Mark

Megörültem! Biztos vagyok benne, hogy elmentek otthonról, érintem meg ajkamat. Még Ploy se váltott ki belőlem ilyen vágyakozást, egyetlen érzékinek mondott érintése után se. Pedig hét évig együtt voltunk, ami nem kis idő. Egyszer se akartam ilyen intenzíven viszonozni csókját, sose vette el az eszemet. Kellemes volt, igen, de semmi egyéb. Huszonhét évesen kell rájönnöm, hogy milyen is a sóvárgás valaki után, arról nem is beszélve, hogy az illető férfi. Az, hogy ez a személy Vee Vivis, nem döbbentett meg annyira, mint gondolnánk. Mikor először csókolt meg, akkor is jóleső érzés terjedt szét egész testemben, bár akkor nagyon rosszul reagáltam le, amit azóta is bánok. Fiatal voltam, nem értettem még, hogy miért történik, és Vee volt az, a legjobb barátom. Persze, hogy meglepődtem. Ha Ploy akkor nem jelenik meg az ajtóban, minden másképp történt volna. Teljesen másképp reagáltam volna, nem akartam megbántani, megalázni őt, de mégis megtettem. Ploy pedig kihasználta a helyzetet, és Vee szenvedő arcát látva még jobban belé rúgott. Nem gondoltam fiatalon, hogy ennyire gonosz, alattomos és számító ember ő. Sok időbe telt, mire észrevettem, de akkor már késő volt. Minden önbizalmamat elvesztettem miatta. Nem voltam biztos a döntéseimben, teljesen elbizonytalanított, mindent megkérdőjeleztetett velem.

Most pedig, egyetlen csók elindított bennem valamit, újra érezni akarom, hogy élek. Mert most tudatosult bennem, hogy eddig csak vegetáltam, minden téren. Viszont a csókjától felpezsdült a vérem, különböző jóleső érzések kezdtek el keringeni testemben, ami arra ösztökélt, hogy közelebb akarjak kerülni hozzá. Végül fülig érő szájjal visszasétáltam a terembe, jelen helyzetemben madarat lehetett volna fogatni velem.

Izgatottan vártam a mai napot, nem tudtam eldönteni, hogy mire is számítsak Veetől. Halkan kopogok az ajtaján, és belépek. Az asztalánál ült és rágörnyedve tanulmányozott valamit.

- Szia Vee! - Mosolygok rá. Mire felkapja fejét, és szerintem nem tudja eldönteni, mi üthetett belém, hogy így vigyorgok.

- Szia Mark! Gyere beljebb. - Hív beljebb majd újra a papírjai fölé hajol.

- Ha zavarlak, el is mehetek. - Jelentem ki, és cseppet zokon veszem, hogy nem figyel rám.

- Nem zavarsz, inkább gyere ide. - Utasít.

- Lassan a háta mögé sétálok, és feje felett a papirhalomra pillantok. - Mit tanulmányozol?

- Meg szeretnéd nézni? - Kérdezi mindentudó mosollyal.

- Ha megengeded, akkor szívesen!

- Gyere! - Megfogja karomat és maga elé húz, végül az ölébe ültet.

Hirtelen zavarba jövök és érzem ahogy vörösödni kezdek, kényelmetlenül érzem magam.

- Vee, hozhatok egy széket is, nem kell az öledben ülnöm! - Mondom neki akadozó hangon.

- Maradj, nem zavarsz. - Egyik karjával átöleli derekamat. - Olyan vékony derekad van, nem mondták még? - Suttogja fülembe, mire megrázom fejemet.

- Nem kényelmetlen neked? - Feszelgek egy kicsit, hátha elenged, de azt értem el, hogy még jobban szorosabban tart.

- Ne kérdezősködj tovább. Inkább figyelj! - Mutat a papírjára.

Jobban megnézve egy térkép van előtte, körülötte rengeteg papír. Felkeltette érdeklődésemet, így elkezdem vizsgálni.

- Nézd, itt van az a földterület, amire szükséged van. Ha megfigyeled, tökéletes az elhelyezkedése szempontjából.

