„It's a shot in the dark aimed right at my throat 'Cause looking for heaven found the devil in me"

A busz az erdő szélén állt meg a hatalmas fák között, mintha valami titkos, eldugott világba érkeztünk volna. Még a levegő is más volt itt, hideg és friss, mint egy elfeledett hely varázsa. A hatalmas, szürke épület, ami előtt megálltunk, már messziről impozáns látványt nyújtott. Egy régi kastélyszerű, magas torony melynek tetején üvegburkolat található, lehetőséget adva a csillagok megfigyelésére. Az épület legalsó szintjén egy bár terült el, ahol a csendes délután folyamán csak néhány vendég ücsörgött halkan beszélgetve. A bárhoz még tartozott egy rendezvényterem, amit egy dupla ajtóval lehet összenyitni.

Ez a hely nappal a világ legszebb, legtökéletesebb helye, a napsütéses órákban a fák zöldje és a friss, édes levegő olyan nyugalmat sugárzott, hogy bárki úgy érezhette, itt őrökké maradna. De éjszaka... Éjszaka a hely olyan volt, mint egy borongós rémálom helyszíne. A hegytetőn éjjel máshogy érződik, hogy csak a sötét, tágas erdő vesz minket körbe vagy a szakadék. Ami napközben egy eldugott, de álomszerű helyen egy gyönyörű panoráma éjjel egy kísértő és ijesztő szakadék egyetlen kiúttal, az erdővel. Kora délelőtt volt mikor a busz visszament a városba. Szinte egyedül voltunk az erőben, a szálloda vendégeivel együtt. A napfény tompa, de még mindig kellemes melegséggel ölelt körbe minket. Mindenki izgatott volt, hangosan tervezgették, hogy mit fognak csinálni, milyen érzéseik vannak, milyen tervek vannak estére. Bár senki sem mondta ki, de mindannyian éreztük, hogy valami különlegesen furcsa van a levegőben. Összeszedtük a csomagjainkat, majd elindultunk a főbejárat felé elfoglalni a szobákat.

-Mi a terv? -kérdezte Emma, miközben egy pillanatra megállt, hogy levegőt vegyen a nehéz csomagjai miatt. Szemei csillogtak az izgalomtól és piros arccal nézett rám és Lucyre.

-Kipakolunk, körülnézünk aztán este felé a bárban közösen iszogatunk és beszélgetünk. -mondta Lucy lihegve és kifáradva. A szobánk az első emeleten volt, közvetlenül a bár felett, így a hangok időnként eljutottak hozzánk, ahogy az emberek beszélgettek és ahogy a zene halkan szólt. A szobák tágasak voltak, letisztult bútorokkal és kényelmes ágyakkal. A miénk háromágyas szoba volt, amit Emma, Lucy és én osztottunk meg. Az ágyak a szoba három különböző részén terültek el, így középen volt egy nagyobb hely. Az ajtó mellett volt egy kis asztal a kisebb holmikat tárolni. Amellett volt egy nagyon szekrény. A fürdőszoba nem volt túl nagy, de nagyon szépen be volt rendezve. A szoba egyik oldalából nyílt egy erkély, ami az épület előtti térre nézett. Ráláthattunk az erő egy részére, és bár a nap most sütött, az erdő sötét, misztikus varázslatot sugárzott.

-Akkor kipakolunk? -kérdezte Lucy, miközben az egyik ágy mellé helyezte a csomagját. Két éjszakát töltünk itt, nem árt, ha minden a helyén van.

