｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ

A következő hetek mintha elrepültek volna. A kórházi munka és az ügyeletek mellett Davina folytatta az óráit Siriusszal. A varázsló egyre nehezebb varázslatokat és trükköket tanított neki, a tőle megszokott nyers stílusban és kíméletlen modorban.
Egy-egy kimerítő órát követően a boszorkány komolyan elgondolkozott rajta, vajon tényleg az e a célja a varázslónak, hogy hanyatt-homlok rohanjon ki a szállásról, bejelentve, hogy kilép a Rendből és hagyják békén. Időnként nem tudta, hányadán állnak, mivel a közös leckéiken a férfi mindent megtett, hogy megnehezítse a dolgát, de a többi együtt töltött pillanatukban,- amik gyakoribbá váltak a varázsló vissza-visszatérő rémálom sorozatai jóvoltából- mintha élvezte volna a társaságát. Még akkor is, ha órákat ültek időnként csendben egy teával a kezükben, figyelve a boszorkányfű zöldes füstjének kavargását, várva, hogy elálmosodjanak. 

Rémszem az egyik nyár gyakorlásukra meglepetést készített elő, Remus, Tonks és a Weasley ikrek lelkes segítségével. A kertet varázslattal kiszélesítették és átalakították, így különböző akadályok, bábuk, csapdák és a Rend tagjainak részvételével kész akadálypályát állítottak fel, amiben Davinának - és a pályát heccből kipróbáló Siriusnak- számos szituációban kellett kitalálnia a helyes bűbájt vagy taktikát. Halálfalók beszélgetésének kihallgatása, egy kocsmában rajtaütés, egy mumus-dementor, vagy párbaj is szerepelt a jelenetek között, némelyik egészen ötletesen összeeszkábált helyszínen zajlott le - persze nagy elővigyázatossággal.

Miután Davina összpontosítva végigment az akadályokon - a rajtaütést szakszerűen megszervezte, de a kihallgatásnál majdnem lebukott - Rémszem kijelentette, hogy Dumbledore most már nyugodtan küldheti bevetésre, mert felkészült. Persze pont ebben a fontos pillanatban sikerült elbotlania a "rajtaütés" díszlet egy gonoszul elkószált darabjában, és hogy hasra ne essen, megkapaszkodott egy szekrény szélében, aminek egyik fiókja színes konfettizáport szórt ágyúként a jelenlévőkre, apró arany csillagokkal beborítva őket. Fred és George indiántáncot jártak, Tonks sietve felsegítette a boszorkányt a földről, Sirius pedig nevetve próbálta kisöpörni a hajából a fényes papírdarabokat. Szóval az ügyetlenséggel voltak még gondjai, de innen szép fejlődni.

｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ

A zöld lángok sziszegve nyaldosták vállát, miközben átlépte a kőkandalló szélét. Bakancsa talpából jelentős mennyiségű korom és por került a fényesre pucolt márványpadlóra. A színes lángokat és porszemcséket pislogva nem vette észre, hogy a pápaszemes karbantartó varázsló olyan arckifejezéssel pillant felé, mintha legalábbis egy egész folyónyi iszappal terítette volna be az előcsarnokot.

A Mágiaügyi Minisztérium csarnokának sötét márványcsempékkel kirakott kupolája visszhangzott a hazafelé siető, vagy éppen esti műszakba érkező varázsnép lépteitől. Davina lesimította sárga fonallal átszőtt, nyári talárja szélét, amit lenszoknyája és fehér, buggyos ujjú blúza felé kanyarított magára.
Néhány papírrepülőnek álcázott üzenet repült el a feje fölött apró madárcsoportként és egy önjáró, fa doboz húzott el lába mellett a földön, aktákkal és iratokkal megrakodva. Izgatottan indult el az átrium közepén álló szökőkút felé.

"Dumbledore nem beszámítható! Egész oldalas interjú varázsmentál- szakértőnkkel Dumbledore elmeállapotának drámai hanyatlásáról"  hirdette egy újságárus standot díszítő, neonszínekben pompázó plakát. 
Miközben beállt a Biztonsági Őrszolgálat unott arcú  varázslója előtt ácsorgó sorba, figyelte a hömpölygő tömeg sokszínűségét. A jelenet emlékeztette a Szent Mungo előterének kavalkádjára, csak éppen itt nem füstölgő fülű vagy hatalmasra nőtt kezű emberek toporogtak türelmetlenül, hanem többnyire komoly arcú és elegánsan öltözött tömeg haladt céltudatosan.

