Vee

Mondhatnám azt, hogy meglepődtem a díjátadón, de nem így van. Tudtam, hogy én fogom megnyerni, ezért is mentem bele a fogadásba. Bizonytalan dolgokban nem játszom, túl nagy a kockázat, és én nem szeretek veszíteni, bármilyen csekély dologról is legyen szó. Itt viszont elég nagy volt a tét, és tisztában voltam azzal, hogy meg kell nyernem. Így hát a biztosra mentem. Amikor bejelentették a győztest, én végi Mark arcát figyeltem, és élvezettel töltött el az egyre sápadtabbá váló látványa. Beszédemet rövidre zártam, nem volt kedvem ódákat zengeni a semmiről. Ugyanis ez a díj nekem semmit sem jelentett azon kívül, hogy elérjem a célomat. Ahogy jöttem lefelé sorban mindenki beállt gratulálni, így elvesztettem szem elől Markot. Mindenkire mosolyogtam, kezet fogtam, beszélgettem egy kicsit a terveimről, végül udvariasan ugyan, de leráztam az érdeklődő embereket. Egyedül Perthet nem volt szívem elhajtani, pedig már nagyon érett a dolog. Kicsit idegesített ez a ragadós stílusa. Rendben, hogy régen együtt voltunk, de annak már tíz éve legalább. Emlékeimben megmaradt ugyan egy kedves, elragadó, bevállalós vagány csajszinak, de az már a múlt. A mostani énemnek hosszútávon biztos nem kellene. Rövidtávon? Hát, pillantok rajta végig, végül is belefér, de csak a régi kapcsolatra való tekintettel. Illetve, most nincs senkim, és nem is tervezek beújítani egy kapcsolatot. Se időm, se energiám. Belém kapaszkodva sétáltunk ki a szabadba, mivel szükségem volt egy kis friss levegőre.

Kiérve megálltunk egy takarásban lévő zugban, amit csak az vesz észre, aki arra néz. Végül Perth mesélni kezdett magáról, hogy egy ideje van egy barátja, aki nem akar új szintre lépni, és hogy ez mennyire zavarja őt, mert már akár a házasságra is készen áll. Értem én, de akkor a keze miért az én mellkasomon kalandozik? Éppen azon voltam, hogy elbúcsúzzam, mikor megláttam Markot kilépni az épületből. Rám nézett és a tekintete mindent elárult. Leginkább a kétségbeesést és az ismeretlentől való félelmet. Szerettem volna még jobban megdöbbenteni, így közelebb húztam Perthet, megszagoltam, majd mondtam neki, hogy nagyon kellemes az illata. Ahogy Mark eltűnt, gyorsan bocsánatot kértem könnyelműségemért, nem illett volna ilyen közel hajolnom.

- Rá se ránts, Vee! - Mosolyog fel rám. - régebben még ennél is közelebb voltál.

- Az régen volt. Már elmúlt, maradjon is így.

- Persze Vee, hova gondolsz! Ba-barátom van. - Jön zavarba, de tudom, hogy ezzel csak a csalódottságát akarja leplezni.

- Most pedig, ha megbocsátasz. - Elköszöntem, és már ott se voltam.

Nagyjából tudom, merre indult el Mark a barátjával, így felhívtam Nueat, hogy jöjjön, mert szükségem van rá. Pár perc múlva már mellettem is termett, majd elindultunk felfedező utunkra.

- Sikerült leráznod Perthet?- Kérdezi. - Látom, nagyon rád tapadt.

- Ne is mondd! Alig tudtam tőle megszabadulni. - Húzom el számat. - Régen nagyon kedveltem, ezért örültem, amikor megláttam. De a végére, besokalltam. Tudod, hogy gondolkodom a múlt dolgairól.

- Igen, tudom. Még szerencse, hogy nem csináltál vele semmit. - Jelenti ki. - A leendő apósa nagyon befolyásos ember, ha úgy alakulna, nagyon be tudna tenni nekünk.

- Ezt meg mikor derítetted ki? - Kérdezem döbbenten.

- Én, drága barátom! Olyan nincs, amit ne tudnék meg! - Karolja át vállamat, majd másik kezével bökdösni kezd. - Vigyázok rád, nehogy hülyeséget csinálj! Egy rossz lépés és...

- Köszönöm szépen! Rád mindig számíthatok!

- Na és a másik dologgal mihez kezdesz?

- Megszerzem, amit akarok, és ennyi. - Felelem elszántan, és kissé megkeményedik a hangom.

- Ebben az esetben, mi lesz a mottóddal? Hogy a múlt maradjon is a múltban? - Faggatózik szórakozottan.

