Mark

Két hete, hogy megjelent az életemben újra Vee. Egy hete, hogy felfordult az életem, nézek ki töprengve az irodám ablakán. Nem tudom eldönteni, mi mozgatja őt, miért vett fel, és hogy én miért mondtam rá igent. Akkor, abban a pillanatban ez tűnt a legjobb lehetőségnek, most viszont kicsit elbizonytalanodtam. Tisztában vagyok vele, hogy Vee nem csupa szívjóságból tette, amit tett, célja van, de vajon mit akarhat? Úgy vagyok vele, ha már itt vagyok, kihozom magamból a legtöbbet, illetve megtanulok mindent amit lehet. Tapasztalatszerzésnek tökéletes, a többi meg majd kiderül, nem is kell ezen gondolkozni.

Halkan kopogtatnak az ajtón, mire érdeklődve fordulok felé. Lassan nyílik, és Nuea jön be rajta.

- Mark, sikerült berendezkedned? - Kérdezi mosolyogva a falnak támaszkodva. - Megfelelőnek találod sz irodádat?

- Igen, minden tökéletes! Köszönöm, Nuea! - Felelem boldogan.

- Ne nekem köszönd, Vee intézett mindent.

- Valóban? - Kérdezem döbbenten. - Nem tudtam.

Tényleg nagyon tetszik, az előző munkahelyemen egy sötét lyuk volt az irodám, talán ennek a fele lehetett, azt is meg kellett osztanom egy másik kollégával.

- Akkor, ha majd alkalom adódik rá, köszönd meg. Örülni fog neki. - Vágja zsebre egyik kezét. - Hogy megy a betanulás? - Érdeklődik.

- Szerintem jól haladok, de Vee tudná igazából megmondani. - Felelem őszintén.

- Szerencsés vagy. A legjobbtól tanulsz, nem vesz félvállról.

- Esetleg tudod, mire számítsak a továbbiakban? - Kíváncsiskodok.

- Kemény munkára mindenképpen. Elvárja, hogy elvégezd a munkádat, de ha éppen lazább a nap, azt csinálsz, amit akarsz. Nem zavarja. Egy a lényeg, a munka legyen elvégezve.

- Értem, és köszönöm.

- Nincs mit, bármikor fordulhatsz hozzám. - Mosolyog továbbra is. - Most viszont jelenésed van. Jobb, ha nem várakoztatod meg! Azért nagyon morcos tud lenni.

- Már megyek is! - Vigyorogva indulok Vee irodája felé, és most érzem először, hogy talán ott vagyok, ahol lennem kell.

Kopogok, majd lassan nyitom az ajtót, és óvatosan belépek, nem tudom mire számítsak.

- Gyere közelebb, húzz ide egy széket! - Mondja komolyan.

Megteszem amit kér és leülök mellé megfelelő távolságra, ami persze neki nem felel meg, így megfogja a karfámat és közelebb húz magához. Elém tett egy jegyzettömböt és egy tollat, hogy minden apró részletet le tudjak jegyezni, amit fontosnak tart, és persze azt is, amit nem.

- Kezdjünk is neki a tanulásnak. - A monitorra szegezi tekintetét és magyarázni kezd.

Egy idő után halvány mosoly jelent meg ajkán, amitől teljesen ellágyultak vonásai, én meg elolvadtam. Ha továbbra is így fogja váltogatni arcát, abba beleőrülök. Olyan leszek, mint a napon felejtett vaj, teljesen szétolvadok. Gondolatomra kicsit elpirulok, és fészkelődni kezdek ültömben, nem tudok koncentrálni, túl közel van. Érzem az illatát, mélyet szippantok belőle, és úgy vélem, a bergamott és cédrusfa kombinációja lehet.

- Mark, figyelsz te rám? - Kérdezi mérgesen, mire elszégyellem magam.

- Bocsánat, elkalandoztam! - Szomorúan hajtom le fejemet, úgy gondolom csalódást okoztam már most.

- Nézz rám! - Szól keményen, és mivel nem teszem, megragadja államat és erőszakkal emeli fel, hogy a szemembe tudjon nézni. - Sose hajtsd le a fejedet, még ha hibázol is. Legyen tartásod, ismerd el ha hibázol, javíts rajta, és lépj tovább. Legközelebb jobban odafigyelsz majd.

