｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ

Égette a tarkóját a nap, amikor bekopogott a Grimmauld tér 12-es számhoz. Amikor pár percig semmi sem történt és a láncok csörgését sem hallotta az ajtó mögül, felpillantott, biztos jó házszámhoz érkezett e. Türelmetlenül legyezte kipirult arcát és bizonytalanul megnyomta az ajtó melletti csengőt. Hirtelen távoli rikácsolás hangzott fel a ház egy magasabb emelete felől, léptek dobogtak a küszöbnél és egy szitkozódó, sötét hajú alak jelent meg az ajtóban.

- Megmondtam már ezerszer, hogy ne csönge...! - az alak Sirius Black volt, borzolt haját belepte a por, fekete ingjének ujja feltűrve. Türelmetlenül állt félre, hogy beengedje a látogatót, de egy pillanatra vágyakozva pillantott a boszorka mögötti, napfényben fürdő utcára. - ...Meadowes. Ha már buta módon sikerült csengetned, legalább segíts elhallgattatni... - a varázsló mogorván a lépcső felé bökött, ahonnan az emeletről visszhangzó rikácsolás szinte kibírhatatlan módon erősödött fel.
"Vérárulók, korcsok, mocskos hitszegők, mit kerestek a házamban ?!" hallatszott az eszeveszett sipákolás.

Davina fájdalmas fintorra húzta arcát, mintha ezzel valahogy a hallását is megvédhetné és követte a férfit. Az, a hang forrása, egy ósdi, elegáns ruhába öltöztetett boszorkány hámló vászonú portréja felé terelte. A boszorkány sötét haja kontyban, szürke szeme tajtékzó. A varázsló undorba hajló arccal megragadta a portré egyik szélén lógó függönyt és elkezdte befelé rángatni. A makacs szövet - vagy a portré lakója- ellenállt és a függöny alig mozdult pár centit.

- Még állsz ott pár órát, Meadowes, vagy segítesz? Remélem, nem akarod, hogy az egész Rend megsüketüljon miattad - sziszegte Sirius a fogai között. ("A saját vérem is vérárulókkal barátkozik, söpredék, mi lett ebből a házból!")
Davina megmarkolta a másik oldali függöny szélét és minden erőfeszítésére szüksége volt, hogy be tudja húzni. Mikor a poros, hímzett ezüstkígyókkal díszített függöny már teljesen eltakarta az acsarkodó asszonyt, csak akkor szűnt meg a kiabálása.

- Merlinre, ez meg mi a fene volt? Bocs a csengőért, nem tudtam... - nézett rá Davina a férfira, aki kifulladva támaszkodott a falnak.

- Ez a hihetetlenül kedves nőszemély, az anyám volt - mondta Sirius keserűen. Elindult vissza a konyha felé, de megtorpant egy pillanatra. A fiatal nő vanília, és rejtélyes módon, enyhe motorolaj illatot árasztott, amitől összerándult a gyomra. - Meadowes, te motorolajat használsz parfümnek, vagy csak lemaradtam a legújabb divatról? - fintorgott és gúnyos vigyorral, lusta léptekkel haladt tovább a lépcsőn.

- Te meg beleestél a porszívóba, Black? - Sirius megütközve nézett rá, majd tekintetét elkapva gyorsan végigfuttatta tenyerét a portól beszürkült haján.
Davina megforgatta a szemét és ahogy a konyha felé haladtak, a "csak szeresd" szavakat ismételgette gondolatban, de apja jólelkű, egyszerűnek tűnő tanácsa már most nagyon nehéznek bizonyult.

A konyha túlsó végében boltív vezetett a következő helyiségbe, ahonnan Mrs Weasley hátrált ki, egyik kezében egy pókhálós portörlővel, másikban a pálcájával. Vörös haja összekócolódott, kötött kardigánján pormacskák fénylettek.

- Jajj, már zsongott a fejem a kiabálástól, de jó, hogy vége - mondta, és szavainak nyomatékot adva meglengette portörlőjét, amiből lehulló pók- és koszdarabok elől elhajolva Sirius átsuhant a boltív alatt.

- Na, hogy haladunk? - csapta össze kezeit a varázsló.

- Hello, Molly! - köszönt Davina és mosolyogva megkerülte a vörös hajú asszonyt. - Remélem nem érkeztem későn!

- Szervusz, drágám, gyere csak, minden kézre szükségünk van!

A boltív, mint kiderült, egy nappali-szerű szobába vezetett, ami ugyanolyan dohosnak, és sötéten elegánsnak bizonyult, mint a ház többi része.
A helyiségben a Rend tagjai sürögtek, forogtak. Tonks és Lupin a sarokban álló zongorából próbált közös erővel kirángatni egy régi selyem kottatartót, ami makacsul kapaszkodott a hangszer belső alkatrészeibe. Rémszem Mordon éppen egy mumust próbált ártalmatlanná tenni, ami a pattogzó borítású szekreterbe fészkelte be magát. A varázsló hanyagul intett a pálcájával, mire a zuhanásra emlékeztető sötétség, amit a mumus megjelenített, egy kihúzott lefolyóhoz hasonlóan felszívódott és buborékokat hagyva maga után, a mumus köddé vált.