Ráérősen elkezdtük kipakolni a bőröndöket, miközben folyamatosan beszélgettünk. Ahogy pakoltam az izgatottság egyre nőtt bennem. Két napot töltünk itt, és minden pillanat egy új élménnyé vált, amit még nem is tudtunk, hogy megélünk. A szobában hamar rendet tettünk. Kipakoltuk a cuccainkat az ágyra, zsebkendőt az asztalra, fogkefét a fürdőbe és leültünk a szoba közepén lévő üres helyre, ahol egy sötétszürke vastag szőnyeg pihent. Leültünk rá és Emma elővett egy pakli kártyát, mikor Lucy felállt, hogy a táskájában van egy üveg bor, tölt mindenkinek. A délután nagyon jó hangulatban telt. Ashleynek igaza volt, tényleg már nagyon rámfért a kikapcsolódás. Tizenhat éves korom óta nem is buliztam. Nekem ez kimaradt, hiszen úgy voltam vele, hogy most tanulok, mert a bulizásból és a fiúkból nem lesz orvosi egyetem, és majd, ha rendben lesz az életem kikapcsolok. Azóta még nem is pihentem. A legnagyobb szórakozás az életemben, mikor az egyetem melletti bárban dolgozom, és olyankor kicsit és is ki tudok kapcsolni, hiszen az már kikapcsolódás, ha valaki italt kér tőlem és nem a hülye keringési rendszerről beszél nekem. Olyan fél hét lehetett, mikor elkezdtünk átöltözni, hogy lemenjünk a bárba. Nem akartuk túlzásba vinni, hiszen csak iszogatni megyünk le. Lucy kiengedte a haját, és barnásszőke haja tincsekben omlott le a vállára. Ő egy egyszerű, világoskék farmerruhát vett fel egy kicsit magasabb sarkú cipővel. Emma egy csinosabb szoknyát vett fel egy mélyebb dekoltázsú kék felsővel és magassarkú cipővel. Ott ültem az ágyon és válogattam a ruhámat. Olyan érzés volt, mikor kislányként választottam reggelente az aznapi ruhámat. Mindig az járt az eszembe, hogy mit fognak szólni a többiek. Ezért mindig ugyanúgy öltöztem fel. Fekete felső és fekete farmer. Ha visszamehetnék az időben tudnám, hogy senkit sem fog érdekelni, hogy mi van rajtam, szóval azt venném fel, amit én szeretnék. Szóval csak ültem ott az ágyon és gondolkoztam. Végül egy fekete pántnélküli felsőt vettem fel egy kék trapéznadrággal és az öltönymellénnyel. Hozzá egy magassarkú szandált vettem fel. Csak álltam a tükör előtt. Valami hiányzott. Befontam a hajam parketta fonásba, majd a tükörben ránéztem a nyakláncomra. Már évek óta ott volt rajtam folyamatosan. Egy ideje fel sem tűnik, hogy rajtam van. Emlékszem mindig féltem a sötétben, ezért a nagyi odaadta a nyakláncot rajta a pentagrammal. Azt mondta ez megvéd és nagy ereje van. Tíz éves korom óta hordom, az elején nem tudtam róla semmit csak vakon hittem, hogy megvéd, azóta tudom mitől kell megvédenie és vakon reménykedem benne, hogy meg fog.

A bár tágas volt. Amint beléptünk, láttuk, hogy az emberek a zene ritmusára táncolnak. Az osztály egy része és Mrs. Tanner egy nagyobb asztalnál ülnek és várnak a többiekre. A bárban rajtunk kívül csak egy pár ember van. A hely atmoszférája izgalmas volt. Olyan hangulata volt, mintha otthon lennék, Kansasban. Nemsokára megjött mindenki. Lucy elment és hozott egy italt magának és nekem is. Nagyon jól éreztem magam, nem bántam meg, hogy jöttem.

-Na, gyerekek. -kezdte a tanárnő. -Nagyon örülök, hogy mind el tudtatok jönni. Jó érzés titeket újra látni, főleg így együtt. Látom a társaságok nem sokat változtak. Mi lenne, ha körbemennénk és mindenki elmondaná mivel foglalkozik, hol tanul. Kezdjük innen! -mutatott Patrickre.

-Sziasztok, Patrick vagyok...-kezdte, mire mindenkiből kitört a röhögés.