Egy szőke hajú, rikító piros taláros varázsló az újonnan megvásárolt Arany-Nyíl 500-as seprűjéről lelkendezett lefáradt arcú kollégáinak, akiken látszott, hogy legszívesebben egy jól irányzott bűbájjal a legközelebbi kandallóba repítenék a férfit.
Egy csapat fiatal, szoknyába és selyemtalárba öltözött boszorkány vihogva adogattak vörösre lakkozott kezeik között egy újságot, és közben egymásnak sutyorogva mutattak rá a cikk egyik mágikusan mozgó, kviddicsjátékosokat ábrázoló fotójára.

Miután visszakapta pálcáját az ellenőrzés után, bedobta a szokásos tíz galleonját a Mágikus Testvériség arany színekben ragyogó szökőkútjába - a felajánlásokat a Szent Mungonak adományozták -. A liftek felé vette az irányt, amikor egy élénkrózsaszín hajú boszorkány robogott el mellette, kék szoknyája suhogott utána.

- Tonks! - kiáltotta a boszorkány után Davina.

- 'Vina, te itt? Áh, emlékszem, ma kell jönnöd a Varázslényre...- Tonks izgatottan vigyorgott rá, két tollas fülbevalója kolibriként járt arca körül. A boszorkány mögött egy önmagát keverő bögre kávé lebegett idegesen. 

- Hova rohansz? Azt hittem, csak később kezdődik a tanácskozás - érdeklődött Davina, azon aggódva, talán elértette a következő gyűlésük időpontját.

- Tudom, de sürgős küldetésre osztottak be...- közölte Tonks halkan és büszkén odébb hessegette pimasz légyként repkedő kávéscsészéjét. - Nem mondhatok semmit, de úgyis megtudod, amikor megérkezel este... Na jó: Villámlás van. - hajolt közelebb a boszorkányhoz, hogy izgatottan hadarja el neki a két utolsó szót. - Most rohannom kell! Uuh, amúgy nagyon csini a talárod!

Kiáltott visszafordulva Tonks, majdnem átesve egy kiszuperált seprűket cipelő varázslón, és elsietett.

Davina nevetve nézett utána és dobogó szívvel szállt be a régimódi liftek egyikébe, egy tökös derelyét majszoló varázsló és egy Reggeli Prófétát olvasó kobold mellé.

Megnyomta a négyes gombot. A lift elindulására gyomra egy bukfenccel válaszolt. A Mágiaügyi Minisztériumnak nem létezett Egészségüggyel foglalkozó szekciója, a költségvetést és a kapcsolatokat is a kórházi intézmények maguknak koordinálták. Így nagyobb szabadságot kaptak, ez azonban kevesebb hivatalos felügyeletet jelentett, ami persze lehetőséget adott a túlkapásokra, és fontos ügyek eltussolására is. 

"Négyes szint: Varázslény-Felügyeleti Főosztály" szólalt meg a fülkében egy kellemes női hang. Davina kiszállt a liftből és elindult a bal oldali folyosó irányába. 
Emmelinetől megörökölt pozíciójában Davina köteles volt háromhavonta beszámolni a Varázslény- Felügyeleti Főosztály megbízottjának az Ispotályban ápolt vérfarkas-harapott betegekről és feljegyeznie a támadások helyszíneit. A megbízott, akivel először fél éve találkozott, egy Eoghan Derrick nevű, állandóan pipázó idős mágus volt, maga is vérfarkas. Az úr lelkesen szervezett adománygyűjtő akciókat minisztériumi körökben a kórban szenvedők megsegítésére, vagy szívesen adott tanácsot Davinának kezelésükről és rehabilitációjukról.  A varázslóval élménynek hatott a konzultáció, intelligenciája és ötletei miatt, ezért a boszorkány lelkesen nyitotta ki halk kopogás után a "Vérfarkas Nyilvántartó Egység" réztáblával díszített ajtót. 

A Hold fázisait és vérfarkasok alakváltását ábrázoló plakátokkal díszített helyiségben azonban nem a szokásos kellemes pipafüst-illat és mély hangú köszöntés fogadta, hanem egy mézesmázos, idegesítően kényeskedő hang.