Egy üvegajtajú, régiségekkel megtöltött szekrény előtt két vörös hajú, fiatal srác állt, akik a megszólalásig hasonlítottak egymásra. Az egyikük éppen a zsebébe süllyesztett egy apró fiolát, a másik pedig lila hólyagokkal borított kézfejét vizsgálgatta, mielőtt eltüntette a kinövéseket. Mellettük egy égővörös hajú lány próbált lerángatni egy fekete selyemsálat göndör hajú társáról, ami majdhogynem megfojtotta a lányt, annyira a nyaka köré tekeredett.
Davina a két lány segítségére sietett. Pálcáját a sál felé helyezve, így szólt: "Finite" és a gyilkos kiegészítő ártalmatlanul hullott a padlóra.

- Öhh, öhh'szönöm szépen - a göndör hajú lány levegőért kapkodva fordult felé.

- Davina? - nézett rá a vörös hajú fiatal boszorkány. - Olyan régen láttalak, tök menő, hogy te is a Rend tagja lettél!

- Mi újság, Ginny? Azt mondták, takarítunk, nem pedig, hogy hadjáratot szervezett ellenünk a ház, huhh? - nevetett Davina, aki azóta ismerte Charlie legfiatalabb testvérét, mióta neki adta az elsőéves könyveit és Ginny könnyekig hatódva fogadta az alig használt tanulnivalót.

- Mi még nem találkoztunk - ölelte meg a göndör hajú lányt is boldogan. - Kapsz levegőt, minden rendben? - vette szemügyre a lány torkát, amin egy halvány benyomat jelezte a sál előbbi fojtó szorítását.
- Igen, köszi, hogy megmentettél... Hermione vagyok. Hermione Granger. Ugye nem látszódik semmi a nyakamon? - kérdezte aggódva.

- Nem vészes, de egy kis futkárlobonc kivonat csodát tudna tenni. Majd megnézem, hogy van e a nálam - gondolkozott Davina. - És mit is csinálunk most pontosan? - hajolt az ereklyés szekrény fölé és szemügyre vette annak megannyi, nem túl bizalomgerjesztő tartalmát.

- Ez Sirius szüleinek a háza. Vagyis most már a Rendé. Megpróbáljuk otthonossá tenni, hogy a Rend tagjai ide tudjanak jönni - magyarázta Ginny, miközben gyorsan egy nagy zsákba dobta a fekete sálat. A zsák már dudorodott a kelyhektől, könyvektől és megannyi mágikus tárgytól.

- Tényleg a Szent Mungóban dolgozol? Nagyon nehéz volt a vizsgákat megcsinálni, hogy bekerülj a gyógyító képzésre? - kérdezte csevegő hangon Hermione, mintha pár perce nem próbálta volna meg megfojtani egy dühös sál, és elkezdte egy régi sakk-készlet bábuit a zsákba dobálni. Az érdeklődő és éles eszű lány részletesen kikérdezte a vizsgákról, a képzésről és a munkájáról is. Közben kiselejteztek egy furcsa dallamot játszó ékszerdobozt, rengeteg, aranyvérről és sötét varázslatokról szóló könyvet, és egy cikornyás B betűvel díszített, csorba étkészletet.
Tonks és Lupin közben a zongora mellett nyíló teraszajtót igyekeztek megjavítani, ami udvariatlan módon rázárta magát minden gyanútlan átkelőre. Sirius a szoba közepéről halászott, két ósdi szőnyeget próbálta atkátlanítani. A szőttesből pálcája és ideges ütései hatására porfelhő szállt a burjánzó növényekkel borított hátsó udvar felé.

- Ááh, vigyázz, Fred!! - kiáltotta az üvegajtós szekrény előtt álló egyik iker, aki kezét arca elé téve védte magát a testvére kezében lévő, éles szegeket köpködő ingaóra elől. Ginny egy foltos könyvvel nagyot csapott a tárgy tetejére, mire az ripityára tört, így Fred bele tudta süllyeszteni darabjait a zsákba. George megtörölte a homlokát és rávigyorgott Davinára.

- Hódolatom, hölgyem! - hajolt meg bohóckodva, és a testvére is csatlakozott hozzá. - Üdv a pokolban, amit főhadi szállásnak nevezünk! Ha félne valamelyik komor folyosó sötét árnyékaitól, örömmel felajánljuk szolgálatainkat!

- Amit George úgy ért, hogy van pár bűvös bizserével és boszorkányfűvel töltött sütink, ha lehúzná e hely komor hangulata - hajolt közelebb gyorsan Fred is kacsintva.

Davina nevetve pislogott az ikrekre, akik gyerekkorukban tűzijátékokat robbantgatva jöttek ki a szobájukból, talpig kormosan. Úgy tűnt, azon kívül, hogy magasabbak lettek nála és markánsabbá vált arcuk, azóta sem változtak sokat.

- És ünnepélyesen meg kell jegyezzük, hogy Charlie bátyánk az egyik legnagyobb hatökör a világon - sóhajtott Fred színpadiasan és elismerően nézett végig a lányon, aki tiltakozva kólintotta fejbe egy kígyós iratrendezővel.
Tompa csattanás hallatszott. Sirius nem éppen finom mozdulattal vágta le a két, immár atka- és pormentes, de nem kevésbé csúnya szőnyeget a padlóra.