- Hajóval és teherautóval. - Bólogatok.

- És még? - Kérdezi.

- A vasútállomás könnyen megközelíthető a teherszállítás szempontjából.

- Igen, de ha ezt is megnézed. - Tol felém egy építési engedélyt. - Kiépítésre kerül egy vasútvonal közvetlenül a területemre, így egyből tudunk a szerelvényre átrakodni, nem kell duplán pakolni. Sokkal gazdaságosabb lesz, mindenki számára.

- Hogy érted? - Kérdezem. - Úgy tudtam el akarod adni.

- Azt csak ti gondoltátok. - Feleli elmosolyodva. - Én csak az ajánlatokat hallgatom meg.

- Akkor feleslegesen kockáztattam a bőrömet? - Kérdezem döbbenten.

- Nem mondanám feleslegesnek. - Nyal bele nyakhajlatomba, mitől libabőrös leszek - Én mindenképpen jól jártam.

- Ezt én nem mondhatom el magamról.

- Dehogynem. Meg fog változni a véleményed. Higgy nekem. - Újra nyakamhoz hajol és érzem ahogy nyelvét végigfuttatja rajta, majd beleharap érzékeny bőrömbe.

- Vee! Mit csinálsz? - Próbálok elhúzódni.

- Csak megkóstollak, ennyi jár nekem.

- De... - Elakad szavam, ahogy megérzem kezét a combomon felcsúszni.

- Lazíts. - Utasít. - Nem bántalak. - Harap fülcimpámba.

Megteszem, nem tudom miért, de nem tudok ellent mondani neki. Kezei most az övem csatját babrálják, és nem is kell sok idő, kikapcsolja. Kipattintja nadrágom gombját, és elkezdi a cipzárt lefelé húzni.

- Vee, ne! - Fogom meg kezét, de gyorsan le is rázza.

- Nem most foglak megenni, ne aggódj. - Érzem, ahogy hátam mögött elmosolyodik. - Most pedig, emeld meg kicsit azt a csinos kis fenekedet.

Szó nélkül megteszem, mire lejjebb tolja nadrágomat. Zavarban kellene lennem, de valamiért nem vagyok, olyan természetesnek érzem a helyzetet. Újra átkarol egyik karjával, kezével végigsimít alsónadrágomon, mire megrándulok.

- Nocsak valaki nagyon érzékeny! - Duruzsolja fülembe.

- Nem is! - Felelem halkan.

Hogy bebizonyítsa ellenkezőjét, kicsit erősebben kezd el simogatni és a fülcimpámat szopogatni. Nem tudom visszafogni vágyamat és alsó részem éledezni kezd, pár pillanat alatt kőkemény leszek.

- Segítsek rajtad? Szeretnéd? Hmm? - Elengedi derekamat, és ingem gombjait kezdi el nyitogatni lentről felfelé haladva. Amikor az utolsó gombot is kigombolja, meglazítja nyakkendőmet is, és széthúzza ingemet, szabaddá téve csupasz mellkasomat. A hűvös levegő hatására mellbimbóm megkeményedik és érzékennyé válik, amit Vee ki is használ. Lassan körözni kezd ujjaival végül csipkedni kezdi.

- Vee, engedj el! Nem akarom! - Közben egyre jobban belesimulok érintésébe.

- Te ezt mondod, a tested viszont teljesen mást sugall. - Keményen rámarkol már álló tagomra. - Érzed ezt?

Alig halhatóan felnyögök az élvezettől, ahogy egyszerre ingerli bimbómat és simogatja farkamat. Végre megteszi, amire tudtomon kívül is remegve vágyom, becsúsztatja ujjait a nadrágom alá, és közvetlenül magamon érzem érintését. Ahogy meleg tenyerével körbeöleli merev tagomat, ujjával a makkom hegyén lévő rést ingerli, teljesen önkívületbe taszít, és amikor elkezdi tenyerét húzogatni, az valami álom. Karomat felemelem és a fejem felett a szék háttámlájába kapaszkodom, hátamat ívbe hajlítom, kezemet én is becsúsztatom az alsóm alá, ráfektetem tenyeremet kezére. Majd elkezdem a vágyam ütemére mozgatni kezét, átvéve az irányítást. Hangos sóhajok szakadnak fel torkom mélyéről, melyhez eddig még nem volt szerencsém.

