Vee

Egyszerűen nem tudom mire vélni Mark viselkedését. Komolyan azt gondoltam, hogy rettegni fog tőlem, mindenfélét ki fog találni, hogy kibújhasson az adóssága alól. Erre mit csinált? Éppen hogy mutatott egy kis ellenállást, de azt is csak azért, hogy elmondhassa, ő bizony ellenkezett. Számomra felfoghatatlan, de tetszik a hozzáállása. Csak egy pillanatig tartott őt táncba vinni, minden érintésemet kiéhezve várta. Kíváncsi vagyok, ha teljesen elengedi magát, és átadja testét az érzékiségnek, hogy viselkedik. Biztosan egy doromboló kismacska válik belőle, és erre a gondolatra elmosolyodok. Azt hiszem, mindent újra fogok tervezni vele kapcsolatban. Igen, határozottan ezt kell tennem, mivel mindig keresztülhúzza számításaimat. Fejemet rázva ülök vissza a székembe, és folyamatosan csak rajta kattog az agyam.

Pár perccel ezelőtt még itt ült az ölemben, és olyan merész volt, izgató. Szerencsétlenségemre megzavartak minket, pedig nem állt szándékomban idő előtt abbahagyni. Na mindegy, késő bánat, sóhajtok egy nagyot. Lesz még rá lehetőségem a közeljövőben tanítgatni, mert bizony szüksége lesz rá, és ami még fontosabb, sóvárogjon utána. Elérem, hogy csak engem akarjon és vágyjon rám. Mosolyogva pillantok le a cetlin lévő telefonszámra, majd előhúzom a telefonomat és elmentem a számát. A cetlit nem dobom ki, inkább az egyik fiók mélyére süllyesztem.

Végül leülök helyemre és gyors-hívóval tárcsázom Yiwaat, hogy most már beengedheti vendégemet.

- Helló Tee! Remélem, jó hírekkel szolgálsz. - Számítóan mosolyodok el.

- Üdv Khun Vivis. Igen, remélem, kedvére valók lesznek híreim.

- Hallgatlak. - Mondom szigorúan.

- A madárka a kelepcében, és két hét múlva kattan a zár. - Feleli mosolyogva.

- A szerződés aláírva?

- Igen, magammal is hoztam. - Veszi elő, és elém rakja.

Gyorsan átfutom, hogy a megfelelő helyeken alá vannak-e írva a papírok. Az ügyvédeim nagyon alapos munkát végeztek, nem tudják megkerülni, semmissé tenni, felülbíráltatni.

- Köszönöm. Felkészültél? Most még meggondolhatod magad! - Adom meg neki az utolsó lehetőséget, hogy kihátráljon alkunkból.

- Ugyan, Khun Vivis. Eszemben sincs. Nekem is jól jött ez a megállapodás. Maga nélkül... - mosolyodik el. - Az utcára kerültem volna.

- Talán le kellene szokni a szerencsejátékról, és akkor nem kerülnél ekkora bajba.

- Igyekszem, de nem olyan egyszerű. Viszont tanultam a leckéből, egy életre.

- Akkor hát, később beszélünk. - Tee feláll, de még utána szólok. - Oh, és mielőtt elfelejteném! Gratulálok és sok boldogságot!

- Köszönöm, azt hiszem! - Kacsint, majd távozik.

Már alig várom, hogy robbanjon a bomba, fordulok meg székemmel és a kilátásban gyönyörködöm, mindenki megkapja, ami jár neki, és én is megkapom, mosolyodom el.

Másnap délutánra időpontot egyeztettem Khun Thotsakannal, így irodája felé tartok. Mikor odaértem, a titkárnője jelezte, hogy pár percet legyek kedves várakozni, Kun Thotsakan éppen tárgyal. A kiszűrődő zajokból ítélve nem túl kellemes megbeszélés lehet. Végre nyílik az ajtó, és egy végtelenül szomorú Mark lép ki rajta, akit ha jól látok, már a sírás kerülget. Rám emeli gyönyörű szemét, halványan elmosolyodik, köszön majd tovább áll. A titkárnő szól, hogy most már bemehetek.

- Elnézést a késedelemért, de akadt egy kis kellemetlenségem az alkalmazottal. Semmit se tud elintézni, kész csődtömeg. Jaj, de miért is zavarom ezzel magát. Nem is értem.

- Mi a gond? - Kérdezem csak úgy mellékesen.

- Most számolt be az önnel folytatott sikertelen egyeztetésről. - Csóválja fejét. - Átveszem az ügyet. Ha sikerült volna neki ez az üzlet, akkor se léptettem volna elő, hiába is ígértem meg. Ilyen embert nem szabad vezető pozícióba helyezni.

- Értem, behívná kérem?