- Látom, halad a munka - szólalt meg gúnyosan, két tenyerét egymáshoz csapva, hogy lerázza róluk a port.

- Igazad van, így télre sem leszünk kész, ha mindenki csak egy helyiségben takarít - sóhajtotta Mrs Weasley és tanácstalanul nézett körbe. A szoba nagyjából tisztábbnak tűnt, mint előtte, leszámítva az immár jópár, a szekrény előtt sorakozó zsákot, de ez még mindig csak egy volt a számtalan takarításra váró helyiségből. - Mi lenne, ha...

- Mi lenne, ha bújócskáznánk, és mindenki kitakarítja azt a szobát, ahova elbújt? - vigyorodott el Fred, megkerült egy telepakolt zsákot és izgatottan anyja elé állt. - Csak hogy valami izgalmas is legyen a dologban?

- ... Akkor a harmadikon a lépcsővel szembeni szobával vigyázzatok, találtam ott egy mogorva, nyáladzó padlásszellemet - mesélte a szobába betoppanó, vörös hajú, szeplős fiú, akiben Davina Ron Weasleyre ismert.

- Naa, Sirius? - fordult Fred és George nagy szemeket meresztve a szoba közepén álló sötét hajú varázsló felé.
Sirius körbenézett, de a fáradt és poros arcokon a javaslatra megjelent lelkesedésre és felcsillanó szemekre, (kivéve persze Rémszemet, aki dörmögve levetette magát a kanapéra és felrakta műlábát egy molyrágta puffra) nem tudott nemet mondani.

- Felőlem... - vonta meg a vállát. - A negyediken a legbelső szobában Csikócsőr van, inkább kerüljétek el, morcos a bezártságtól. A harmadikon pedig...

- Nem is értem, kitől tanulta el Csikócsőr - nevetett Tonks és oldalba bökte Siriust. - Na jó, én számolok, de csak ha te is játszol - nézett unokatestvérére ellentmondást nem tűrő hangon. Lupin karba tett kézzel csatlakozott hozzá, fáradt arcán mosoly bujkált.

Sirius lemondóan levegőbe emelte karját és sóhajtott egyet.
- Nem értem, miért vagyok óvodásokkal körülvéve -, de közben lassan bólintott.

- Ugye ezt magadra érted? - Tonks befogta a szemét és számolni kezdett. - Egy, kettő, három...

Mindenki a lépcsőház felé indult el. Davina kifelé suhanva a dohányzóasztalon álló régi rádióra koppintott a pálcájával, és egy dal szólalt meg az egész házban recsegve.

/🎵The Andrews Sisters -Oh Johnny, Oh Johnny/

Az ikrek egymást lökdösve és cukkolva szaladtak fel a lépcsőn, próbálták kikerülni - vagy inkább kibuktatni- Ginnyt és Ront, akik valahogy a versenyző kis csapat élére kerültek. A gázlámpák fénye megrebbent az izgatott arcokon. Davina útközben hangtalan varázslattal próbálta a lépcsőház falát borító kitömött házimanókról is leszedni a pókhálókat, de nem volt ideje megnézni, mennyire sikerült próbálkozása.

Ginny rögtön bezárkózott az első emelet jobb oldali szobájába, Ron pedig a bal oldaliba. Az ikrek minél magasabban lévő szobára törekedtek, így tovább száguldottak, közben egymást toszogatva próbáltak előnyhöz jutni. Lupin leragadt a másodikon, ahogy Hermione is. Sirius valószínűleg később indult el, mert Davina nem látta maga mögött, de hangos dobogást hallott közeledni az alsó szintek felől.

A boszorkány egy ügyes ugrással kicselezte az ikreket a lépcsőfordulóban, akik méltatlankodva próbálták elkapni, de befutott a harmadik emeleti folyosó legutolsó szobájáig. Közben visszafelé sandított az ikrekre. Az egyikük rakoncátlanul benyitott a lépcsővel szembeni ajtón, hogy aztán borzadva gyorsan becsapja és tovább fusson testvére után a negyedikre. Davina a vállával belökte az ajtót és háttal nekidőlt kifulladva. Miután levegőhöz jutott, kinyitotta szemét és meglepődve vette észre, hogy a szoba, ahova betért, nagyban eltért a ház többi részétől.