-Nem azt te csöveslelkű! -kiált fel nevetve Daniel, mire mégjobban nevetni kezdtünk, még a tanárnő is mosolygott.

-Szóval Patrick kezded? -kérdezte Mrs. Tanner fáradtan, mint akit máris sikerült lefárasztani.

-Természetesen, tanárnő! -kezdte Patrick másodjára is. -Szóval, Bostonban tanulok jelenleg jogot, és vettem egy aranyhalat. -mondta mire egy páran felnevettünk -Most mi? Rohadt aranyos, Flóriánnak hívják és nagyon ügyesen úszik. -mondta tettetett felháborodással mire megint nevetni kezdtünk.

-Patrick drágám, azért remélem, ha majd a bíróságon fogod védeni az ügyfeledet nem fogsz Flóriánról beszélni. -mondta Mrs. Tanner mosolyogva, mi meg alig bírtuk abbahagyni a nevetést. -Na folytassuk, mert ha mindenkin ki fog fogni egy mondat akkor ebből hosszúhétvége lesz. Dan, te jössz.

-Én vegyészmérnöknek tanulok New Yorkban- mondta. Ez így ment tovább. Kiderült, hogy Hannah nem jár egyetemre és egy kávézóban dolgozik és nagyon büszke rá. Mi is nagyon büszkék vagyunk rá, hisz sikerült kitörnie az anyja árnyékából és független lett. Lehet, hogy nem ez álmai munkája, de végre jól van és ez sokat jelent neki és én ezért nagyon csodálom őt. Jack fotósnak készül és tervez bérelni egy stúdiót, ahol dolgozhat. Ryan egy híres színházban énekel és színészkedik. Már kicsi korában is nagyon jó hangja volt, mindig ez volt az álma és elérte és én igazán örültem neki, hiszen én is elértem az álmom, igaz nem együtt, de sikerült. Lehet egymást tartottuk volna vissza. Amy egy nagyobb cégnél dolgozik a Humán Erőforrások osztályán, ami elég nagy szó 24 évese.

-Emma? -folytatta az osztályfőnök.

-Én értékesítési asszisztens vagyok, de az egyetemen marketing-szakon vagyok éppen.

-Kyra? -kérdezte a tanárnő kíváncsisággal a szemében, de mielőtt még megszólalhattam volna, Tina közbeszólt.

-Nyugi csajos, nem ítélünk el, amiért prosti vagy. Annak is kell lenni valakinek. -mondta rezzenéstelen arccal. Ha eddig nem mondtam, nem kifejezetten rajongtunk egymásért Tinával.

-Miért? Ha kiderül, hogy kurva vagyok akkor kevésbé kínos neked, hogy árupakoló vagy? -vágtam vissza és kifejezéstelen arccal néztem a szemébe. Láttam, hogy Lucy mosolyog. Mindig is érdeklődve hallgatta a csipkelődéseinket Tinával, hiszen beleszólni nem tudott nagyon, hiszen általában ki tudtam állni magamért, szóval csak mosolyogva hallgatta.

-Oké, lányok elég lesz, mindenkire sor kerül. Szóval Kyra?

-Chicagóban tanulok az orvosin. -mire Lucy megint elmosolyodott. Mindig minden pillanatban támogatott, és ezért végtelenül hálás vagyok neki.

-Tina?

-Táncművészetire járok és utána, ha minden jól megy tánctanár leszek. -mondta büszkén.

-Hát gyerekek, nem is tudom mit mondjak. Mindenkire nagyon büszke vagyok. Remélem mindenki büszke magára és arra, amit elért, hiszen magatokért csináljátok. Soha ne adjátok fel az álmaitokat. Na, drágáim én most felmegyek a szobámba, aztán holnap olyan sztorikat akarok hallani a ma estéről, hogy egyszerre sírjak és nevessek. Érezzétek jól magatokat. Holnap találkozunk. -köszönt el tőlünk a tanárnő. Mindig is Mrs. Tanner volt a kedvencünk, hiszen nála jobb matektanárt el sem tudtunk volna képzelni. Rengeteg programot csinált velünk és mindig segített. És mindig is vicces volt és volt humora.

