｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ

A Hold már magasan járt, a ház nehéz csendbe burkolózott, amikor Davina felriadt. Percekig mozdulatlanul feküdt, majd halkan kibújt paplanja alól, kilépett a folyosóra és elindult lábujjhegyen a mosdó irányába. A falon sorakozó festmények elegáns ruhákba öltözött, gőgös arcú lakói rosszallóan követték tekintetükkel. A padlódeszkák megreccsentek lába alatt. 

Sirius POV:

Sirius fordult egyet álmában, matracának rugói nyikorogtak alatta. A mennyezetről denevérszerű lények csontvázai libegtek alá zsinórokon, szárnyaik fel és le csapdostak halkan. 

Egy fekete, kócos hajú, egy világosbarna hajú, magas és egy félszeg, alacsony srác haladt előtte, az üvegházak mögött a holdfényben. James pisszegett és izgatottan pillantott hátra. 

-Biztos, hogy ki tudod nyitni, Tapmancs? 
-Ne parázz már, Ágas... Sok munkámba került kideríteni... 
-Pff, képzelem milyen megterhelő munka lehe... 
-Pszt, jön valaki! - szólt Remus, aggódó kék szeme megcsillant a feléjük közeledő pálca fényében. 

A klubhelyiségben hangos zene szólt, fénylő tűzijátékok szikráztak a plafon alatt. A vidáman lobogó tűz előtt egy fényes fekete hajú srác pörög a bordó fotelek között, egy szál pizsama nadrágban. Fején félrecsúszott griffendéles nyakkendő, fél kezében egy üveg vajsör, másikban füstölgő csikk. A körülötte állók tapsolva biztatják, és időnként még pörgetnek rajta. 

Egy manó leskelődik rá a lépcsőforduló sötétjében. 

Egy asztalnál ül, mellette sápadt, fiatal, sötét hajú fiú szemlesütve turkálja az ételt a tányérján, miközben anyja, egy hideg szemű boszorkány az asztalra csapva kiabál vele, és a fiú szeme megrándul. 

Becsapódik a szobaajtó, kétségbeesetten belerúg az ágy lábába és a fülére szorítja a kezét. 

Négy fiú fut végig nevetve a Roxfort egy folyosóján, utánuk zöld zseléfolyó hömpölyög és McGalagony szigorú tekintettel közeledik feléjük. 

A szakadt, csíkos ingű, fiatal Remus Lupin mélységesen szomorú tekintettel áll egy vörös drapériás fal mellett. 
- Hát persze, hogy nem fogunk kicsapatni! Miért tennénk ilyet? - kérdezte tőle James. 
- Mert... mert egy szörnyeteg vagyok... 
Sirius rápillantott. 
- Ne legyél már ekkora drámakirálynő. Összehajtod a zoknijaidat, Remus, bocsáss meg, ha nem remegek meg a félelemtől, ha meglátlak... 

Az Abszol utat robbanás rázza meg, üvegszilánkok és égő újságdarabok repülnek szét. Cseng a füle. Hideg kőfalhoz veti a hátát, arcán horzsolás, remegő pálcás kezén égésnyom.

A fiatal James és Remus hasukat fogva nevetnek mellette, körülöttük Mindenízű drazsés és cukorpálcás dobozok. A roxforti tó feszített tükre kéken fodrozódik. Fejük körül egy cikesz repked, aranyló szárnyai kolibriként rebegnek a napfényben. A kastély felől palacsinta illat száll feléjük. 

Fényes cipője visszhangot ver a márványpadlón. Hosszú haja belelóg a szemébe, ideges mozdulattal elsöpri egy tincsét, selyem talárujja elegánsan simul a csuklójára. 

Ujjai egy drága zongora sima billentyűin siklanak, de elvét egy hangot és remegő ujjai miatt nem tudja folytatni. Egy szürke szemű férfi dühös tekintettel néz rá, megmarkolja a kezében lévő, zöld kővel díszített sétapálcát és nagyot suhint vele. 

A tó szikrázó vize nyugtalanul hullámzik alatta. Egy gördeszkán áll, és lebegve emelkedik a víz fölé, a hullámok hidegen simogatják csupasz lábát. Mellette James, fél lábon egyensúlyozva deszkáján, próbálja utolérni. A parton Peter és Remus kacag. Kisebb tömeg gyűlt össze körülöttük, akik lelkesítő kiáltásokkal szurkolnak. 