Bár a bútorok elegáns, drága megjelenése és az ezüstös motívumokkal borított selyemtapéta itt is felismerhető volt, de a szemközti falon egy hatalmas griffendéles zászló foglalt helyet, és több, kisebb méretű társa is fellelhető volt a szoba különböző pontjain. A padlót könyvek, pergamenek és felborult, üres whiskys üvegek összevisszasága borította. A hatalmas tölgyfa ágyat, amit négy faragott, falig nyúló kacskaringós oszlop keretezett, egy vörös-arany mintás ágytakaró lepett be, rajta egy fekete bőrkabát. Az egyik oszlopra valaki griffendéles sálat tekert.
Az ablak mellett árválkodó kupac szennyesruha alól egy gitár félig eldőlt alakja bontakozott ki. Az ezüst-zöld tapéta nagy részét mozdulatlan Led Zeppelines, Pink Floydos és Rolling Stonesos poszterek foglalták el és Davina összehúzott szemmel vett észre egy plakátot, amin egy motor díszelgett.
Az ággyal szemben lévő kandalló tetején már mágikus mozgó képek sorakoztak, nagy részük ugyanazt a négy, fiatal srácot ábrázolva, ahogy nevettek, futottak egy folyosón, vagy éppen a tábortűz körül ültek. Némelyik fotón egy vörös hajú, gyönyörű nő is látható volt velük, az egyiken egy kócos hajú kisfiúval, aki egy játékseprűn röpködött.
Davina összeszorult gyomorral ismerte fel a képeken az éles vonású, vidáman mosolygó srácot, akinek sötét haja egyfajta hanyag eleganciával hullott szemébe a képeken. Sirius.

Lassan az ajtó felé hátrált, de beleütközött az éppen akkor a szobába belépő alakba, aki finoman megragadta hátulról a vállánál. Egyensúlyát lassan visszanyerve megfordult, és szembe találta magát a szoba nyilvánvaló tulajdonosával. A férfi állkapcsa megfeszült, és tettetett nyugodtsággal nézett rá sötét szemeivel.

- Meadowes... nem tudom, hogy ennyire szerencsétlen vagy és nem tudsz olvasni, - mutatott az ajtó külső oldalán lévő S.O.B. feliratos táblára, - vagy csak direkt próbálsz feldühíteni - határozott mozdulattal becsapta az ajtót, amibe a falon lévő poszterek is beleremegtek.

- Én csak... - kezdte Davina.

- Tudom, végül nem volt alkalmam elmondani, hogy senki ne tegye be ide a lábát... De azt hittem, legalább a Rend tagjainak olvasási képességét nem kell kétségbe vonnom... Tévedtem - Sirius elgondolkozva nézett rá. Davina pár lépést hátrált a kandalló felé, és összeszorult torokkal egy gyors pillantást vetett a sorakozó fotókra.
- Ne haragudj, már éppen mentem volna ki, amikor jöttél... - magyarázta Davina.

- Legalább pár pókhálót leszedhettél volna, ha már beugrottál... - a férfi szeme sarkában apró ráncok jelentek meg, de állkapcsa továbbra is feszült maradt. Az ágyról felkapta a fekete bőrkabátot és már félig bele is bújt, amikor észrevette, merre pillant Davina.

- Azokat nézed? ...A barátaim. Voltak - két nagy lépéssel ő is a kandallónál termett, arca pár centire a lányétól, hangja érdes és keserű. Whisky, dohány és még valami édes illata volt.

- Nézed, hogy szegény fickó... úgy nézett ki, most meg... - mutatott a képekre és ugató nevetést hallatott, bár sötét szeme nem nevetett. - Hát, ezt teszi az Azkaban, drágám - a kandallónak támaszkodott, arca groteszk vigyorra húzódott, de szemében valami mély szomorúság csillant meg.
Davina lesütötte a szemét.

- Részvétem. Tudom, hogy ez nem vigasztal, de pontosan tudom, milyen, amikor elveszítesz valakit... - Sirius közelebb lépett. Davina most már pontosan ki tudta venni a férfi nyakán felkúszó, vastag keresztben végződő, indaszerű tetoválás részleteit. A férfi oldalra billentett fejjel nézte egy pillanatig, majd rövid levegőt szívott be az orrán át, mintha meg lenne fázva és tekintete Davina arcáról a mennyezetre siklott.

- Most menj ki - mondta mozdulatlanul. Davina szólásra nyitotta a száját, de torkára forrott a szó, így megfordult és kisietett a szobából. Mielőtt az ajtó bezárult volna mögötte, tompa csattanást hallott és a régi komód fiókjainak rázkódását.
Támolyogva indult lefelé a lépcsőn. A lépcsőfordulóban megkapaszkodott a korlátba. Onnan a falhoz hátrált, és nekitámasztotta a fejét. A tüdejét mintha jeges víz borította volna el. Számolni kezdett magában. Egy, kettő... A torka mintha egy csepp levegőt sem engedett volna át. Három, négy... Szeme megtelt könnyel, megremegett a szája széle, és ökölbe szorította a kezét.

- Megvagy! - kapta el a vállát egy vidám alak. - Nem túlságosan bonyolult a búvóhelyed... - Tonks nevetett rá csillogó tekintettel.

- Képzeld, az elbújók a lányok szobáját is kitakarították, úgyhogy most már lesz hol aludnunk itt! Majd csaphatunk pizsamapartit! - óvatosan a válla köré fonta egyik karját, és egy pillanatra elhallgatva, aggódva nézett Davinára. - Minden rendben? Mintha kicsit elveszettnek tűnnél...

A rózsaszín hajú nő lassú léptekkel elkezdte levezetni a lépcsőn, közben végig támogatva őt. - Gyere, menjünk, lassan kezdődik a tanácskozás. Remusnak pedig biztos van csokibékája - bíztatta. Davina végre vett egy nagy levegőt és kissé összerendezte vonásait.