Kicsit meglepődött kérésemen, de hívta a titkárnőjét és behívatta Markot. Pár perc elteltével félve lépett be az ajtón.

- Hívatott uram!

- Khun Vivis beszélni óhajt veled.

- Azért kértem, hogy gyere be, mert ajánlatott szeretnék tenni neked. - Mondom kimérten.

- Hallgatom Khun Vivis. - Emeli rám kérdő tekintetét.

- Úgy hallottam, nem kapja meg a várt kinevezését.

- Így van, uram.

- Akkor hát az ajánlatom. - Állok fel, így feje fölé magasodok. - Átveszem magát, mint kereskedelmi igazgató helyettes.

Kijelentésemre mindenki ledöbben és szóhoz sem jut, így folytatom.

- Nem szeretem, az igazságtalanságot, és ha valamit megígérnek, azt be is kell tartani. - Nézek kemény tekintettel Khun Thotsakanra. - Nem ígérgetünk csak úgy a semmibe.

- De Khun Vivis! - Hápog az előttem álló igazgató.

- Semmi de. Ilyen hozzáállással nem akarok önökkel dolgozni. Nekem első az üzlet! És a tisztességes hozzáállás, amit ön nem tanúsít.

- Khun Vivis. Biztos ön ebben? - Kérdezi bizonytalanul.

- Ha nem lennék, nem kérném, hogy dolgozzon nálam. - Felelem keményen. - Megbízható állást kínálok, döntésjoggal. Persze előtte megkapja a megfelelő betanítást, hogy alkalmas munkát tudjon végezni.

- Azt hiszem...

- Csak egyszer kérdezem, több lehetősége nem lesz. Nem ígérem, hogy minden könnyen fog menni, mert nem úgy lesz. Vannak elvárásaim, amit teljesíteni kell. Viszont lesznek kihívások, ahol tud bizonyítani. Nem ígérek olyat, amit nem tartok be. Fejlődési lehetőségei lesznek.

- Rendben, Khun Vivis, magával tartok. - Rebegi halkan válaszát.

Egy bólintással nyugtáztam, majd főnökéhez fordulok.

- Azért jöttem, hogy ma rábólintsak az ajánlatára, csakis Khun Masa érvelése miatt. De az elhangzottakat hallva meggondoltam magam, így inkább az alkalmazottját veszem el. Most pedig, ha megengedi távozom.

- Ezt nem hiszem el. - Dadogja Khun Thotsakan.

- Pedig elhiheti. - Indulok az ajtó felé. - Mark holnap reggel várom az irodámban.

Azzal magukra hagyom a két némán tátogó embert.

Nem így terveztem, de ha már így alakult. Jobb is lesz talán, a mondás is úgy tartja, az ellenséget tartsam a legközelebb. Így tudom figyelni Mark minden lépését, végül is nem kötöttem rossz üzletet. Azt már senkinek nem kell tudnia, hogy eszembe se jutott eladni a területet, de muszáj volt az öntelt hólyag szarvát letörni. Visszaérve az irodámba hívattam Nueat.

- Mondd főnök! - Dobja le magát a kanapémra.

- Mai napig nem értem miért dolgozol nekem! - Mosolygok rá, majd odaballagok az asztalomhoz és leülök.

- A családi vállalkozás unalmas. Ott nem történik semmi. Te érdekesebb vagy! - Vigyorodik el. Ott később is tudok dolgozni, amikor már idősebb leszek. Addig kell egy kis izgalom!

- Akkor most mondok neked valami érdekes hírt!

- Hallgatlak!

- Új alkalmazottunk lesz, már holnap reggel kezd is.

- Valóban?

- Igen, a mellettem lévő iroda üres? - Kérdezem.

- Most éppen igen, irattárnak használom. - Feleli Nuea.

- Akkor ürítsd ki a délután folyamán, és szólj a takarítóknak, hogy rendet és csillogást várok! Reggelre patika rendnek kell lennie!

- Kit vettél fel, aki ennyire lázba hoz? - Úgy látszik felkeltettem kíváncsiságát.

- Mark Masat. - Ejtem ki nevét, mely kis izgalommal tölt el.

- Hogy kit? Te megbolondultál? Nem bosszút akarsz állni rajta?

- Az más. A munka az munka, a magánélet pedig magánélet. Nem keverem a kettőt.

- Mégis mi történt pár óra alatt, amíg távol voltál? - Dörgöli halántékát.

- Tudod, hogy nem szeretem az igazságtalanságot. Nem tetszett a főnöke hozzáállása.

- És az volt a megoldás, hogy átveszed?

- Igen. - Rántok vállat. - Mivel bizonyítani akar majd, tudom, hogy jó munkát fog végezni. Ebben biztos vagyok.

- Ha te mondod! - Bizonytalanodik el. - Vee, néha nehéz rajtad elmenni, de nem bírállak.