A sötét hajú, beesett arcú Regulus lép be a szobájába, haja ugyanúgy a szemébe lóg, mint neki, de szeme szürke, arca szögletesebb. A fiú nem szól semmit, csak félszegen leül az ágya végébe, zsebéből egy kis fiola futkárlobonc kivonatot húzva elő. 

Piros-aranyba öltözött szurkolótábor üvölt fel a kviddics pálya szélén sorakozó tribünökről. A fülében dübörög a szél, ahogy ütővel a kezében szlalomozik a játékosok között. Az őrző poszton egy szélfútta, hátul kócos hajú fiú ül lezseren a seprűjén, vigyorogva feltartja neki a hüvelykujját, majd a lelátón ülő vörös hajú lány felé pillant. Egy szőke hajú, piros mezbe öltözött lány suhan el mellette, aki lelkesen odakiabál neki valamit és elmosolyodik. 

Beszakadt lépcsősoron siet felfelé, a repedt fokok porzanak léptei alatt. A hideg lépcsőház betört ablaka magányosan ásító száj. A lépcső tetején egy sötét hajú férfi fekszik, mellette szemüvege összetörve,vércsepp csorog a szája szélén, szeme üveges . 

Davina tompa ordítást hallott Sirius szobájából. Összerezzent és dobogó szívvel állt meg a varázsló sötét ajtaja előtt. Egy pillanatig csend, majd az ordítás megismétlődött, ezúttal hangosabban. Habozva a kilincs felé emelte kezét, és óvatosan lenyomta. 

A holdfény féloldalasan világította meg a szobát. A helyiség másik végében a régi stílusú, párnázott ablakfülkében egy foltos takaró volt feltornyozva, rajta kis doboz fénylett.
Lábujjhegyen közelebb sétált a férfi ágyához. A varázsló vörös-arany mintás takarója alatt dobálta magát, teljesen belecsavarodva a paplanba. A szeme lecsukva. Arca torz grimaszba fordult, homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Öntudatlanul belemarkolt a párnájába, szemhéja megrebbent, mintha valami felécsapott volna.

Davina idegesen állt mellette pár pillanatig. Nem akarta megijeszteni a férfit, de ebben az esetben úgy gondolta, amit a varázsló az álmában lát, valószínűleg sokkal jobban megrémiszti, mint egy kócos hajú, fiatal nő. Végül óvatosan megrázta a varázsló vállát. Az továbbra is behunyt szemmel hánykolódott. 
- Black, ébredj... - suttogta és még egyszer megrázta a varázsló vállát, valamivel erőteljesebben. A férfi összerezzent, a szeme kinyílt és ijedten nézett felé a sötétben. 
- Mit keresel itt? - kérdezte Sirius rekedten, és zihálva próbált felülni. Remegő kézzel kezdte el kihámozni magát takarójából. 
- Hallottam, hogy kiáltasz... Azt hittem, megtámadtak, vagy valami. Sajnálom, ha megijesztettelek - suttogta Davina és szelíden segített a levegőért kapkodó varázslónak a paplannal. 

- Ne! - a férfi elkapta a kezét és lefejtette a takaróról. - Kérlek... Csak... Menj ki. 

Davina bólintott, egy utolsó aggódó pillantást vetett a férfira, majd kihátrált a szobából, és becsukta az ajtót. 

｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ

Reggel dühös ciccegésre ébredt. A nap már bőszen sütött át az ablaktáblákon. Hunyorogva felült, kinyújtózott és megdörzsölte szénakazal tapintatú haját.
A hatalmas tükör előtt Tonks állt, egy Weird Sisters feliratos pólóban, rózsaszín szoknyában és csípőre tett kézzel magyarázott valamit a tükörképének.

- Na ne mond, te kis... - pár szitokszóval folytatta és megütögette a tükör keretét.
Davina furcsállva nézte a jelenetet. Kibújt az ágyból és csatlakozott a tükör előtt álló boszorkányhoz.

- Na mi az, ki dühített fel már így reggel? - megvizsgálgatta a karját és a vádliját borító zöldes foltokat, majd lemondó sóhajtással lebontotta a haját. 
- Szia, 'Vina, felébredtél? Nem is rossz a hely, igaz? - nevetett rá Tonks.- Bár még ráférne pár bolyhos puff meg díszpárnák, meg magnó... Ja, amúgy a tükörhöz beszéltem... Képzeld, belenéztem, megváltoztattam a hajam, - mutatott ezúttal lila, állig érő, fokozatos sérójára -  és erre beszólt... 