- Jöjjön beljebb, Miss Meadowes! - egy húsos, gyűrűkkel díszített kéz fogta meg a csuklóját és húzta a tölgyfaasztal előtt álló szék felé. A kéz egy tömzsi, elborzasztó rózsaszín kosztümöt viselő nőhöz tartozott. - Foglaljon helyet.

Davina megtorpant a szék előtt és körbenézett a szobában, mintha ez csak egy rossz vicc lenne és bármelyik pillanatban előugorhatna Mr Derrick az egyik iratszekrény mögül. A boszorkány békaszerű arca leplezetlenül figyelte a lányt, miközben leült és másodjára is hellyel kínálta. Davina makacsul álló helyzetben maradt és értetlenül nézett a nőre.

- Ne legyen udvariatlan, Miss Meadowes, üljön le! Úgy nyugodtabban tudunk beszélgetni, nem gondolja?

Davina elengedte a füle mellett a kérést.
- Hol van Mr Derrick? Maga kicsoda?
- Dolores Umbridge vagyok, Miniszteri hivatali államtitkár. Én vettem át Eoghan helyét. Sajnálattal kell közölnöm, hogy Mr Derrick immár nem dolgozik nálunk.
- Hogy mondja? - Davinának végül le kellett ülnie, hogy megeméssze a hírt. Amennyire Emmelinetől tudta, az úr nem kevesebb, mint húsz évig töltötte be a pozíciót. Nehéz volt belegondolni, hogy egyik hétről a másikra elküldik.

- Talán a hopp-porral utazástól bedugult a füle, kedvesem? - nevetett magas hangon a vele szemben ülő boszorkány. Maga sem tudta megmondani, miért, de Davinát viszolygás fogta el, ha ránézett. Az émelyítően édes parfüm, amit a nő használt, facsarta az orrát, de legfőképp a vizenyős szemeiből áradó szenvtelen rosszindulat viszolyogtatta meg. - Eoghannak ideje volt, ... nos nyugdíjba vonulnia, én pedig örömmel vállalkoztam a feladatra. Mi még nem ismerjük egymást, de bízom benne, hogy ön nagyon engedelmes társaság lesz - a boszorkány széles vigyorra húzta száját és kinyitott az asztalon heverő, rózsaszín kötésbe ágyazott pergamentömböt. 

- Engem nem tájékoztattak a munkaerő cseréről - közölte Davina határozottan.

- Meglehet, elkerülte a bagoly - heherészett Umbridge. - Most pedig, ha nincs ellenére, rátérhetnénk a tárgyra. Elfoglalt ember vagyok, Miss Meadowes, és vannak ennél fontosabb... dolgaim.

"Akkor miért vállalta el az állást" Davina kelletlenül suhintott egyet pálcájával, mire egy bőrkötéses pergamenkönyv jelent meg előtte az asztalon. Mr Derrick általában csak átmásolta tőle a betegek adatait, kikérdezte a hátterükről és az életkörülményeikről és tanácsokat adott a támogatásukra. Umbridget azonban csak a számok izgatták, meg olyan adatokat is ki akart szedni Davinából, amiket nem tudott - és nem is akart- kiadni. Például a páciensek származását, címüket és kezelőorvosukat, vagy, hogy a fiatal nő szerint hol található az adatok alapján a legnagyobb vérfarkas populáció a megyében. Miután hosszas faggatózást követően Davina nem volt hajlandó neki elárulni egy Will Gillies nevű páciense származását és vérűségét, Umbridge egy aprót dobbantott a lábával a szőnyegen, majd az asztal szélén álló teáskészlet felé nyúlt.

- Igyon egy kis teát, Miss Meadowes! - tolt felé egy macskákkal díszített porcelán bögrét. Davina torka bizalmatlanul összeszorult. Felemelte a poharat, de nem ivott bele. - Talán eddig másmilyen konzultációhoz volt szokva, de a Minisztérium változott, fejlődött bizonyos álláspontokban. Tájékoztatom, hogy új Vérfarkas-törvény van készülőben, ami sokkal radikálisabb felfogást fogalmaz meg, mint az előző. 

- És mit jelent ez a radikálisabb felfogás? - emelte fel a szemöldökét Davina.