Egy kis ideig, miután Mrs. Tanner elment aludni még ott ültünk és beszélgettünk. Ekkor Tina ült mellém le. Nekem sose volt különösen bajom vele, azon kívül, hogy folyton beszólogattunk egymásnak, sőt hatodikig egész jó barátnők voltunk, aztán eltávolodtunk, de ez normális, nem lehet az összes kapcsolatot megtartani, és sose lesz már ugyanolyan, mint volt, és erre rá kellett ébrednem az évek során.

-Szóval Chicago, mi? -kérdezte.

-Úgy tűnik. -válaszolok.

-Erről tudod mi jutott eszembe? -kérdezte mosolyogva, mire én is elmosolyodtam. Persze, hogy tudtam mire gondol. Mivel művészeti osztályba jártunk, ezért az egész osztály szeretett és tudott is énekelni, ezért a riff off egy közös hagyományunk volt. A riff off egy zenei kifejezés, ami improvizációs, versenyszerű párbajt jelent. Meg vannak adva a zenei kategóriák, vagy témák és azon belül kell énekelni. Egy kör addig tart amíg csak egy csapat marad. Három csoportot szoktunk csinálni. Aki először veszít azt hagyjuk, a nyertes meg választhat egy kínos zenét, amit a második helynek elő kell adnia. Minden osztályprogramon, osztálykarácsonykor, keringő után, sőt még ballagáson is ezt csináltuk. Csoportokra osztottuk magunkat és versenyeztünk. Ez volt az, amit mindannyian élveztünk és mindig összehozta az osztályt, sőt néha Mrs. Tanner is csatlakozott.

Egy ideig Tinával mosolyogva néztünk egymásra, mintha csak arra várnánk, hogy valamelyikünk kimondja. Erre Tina megunja a várakozást és felkiált.

-Riff Off! -amint kimondta a legtöbb ember ujjongani kezdett. Ez volt az a pillanat, hogy a bárban viszonylag csend volt. És még csak most kezdődött az este. -Oké, három csapat. Velem lesz Amy és Ryan. Kyra csapatában Lucy, Emma és Patrick. Jack, Daniel és Hannah hármas csapat. Tíz perc és kezdünk, mindenki ír négy cetlit rajta négy témával. Óra indul.

Elvonultunk megbeszélni mi lesz. Lucy gyorsan írt négy cetlit. Tíz perc múlva mind ott gyülekeztünk izgatottan. Tíz éve csináltuk utoljára. Patrick azonnal az asztalra állt, mint valami önjelölt műsorvezető.

-Mindenki emlékszik a szabályokra? -kérdezte.

-Hűtsd le magad Patrick! -kiabálta be Amy. Erre felálltak a csapatok.

Patrick egy kalapba összegyűjtötte a cetliket, megrázta majd kihúzott egyet.

-Hold és csillagok! -kiáltott fel. Amy, kezdhettek ti, hogy ne induljatok annyira hátulról. -kacsintott Amyre, aki kelletlenül forgatta a szemét.

Kint elkezdett esni az eső. Egyre jobban. Kis idő múlva hatalmas vihar lett az erdőben. Az ajtó hirtelen kinyílt, és két férfi lépett be rajta. Az egyik magasabb volt, a másik pedig kicsit szélesebb vállú, de mindketten egyformán vonzóak voltak. A tekintetem rögtön a magasabbik férfira siklott. Barna haja leért majdnem a válláig és vizesen hullott az arcába. Amint megláttam, valami furcsa érzés ragadott meg. Mintha a levegő megváltozott volna körülöttem, mint egy villámcsapás. Olyan volt, mintha valami hatalmas erő húzott volna magához. A szívem egy pillanatra kitépték a mellkasomból és mindössze egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem magam mintha egy hurrikán közepén lennék. Éveket töltöttem azzal, hogy az emberi szívről tanulok. A felépítését, működését, feladatát, aztán jön ez az ember és az egész szívemet használhatatlanná teszi mindössze egy pillantásával.

