdőszobából.

- CHANGBIN AZ ÚJ FIÚT! - Hyunjin arcába ismét egy párna repült.

- NEM BÁMULOM! - kiáltotta Changbin, majd a kezébe vett még egy párnát készen állva, hogy a barna hajú arcába dobhassa, de az ismerős, mosolygó arc az ajtóban megállította benne.

Chan akár egy büszke apa, úgy nézett Changbinre. Boldogan mosolygott, szemeinél nevető ráncok keletkeztek.

- Aish ne nézz így rám, te vénember. - horkantotta a fekete hajú, majd bebújt az ágyat befedő meleg takaró alá, ezzel elbújva a többiek tekintete elől.

- Öhm, már megbocsáss te disznó, de az az én ágyam. És ne gyűrd össze a takarómat. Nem szégyelled magad?

Changbint megrémisztette a pár perc csend, ami most a fiúk közt honolt. A pénteki tanulással töltött délutánjaik alatt sosem jelentett jót a csend.

Az előző alkalommal a társaság sikeresen kirepített egy asztal az ablakon, és a Hyunjin szobájának sarkát díszítő lyuk még mindig ott volt- hiába raktak elé a fiúk egy halom ruhát, melyek majd jól jönnek, ha itt alszanak.

- Szóval~ Chan, hogy van Philip?

- Felix. Jól van, éppen otthon pihen. Fáradt az időzónaváltás miatt.

- Jól van, jól van. Szóval ez a Philip-

- Felix.

- Igen, szóval - tudod, ráér holnap, hogy eljöjjön velünk moziba? Mind meg akarjuk őt ismerni, mert olyan ennivaló.

Changbin bár kívülről nyugodtnak tűnt, gondolataiban éppen azt tervezgette, hogy nyírja ki a barátait, amiért holnap többszörös szívrohamot kell majd átélnie- ha Felix eljön.

•

Felix eljött.

És hogy a dolgok még szebbek legyenek, csak Felix jött.

- Oh? Changbin! Csak te vagy itt? - kérdezte Felix, miután odakocogott a fiúhoz, aki éppen döbbenten ült egy padon.

- Öhm ja. Ezek szerint. Chan- Chan nem jött veled?

Changbin el volt foglalva azzal, hogy mindenféle késeket és koponyákat küldjön a csoportba, jelezve ezzel a többi fiúnak, hogy 'hétfőn kibaszottul ki lesztek nyírva'. A fekete hajú cselekedetére Felix arcán egy  csalódott tekintet jelent meg, mely letörölte onnan a boldog mosolyát. Changbin úgy tett, mintha nem látta volna.

- Azt mondta megbetegedett, szóval elhozott ide és hazament pihenni. Szegény Chan, olyan sápadt volt reggel.

Changbin szájából kiszaladt egy horkantás, ezzel hangot adva a hitetlenségének.

Az a kis seggfej, már vagy három éve nem volt beteg. És pont a mai napot választja arra, hogy megbetegedjen? Faszság.

- Ja, ahha. Persze, szegény Chan. Ja. Öhm, szóval- úgy látszik csak ketten vagyunk...

A két fiú közé kínos csönd telepedett. Egy anyuka és egy síró kisgyerek sétált el előttük, tudomást sem véve a Changbin arcán ülő gyilkos tekintetről.

Köhögött párat, majd telefonját a zsebébe süllyesztette és összedörzsölte a kezeit. Tekintetét végre Felix arcára vezette és megpróbált a gondolataiból szavakat formálni, de ahogy a szőke hajú szemeibe nézett egyből lefagyott. Ugyanis Felix tekintete összekapcsolódott az övével.

Changbin bőre égni kezdett, mikor észrevette a fiú szemhéján megcsillanó halvány sminket és az arcát tarkító szeplőket.

Kibaszott szeplők.

Changbin érezte, hogy a szőke hajú fiú egyre közelebb sodorja őt a halálhoz, pedig még meg sem szólalt.

- Öhm szóval, szeretnéd, hogy uh- hazavigyelek? Tudom, hogy Chan háza nincs messze, de- a fekete hajú idegességében levette a sapkáját, majd visszarakta, de ahogy Felixre pillantott, lefagyott és nem tudta befejezni a mondatát. Felix lebiggyesztett ajkakkal nézett rá.

Changbin előrébb dőlt egy kicsit és köhögött párat.

- Vagy tudod, megnézhetnénk a filmet kettesben..

Oh Istenem.
Éppen most hívtam randira.
Vissza fog utasítani és meg fog gyűlölni, oh szent makaróni a tálban, itt az idő, hogy feláldozzam magam a Sátánnak és végleg elássam magam a föld alá, én-

- Ö-örülnék neki.

Changbin összeszorította az öklét, úgy érezte hirtelen forogni kezdett vele a Föld.

- T-tényleg?

Felix elmosolyodott.

- Igen.