- Úgy lesz, ígérem! - Mosolyodom el.

- Most pedig mondd el, mi vonta el a figyelmedet! - Utasít.

- Azt inkább nem tenném, ha nem gond! - Érzem, hogy egyre jobban vörösödök.

- Halljam! - Néz mélyen a szemembe, majd hüvelykujjával végigsimít alsó ajkamon oda és vissza.

- Csak az illatod! Olyan...finom! - Végül ujjának hegyét ami még mindig az ajkamat simogatja bekapom, és megharapom.

Talán én jobban meglepődtem cselekedetemen, mint ő, de ha már ilyen merész voltam folytatom, hátha kiváltok belőle valamit.. Megfogom kezét és kiegyenesítem ujjait, majd nyelvemet levezetem tenyere közepébe, ahová egy csókot nyomok, majd eltávolodok és Veere nézek. Még mindig megdelejezve figyeli tenyerét, szemében különböző érzelmek kavarognak, de nem tudom kiolvasni, pontosan mit tükröznek.

- Mark, ugye tudod, hogy a tűzzel játszol? - Ragadja meg nyakkendőmet, majd magához ránt, hogy arcunkat csak pár centi válassza el. - Igyekszem visszafogni magam! Ha nem vetted volna észre. - Vágja hozzám komoran.

- Valóban? - Húzom fel szemöldökömet és huncutul elvigyorodok. - Ne aggódj, jó vagyok tűzoltásban! - Nézek le szájára, és megnyalom az enyémet.

Azt hiszem túlfeszítettem a húrt, éhesen csap le ajkamra, ellenállást nem tűrve. Az a furcsa az egészben, hogy meg se fordult a fejemben még csak a tiltakozás gondolata se, így hát boldogan adtam át magam ölelő karjainak.

Vidáman fecserészek a többiekkel, kinek milyen programja lesz a hétvégén. Azt hiszem, sikerült gyorsan beilleszkednem, befogadtak. Senki nem szólt meg ha hibáztam is, inkább támogattak és segítettek.

- Nuea te mit csinálsz hétvégén? - Érdeklődöm.

- Hazaugrok a szüleimhez hétvégén, régen jártam feléjük. - Mondja.

- És te Yiwaa? - Kérdezem.

- Én? Bezárkózok a négy fal közé a cicáimmal és mozimaratont tartok. - Feleli mosolyogva.

- Vajon Vee mit fog csinálni? Remélem pihenni fog. - Nézek irodája felé. - Minden nap túlórázik? -Érdeklődöm.

- Legtöbbször igen. - Válaszolja meg kérdésemet Yiwaa. - Bár pénteken mindig időben megy haza.

- Ma nem fog. Tudod milyen nap van ugye Yiwaa?

- Mégis milyen nap? - Pislogok rájuk.

- Mark, néha olyan rövid az eszed! - Öleli át vállamat Nuea. - Ma van a mi Veenk szülinapja!

- Nem ünneplitek meg? Biztosan örülne neki. - Mondom sajnálkozva, mert engem biztos nem hívna meg.

- Te kis buta! Nem emlékszel milyen nap volt amikor Vee elment otthonról? - Kérdi Yiwaa.

- Honnan tudnám? - Vonom meg vállamat.

- Ez a baj veled! Nem figyeltél oda soha rá! - Szid le Nuea, és elkomorul tekintete. - A szülinapján történt. Akkor csúszott ki a talaj a lába alól, akkor vesztett el mindent és mindenkit akit szeretett. Kivéve a nagyiját és minket.

Elkap a bűntudat, az önutálat ahogy az emlékek feltolulnak az elmémben. Szomorúan nézek Vee résnyire nyitott ajtaja felé, ahol magam előtt látom szomorú, magányos alakját.