Lucy hirtelen odajött és mikor kizökkentem, akkor jöttem rá, hogy végig a férfit bámultam. Lucy nekem nyújtott egy elég nagy poharat.

-Mi van benne? -kérdeztem

-Életelixír -felelte frappánsan mire elnevettem magam. -Vodka. Jó sok. Meg egy kis narancslé.

-Köszönöm- mondtam, majd egy levegővel lehúztam a félliteres pohár tartalmát.

-Oh. -nézett kikerekedett szemekkel rám Lucy. -Vadulsz, csajszi?

-Néha azt is kell.

Erre Patrick felkiált, hogy kezdünk. Az emberek kíváncsian figyeltek minket. A két srác is leült egy asztalhoz és érdeklődéssel figyelték mi történik.

-Szóval Hold és csillagok! Első kiesésig megy. Indul! -mondta majd mindenki gondolkozni kezdett. Volt egy ötletem, de nem hiszem, hogy merek énekelni. Ekkor Lucy odanyújtotta az ő poharát a szemembe nézve mintha csak tudta volna, hogy szükségem van rá, és csak ennyi választ el attól, hogy merjek énekelni. Lehúztam azt is, majd húsz másodperc múlva elég durván beütött a pia. Szóval énekelni kezdtem.

- „But baby, I've been, I've been praying hard said no more counting dollars, we'll be counting stars" kezdtem el a játékot, mire Tina hangja csendült fel

- „We've traveled the seas, we've traveled the stars. We've seen everything from Saturn to Mars."

- „Cause you're a sky, you're a sky full of stars, Cause you light up the path" -kezdett énekelni Hannah, aki egyébként hatalmas Coldplay fan. De mire folytathatta volna Amy már énekelt.

- „The star maker says it ain't so bad, the dream maker's gonna make you mad, the spaceman says everybody look down, it' all in your mind"

- „The stars the moon they have all been blown out, you've left me in the dark, no dawn, no day" -vágott bele Lucy, mire őt Ryan szakította félbe.

- „What if we rewrite the stars, say you were made to be mine, nothing could keep us apart, you'd be the one i was meant to find" -énekelte Ryan egyenesen a szemembe nézve, mikor énekelni kezdtem, ezzel megszakítva őt. Láttam a srác tekintetét, hogy figyel, apró, halvány mosollyal. Ha józan lettem volna biztos nem mertem volna folytatni, de nem voltam. Még a józanság közelébe se voltam.

- „Since the return of her stay on the moon she listens like spring and she talks like June, but tell me did you sail across the sun" -énekeltem, mire Jack kezdett énekelni.

- „Your secret tattoo, the way you change moods, the songs that you sing when you're all alone, your favourite band, the way that you dance, but baby..." -énekelte Jack, mikor Tina közbeszólt, de nem énekelve.

-Mi a franc, Jack?! Hold és csillagok, nem nők te kutya! Kiestetek! Oké, második kör. -mondta, mire Jack mosolyogva vállat vont és a csapatával együtt elindult az asztal felé, majd mikor elment mellettem rámkacsintot, majd leült. Na ekkor már tényleg nem tudtam mi a fene történik, de nem voltam olyan állapotban, hogy ezen most el tudjak gondolkodni. -Patrick, kérlek húzd ki a következő témát- kérte meg Tina, mire Patrick lefagyva állta előtte.

-Te tényleg azt mondtad „kérlek"? Aztakurva! Nyolc év alatt egyszer sem mondtál ilyen kedveset. Erre nem számítottam. -mondta majd kihúzta a témát. -Rockklasszikusok! -kiáltotta boldogan, majd Ryan kezdett énekelni.