Davina érdeklődve vizsgálgatta a tárgyat. Álmosan felvett egy tégelyt éjjeliszekrényéről és a benne lévő krémet eloszlatta a haján, ami attól fényes és göndörebb lett. Már a kupakot csavarta vissza, mikor egy élesen gúnyolódó hang szólalt meg előtte. Ijedtében majdnem kiejtette kezéből a tégelyt.

- Az nem fog rajtad segíteni, úgy nézel ki, mint egy ananász! - szelte ketté a hang készülődésük csöndjét. - A zöld foltoktól olyan vagy, mint egy túlevett boci! Nem áll jól a cseresznyés pizsama! Akarom mondani, semmi nem áll jól!
Az idegesítő károgás a tükörből jött. Davina meglepődve összenézett Tonks-szal, majd egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

- Látod, én megmondtam. Ez a ház tele van meglepetéssel... De a legtöbb nem túl kellemes - mondta Tonks még mindig a haját igazgatva és egy rúzst vett elő a zsebéből. 
- Biztos, hogy nem legkedvesebb unokatestvéred áll emögött? Mintha csak őt hallanám... - kérdezte Davina a tükör mögé bekukkantva vigyorogva és kinyújtotta a nyelvét a tükörre. Közben magában morfondírozott, megemlítse e Tonksnak a varázsló rémálmait. 
- Azért ne becsüld le ennyire - nevetett grimaszolva Tonks és halványlila rúzst kent az ajkára. - Jó, most kicsit lepukkant a szentem, de a barátaiért, meg azokért, akiket kedvel, bármit megtenne... - magyarázta Tonks. 

- A lila rúzs az utcára való! - kattogott tovább a tükör. - Olyan lesz az arcod tőle, mint egy felfújt áfonya!
- Majd mindjárt megmutatom neked, ki a felfújt áfonya, te... te fém... pondró! - vágott vissza a felvágott nyelvű bútordarabnak Tonks és erőteljesen belerúgott a tükörbe. Azonnali megbánás jelent meg az arcán, mivel nagylábujja nem szívlelte a kemény felülettel való találkozást. Fájdalmas kiáltást hallatott és fél lábon kezdett el ugrálni.

Egyszerre kopogás hallatszott az ajtó felől.
- Minden rendben odabent? Úgy hangzott, mintha épp megenne titeket egy hegyi troll - mondta egy érdesen álmos hang kintről és résnyire nyílt az ajtó.
- ÁU... Nem! Csak éppen egy kis gondunk akadt... ÁÁh - ugrálta Tonks. Davina odasietett hozzá és egy fájdalom enyhítő átkot mormolt el, pálcáját a boszorkány cipőjére szegezve.
A szobába a beesett arcú, ásítozó Sirius lépett be, akinek a szituációt látva apró ráncok jelentek meg a szeme sarkában. Davina, még mindig pizsamában, a féllábon ugráló boszorkány lábára szegezte pálcáját, amivel majdhogynem kiszúrta a saját szemét, amikor Tonks egy meglepőt ugrott a lábujját markolászva.

- Mi történik itt? - kérdezte a varázsló, nevetését visszafojtva.
- A tükör elmés beszólásokkal bombáz minket...- magyarázta lemondó pillantással Davina. - Tonks pedig belerúgott. 

- Nocsak, Nymie, rongálod a bútoraim? - mosolyodott el Sirius és pálcáját a tükörre szegezve így szólt "Apnoe". 
A tükör megrezzent kicsit, de egyelőre nem szólt többet. 
- Ja igen, ezt el is felejtettem... A házban sok tárgyat el kellett hallgattatni, és ez még egészen kedveseket mond... - a férfi zavartan álldogált. Davinára pillantott, aki cseresznyés nyári pizsamájában vizsgálgatta Tonks feldagadt nagylábujját.  A varázsló lassan az ajtó felé hátrált, a kilincs egy kattanással beleállt a hátába.

- Nem mennél ki, ha kérhetjük, 'Vina még fel sem öltözött! - zsörtölődött Tonks Sirius felé. A férfi ideges nevetéssel eltűnt az ajtó mögött.
Miután mindketten felöltöztek, és Tonks nagylábujjáról is lement a duzzanat, lementek reggelizni.

A konyhaasztalnál Lupin ült  és egy vékony keretes szemüveg mögül a Reggeli Próféta egy számát böngészte. Mellette Sirius foglalt helyet, aki egy nagy bögre kávét kortyolgatott csukott szemmel és az ölében doromboló Csámpás fülét vakargatta.
Ginny és Hermione amerikai palacsintát majszoltak, amik az asztal közepén tornyosultak egy tálban, körülvéve baconnel, málnával és lekvárral teli tányérokkal. Mrs Weasley éppen a napi menü részleteit próbálta átbeszélni a lányokkal, akik álmos pislogással hallgatták.