- Köszönöm - mondta halkan, miközben ketten leszédelegtek a lépcsőn.

A konyhában a többiek már a tanácskozáshoz készülődtek. A lépcső aljában a Weasley gyerekek és Hermione kuporgott, vágyakozó pillantásokat vetve a konyha felé.

- Ugye, majd elmeséltek mindent? - jött oda hozzájuk Ginny izgatottan. - Nekünk nem engedik, hogy részt vegyünk...

- Nyugi, hugi, elhoztam a telefüleket - kacsintott Fred és egy hosszú zsinórszerű valamit húzott elő zsebéből.

- Vigyázzatok, mert szerintem páncélozva lesz az ajtó, és azon semmi sem jut át - súgta oda nekik Davina. - Ha odagurítotok pár trágyagránátot az ajtó elé és visszapattan, tuti páncélozott.

- Kösz a tippet - mondták, majd sugdolózni kezdtek maguk között szervezkedve. Davina bíztatóan intett nekik.

Elhelyezkedtek az étkezőasztal körül, ahol Rémszem már kiterített pár pergament. Lupintól elkértek két csokibékát, és a takarítástól megéhezve az édességet falatozták. Közben a Rend többi tagja is lassan megérkezett. Az asztal körül egyre szűkösebb lett a hely. Emmeline és Dumbledore is leültek, és mindketten boldogan üdvözölték Davinát. Siriusnak nyoma sem volt.
- Várunk még valakit?- kérdezte Rémszem.

- Még Perselus és Sirius hiányzik - szólalt meg Lupin, körbenézve.

Tonks továbbra is aggódó pillantással figyelte Davinát.

- Nem tetszik, hogy ilyennek látlak, mintha a szemed is olyan szomorú lenne - pontosan tisztában volt barátnője múltjával, de mindig próbálta elterelni sötét gondolatait.

- Van egy ötletem... Ettől felvidulsz, azt garantálom - Tonks összehúzta a szemeit, és elgondolkozva ráncolta a homlokát. Pár másodperc múlva megnyúlt az orra, a haja megnőtt és sötét lett. Amikor Davina felnézett, Perselus Piton arca bámult rá komolyan, persze Tonks összetéveszthetetlen szoknyájában és csipkés felsőjében.

Még egy fintor és egy hosszú, vízszintes bajusz jelent meg a roxforti professzor arcán. Megpödörte a kackiás bajuszt, ami leginkább a festő Dali-ra emlékeztette Davinát, és bárgyún vigyorgó arckifejezést öltött fel, ami a legkevésbé sem volt jellemző Pitonra.

- Sziasztok, mindenki - utánozta Tonks Piton lassú, kimért hanghordozását. - Ünnepélyesen bejelentem, hogy mostantól a Rend hívhat Bajuselus Pitonnak.

Davina nem bírta ki nevetés nélkül, egyszerre könnyednek érezte magát egy pillanatra. Mellettük Lupin a tenyerébe helyezte állát és szórakozottan figyelte a jelenetet.

- Befejezted, Nymphadora? - szólt a hátuk mögött egy nyekergő hang.

Az igazi Perselus Piton állt mögöttük, meglehetősen dühös ábrázattal, arcán apró piros folt jelent meg.

- Csupán foglaltam neked a helyet - mondta szemrebbenés nélkül Tonks és visszaalakította magát eredeti kinézetére. A körülöttük ülők igyekeztek elfojtani nevetésüket.
Sirius végül utolsóként érkezett. Leült az egyetlen, Tonkssal szemben álló üres székre kifejezéstelen arccal.

- Milyen volt tegnap a munka a minisztériumban, Nymie? - kérdezte hirtelen, csevegő hangot erőltetve magára, makacsul az asztallapon tartva tekintetét. Ideges mozdulattal megdörzsölte homlokát és egy bontatlan vajsörös üveget húzott maga elé.

- Semmi Nymie, csak Tonks jó lesz. Szörnyű volt a tegnap egyébként... Összehívtak minket, és Caramel meg a sleppje kijelentette, hogy Dumbledore hazug és a minisztérium mindent kézben tart - Tonks hangja remegett a dühtől. Sirius fejcsóválva együttérző pillantást vetett rá.

- Jó, hogyha mindannyian itt vagyunk... El is kezdhetjük - szólt csendesen Dumbledore, mire a beszélgetés elhalványult az asztal körül. - Számtalan ötletem van, mi az, amire Voldemort - a névre mindenki összerezzent- készül. Először is, újra akarja építeni a seregét; a dementorokat mindenképp vissza akarja majd szerezni, mert az azt jelentené, hogy visszakapná a régi halálfalóit, akik eddig be voltak zárva. Minél több embert igyekeznünk kell meggyőzni, hogy visszatért. Akik nem tudják, vagy nem hiszik el, könnyű prédái lesznek az Imperius átoknak. Mivel Harry Dursleyéknál van, meg kell szerveznünk a figyelését műszakokban, hogy megbizonyosodjunk róla, nem esik baja. És végül a legfontosabb - nézett körbe Dumbledore mindannyiukon.
- Úgy gondolom, Voldemort egy próféciát akar megszerezni, ami róla és Harryről szól és a Misztériumügyi Főosztályon található. Semmi esetre sem szabad, hogy megszerezze, ez nagyon fontos. Úgyhogy mindannyian őrszolgálatot fogunk teljesíteni, műszakváltásban. Készítettem egy táblázatot, amiben leírtam, ki kivel lesz párban. - odaadott egy hosszú pergament Kingsleynek, aki kitette az asztal közepére, hogy mindenki láthassa. - Módosításért Kingsleyt keressétek.
A tagok körbeadogatták a beosztást. Néhányan rögtön elkezdtek sugdolózni, hátha el tudnak egy hétvégi napot, vagy betáblázott délutánt cserélni egy társukkal.