- Azt, kedvesem, hogy még kevésbé leszünk elnézőek a társadalom eme... nos bizarr fertőivel szemben.  Az emberek nem szeretnek veszélyes lényekkel együtt dolgozni, és együtt élni sem velük. Erről pedig gondoskodni fogunk - Umbridge szemében kegyetlen fény csillogott.

- Vagyis elvennék a munkát olyan emberektől, akik nem tehetnek a sorsuktól és akiket jogilag ugyanúgy megilletne az egyenlő bánásmód, mint bárki mást? - a fiatal nő hangjában leplezetlen düh bujkált és hangos csattanással letette poharát. 

- Jogilag az illet meg bárkit is bármi, amit a törvényekben eldöntünk vagy megváltoztatunk. Társadalmunkat nem szennyezheti be bármilyen aberráció, mivel meg kell őriznünk a tisztaságát. Talán elvenné a munkát az egészséges és másokra veszélyt nem jelentő mágusoktól?

- Nem, de vannak olyan munkák, amiket szinte csak ők végezhetnek el. A Mungóban is az osztályon ők...

- Számítok együttműködésére és diszkréciójára, Miss Meadowes - vágott közbe Umbridge. - Nem kevésbé, mivel gondolom tisztában van vele, hogy a gyógyító vizsga végső elfogadásáról itt döntünk, a Minisztériumban. Milyen sajnálatos lenne, ha nem fogadnák el a nyilvántartásban - Umbridge szenvtelenül nézett végig a lány göndör haján és olíva árnyalatú bőrén. - Az ön hátterével bizonyára nehéz lenne új állás után néznie.

- Most megfenyegetett, államtitkár asszony?- pattant fel Davina, zöldes szeme szikrákat szórt.- Ha jól tudom, a vizsgabizottság tagjai hozzáértő gyógyítók, nem pedig inkompetens minisztériumi alkalmazottak. A kért információkat törvény tiltja, hogy kiadjam. Legalábbis a most élő törvények. Sajnálom, de amivel emberileg nem értek egyet, arra nem tud meggyőzni, hacsak nem akar Főbenjáró átkot használni. A hátteremről pedig csak annyit, hogy ha más nem, olyan nevelést kaptam, amiből úgy viselkedhetek, hogy ember legyek. Ön elmondhatja ezt magáról?- azzal becsapta az ajtót, az elvörösödött képű államtitkárral a szobában maga mögött.

Suhogó talárral szaladt a lépcsőház felé, nem akart a liftekre várni. Egyet s mást hallott már Umbridgeról a Rendben, és tisztában volt a Minisztériumban zajló helyzetről is, de eddig még nem tapasztalta meg elsőkézből. Idegességében kitörölt egy könnyet szeme sarkából. A szülei mindig arra tanították, minden embert be kell fogadni, és attól csak többek leszünk, hogyha különböző sorsú és származású emberrel értünk szót. Az "új" felfogás és az, hogy minél inkább halad majd előre a háború, annál több ember lesz veszélyben megrémítette. Legalább abban bízhatott, hogy a Renddel el tudnak érni valami változást és győzni fognak Voldemort ellen.
A lépcsőház földszintjén beugrott a "Hoppanálási pont" táblával ellátott folyosószakaszra, meghintette a pálcáját, fordult egyet a sarka körül és eltűnt.

｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ

Végigrobogott az ismerős sötét előszobán és benyitott a konyhába. A Rend tagjai már körülülték az asztalt és izgatottan beszélgettek. A boszorkány elfoglalta a Remus melletti helyet, töltött magának egy kis vajsört és kíváncsian várta a mai gyűlés témáját.

- Mi az, Meadowes, új bodorító főzetet használsz? Mert remekül festesz - szólt oda neki Sirius, aki vele szemben ült és lábával félig hátradöntött székén ringatta magát. Davina gyanakodó arckifejezéssel fordult felé, és zavartan a füle mögé tűrte egy göndör tincsét.

- Beütötte a fejét, vagy valaki megátkozta? Vagy miért ilyen? - mutatott Sirius felé, miközben Remusnak intézte a kérdést. Sirius megbántott arckifejezést öltött fel és majdnem lehintázta magát székéről, az utolsó pillanatban kapaszkodott bele az asztal szélébe. Lupin szeme nevetve megcsillant és megrázta a fejét. 

- Jogos a feltevés, de nem ez a helyzet. Megérkezett Harry - közölte izgatottan a világos hajú férfi.