Tonks lezuttyant a Lupin melletti székre. Elvette arcáról a szemüveget és a saját orrára biggyesztette, majd a varázsló összpontosítását mímelve nézett bele az újságba. Lupin mosolyogva csóválta a fejét.

A nap eltelt azzal, hogy segítettek Mrs Weasleynek a főzésben, meg kitakarítottak egy emeleti szobát -ahol az egyik szekrény alól csészealj nagyságú csótányok kerültek elő, amik elől visítva menekültek az ágyra-, robbantós snapszlit játszottak és előkészültek a tanácskozáshoz. A Rend tagjai sorban érkeztek meg a délután során. Davina egy új tagot is megismert Mundungus Fletcher személyében, aki gyér hajával és tömzsi alkatával leginkább egy zsák krumplihoz hasonlított és rögtön pár hamisnak tűnő ékkővel kirakott fülbevalót próbált rásózni a lányra.
Tonks kitalálta, hogy ha már Davina fülében is van pár extra fülbevaló, fúrja ki az ő fülét is. Tonks ragaszkodott hozzá, hogy Davina az egész gyülekező társaság szeme láttára végezze el a műveletet az asztalnál- persze kesztyű és fertőtlenítő segítségével. Lupin aggódva figyelte a műveletet, Sirius pedig összehúzott szemmel  bámult a semmibe.

A szigorú tekintetű, szoros kontyú Minerva McGalagony is csatlakozott hozzájuk, aki Davinát is tanította a Roxfortban.
- Üdv, professzor, nem szeretne egy fülbevalót? - köszönt oda Tonks a zöld taláros átváltoztatástan professzornak és közben a fülében újonnan csillogó ékszer tükörképét vizsgálgatta a kanalában. 

- Nos, vissza kell utasítanom a csábító ajánlatot. Bár biztos vagyok benne hogy Miss Meadowes nagyon khm... értene a feladathoz... - válaszolta McGalagony, pengevékony ajkakkal, de mosolygó szemmel.
- Kár, pedig jól állna szerintem, Minnie - kacsintott Sirius, akinek az ölében megint ott trónolt Csámpás.
- Köszönöm, Mr Black, de ha kérhetem, szorítkozzon a hagyományos megszólításomhoz, amire már az iskola évei alatt is számtalanszor kértem... - a professzor szigorú hangnemet erőltetett magára, de orcáján apró piros folt jelent meg.
Ezt követően Sirius és Lupin élénk vitába kezdtek arról, vajon melyikük is volt McGalagony kedvence az iskolában, de félbe kellett szakítaniuk érveik felsorolását, mert megérkezett Dumbledore és elcsendesültek a jelenlévők.

A Rend tagjai beszámoltak Dumbledorenak a Privet Driveon és a Minisztériumban végzett őrszolgálatukról, aki közben a jelentéseik alapján kérdezte ki őket a részletekről.
Davina igyekezett minden információt agyába vésni, amit hall, mert tudta, hogy előbb utóbb neki is ki kell vennie a részét az őrfeladatokban.

- És ön hogy haladt, Miss Meadowes?- kérdezte a tanácskozás végén Dumbledore. - Kiderített valami Einhornról?

- Eddig semmi gyanúsat nem láttam vele kapcsolatban, kivéve, hogy elég félreeső helyen van a rendelője... De holnap egyszerre leszek vele ügyeletben és megpróbálok jobban körbenézni - ígérte Davina és gondolatban kissé restellte hogy nem tud több hasznossal szolgálni, de nem volt egyszerű megfigyelni egy olyan embert, akinek ki-be járnak a rendelőjéből a betegek egész nap.
- És hogy haladtak Mr Blackkel? - Dumbledore rosszalló pillantást vetett az említett varázslóra, aki épp Lupin szemüvegét hanyagul viselve, arcához emelte Csámpást és közelről próbálta megvizsgálni a macskát a lencséken keresztül, de mikor meghallotta a nevét, lekapta magáról a szemüveget és komoly arcot erőltetett magára. - Mit gondol, fejlődött Miss Meadowes?