Álmatlanul fetrengek az ágyamban, egyáltalán nem jön álom a szememre. Vetek egy pillantást az órámra, mindjárt tizenegy. Jár az agyam, zakatol, folyton az van a fejemben, hogy még időben odaérnék. Rászánom magam, és felkelek, úgyse tudnék aludni, amikor ilyen nyugtalan vagyok. Felveszem a fekete melegítőalsómat és kapucnis felsőmet, majd belebújok a tornacipőmbe. Fogom a kulcsot és a pénztárcámat. Van a közelben egy éjjel-nappali cukrászda, hátha van még egy kis sütijük. Ahogy odaértem, örültem a szerencsémnek, mert pont ott árválkodott az üvegen túl egy rózsaszín puncstorta, hát nem a legjobb, de megteszi. Mosolyodok el, és kérek hozzá még egy szál gyertyát is. Boldogan emelem fel a csomagomat, hogy sikerült beszereznem ezt az aprócska meglepetést. Most már csak azért imádkozok, hogy Vee legyen még az irodában.

Odaérve felnézek a hatalmas épületre és egyetlen ablaknál van még halvány világítás. Ahogy számolom, ha minden igaz, az pont Vee irodája. Megnézem az időt, még van negyed óra éjfélig, a küldetésem sikeres. Előveszem a belépőkártyámat és lehúzom, majd lifttel felmegyek. Mielőtt belépnék az irodába, előveszem a tortát, rárakom a gyertyát és meggyújtom. Majd óvatosan kinyitom az ajtót és mosolyogva belépek.

Vee a kanapén ül, az íróasztalon ezer és egy papírlap, felettük gubbaszt, biztos nagyon fáradt lehet. Felnéz és kiül a döbbenet az arcára a meglepődöttségtől.

- Boldog szülinapot Vee! - Viszem közelebb a tortát, mire ő arrébb tolja a papírokat, hogy legyen helye a tortának.

- Mark...Ez most? - Kérdezi döbbenten, de a halvány fényben látom, örömtől csillogó szemét.

- Mint mondtam, boldog szülinapot! - Mosolyodok rá, majd leülök a földre a dohányzóasztal mellé. - Fújd el a gyertyát, de előtte kívánj valamit!

Úgy tesz, ahogy mondom. Pár másodpercig becsukja szemét és koncentrál, majd elfújja a gyertyát.

- Azt hiszem, köszönöm! - Mindig komor arca kisimul és elmosolyodik. Honnan tudtad? - Kérdezi.

- Megvannak a magam forrásai! - Kacsintok rá. - Hoztam villát, de késem nincs.

- Nem baj, egy tányérból cseresznyézünk! - Vigyorog, majd beleszúrja a villát és ajkához emeli.

Én is követem példáját, és örömmel tölt el a tudat, hogy sikerült meglepnem őt. A következő falatot szúrja a villájára és odanyújtja nekem, én meg bekapom. Végül az egész tortát így ettük meg, hol nekem adott egy falatot, hol magának. Miután megettük a tortát, karomat hátratámasztottam, és kényelmesen hátradőltem. Vee csak nézett engem, és nem szólt semmit, úgy látom, gondolataiba mélyedt.

- Gyere ide! - Mondja komolyan, mire féloldalas mosolyra húzom számat, és négykézláb odamegyek hozzá, majd államat térdére teszem.

- Itt vagyok Vee! - Nézek csillogó szemeibe, mely most tele van érzelmekkel.

- Ülj ide! - Paskolja meg combját, majd megfogja kezemet és felhúz, hogy oda ülhessek.

Felmászok rá, majd egyik lábamat átvetem combjain és kényelmesen elhelyezkedem. Hozzám hajol, és átölel, majd velem együtt hátradől a kanapé háttámlájának. Befészkelem magam, fejemet mellkasára hajtom, és nyugtató szívdobogását hallgatom, miközben ő a hátamat simogatja.

- Tudtad? Olyan vagy, mint egy doromboló kiscica! - Érzem, hogy mosolyog, mire átölelem derekát.

- Egy kóbor kiscica, kinek nincsen gazdája. - Felelem neki.

- Akkor szerencséd van, szeretnék egy kiscicát.

Felemelem a fejemet, hogy arcába nézhessek. Még mindig nem tudok olvasni benne, de most nem számít, az a lényeg, hogy ebben a pillanatban boldognak látom őt. Résnyire nyitom ajkamat, majd lassan lehajtja fejét és pihekönnyű csókot nyom rá. A legédesebb csók, amit valaha is kaptam. Fülig pirulva bújok vissza Vee mellkasába, majd lehunyom szemem, és hátam simogatásának hatására végre sikerül álomba szenderülnöm.