- Úgy van, képzeld, benne voltam a kiszabadítási akcióban, elhoztuk a mugliktól. Merlinre mondom, olyan házban laknak, mint amin átment egy nagy adag Mr Darbus féle padlóápoló főzet! - mesélte Tonks kikerekedett szemmel.
- De izgalmas! De hogyhogy most hoztátok el? - érdeklődött Davina.

- Dementorok támadtak rá Little Whingingben. Ő megvédte magát és az unokaöccsét, de a Minisztérium beidézte tárgyalásra a varázshasználat miatt -  Tonks kezeivel széles köröket írt le, miközben magyarázott, rózsaszín haja szélfútta volt a repüléstől.
- Dementorok? De...

- Üdv mindenkinek! - szakította félbe ezernyi ki nem mondott kérdését Rémszem, aki botjára támaszkodva bicegett be az utolsó helyre. - Amint arról mindannyian értesültetek, el kellett hoznunk Harryt Dursleyéktól. Mundungus volt aznap este szolgálatban, de felszívódott és persze ezalatt megjelentek a dementorok. Dumbledore próbálja elsimítani az ügyet, de a tárgyalást nem engedték el. Holnapra tűzték ki az időpontot.

- Dumbledore úgy sejti, hogy a dementorok nem véletlenül kerültek Little Whingingbe és pont Harry közelébe. És Dumbledore sejtései általában igaznak bizonyulnak - mondta Mr Weasley. Mrs Weasley helyeselve bólintott. - Dumbledore különösen kiemelte korábban, hogy aggasztónak tartja, hogy a dementorok látszólag egyre kevésbé vannak a Minisztérium felügyelete alatt.

- Ha már a Minisztérium van terítéken... Ma kaptam a hírt, hogy a Roxfort új sötét varázslatok kivédése tanárát is a Minisztérium küldi. Így Caramelnek még nagyobb befolyása lesz az iskolára - közölte a tőle megszokott lárvaarccal Piton.

- És ki lesz az új tanár? - kérdezte érdeklődve Lupin.

- Dolores Umbridge - válaszolta kimérten Piton. Tonks olyan hangot adott ki, mint amit egy meglehetősen nagy zsák, bűzös szemét megszagolását követően szokás. Rémszem dörmögött valamit és nagyot húzott laposüvegéből.

- A Vérfarkas Nyilvántartó Egység új vezetője? - nézett rá elképedve Davina.

- Ő az új vezető, akivel találkoznod kell? Uh, az a banya minden címet megkap újabban - fintorgott Tonks. - És milyen volt vele beszélgetni? Remélem nem mutatta meg a kiölthető, légyvadász nyelvét? - ironizált Tonks. Sirius felhorkant és kíváncsian Davinára nézett.

-  Olyan adatokat akart elkérni a megharapott betegekről, amik kizárólag a Mungo hatáskörébe tartoznak, nem a Minisztériumra. Én közöltem vele, hogy nem adom ki neki az infót, mire megfenyegetett, hogy kirúgat... burkoltan legalábbis. Én pedig öhm... szóval rácsaptam az ajtót - Davina zavartan lesütötte a szemét és idegesen beharapta az ajkát. 
Tonks büszkén füttyentett egyet, Sirius pedig elismerő pillantással figyelte.
- Elismerem, nem könnyű ilyen helyzetben higgadtnak maradni, Miss Meadowes, de máskor próbáljon meg visszafogottabb... egyezségre jutni. Nehogy gyanút fogjanak - recsegte Mordon feddő hangnemben. Davina bólintott.

Rémszem elhozta a Misztériumügyi főosztályra beosztott műszakjaik pergamenjét az elkövetkező egy hónapra. Amikor Davina maga elé húzta a papírt a többiek után, észrevette, hogy hetente egyszer az ő neve is szerepelt a táblázatban és igyekezett memorizálni az időpontokat, nehogy azok ütközzenek az ügyeleteivel. A varázsló egy térképet is mutatott arról a folyosóról, ahol észrevétlenül el kell helyezkedniük és felváltva fogják a láthatatlanná tévő köpenyét használni, amit az őrszolgálatuk után a Grimmauld térre kellett visszavinniük.