- Milyen lehet az amikor akarod is? - Érdeklődik Vee, majd mindent bevet, hogy teljes eufóriába taszítson, és milyen jól csinálja.

Már nem elég, hogy csak a kezét mozgatja, rásegítek a csípőmmel is. Ahogy mozgatom, fenekem folyamatosan ágyékának ütközik, és érzem, nem hagyom hidegen.

- Mark! Csak óvatosan, ha nem akarod, hogy most azonnal behajtsam az adósságodat! - Mondja szigorúan.

Erre kéjesen felnyögök, majd fenekemet körkörösen mozgatom ölében, jó érzés, hogy én is hatással tudok lenni rá.

- Te akartad! - Harap bele a nyakamba és szívni kezdi.

Hirtelen a csendben megszólal a telefonja, érte nyúl és kihangosítja majd beleszól. Közben izgatásomat nem hagyja abba, így beharapom alsó ajkamat, és visszafojtva nyöszörgök.

- Mondd Yiwaa. - Mordul rá titkárnőjére.

- Vendéged érkezett, beküldhetem?

- Ne! Kérek még... - rám néz és végigmér - tíz percet! Több nem kell. - Lerakja és elmosolyodik.

- Vee, annyi idő nem elég! - Lihegem. - Engedj el, rendbe szedem magam!

- És hagyjalak ilyen állapotban azt már nem!

Megragadja derekamat, szorosan tartja, nyakamra tapad ajkaival és annyira szívni kezdi, hogy már fáj, de ez édes fájdalom. A gyönyör elképzelhetetlen fokán lebegek, keze gyorsan jár farkamon, és érzem ennyi volt, keményen beleélvezek alsómba. Majd ernyedt testem belesimul ölelésébe, teljesen lemerültem, ilyen még nem volt. Pár pillanatra hagyott pihenni, végezetül belesuttog fülembe.

- Nagyon ügyes fiú vagy! Öröm lesz téged tanítani.

- Arra nem fog sor kerülni! - Lihegem a kimerültségtől. - Ne álmodozz! - Kelek fel öléből és végignézek szétzilált külsőmön.

Gyorsan begombolom ingemet, nadrágomat felhúzom, és az ablak tükröződésében megnézem magamat. Úgy, ahogy sikerült magamat rendbe hozni, de jól van ez így, ennyi idő alatt ennek is örülök.

- Mark! - Fordulok felé. - Ne hidd, hogy eleresztelek. - Jelenti ki, majd nyakkendőmhöz nyúl és megigazítja. - Most pedig elmehetsz, dolgom van. - Szól rám szigorúan.

- Igenis főnök! - Húzom féloldalas szemtelen mosolyra számat.

- Mielőtt elmész ne felejtsd el megadni a számod! - Utasít.

Mire odamegyek asztalához, fogok egy tollat és egy lapot, majd ráfirkantom a számomat. Amint megvagyok, odamegyek Veehez, mellkasához nyomom a fecnit, majd kacsintok egyet.

- Vigyázz rá! Nem adom meg még egyszer, ha elhagyod! - Befejezésül egy röpke csókot nyomok szájára és már ott sem vagyok.

Magam sem tudom, honnan vettem ezt az újfajta bátorságot, de tetszik, határozottan tetszik ez a változás. Életem monoton folyásába Vee megjelenése valamilyen úton, módon színt vitt. Tisztában vagyok vele, hogy veszélyes játékba kezdtünk, de nem érdekel, kíváncsi vagyok, meddig van bátorságom eljutni. Ez most rólam szól, nem másról, végre a saját történetemben én vagyok a főszereplő. Mosolyodom el, és boldogan nézek az ég felé, melyen ezer ágra süt a nap.

Azon a tényen, hogy ő férfi, abban a pillanatban túljutottam, amikor hozzám ért. Egy percig se bántam, sőt kimondottan élveztem, de ezt biztosan nem fogom neki elárulni.