- „Take your time, hurry up choice is yours, don't be late take a rest as a friend as a known memoria" -kezdte a második kört. Erre rengeteg ötletem volt. Mindig is rockklasszikusokat hallgattam. Gondoltam egyet, aztán elkezdtem énekelni.

- „Darling, you got to let me know should i stay or should i go? If i stay that you are mine I'll be here 'til the end of the time"

- „Big wheels keep on turnin' carry me home to see my kin. Singing songs about the Southland, i miss Alabamy once again" - kezdte Amy

- „In your head, in your head they're still fighting with their tanks and their bombs, and their bombs and their guns in your head" - énekelte Lucy. Ez a kedvenc száma már régóta. Erre Ryan kezdett énekelni.

- „Take a bottle, shake it up break the bubble, break it up puor some sugar on me, ooh in the name of love put some sugar on me"

- „But it's just a price i pay, destiny is calling me open up my eager eyes, cause i'm Mr. Brightside" -énekelem, mire Tina kezd énekelni.

- „I see a red door and i want it painted black. No colors anymore, i want them turn black" -mire hirtelen énekelni kezdek.

- „Carry on my wayward son there'll be peace when you are done lay your head to rest don't you cry no more" -énekelek, mire Lucy kezdd el énekelni.

- „Romeo take me somewhere we can be alone, I'll be waiting, all there's left to do is run..." -majd hirtelen abbahagyta. -Baszki! Ez nem rock! Sajnálom srácok! -kért bocsánatot, mire, a másik csapat büszkén nézett.

-Nyugi, Lucy, mindenki hibázhat. Egyébként nekem tetszett. -próbáltam nyugtatni. Mire Tina szólalt meg.

-Hát sajnálatos módon mi nyertünk, szóval nektek kell előadni. -kezdte csípőre tett kézzel, majd folytatta -de mi is legyen az? -tettetett gondolkodást, de tudtam, hogy tudja mit fog mondani. Majd mélyen a szemembe nézett. -Chicago. -Tudtam mire gondol. Az egyik kedvenc darabom. De nincs az az isten, hogy neccharisnyában nekiállok itt énekelni. Nem számítottam rá, hogy veszítünk. Lucyvel egymásra néztünk és ugyanolyan rémült arccal bámultunk a másikra. -Húsz perc felkészülési idő. Kíváncsian várunk. -mosolygott ránk.

Odamentem Amyhez, hogy kölcsönkérjek tőle egy neccharisnyát.

-Amy, van esetleg egy harisnyád? -kérdeztem tőle kelletlenül mosolyt erőltetve az arcomra.

-Persze! -mondta kedvesen és együtt elindultunk a szobájuk felé. -Ne haragudj, nem tudtam, hogy Tina mit fog mondani. Nem az lett volna a cél, hogy kínosan érezzétek magatokat. -mondta bíztatóan.

-Semmi baj. Így fair. A játék az játék, és mi belegyeztünk. És tervezek inni még egy pohár olyan vodkás valamit, szóval nem lesz annyira kínos. Legalább lesz holnap mit mesélni Mrs. Tannernek. -mondtam nevetve, mire Amy is halkan nevetni kezdett.

-Az biztos. -mondta, majd a kezembe adta a fekete lyukacsos harisnyát. -Van egy fekete kicsit kivágottabb pólóm is, szívesen odaadom. -ajánlotta fel kedvesen.

-Köszi, az jó lenne. Nem nagyon készültem ilyen ruhákkal.

-Átöltözöl itt? És utána szívesen kisminkellek. -mondta miközben a szekrényében kotorászott.

-Persze. -mondtam, majd elmentem a fürdőbe átöltözni. Mikor kész voltam a tükörnél álltam és néztem a tükörképemre. Mint valami luxusprosti. Életemben nem öltöztem fel még így, szóval nagyon fura volt így látni magam. Kimentem a szóbába, ahol Amy elkerekedett szemekkel nézett.