- A jelentések pergamenjeit, tudjátok, hol találjátok. Minden apró esemény után is jelentést szeretnék kérni. A pergameneken Proteus bűbáj van, így ha írtok valamit, azt én is rögtön fogom látni.- néhányan bólogattak. Tonks a körmeit pattogtatta idegesen. Emmeline Kingsleyvel beszélt fojtott hangon.

- Ami Miss Meadowest illeti - nézett rá Davinára világoskék szemeivel.- Kérem, próbáljon meg mindent megtudni nekem Barnabas Einhorn gyógyítóról. Hírforrásaink szerint valószínűleg halálfalókat is beengedett és ellátott illegálisan a Szent Mungóban.

Davina összpontosítva bólintott.
- Itt lesz róla egy összefoglaló - nyújtott oda neki egy kartonmappát. - És még valami... Mentorától, Emmeline Vancetól úgy tudom, kissé megkopott a jártassága a védő- és támadó bűbáj használatban... Nyilván, amit nem használ az ember, nem olyan gyakorlott benne. Legalábbis, amíg nem vagyunk biztosak benne, hogy éles helyzetekben is megfelelő gyorsasággal tud reagálni, nem küldhetem bevetésre - magyarázta Dumbledore karjait széttárva. A Rend tagjai érdeklődve figyelték a fiatal boszorkányt, aki zavartan kortyolt bele a vajsörébe és igyekezett egy szál habot sem felszívni véletlenül az orrán.

-  Egy Meadowes ne lenne jártas a védőbűbájokban? Dorcas az egyik legjobb harcos volt, akit ismertem - húzta össze a szemét Dedalus Diggle. Többen bólogatva helyeseltek.

- Dorcas aurornak tanult - szólt halkan Davina.

- Mindenesetre úgy gondolom, egy kis gyakorlás nem árthat. Én is nyugodtabb lennék így - tette hozzá Dumbledore, figyelmen kívül hagyva a többiek nyüzsgését.

- Ejj, megmondtam, hogy lesz még veletek gondom - recsegte Rémszem, fél szemével Davina felé sandítva.

- Nem, Alastor, rád szükség lesz az így is szűkösen beosztott műszakokban. Nem, én valaki másra gondoltam... - Dumbledore vesébe látó pillantást intézett a Tonksszal szemközt ülő alak felé. - Mr Sirius Blackre.

Sirius félrenyelte a frissen nyitott vajsöréből lehúzott kortyot és öklendezve próbált levegőhöz jutni. Davina elkerekedett szemmel figyelte a roxforti professzort és idegesen rázni kezdte a lábát. Sirius nyakán lefolyt a vajsör és átáztatta a gallérját, de ő nem törődött vele. Dumbledore szórakozottan figyelte őket. Egymás szavába vágva kezdtek el beszélni.

- Én...? De Dumbledore, ez teljesen értelmetlen, nem lehetne...
- Ismerem a védőbűbájokat, professzor, erre semmi szükség, a Szent Mungóban...
- Bárki más megfelelőbb lenne...

- Ha emlékezetem nem csal, pont arról panaszkodott, Sirius, hogy kihagyva érzi magát itt a Rend életéből. Úgy veszem észre, túl sok fölös órája van ebben a házban. Megfelelő alkalom arra, hogy a Rend legújabb tagjának haladását segítse - mosolygott Dumbledore.

- És mégis hol szórjuk egymásra az átkokat Dumbledore? - csattant fel kissé hevesen Sirius.- A végre kitakarított nappaliban? A kamrában a befőttek között? Vagy a lépcsőházban, anyám manó ? - kérdezte gúnyosan.

- Ne aggódjon. Bátorkodtam kissé kiüríteni és átalakítani a hátsó kertet. Bebiztosítottam bűbájokkal is; így se hallani, se látni nem fogja önöket senki, bármennyire is kíváncsiskodnának a szomszédok. Természetesen a bűbájokat havonta meg kell majd újítani... - Dumbledore ezeket olyan büszke arckifejezéssel mesélte, mintha csak saját magát veregetné vállon és értetlenül figyelte a két említett fiatalt, akik szemlátomást egyáltalán nem lelkesedtek fel az ötletétől. - Így mondhatom, hogy a takarításból is kivettem a részem - hunyorgott szerfelett örömében.