A tanácskozás lezárultával a Rend vacsorára nem maradó tagjai egy emberként indultak meg az előszoba felé. A távozók csapatostul a bejárati ajtó felé hömpölyögtek sutyorogva, köztük az, ezúttal gyümölcslevessel és rebarbarás kosárkával megtöltött dobozokat zötyögtető Perselus Piton is. A varázsló görbe orra alatt motyogva robogott a kijárat felé, miután Tonks lelkesen felajánlotta neki Davina fülkiszúró varázslatát egy fülbevalóra, Mrs Weasley pedig elkezdte a terítést vezényelni, miután szólt a gyerekeknek, hogy lejöhetnek az étkezőbe.

- Harry - rázott kezet lelkesen Mr Weasley az asztalhoz érkező sötét hajú fiúval. - De örülök, hogy megérkeztél!
- Jól utaztál? - kérdezte tőle Sirius, miközben pergameneket markolt fel az asztalról. Harry bólintott, és kíváncsian pillantottak egy asztalon maradt iratra. Mrs Weasley gyorsan elkapta előle a térképet ábrázoló pergament. - Ülj le, Harry! - szólt Sirius és egy nagy adag, gőzölgő nyúlragut szedett a fiúnak. - Meadowest még nem ismered, igaz? - mutatott Davinára, aki a haját kötötte éppen össze, hogy ne zavarja az evésben.

- Szia, Davina Meadowes vagyok, gyógyító a Mungóban - köszönt Davina mosolyogva.
- Harry Potter - a fiú érdeklődve pillantott rá. - Öhm, tökjó a nyakláncod - mutatott a boszorkány nyakában lógó ékszerre, amin egy Beatleses pengető szolgált medálként.
- Köszönöm - mondta lelkesen Davina. - Hasznos, hogy mindig van nálam egy pen..

- Uuuuuh, Harry, micsoda bókmester vagy - szakította félbe egy kaján hang, ami egy pukkanással a közvetlen közelükben megjelenő ikerhez tartozott. - Ellopod az összes ötletem - csóválta a fejét ironizálva Fred.

- Igen, már azt hittük, meg is kéred itt a kezét a kisasszonynak - vigyorgott George és lezuttyantak két székre, nagy szemeket meresztve közben a spagettis tálra. - Áuuh! Ne már, anya! - vinnyogott fel a srác. Mrs Weasley egy, a keze ügyébe kerülő Reggeli Prófétával vágta fejbe az ikreket.
-  Viselkedjetek rendesen! És nem muszáj mindenhova hoppanálni! - csattant fel az asszony és egy pálcaintéssel az asztalra tett egy konyha felől suhanó tálca kenyeret.

- És milyen volt az út? Jól megy a Villám? - köszörülte meg a torkát Sirius.
- Nem is mehetne jobban - vigyorodott el Harry. Közben az ikrek egymást kezdték el hessegetni az anyjuktól elcsórt Prófétával, közben majdnem Kingsleyre borították a spagettit.

- Hűha, egy Tűzvillám? Még nem is láttam élőben olyan seprűt - ámuldozott Davina és elvett egy darab kenyeret.

- Bizony, tőlem kapta. Jobb helyre nem is kerülhetett volna, Harry remekül repül - kacsintott rá Sirius. Harry zavartan turkálta raguját. - Meadowes egyébként most lépett be a Rendbe, és olyan szerencse ért, hogy én korrepetálhatom ... - közölte Sirius kissé gúnyos éllel, de furcsamód valahogy hálás mosollyal pillantva a boszorkány felé.
- Tényleg?- nézett rá Harry. - És miket tanultatok?

Elmesélték neki az átkokat és védőbűbájokat, amiket gyakoroltak. Abban persze nem tudtak megegyezni, melyikük fut gyorsabban, vagy melyikük huppant le a fűre többször és a fiatal fiút próbálták meggyőzni egymás szavába vágva, hogy márpedig ki a gyorsabb. Harry, aki eddig megszeppentnek és kissé idegesnek tűnt, feloldódott és nevetve figyelte őket, miközben elkezdték egymást és a fiút linzertésztával dobálni.