-Aztakurva! Hát anyukám, erre kíváncsi leszek. -mondta elképedve.

-Amúgy, köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. Sokat jelent.

-Aranyos csajszi vagy te, Kyra, csak volt egy pár nehéz időszakod. Mindenkinek van. És te erősebb vagy, mint bárki gondolná. Láttam milyen állapotban voltál, mikor megtörtént az...- mondta lesütött szemekkel, majd folytatta -Szóval csak azt szeretném mondani, hogy kemény csaj vagy. És nem kell rosszul érezned magad, csak mert prostinak öltözve kell énekelned. Jó hangod van, sőt fantasztikus, csinos vagy, talpraesett. Mutasd meg annak a ribinek, hogy még ebből is ki tudod hozni a legtöbbet. Na gyere, kihúzom a szemed! -mondta majd leültetett a székre és hozta a tust. Nagyon sokat jelentett, amit mondott. Amy mindig is aranyos lány volt.

Mikor kész voltunk még beszaladtam a mi szobánkba, megnézni, hol tart a két lány a készülődéssel. Lucyn egy feszülős tornadressz volt, amit nem tudom honnan szerzett, Emma egy kivágott fekete haspólót viselt egy rövidgatyával.

-Készenálltok? -kérdeztem a táskámban turkálva.

-Erre lehet készen állni? -kérdezte Emma sóhajtva

-Gyakorlatilag nyilvánosan fogjuk megszégyeníteni magunkat... -kezdte, majd ránézett az órájára- hat perc múlva.

-Igazatok van- kezdtem, majd a táskámból előhúztam a vodkát, lecsavartam a kupakot és meghúztam. -de ebből is kihozzuk a legtöbbet. Mint régen. nem emlékeztek, hány kínos éneklésünk volt már közösen? Megszámolni sem tudom, de nem is kell. Leisszuk magunk, énekelünk, aztán táncolunk egész éjjel. -mondtam, próbálva motiválni őket.

-Add csak ide az üveget! -mondta Lucy, aki szintén meghúzta, majd továbbadta Emmának, aki előbb beleszagolt, majd kelletlenül ivott egy pár kortyot. -Na induljunk, mert lekéssük a saját előadásunkat! -mondta Lucy tele energiával. Út közben összetalálkoztunk Patrickkel, aki elég bizonytalanul ácsorgott a szmokingjában, majd ránk nézett.

-Na, eddig abban a tudatban voltam, hogy jól kibasztak velem emiatt, de most, hogy látlak titeket, ti jobban megszívtátok. -mondta nevetve, de tőlünk csak gyilkos pillantásokat kapott. Odalépkedtünk a bárba, ahol mindenki minket nézett. Volt az egyik oldalon egy kisebb emelvény, ami a színpad volt. Fellépkedtünk rá, majd Tina megszólalt.

-Mielőtt elkezditek, van e valami, amit szeretnétek mondani? -kérdezte. Hangjából csak úgy csöpögött a merő gúny.

-Nem hiszem, hogy bármi hozzáfűzni valónk lenne ehhez- kezdtem cinikusan magunkra mutatva, mire az emberek felnevettek- Talán annyi, hogy remélem az este folyamán sikerül annyit innom még, hogy erre napokig ne emlékezzek.- mondtam, majd elkezdődött a műsor. A villany lekapcsolódott majd egy halvány fény ránk szegeződött. Egész jól belejöttünk. Legalább annyira élveztük, mint a közönség. A piának is lehetett hozzá egy kevés köze, hogy ilyen jól éreztem magam közben, de az is, hogy imádok énekelni. Hatalmas tapsot kaptunk a végén, ami nagyon jól esett. Plusz Tina arcát nagyon megérte látni az előadás után. Nem arra számított, hogy ilyen jól fog sikerülni. A lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam. Utána Lucyvel leültünk a bárba, kértünk egy-egy italt és beszélgettünk.