- Köszönöm, most pedig tedd amit mondtam!

- Igenis főnök! - Kifelé menet még hozzám vágja. - A szerelem fura dolgokra veszi rá az embert. - Majd nevetve bevágja maga után az ajtót.

Ez az ember! Saját családi vállalkozásuk van, ami szépen fejlődik, ő mégis itt akar dolgozni, és mindent megcsinál, bármilyen hülyeséget is kérek tőle. Ráadásul hátul is szeme van, mindent előretud, és megfelelő információkkal lát el engem és másokat. Mikor mi az érdekünk. Gyorsan tárcsázom az informatikai osztályt, hogy késő délutánra legyenek elérhetőek, szerezzenek be minden fontos dolgot ami egy irodába kelhet.

Gyorsan eljött a reggel, és idegesen dobolok ujjammal az asztalomon. Öt perc múlva kezdés, és még Mark nem jelent meg. Félek, hogy meggondolta magát, esetleg lebeszélte a főnöke.

Most, hogy úgy döntöttem felveszem, beleéltem magam. Vele akarok dolgozni, vagyis együtt. Ez nekem újabb kihívást jelent, ami lételemem. Hogy fogom összeegyeztetni a munkát és a csábítási kísérleteimet? Óvatosan kell csinálnom, nehogy szexuális zaklatás legyen a vége. Halkan kopognak az ajtón, mire szólok, hogy jöjjön be. Először Mark feje bukkan elő az ajtónyílásból, majd a teste is követi.

- Khun Vivis, itt vagyok, ha még nem gondolta meg magát.

- Mark, sosem gondolom meg magam. Gyere beljebb és ülj le.

- Köszönöm! - Sétál beljebb és leül velem szemben.

- Én foglak betanítani. - Látom, ahogy nagyot nyel. - Mindenre megtanítalak, ne aggódj!

- Mindenre? - Látom, ahogy mindenféle kép ugrik be neki elméjében.

- Egyet szögezzünk le. A mi kis egyezségünk más téma, nem keverjük bele a munkába. Nem, nem mondok le róla, felejtsd is el. - Mondom komolyan és lassan, hogy felfogja.

- Pedig már azt hittem. - Sóhajtja.

- Rosszul hitted! - Kemény pillantást vetek felé, hogy belé fojtsam a szót. - Azt a fogadást megnyertem, veled együtt. Ez nem vita tárgya.

- Értettem. - Pirul fülig.

- Lehet, szigorú leszek a munkában, de korrekt is. Olyat nem fogok kérni, amire tudom, hogy még nem állsz készen. Fokozatosan foglak terhelni, ahogy látom, mennyire bírod a terhelést. Értve vagyok?

- Igen, uram!

- Ne hívj uramnak! Furán hangzik. Szólíts Veenek, mások is azt teszik. Ha viszont fontos vendég jön, akkor megkövetelem a megfelelő megszólítást.

- Mit vár tőlem? - Kérdezi óvatosan.

- Hogy figyelj és tanulj! Minél hamarabb önállósodj! Nem foglak megszidni, ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy elvárom. Tanácsért bármikor fordulhatsz hozzám.

- Köszönöm Vee, nem tudom, hogy köszönjem meg! - Néz rám csillogó szemekkel.

- Ne köszönd. Kemény munkát várok el, semmi mást. Most pedig menjünk, megmutatom az irodádat.

Azzal felálltunk és átmentünk az ő irodájába. Viszonylag tágas helység, oldalt egy íróasztallal, rajta a legújabb géppel, telefonnal, nyomtatóval. Szemben egy szekrénysor található, hogy majd a dokumentumait megfelelően tudja rendezni. A falak világosszürke színűek, ahogy az enyém is, szeretem ezt a színt.

- Nos, hogy tetszik? - Csukom be mögöttünk az ajtót.

- Ez valami fantasztikus! - Húzza végig ujjait az asztalon.

- Örülök, hogy tetszik, rendezkedj be és utána gyere át hozzám.

Szemei ragyognak a boldogságtól, szája édes mosolyra görbül, amitől megjelennek az általam oly szeretet gödröcskék. Elém érve felnéz rám hálás tekintettel, és csak annyit mond, köszönöm. Ez éppen elég volt, hogy ne bírjam tovább, arcom meglágyul, megfogom állát, szájára hajolok, és lassan megcsókolom. Meglepődik, de ugyanolyan lágyan viszonozza is. Mikor elvállunk, halhatóan megváltozik a levegővétele.

- Vee... Nem értelek. - Dönti homlokát mellkasomnak.

Kezeimet leeresztem magam mellé, majd távolabb lépek, arcomat újra megfegyelmezem, tekintetemet megkeményítem.

- És se Mark, én se. - Sóhajtok majd távozom.