- Ez más, te is tudod.

- Valóban? Más lenne? - Kérdezősködik, mint aki nem hisz nekem. - Véletlenül se jöttek elő a régi érzelmek?

- Nuea! Ne sértegess. - Mondom szárazon. - Nem emlékszem már rá, és nem is akarok. Azt elzártam már régen.

- Rendben, Vee! Ahogy érzed. De ha meggondolod magad, az nem bűn. - Néz rám szánakozóan. - Neked is kijár a boldogság, és ha ő lenne az, hát az se baj.

- Mit szedsz mostanában? Túl érzelgős lettél. - Nevetek fel jóízűen, bár belül érzem, hogy a régi sebek kezdenek felszakadozni.

Nagyon jól esett ez a sétával egybekötött beszélgetés Nueaval, a benti emberektől már megfájdult a fejem. Csak találjuk meg Markot, váltok vele pár szót és húzok is hazafelé, nagyon fáradt vagyok.

A munka minden energiámat kiveszi belőlem, alig jut időm alvásra, és most, hogy nekiálltam a tervemnek, még kevesebb időm lesz.

- Ott van! - Jelenti Nuea. - Várj, majd én beszélek, te csak kövess.

- Azt hiszem, nagyon élvezed a helyzetet. - Mosolyodok el.

- Ha tudnád mennyire! - Hevesen bólogatni kezd. - Mark, szabad egy szóra! - Kiálltja.

Szegény megrezzen a hang hallatára, de mikor felismeri Nueat, kicsit megkönnyebbül. Úgy látszik, neki is elege van a mai estéből, és ebben tökéletesen egyetértek vele.

- Miben segíthetek? - Kérdezi óvatosan Mark.

- Beszéltem Khun Thotsakannal, és említette, hogy vegyem fel veled a kapcsolatot.

- Milyen ügyben? - Puhatolózik.

- Elvileg a földterülettel kapcsolatban, amiről ha jól tudom, Veevel már beszéltetek. - Érdeklődve néz Markra, mint aki nem tud semmiről. - Vagy tévednék?

Látom a döbbenetet kiülni arcára, és a rettegést, hogy esetleg más is tud a mi kis egyezségünkről.

- Nuea! Szerintem dolgod van! - Bólintok fejemmel, hogy húzza el a csíkot.

- Vee! Azt hiszem, beszélnünk kell! - Néz rám Mark azokkal a ragyogó szemeivel.

- Szerintem is! - Megragadom könyökét és egy távoli helyre húzom, ahová még a kiszűrődő hangok se hallatszódnak el.

- A fogadásunkkal kapcsolatban... - Tördeli kezét. - Esetleg megegyezhetünk másban?

Közelebb lépek hozzá, hogy már mellkasunk is összeér, kezeimet zsebre dugom, majd füléhez hajolok.

- Azt hiszed, kibújhatsz alóla? - Kérdezem. - Vesztettél fizess!

- De Vee! Nem gondolod, hogy túl sokat kérsz?

- Mark, ha további kifogásokat keresel, kamatot is rászámolok. - Fenyegetem meg.

- De...

Eddig bírtam, megragadom derekát és hozzápréselem ágyékomat, majd másik kezemmel gerincének vonalán simítok felfelé, míg tarkójának selymes bőréhez érek. Beszívom bódító illatát, mely karakteres, egy csipet kardamom, itáliai citrus, és a fekete vetiver speciális elegyéből áll. Gyilkos kombináció, minden érzékszervemre hatással van.

- Vee! Mit csinálsz? - Suttogja nyakhajlatomba.

- Csak beszedem a kamatot. - Tarkóját mereven tartva ajkaira hajolok, és keményen szájon csókolom.

Sokkal puhább, mint amire emlékszem, végighúzom rajta nyelvemet, bejutást kérve, de nagyon erősen összezárja ajkait. Rajtam viszont nem fog ki. Apró csókokat ejtek rajta, majd fogaim közé csippentem alsó ajkát és finoman megharapom. A meglepettségtől egy pillanatra megfeledkezik magáról és kinyitja száját, mire én gyorsan becsúsztatom nyelvemet édes barlangjába. Az érzés felemelő, ahogy végigsimítok nyelvén, és megpróbálom játékba hívni. Megremeg karjaimban és önkéntelenül nyakam köré fonja karjait, és elkezd visszacsókolni. Tétován csúsztatja át nyelvét, végigsimítva fogsoromon, majd nyelvemet tapogatja végig, végül visszahúzódik. Hallom, ahogy halkan felnyög az élvezettől, mire lecsúsztatom kezemet fenekére és belemarkolok. Erre hirtelen kipattan a szeme, és megpróbál eltávolodni, de nem hagyom.