Vacsora után szóváltás zajlott le Sirius és Mrs Weasley között, mivel nem tudtak megegyezni, vajon Harry és a többi fiatal felnőttek e eléggé ahhoz, hogy hallják, mi folyik Voldemort körül. Szemlátomást a fiú iránti féltésükben meg voltak győződve a saját igazukról, hogy mi a jó Harrynek, és ebből nem nagyon engedtek.
Davina szótlanul figyelte a vitát, a szája szélét harapdálva. Nem tudta, mi a mélyebb oka két ismerőse ellentétének, de gondolatban találgatott. Úgy gondolta, a helyet bonyolultsága miatt nehéz igazat adni bármelyiküknek is, azt azonban furcsának tartotta, hogy az asszony felhozta a férfi börtönben töltött éveit is, amikor, Davina tudta szerint, azok ellen a varázsló nem sokat tehetett.

Az asztalnál ülők elmagyarázták Harrynek, mit csinál Voldemort, hogy próbál szövetségeseket szerezni, és hogy a Rend tagjai igyekeznek ezt megakadályozni, és minél több embert maguk mellé állítani, de ez nem volt egyszerű feladat. Elmesélték, hogy Caramel mondhatni fél Dumbledoretól és nem hajlandó lépéseket tenni, sem elhinni a sötét varázsló visszatértét és amíg a Minisztérium a Reggeli Prófétával karöltve ezt hangsúlyozta, addig az embereket is nehéz volt meggyőzni az ellenkezőjéről. Akik a Minisztériumban dolgoztak, az állásuk is veszélybe kerülhetett, ha kitudódott volna róluk, hogy nem az intézmény eszméit támogatják.
Sirius a Voldemort által óhajtott fegyvert -a jóslatot- is megemlítette Harrynek, de Mrs Weasley leállította és kiterelte a gyerekeket a szobából, hogy ideje lefeküdniük.

Tonks sietve összeszedte a tányérokat és elindult velük a konyha irányába. Nyugtalan pillantást vetett Siriusra, aki idegesen felállt, kinyitott egy vajsört, nagyot kortyolt az üvegből, de grimaszba fordult az arccal letette az üveget az asztal szélére.
Lupin a varázsló vállára tette a kezét és fojtott hangon beszélgetni kezdtek. Lupin mondott neki valamit, amire Sirius megütközve reagált, majd lassan megvonta a vállát. Egy kis idő múlva Remus Tonks után vitte a használt kupákat. Sirius rátámaszkodott a kanapé háttámlájára.

Davina letörölte az asztalt egy nedves konyhakendővel és koszos szalvétákkal a kezében sétált a kuka felé. Egy óvatos érintést érzett a karján. Sirius állt mellette viharos tekintettel.

- Meadowes...- kezdte a varázsló, a padlót fixírozva tekintetével. - Ki tudnál jönni egy kicsit a kertbe?

- Ugye nincs nálad egy balta vagy valami...? - fordult a férfi felé gyanakvó arccal, de annak kétségbeesett arckifejezését látva bólintott. Elindult a nappali felé, de bizonytalanul megtorpant és irányt váltott a kuka irányába.

- Azzal most ne törődj - szabadította meg szelíden a koszos rongyoktól és szeméttől Sirius.

Davina keze vizes volt a törlőkendőtől és a szalvétacsomót is úgy szorongatta, mintha az élete múlna rajta, de végül átengedte őket a varázslónak, aki két pálcaintéssel a konyha és a kuka felé irányította őket.
Amikor a nappaliba értek, Sirius elhúzta a tolóajtót és kiléptek a szabad ég alá.
A férfi megállt előtte. Davina várakozóan nézett rá. A varázsló megköszörülte a torkát, de nem szólalt meg. Néhány percig csak így álltak egymással szemben. A szomszéd kert felől sülő hús illata szállt feléjük. A tujákon madarak csiviteltek.

- Meadowes, tanácstalan vagyok. Holdsáp mondta, hogy beszéljek veled erről... Hallottad, mi volt a vacsoránál. És nem hiszem, hogy én... Hogy...

- Remus azt mondta, velem beszélj erről?- kérdezte elkerekedett szemmel Davina. Nem értette, hogy ha a házban tartózkodik a férfi legjobb barátja és unokatestvére is, miért őhozzá fordul, amikor eddig nem igazán szívlelte.

