Felix a fertőtlenítő szagára és valószínűleg az egyik legrégebbi számítógép hangjára ébredt. Bőrén kellemetlen érzést keltett az ágynemű durva anyaga.

Beszívta a szobában lévő nyirkos levegőt és felült az ágyban. Magában feljegyezte, hogy valaki levette a blézerét és cipőit. Kapkodva megdörzsölte a szemeit, ám azok rendíthetetlenül vissza akartak csukódni, ahogy zavartan körbenézett a szobában. Egy pillanatig fogalma sem volt arról, hogy hogyan vagy miért került ide.

Majd álomnak tűnő képek kezdték elönteni az elméjét.

Changbin.

Az egész csak egy... álom volt?

Felix lenézett az ölébe, melyet még mindig a vékony takaró fedett és nem tudott másra gondolni, csak hogy mennyire össze volt zavarodva.

A kezeibe temette arcát és remegve kuporodott össze, aztán felnevetett.

Nevetett azon, hogy milyen nevetségesen tragikus az élete.

- Annyira... annyira elcseszett ez az egész. - mondta a lélegzetvételei között. Még hangosabban kezdett nevetni, ahogy megérezte szájában a sós ízt.

Nem csak hogy egy olyan emberről álmodott, aki valószínűleg utálja, de ismét az ausztráliai iskolájának orvosijában sírt.

Reménytelen eset.

Pár percig ült ugyanabban a helyzetben, de a fiú számára minden lélegzetvétel egy órának és minden elhullajtott könny egy évnek tűnt.

És minden egyes gondolat a fekete hajú fiúról, akit mindennél jobban hiányolt, egy örökkévalóságnak tűnt.

- Miért sírsz már megint te idióta? - az ismerős hang visszhangzott a fülében.

Felix még mindig hallotta.

- Lee Felix! Ne merj ignorálni te óceánokat átutazó, barátokat hátrahagyó gazember!

Felix szíve kihagyott egy ütemet és összeszorult a gyomra.

Szépen lassan feljebb emelte tekintetét, majd meglátta az ágya mellett ülő mérges fiút, aki egy ismerős egyenruhát és pulóvert viselt. Felix szája kiszáradt.

- Te-- de te-- de én azt hittem, hogy-- dadogta félig angolul félig koreaiul.

Changbin úgy nézett ki, mint aki készen állt arra, hogy megfojtsa és Felix valószínűleg hagyta volna neki.

- Na bökd már ki, ez a minimum az után, hogy elájultál, miután megláttál. - mondta Changbin keserűen, de Felix észrevette, hogy elkezdett játszani az ujjaival és az ujjperceit ropogtatni, mint mindig, amikor izgul.

Aztán hirtelen leesett neki, hogy mit is hallott az előbb. - Hogy mit csináltam? Elájultam? Mikor?

Changbin összevonta a szemöldökét.

- Csak úgy eldőltél, miután bemutatkoztam az osztályodnak. Azt hittem meghaltál te idióta! Az utolsó pillanatban jelentkeztem erre a cserediák programra, hogy láthassalak- erre te csak úgy meghalsz előttem!

Changbin abbahagyta a beszédet és végre a szőke fiúra nézett. Egészen eddig igyekezett kerülni a tekintetét, mert te jó ég- hogy mennyire hiányolta ennek a hülyének az arcát.
Felix pedig csak csendben sírdogált, miközben figyelmesen hallgatta Changbin szavait.

- Oké oké elég lesz- ne sírj már te szerencsétlen. - sóhajtotta és egyik kezét a fiú arcára simítva óvatosan letörölte a könnyeit.

Felix szinte beleolvadt Changbin tenyerébe, könnyei megállíthatatlanul folytak a szemeiből, arra késztetve Changbint, hogy még több törődéssel halmozza el a fiút.

A végén még megcsókolom, gondolta magában.

- Jól van te kisbaba, kérlek most már hagyd abba a sírást- ó istenem. Felix fejezd be- Sajnálom- csak hagyd abba- kérlek. - suttogta Changbin az ágyra ülve, a vállainál megfogva a síró fiút. Lehajtotta a fejét, hogy Felix ne láthassa a szemeit.