- Mark, nincs baj azzal, ha élvezed. - Hajolok füléhez, majd megharapom egy kicsit.

- Sose tagadnám a nyilvánvalót! - Ezzel hátrébb lök az épület falának, majd mohon ajkamra tapad.

Alsó ajkamat szívja, szopogatja, harapdálja, nyelvemet ízlelgeti. Kezeit mellkasomra csúsztatja, és kitapogat minden egyes izmot. Most rajtam a sor, hogy felnyögjek, beletúrok hajába és még szorosabban ajkamra vonom. Ki gondolta volna, hogy ilyen hevesen reagál csábítási kísérletemre.

- Mondd Vee, mire vágysz a legjobban? - Kérdezi, miközben nyakamat nyalogatja.

- Ne akard tudni, nem kisfiúknak való! - Lihegem.

- De kár! - Húzódik el, és megpillantom a vágyat felvillanni fekete szemében. - Kíváncsi vagyok.

Oldalra dönti fejét és tanulmányozni kezd, ujjait végighúzza arcélemen, nyakamon és mellkasomon, majd hirtelen észhez tér és megállítja mozdulatát. Szerintem most tudatosult benne, mit is csinált pontosan. Kihasználom a helyzetet, és fordítok rajtunk, így már ő van háttal a falnak támaszkodva.

Lábait lábammal szélesebbre tárom és befészkelődök közéjük. Így megérzem keménységét, alig tudom elhinni, hogy felizgattam. Most félve, ártatlanul néz szemembe, mintha az előző Mark nem is létezett volna.

- Mi a baj Mark? Talán meglepődtél?

- Nincs miért meglepődnöm. Nem történt semmi. - Fordítja el fejét, hogy még véletlenül se tudjam kiolvasni szemeiből az igazságot.

- Valóban? - Érintem meg anyagon keresztül is érezhető merevedését. - Ez- simítom meg - nem úgy gondolja.

Majd megfogom állát és felém fordítom. Mélyen zavaros szemeibe nézek és ajkára hajolok.

- És ha tudni akarod, az ajkad is mást mond. - Majd lecsapok éhesen ajkára.

Sikerült újra elérnem, hogy ne gondolkodjon, és hogy átadja magát az élvezeteknek. Félénken beletúr hajamba, majd egy tincset ujjai közé sodor. Végül nehezen ugyan, de elszakítottam magam tőle. Látom csóktól duzzadt ajkát, kipirosodott arcát, majd még utoljára nyakára hajolok és megszívom. Holnap valószínűleg átkozni fog, de kit érdekel, legalább az eszébe fogok jutni.

- Most pedig... -ujjhegyemmel végigsimítok nyáltól csillogó ajkán - elköszönök.

- Vee, ami most történt...

- Az megtörtént, ne agyald túl, ez csak egy csók volt. - Változok vissza újra azzá a kimért, hideg alakká, akinek lennem kell.

- És az alku? - Kérdezi óvatosan.

- Eszedbe ne jusson kihátrálni! Az alku megkötetett! Hiába is küzdesz ellene, az enyém vagy. - Felelem keményen. -Hétfőn várlak az irodámban, ajánlom, hogy el gyere. Ne akard megtudni milyen, ha mérges vagyok.

Végül ellököm magam tőle, még egyszer végigmérem, majd elegánsan távozom. Még vállam felett visszaszólok.

- Nem is volt olyan rossz. Sokkal gyengébbre számítottam. Lehet még rajta javítani.

Miután eltávolodtam és befordultam az épület sarkán, a falnak támaszkodtam és szívemhez kaptam. Ennyi év után is, megdobogtatja fájó szívemet, pedig nem lenne szabad. Nem engedhetem meg magamnak, és nem is fogom. Határozom el. De mikor olyan szenvedélyesen viszonozta ölelésemet, teljesen átadta magát a vágynak. Megrázom fejem, ne gondolj bele többet Vee, mint ami. Ez csak egy pillanatnyi zavar volt nála, semmi több. Tartsd észben, hogy mik a céljaid. Azután, hogy lenyugtattam magam, elrugaszkodtam a faltól, majd hazaindultam. Amíg hazavezettem folyamatosan lepergett előttem a nemrég történtek. Az ajkam és a testem is sóvárgott kíváncsiskodó érintése után, tapasztalatlansága feltüzelte vágyamat. Amint hazaértem vettem egy hideg zuhanyt, utána bebújtam a pihe-puha ágyba. Azt hiszem, élvezni fogom bosszúm minden cseppjét, és ezzel a gondolatra mély álomba szenderültem.