- Bátorkodott, Dumbledore? És mi lenne, ha azt mondanám, n... - kezdte Sirius, de az idős varázsló egy szigorú pillantással elhallgattatta. Sirius szeme továbbra is szikrákat szórt, de mikor karba tett kézzel ismét megszólalt, nyugalmat erőltetett hangjára. - És Harryvel mi lesz?

- Említettem, hogy felváltva fogunk őrködni...

- Miért kell Dursleyéknál kuksolnia, amikor itt vannak a barátai és a keresztapja?

- Mivel ők az utolsó élő, vér szerinti rokonai, a védelme náluk így erősebb a legtöbb varázslatnál. Tudom, hogy fontos magának, de így védhetjük meg a legjobban... Most pedig, hogy mindent ilyen remekül megbeszéltünk... - Davina közben alig hallhatóan sóhajtott egyet. - Mindenki vigyázzon magára. És jó étvágyat a vacsorához! Nekem be kell még mennem a Roxfortba - fejezte be Dumbledore és egy pukkanással eltűnt a székéről.

A többiek megbeszéltek pár dolgot az előző heti műszakokról és találgattak, vajon mit tartalmazhat a prófécia, ami ennyire kell Voldemortnak. Molly közben kiosont egy pillanatra a konyhába, egy nagy tál gőzölgő hagymalevessel és felszeletelt bagettel térve vissza.
Az előszobából a Weasley gyerekek és Hermione is beszállingóztak tétován, miután a Dedalus Diggle mögött erősen becsapódó bejárati ajtó sejtette, hogy a tanácskozásnak vége szakadt.
Tányérok és evőeszközök is az asztalra kerültek, mivel a tálaló közelében ülők elkezdték módszeresen leszedni az eszközöket, hogy minél hamarabb vacsorához jussanak.

Piton felpattant az asztaltól és türelmetlenül kerülte ki a heringként egymást mellé szorult embereket, pedig az asztal körül ülők már mohón szedni kezdtek az ínycsiklandozó illatú levesből.
- Perselus, te nem eszel velünk? - kérdezte tőle kedvesen Mrs Weasley.

- Nem, mennem kell... Dolgom van - válaszolta Piton mogorván, de szavait megcáfolván, gyomra hangosan megkordult.

Molly térült-fordult és a konyhából visszatérve két dobozt levest, fóliába csomagolt húsokat és egy szalvétányi túrós batyut nyomott a kampós orrú varázsló kezébe, annak mindennemű, határozott tiltakozása ellenére. Végül Piton bárgyú arccal halvány mosolyt eresztett az asszony felé, és a feltornyozott finomságokkal megrakodva kióvatoskodott az ajtón. - Köszönöm, Molly - motyogta az orra alatt.

Vacsora közben Tonks azzal szórakoztatta őket, hogy különböző színű és stílusú hajakat kreált magának, Ginny és Davina nagy örömére. Sirius és Lupin nosztalgikus társalgásba merültek egy régi roxforti emlékükről, amikor is a barátai unszolására Lupin nagy adag vajsör elfogyasztása után griffendéles nyakkendőt kötött a fejére és egy Queen számot bömböltetve, a klubhelyiségben társalgásba bonyolódott minden gyanútlan diákkal, aki hajlandó volt a "hello, boszik" megszólításra nem elmenekülni. Sirius alig hallhatóan nevetett, Lupin pedig egy pillanatra Tonks felé pillantott, aki éppen hosszú, szőke hajjal ette a hagymalevesét.

- Nekem amúgy a rózsaszín a kedvencem - mondta szórakozottan és lesütötte szemét a tányérjában úszkáló hagyma darabokra.
Tonks elmosolyodott. - Igen, nekem is - vakarta meg zavartan a nyakát.

Sirius erre játékosan taszított egyet barátján, aki pár centit csúszott oldalra a székén, épphogy le nem esve. - Támad Holdsáp barátunk, a sármőr - Lupin bosszúból Sirius vállába boxolt.

- Tanulhatnál tőle, mostanában elég uncsi vagy - mondta Tonks. - Régen jobban bírtalak - szusszant tettetett fanyalgással.

- Régen én is jobban bírtam magam, azt elhiheted.

- Csak hogy a védelmére keljek, szerintem tisztában vagy Tapmancs barátunk képességeivel - nevetett Lupin és egy darab bagettel dobálta meg Siriust tettetett féltékenységgel, aki erre lebiggyesztette ajkát.

- Csak emlékeztetnélek, Mancs vagy mi, hogy már nem az iskolában vagyunk - szúrta közbe Tonks.

- Azt észrevettem... - Sirius elhúzta a száját és egy második üveg vajsört húzott maga elé.

Kingsley és Emmeline fojtott hangon beszélgettek egy O'men nevű minisztériumi dolgozóról, Rémszem és Mrs Weasley pedig egy recept részletein vitatkoztak.

