Changbin,

Tudom, hogy most nem akarsz hallani felőlem. Azt is megértem, ha soha többé nem akarsz.

Csak azt akarom, hogy tudd nagyon sajnálom.
Sajnálom, hogy mindent elrontottam.
Sajnálom, hogy nem gondoltam át mi lenne a helyes döntés.
Sajnálom, hogy hamis reményekbe ringattalak.
Sajnálom, hogy el kellett jönnöm.

A történtek után biztos minél távolabb akarsz tudni magadtól.

De kérlek sose felejtsd el, hogy szeretlek. Nagyon. Jobban, mint ahogy egészséges lenne. Szeretem az egész lényedet.
Szeretem a mosolyod. A humorod. A hangod. A személyiséged. A kedvességed. Téged.

És Sajnálom.
Sajnálom, hogy annyira szeretlek, hogy képtelen voltam elmondani, hogy el kell mennem.

Tudom, hogy beszélnem kellett volna róla. Tudnom kellett volna, hogy szükséged volt rá, hogy megbeszéljük, hogy kommunikáljunk.
Ahogy mondtad egy kapcsolat két emberen múlik. Együtt kell döntést hozniuk és nem mindent magukra vállalni.

Emlékszel, hogy azt mondtam nem értek a kapcsolatokhoz? Talán egy jel volt.  Az a kibaszott univerzum.

Én tényleg nem akartam, hogy akármi is megváltozzon.
De tudtam, hogy meg fog.

Egy részem azt hitte, hogy ha hagyom az egészet, nem beszélek róla és boldog leszek, talán a problémak egyszer csak maguktól eltűnnek.
De most már látom, hogy ezzel csak rosszabbá tettem a dolgokat.

Ezt a levelet pár órával az indulásom előtt írom, odarakom a többi holmid mellé.

Élőben akartam elmondani.
De félek, ha a szemedbe kéne néznem, talán elfutnék a valóság elől.

Reméltem, hogy csak egy rémálom volt az az éjszaka, amikor azt mondtad, hogy szakítanunk kéne. Hogy csak a visszautazással járó stressz miatt képzeltem be az egészet.
Miután felkeltem többször is elolvastam az üzeneteket, amiket váltottunk.

Reméltem, hogy nem gondoltad komolyan. Reménykedtem, hogy minden csak egy rossz vicc volt.
De ugyanakkor reméltem, hogy komolyan gondoltad. Mert jobbat érdemelsz. Valakit, aki meg tud ölelni, mikor arra van szükséged, valakit, aki melletted tud lenni és elvinni téged randikra, amikor csak szeretnéd.
Nem egy olyan ember, akitől egy óceán választ el.

De csak hogy tudd.

Nem számít mennyire mély és sötét az óceán, hogy mennyire kíméletlen és hideg, hogy a hatalmas hullámok talán elzárnak tőled- mindig megtalálom majd a módját, hogy rád gondoljak.
Mindig megtalálom majd a módját, hogy szeresselek.

Letiltottam és töröltem a számod. Letiltottalak a közösségi oldalakon. Kiléptem a csoportokból és a fiúkat is letiltottam.
Remélem, most, hogy elmentem, te és Jisung újra barátok lesztek majd. Remélem, hogy nélkülem minden visszaáll a normális kerékvágásba.

Remélem, hogy nélkülem boldog leszel.

És továbblépsz.

Felixtől