Changbin habozás nélkül egy ölelésbe vonta a másikat, egyik kezével a szőke tincsekbe túrt, miközben szorosan ölelte magához a fiút.

- Annyira hiányoztál. - suttogta Felix a másik nyakába. - Azt hittem csak egy álom volt. Annyira megijedtem.

Ha így folytatja, Changbin tényleg meg fogja csókolni.

De valószínűleg nem ez lenne a legmegfelelőbb alkalom.

- Te nekem jobban. Sajnálom. - mondta megszakítva az ölelést, de keze még mindig a másik kócos tincseivel játszott.

Felix már abbahagyta a sírást, de szemei még mindig csillogtak. A két fiú arca olyan közel volt egymáshoz, hogy Changbin tisztán látta saját magát a sötét íriszekben.

Elmosolyodott és érezte, hogy a bűntudata szépen lassan szertefoszlik, ahogy látta a Felix arcán megjelenő széles mosolyt.

Changbin meg akarta csókolni, nagyon.

Azonban Felix látszólag megelégedett azzal is, hogy a fiút nézhette, meggyőződve arról, hogy igazi és hogy nem megy sehová.

Changbin megragadta Felix kezét, szorosan fogva cirógatta a szőke fiú ujjperceit a hüvelykujjával.

- Felix, mi... tudod- együtt vagyunk még? - kérdezte gombóccal a torkában.

Felix letörölte az arcán maradt könnycseppeket és egy gyenge, fáradt nevetést engedett ki ajkain. - A francba Changbin, te aztán tudod hogy kell elrontani a hangulatot. Még csak most ölelkeztünk, nem igaz? Ráadásul szakítottál velem.

- Ami életem leghülyébb döntése volt. - sóhajtotta a fiú a kezeiket nézve.

Csendben ültek és ezúttal minden lelassult körülöttük. Mintha az idő megszűnt volna létezni, hogy a két fiatal ráébredjen, hogy csak centiméterek választják el őket egymástól.

- Szerinted... - kezdte Felix lágy és csendes hangon, teljesen magára vonva Changbin figyelmét.

- Igen?

- Szerinted működhet... a mi kapcsolatunk?

Changbin ajkai közül egy remegő sóhaj szökött ki, Felix nem tudta eldönteni, hogy a fiú sírni vagy nevetni készül.

- Hogy szerintem működhet-e gondok nélkül ez a kapcsolat? Nem. - mondta szomorúan mosolyogva, Felix pedig úgy érezte, hogy szíve feladta a szolgálatot.

Míg Felix mindenhova nézett, csak partnerére nem, addig Changbin egyes egyedül Felix-et látta maga előtt.

Próbálva feldolgozni a kellemetlen gondolatát annak, hogy egyáltalán nem lesz könnyű dolguk.

Most már megcsókolhatja Felixet? Bizonyára nem.

Össze fognak veszni újra? Valószínűleg.

Ismét sírni fognak majd? Minden bizonnyal.

Probléma lesz a kettejük közti távolság?  Kétségkívül.

De megakadályozza ez őket abban, hogy szeressék egymást? Semmi esetre sem.

Changbin lágyan tartotta Felix kezét és a szemébe nézett.

- Nem lesz egyszerű, de hé- én nem adom fel, addig, amíg egyszerűvé nem válik. Szóval jobban teszed, ha te sem.

Changbin fogása szorosabb lett és megnyugtatta, ahogy Felix válaszul gyengéden megszorította a kezét.

- Különben is Felix, nem azt mondtad, hogy örökké együtt leszünk? Szinte csak tegnap óta vagyunk együtt. El se tudom képzelni mi lesz majd veled az esküvőnk napján...

Valószínűleg ez lenne a legjobb alkalom arra, hogy megcsókolja Felixet, de a szőke hajú mosolya teljesen elterelte róla a figyelmét.

És végül Felix hajolt felé egy csókért.

De Changbin egyáltalán nem bánta.