Hermione közben élénken magyarázott a házimanók jogaiért alapított mozgalmáról Davinának, aki érdeklődve hallgatta. Lelkesen kibeszélték a minisztérium nemtörődömségét a félvérnek, vagy alacsonyabb rendűnek vélt varázslényekkel kapcsolatban, akiknek nyilván kevesebb jogot és előítélettel szennyezett ügyintézést tudtak csak biztosítani. Hermione annyira elérzékenyült az értelmetlen igazságtalanságok említésétől, hogy fátyolos szemmel harapott bele túrós batyujába. Narancsbarna szőrű, lapos pofájú macskája beleugrott az ölébe és elhelyezkedett gazdája kényelmes pulóverén, sárga szemével Davinát figyelve.

- Eddig, akiknek meséltem erről, nem igazán értettek meg - mondta Davinának hálás mosollyal.

- Teljesen egyetértek veled amúgy. Jó, hogy már ilyen fiatalon is így gondolkodsz - nézett rá Davina.

- Ha megismered Siport, meglehet megváltozik a véleményed az "aranyos és segítőkész" házimanókról - vetette oda nekik Sirius mély hangon, aki ezidáig jelét sem adta, hogy egyáltalán hallja, miről beszélgetnek. Davina elgondolkozva nézett rá.

- Szerintem egy emberről sokat mond el, hogyan bánik a nála alacsonyabb helyzetűekkel... Ezért is lenne fontos, hogy a Minisztérium is fejlődjön ebben. Meg úgy az emberek általában - Hermione helyeselve bólintott.
Sirius összehúzott szemmel pillantott rá, de nem szólt, csak gondolataiba feledkezve ujjaival gépiesen apró darabokra tépett egy túrós süteményt.

Miután mindenki jóllakott, kissé kókadozva és ásítozva csúsztak le székeiken. Lassan szállingózni kezdtek hazafelé, vagy, hogy kezdjenek valamit magukkal, a konyhában kezdtek el elpakolni Mrs Weasley vezényletével. Davinán ólmos fáradtság lett úrrá. Az étkező színei és hangjai zümmögő forgataggá váltak. Molly az előszoba felé terelte Ginnyt, Hermionét és Ront.

Tonks és Davina is feltápászkodtak az asztaltól, és gondosan összeszedték az üres tányérokat, meg összekapargatták a maradékokat. Tonks nagy igyekezetében felborított pár korsót, de Lupin az utolsó pillanatban pálcájával megállította a kiömlő vajsör-folyamot.
Búcsút intettek az asztal körül ülőknek, és Molly egy öleléssel is kedveskedett nekik, miközben kibotorkáltak a folyosó felé. Mielőtt kiléphettek volna az esti levegőre, Sirius szólt utánuk a lépcső aljáról.
- Hétfőn ötkor, Meadowes. És ne csengess, ha kérhetem - intett felé a két ujja közé csippentett vajsörös üveggel és hátra sem nézve tovább haladt a lépcsőfokokon.

- Huu, ez egy hosszú nap volt - mondta Davina, amikor már az utcán sétáltak, hogy a friss levegő kissé felébressze őket. Mosolyogva pillantott barátnőjére, akinek fáradtsága ellenére is volt hangulata kis táncokat lejteni a járdán fatörzsként kiemelkedő kukák és oszlopok között. - Ha jól láttam, Remus Lupin le se vette rólad a szemét egész nap... Ő vajon tudja magáról, hogy tetszel neki, és ő is neked, vagy eléggé zavaros? - nevetett rá Davina és fél kezével kapaszkodva egy oszlopba behunyt szemmel körbeforgatta magát.
A sarló alakú félhold sápadt derengése eltörpült a város ezernyi neon fénye mellett, de az utcába világítva két fiatal nőt talált, akik bolondozva haladtak a macskaköveken.

- Néha azt hiszem, hogy sejt valamit és minden jó... Aztán máskor meg, mintha direkt kerülne.

- Szerintem csak fél tőled... - Tonks hangosan kacagni kezdett.

- Ugyan miért kéne félnie pont tőlem?

- Szerintem a saját érzéseitől is megijedt, ezért nem mer tenni semmit... - találgatott Davina.

- Gondolod? Mindenesetre jövőhétre együtt osztottak be minket őrködni a Minisztériumban - mesélte Tonks izgatottan csillogó szemmel. - Remélem, így hogy több időt töltünk majd együtt, kiderül valami...

- Majd részletes beszámolót kérek - ölelte meg Davina. - Úgyis a szálláson leszek elég sokat, köszönhetően Dumbledore korszakalkotó ötletének - forgatta meg a szemét.

- Uh, tényleg! Egyébként rendes Sirius, higyj nekem... De ne hagyd, hogy kikészítsen... Vagy keverj le neki egyet a nevemben is, ha szemtelenkedik - kacsintott Tonks.

- Azon leszek - integetett neki Davina.

- Melyiken? - kiáltott utána Tonks, miközben egy félreeső helyet keresett hoppanáláshoz.
- Mindkettőn!

Davina ruganyos léptekkel fordult be a főútra, de úgy döntött, ismét a gyaloglást választja a hoppanálás helyett. Sokan furcsállták, ha boszorka létére a járdát koptatta vagy metróval közlekedett, de néha ezek a dolgok mintha a valósághoz kötötték volna, ugyanis hiába létezett ezerféle varázslat és bűbáj, számtalan, az életben fontos dolgot nem lehetett megoldani vagy megváltoztatni varázslattal.