- Öhm... - Sirius Davina felé sandított. - Igen, persze... De még úgy gondolom, kell pár hét, mire éles bevetésre mehet - tette hozzá, kerülve a lány pillantását. Davina egyik szemöldökét magasra emelte.
- Rendben, megbízom magában. Most pedig mennem kell, vár rám otthon egy habfürdő és egy tál citromos italpor - dúdolt magában Dumbledore. Tonks összeráncolt orral nézett utána.
Sirius felpattant és a konyhában kezdett el matatni az edényekkel. Davina is odasétált és a tányérokat kezdte el törölgetni mellette.

- Miért mondtad, hogy még nem állok készen? - fordult a férfi felé kissé megbántott tekintettel. - Azt hittem, sokat fejlődtem... és te is azt mondtad, hogy jól mentek a bűbájok. 
- Mert nem akartam hazudni, Meadowes... - Sirius közelebb lépett hozzá, kivette a lány kezéből félig kicsúszott ezüst szélű tányért és gépiesen törölgetni kezdte. - Attól, hogy ügyesen megy a lefegyverzés meg a kábítóátok, még nem tudsz egy halálfalót legyőzni. És az én felelősségem is, hogyha történik valami...

- Nocsak, hirtelen felelősségteljes lettél, Black? - nézett rá összehúzott szemmel és egy poharat áztatott be a mosogatóban. - Micsoda meglepetés...

- Ahhoz képest, mennyire nem ismersz, Meadowes, elég bátran alkotsz rólam véleményt - Sirius elvette tőle a megmosott poharat és vadul törölgetni kezdte, az üveg csikorgott erős mozdulatai alatt.  - Egyébként is, remélhetőleg nemsokára érkezik a keresztfiam, Harry. Nem ártana előásni magamból egy kis felelősséget...
Ugyanazért a zsíros tálcáért nyúltak. Sirius tompán beleütközött a boszorkányba. Davina megingott, de a varázsló finoman megragadta az egyik vállát, hogy ne essen el, megkerülte a lányt és vidáman horkantva bedobta a tálcát a vízbe.

- Nem tudtam, hogy ő a keresztfiad... Bár azok alapján, amit meséltél, logikusnak tűnik.
Sirius mosogatószerhabos kézzel megtörölte a homlokát és elmosolyodott.

-Egyébként, hiányolom a motorolajat, Meadowes... Mi történt, bezárt a benzinkút? 
Davina oda se pillantva meghajlította a mosogatószivacsát és egy vékony, habos vízsugarat küldött a varázsló hajára.

- Ejnye, Meadowes, ne akard, hogy odamenjek... - vágott vissza a férfi, és bosszúálló tekintettel indult meg a boszorkány felé. 

- Nem akarok semmit megzavarni, fiatalok - recsegte egy éles hang mögöttük, amitől mindketten összerezzentek. - De a vizeskedés helyett inkább adnék valami hasznosat...

Rémszem Mordon bukkant fel, kék szeme gyanakodva pörgött feléjük, és rosszalló pillantást vetett mosogatási technikájukra. Egy-egy régi könyvet nyomott a kezükbe. - Aztán csak ügyesen... Szépen játszani - dörmögve kacsintott rájuk és elbicegett.

Davina rápillantott a könyv borítójára. - Rontások és ártások használata és kivédése. Auror kézikönyv - hirdette magát apró betűvel a tartalom. Davina hálásan kiáltott Mordon után.
- Köszi Rémszem!

Felült a pultra és érdeklődve belelapozott a könyvbe. Az ábrákkal és pálca mozdulatokkal illusztrált oldalak különféle szituációkat is említettek, ahol az éppen leírásra kerülő varázslat hasznosnak bizonyulhatott. Kíváncsian kezdte el olvasni az álcázóbűbájről szóló fejezetet. Sirius felhuppant mellé a pultra és úgy tett, mintha ő is elmélyülten olvasgatná a könyvet, miközben egy szivacsból vizet csorgatott a boszorkány fejére. Davina, amikor érezte, hogy a vízcseppek hangyaként másznak a tarkóján, fogott egy tálat, és annak egész, vizes-zsíros tartalmát a férfira öntötte. A konyha úszott a habos lében, félig eláztatva cipőjük orrát. Sirius kutyamód megrázta a fejét, hajából vízcseppek záporoztak a szélrózsa minden irányába, közben Davina a pálcájával próbálta elázott pólóját megszárítani, amivel annyit ért el, hogy az anyag nekiállt szétfoszlani a gallérjánál.
Rémszem fejcsóválva nézte őket, és nevetett magán, amiért azt hitte, a könyvekkel majd  le tudja kötni őket.