- Vele is beszéltem, de furcsa mód, mivel ezer éve ismerjük egymást, így néha nem tudom megállapítani, hogy elfogult e, vagy igazat mond. Te meg eddig is megmondtad nekem, amit gondolsz.- Sirius viharos tekintete sötéten fénylett.- Szóval, ahogy említettem, nekem nagyon fontos Harry... De azt hiszem, nem biztos, hogy az tudok lenni, akire neki szüksége van. Láttad, most is, az asztalnál sütiket dobáltam rátok. Meg összevesztem Mollyval... Nincs túl sok tapasztalatom ebben..., mert nem voltam jelen az életében.
A férfi belemarkolt sötét hajába és remegő kézzel hajtott el egy tincset a homlokából.

- És mit szeretnél kérdezni ezzel kapcsolatban?- kérdezte Davina.- Tudod, hogy én nem ismerlek titeket túl régen...
- Mindegy, felejtsd el...- Sirius fordult volna a teraszajtó felé, de Davina megállította.

- Black, ha már kihurcoltál ide, akkor mondd el, mit szeretnél. Itt vagyok. Hallgatlak... Addig fogok itt állni, amíg nem mondasz valamit.
Sirius kelletlenül megfordult. Szeme zavart, haja majdnem beleolvadt az éjszaka sötétjébe. Davina elszánt tekintettel nézett rá.

- Nem tudom, Meadowes, oké? Nem tudom, mit kellene tennem... Hidd el, magamnak is nehéz ezt bevallanom, nemhogy egy másik embernek. Mi van, ha néha tényleg örülök, hogy mintha a gyerekkori barátom kaptam volna vissza, Jamest... Totál megőrültem. Hogyan lennék jó keresztapa, ha magam is gyereknek érzem néha, nem felnőttnek?

Davina felpillantott a férfira. Az a varázsló, aki szemrebbenés nélkül szórta rá az átkokat, meg a beszólásokat, aki úgy hordta bőrkabátját, mintha mindenki saját rockszárja lenne a házban, aki túlélt 12 év börtönt és menekülést, megalázást és rágalmazást, itt állt előtte, szétesve, mint egy puzzle darabjai, amit nem lehet összerakni.

- Először is honnan tudod, hogy Harrynek nem pont rád van szüksége... Azon nem érdemes kiakasztani magad, mit nem tudsz róla, vagy mit hagytál ki, vagy mi az, ami nem tudsz lenni számára... Mert ezeken sajnos nem tudsz változtatni.

Sirius lassan bólintott.

- Próbálj meg arra koncentrálni, hogy ezek ellenére jó ember vagy - Sirius itt halk horkantást hallatott. - Legalábbis próbálsz az lenni, ahogy mondtad is ... Vagy, ha végképp nem vagy biztos magadban, megkérdezheted tőle, mire van szüksége. Hogy meghallgasd, vagy tanácsra, ilyesmi... Egyébként, ki tudná jobban megérteni egy tini fiú világát, mint valaki, sokszor magát sem érzi elég felnőttnek?
Sirius megdörzsölte a homlokát.

- Oké, megpróbálom akkor így nézni majd a dolgot... Így nem is tűnik annyira komplikáltnak az egész.
A férfi mintha kicsit megnyugodott volna, tekintetében lecsendesült a vihar, szemei már csak fáradtságtól csillogtak.

- Kösz, Meadowes... - a varázsló finoman megérintette a vállát, és indult volna a nappali felé, de megtorpant. - Ó, majd elfelejtettem... Mordon könyvében a tizedik fejezetben találtam egy használhatónak tűnő varázslatot... Eddig én se ismertem. Ha van kedved gyakorolni... - bizonytalan pillantást vetett Davinára és megköszörülte a torkát.

- Jó... Persze. Egyébként szörnyen áll ez a bőrkabát rajtad már megint... Tiszta ódivatú - bökte oldalba a férfit a boszorka és könnyeden elnevette magát. - Úgy nézel ki benne, mint egy kiégett motoros.

- Látom, nem felejtetted el az ígéreted - Sirius szeme sarkában apró ráncok jelentek meg, a szellő megborzolta haját. - Pedig azt hittem, ma megúszlak.

- Arról ne is álmodj - közölte Davina.

- Este egy tea és egy kis zöldfűszer? - kérdezte kisfiús vigyorral Sirius, miközben kinyújtott karjával az üvegajtót tartva előre engedte a boszorkányt a nappaliba.

- Kösz, most inkább aludnod kéne. És nekem is - sóhajtott elcsigázottan a nő és megdörzsölte a homlokát.
- Nekem mondod - ásított Sirius és büszkén összehúzta magán bőrdzsekijét.