- Mindenki itt van? Hol van Hyunjin? - kérdezte Jaebum becsukva a minibusz ajtaját.

- Egy perccel ezelőtt még itt volt--

- NEM TALÁLOM A FÉSŰMET, NEM MEHETÜNK SEHOVÁ!

Jaebum egy hosszú sóhajt engedett ki és csalódottan megrázta a fejét. Chan megpaskolta a vállát mielőtt kinyitotta az ajtót, hogy beengedje a többieket.

- Köszi, hogy elviszel minket, de biztos nem gond? - kérdezte Seungmin, ahogy bepattant az anyósülésre, Jaebum pedig beült a volán mögé.

- Persze, nem hagyhatom, hogy az olyan kölykök, mint ti illegálisan furikázzák magukat a városban... De ahogy odaértünk én lelépek. - mondta látszólag hidegen, de a szája szélén megbújó mosoly mást mutatott az éppen a kocsiba pakoló fiúknak.

- HA NEM SIETTEK ITT HAGYLAK TITEKET! - kiáltotta Jaebum hátranézve, majd ahogy meglátta a két fiút, akik kézen fogva igyekeztek a minibusz felé, lágyan elmosolyodott. - Akkor még 5 perc.

.

Changbin aggódva figyelte Felixet, mivel a fiú már öt perce magzatpózban ült az ülésen, miközben fejét a kapucnijába bújtatta.

- Felix? Minden rendben? - kérdezte a szőke elé hajolva, fejéről gyengéden leemelve a kapucnit. 

Egy ragyogó mosolyú és gondolataiba feledkezett Felix került a szeme elé.

- Még sose mentem sehova a barátaimmal és a... barátommal. Annyira izgatott vagyok. - mondta pirosló arccal.

Changbin lerakta a táskáját és nevetve ölelte át a másikat.

- Néha kibaszottul túl aranyos vagy hozzám. De ettől még lealázlak paintballban.

A fekete hajú érezte, ahogy Felix felnevetett és fejét a mellkasába fúrta.

- Csak szeretnéd, édes.

.

- SZENTSZAR-

- JISUNG FEJEZD BE A KIABÁLÁST KÜLÖNBEN MEGHALLANAK MINKET! - kiáltott rá a csapattársára Changbin. A két fiú éppen egy hordókból álló fal mögött rejtőzött. A távolból jövő hangok hirtelen egyre hangosabbak lettek.

- Baszki új búvóhelyet kell találnunk, mielőtt még-- suttogta Changbin, ahogy elkezdett lassan a közeli fák mögé kúszni, Jisungot teljesen magára hagyva.

Changbin hátrafordult, hogy láthassa a saját csapatának kék zászlóját és a faasztal mögött guggoló Jeongint. A fekete hajú sisakja egyre párásabb lett, a védőszemüvegén már cseppekben folyt le a víz.

Egy hangos csattanás ismét a hordókhoz vonzotta a figyelmét, ahol éppen Jisung tetette magát halottnak. Minho lassan bújt elő egy közelben lévő sövény mögül és Jisunghoz sétált, hogy elvehesse a fegyverét.

- Minho, azt hittem van köztünk valami. De te képes voltál eldobni mindent, hogy megnyerhess egy hülye zászlószerzős játékot? Kegyetlen.

- Fogd be Jisung, ne játszd a drámakirálynőt.

- MI AZ HOGY DRÁMAKIRÁLYNŐ?! HERÉN LŐTTÉL?!

- IGEN ÉS UTÁNA BOCSÁNATOT KÉRTEM! ISTENEM OLYAN IDEGESÍTŐ VAGY.

- Minho hOGY TEHETTED EZT, HASHTAG HOGY TEHETTED EZT!

- EZ EGY VERBÁLIS BESZÉLGETÉS.

- HASHTAG TOP 10 ANIME HALÁL.

Changbin nem bírta tovább hallgatni a fiúk veszekedését, azért gyorsan meglőtte Minho mellkasát. A következő pillanatban a fiú kezéből kiesett a fegyver és  morogva feküdt le Jisung mellé.

- Szóval csak akkor akarsz mellettem lenni, ha már meghaltál. Értem én. Bunkó.

- Hashtag fogd be a pofád. Ez csak az elterelés volt, nemsokára megmutatja magát a titkos fegyverünk.

Changbin sietve kereste Jeongin tekintetét, mire a fiatal egy pillanat alatt kapcsolt és a faház felé indult, hogy magasabb búvóhelyet keressen magának. Azonban egy paintball combon találta és a fiú a földön végezte. Kiesett.

Felix olyan gyorsan száguldott el Changbin mellett, hogy a fekete hajúnak biztosra kellett mennie; nem csak a képzelete játszik vele. Gyorsan megfordult és a szőke hajú után rohant, fegyverét a másik hátához irányítva. Azonban Felix hirtelen jobbra fordult és a zászló helyett egy domb felé futott. Changbin bár kétkedve, de követte a fiút. Felix gyorsított a tempóján, ahogy felfutott a dombra. Menet közben gyorsan megfordult és egy csókot dobott Changbinnek. Aztán leszaltózott a dombról és ismét a zászló irányába kezdett futni.

Szaltózott.

- Mi. A. Fasz. - motyogta maga elé Changbin. Levegő után kapkodva nézte, ahogy Felix odakocogott a zászlóhoz, lerakta a fegyverét, majd letépte a kék anyagot a rúdról. 

A játékvezető megfújta a sípját, majd elvette Felixtől a zászlót és a magasba emelte, hogy mindenki láthassa.

- VÉGE A JÁTÉKNAK! A PIROS CSAPAT NYERT! - kiáltotta, majd megpaskolta Felix hátát.

- EZAAAAAZ EZ AZ ÉN FIAM PHILLIP! - kiabálta Hyunjin, miközben a szőke felé futott, hogy egy szoros ölelésben részesíthesse.

- Jó kör volt Felix, de azt hiszem ez a szaltó egy kicsit igazságtalan volt a kis barátodra nézve. - mondta Chan miközben Changbinre vigyorgott, aki még mindig zavarodott tekintettel állt a domb tetején.

Felix szégyenlősen elmosolyodott és egy 'bocsit' tátogott a fekete hajú felé, miközben a csapattársai éljeneztek körülötte. 

Jeongin felsétált Changbin mellé, egyik kezében a sisakjával másikban pedig a szinte teljesen üres fegyverével. 

- Azta Changbin.. Nem tudtam, hogy ilyenre is képes. Téged is eléggé meglepett, nem? - kérdezte az idősebbet, aki még mindig csak állt és bámult a semmibe.

- Uh? Changbin? Jól vagy haver? - kérdezte Jeongin Changbin szeme előtt integetve. A következő pillanatban a fekete hajú már a földön guggolt, fejét a kezei közé temetve.

- Úristen?! Jól vagy?! Megsérültél?! - kérdezte Jisung ijedten, miközben Changbin mellé guggolt. 

Jisung elvette Changbin kezeit az arca elől, mire olyan arcot látott, amilyet eddig még soha. 

Changbin arcán egy félénk mosoly volt, arca piros és ragyogó volt, szemeiben a boldogság fénye csillogott.

- D...dobott nekem egy csókot..