Mark

Amikor megláttam Veet beszélgetni azzal a nővel, rosszul esett és dühös lettem. Teljesen megváltozott az arca, kivirult, boldogság sugárzott róla, mikor bezzeg velem volt, csak az undor sütött szemeiből. Arról ne is beszéljünk, hogy az a nő milyen gyengéden érintette meg, ráadásul semmi félelem nem volt benne. Csodálkozom, mert ha most bárki ránéz Veere, megretten tőle, egy igazán sötét aura veszi körül, mely külsején is meglátszik. A tekintetével ölni tud, arca, mint egy kőszobor, testtartása merev, feszült. Az is lehet, hogy csak velem ilyen, amit meg tudok érteni, lehet én vagyok az utolsó ember, akit látni szeretne. A semmiből egy új ismerős jelenik meg mellettem, és megszólít.

- Mark Masa igaz? - Kérdezi.

- Igen... - Felelem, de neve nem jut eszembe, így kérdőn nézek rá.

- Nuea. - Segít ki. - Mit nézel annyira? Talán Veet? - Mosolyodik el.

- Nem, dehogyis. Vagyis igen, kicsit elgondolkodtatott. - Felelem őszintén.

- Mire vagy kíváncsi? Talán tudok válaszolni. - Kérdezi kedvesen.

- Ki az a nő Veevel? Olyan ismerősnek tűnik, de nem tudom hová tenni. - Kérdezem, csak úgy mellékesen, mintha kevésbé izgatna.

- Oh, Perth? Vee barátnője volt, mielőtt elköltözött volna. - Feleli egykedvűen. - A lány nagyon odavolt érte, nehezen emésztette meg, hogy szó nélkül lelépett. Viszont, most, hogy Vee visszatért...

- Folytasd kérlek. - Kíváncsiskodok tovább, mert minden információra szükségem van, hogy megküzdjek Veevel. Tudom, hogy nem lesz egyszerű eset.

- Szerintem, legszívesebben felmelegítené a kapcsolatot, ahogy elnézem. - Nézi őket töprengve.

- Vee? - Kérdezem óvatosan.

- Hová gondolsz? Természetesen Perth. - Felém fordul majd a szemembe néz. De tudod, ha Vee egyszer elengedett valakit, annak esélye sincs visszatérnie. Szerinte a múlt, maradjon a múltban. Ha érted, mire gondolok.

Elengedem a fülem mellett megjegyzését, mintha nem érteném a célzását.

- Annyira megváltozott. - Jelentem ki. - Olyan hideg lett.

- Mark, nem akarlak megbántani, de te ismerted őt úgy igazán? - Néz rám sajnálkozó tekintettel. - Először ezt kérdezd meg magadtól, mielőtt ilyen kijelentéseket teszel. Illetve azon is elgondolkoznék a helyedben, hogy miért is lett ő ilyen.

Azzal lezártnak tekintette beszélgetésünket, és magamra hagyott kavargó gondolataimmal. Továbbra is Veet figyelem, ahogy felszabadultan beszélget, édesen mosolyog, jókedvétől csillog a szeme, határozottan jóképűbb, mint amikor olyan morcos képet vág. Várjunk, édesen mosolyog? Ez meg, hogy jutott eszembe? Brrr... Ilyet csak lányokra használok, gyorsan el is fordítom tekintetemet. Határozottan összezavarodtam, biztos csak azért, mert újra találkoztam vele, illetve a fogadásunk miatt. Oh, igen. A fogadás! Mi ütött belém, hogy belementem? Nem vagyok normális. Viszont, ahogy az esélyeket latolgattam, rájöttem, hogy igen csekély az esélye, hogy Vee nyerjen. Rengeteg vállalkozót jelöltek erre a díjra, még az én főnökömet is, úgyhogy nincs mitől félnem, mosolyodok el magamban. Szerintem Vee nagyon meggondolatlan volt, vagy pedig nagyon elbízta magát. Már borítékolva érzem az előléptetésemet, mely hatalmas büszkeséggel tölt el. Végre bebizonyíthatom a szüleimnek, Ploynak, a világnak, hogy igenis érek valamit. Nem az a semmirevaló ember vagyok, akit mindenki csak kihasznál és eldob.

Szomorúan gondolok vissza az elmúlt időszakra, mikor otthagytam Ployt, érdekes módon, mindenki engem hibáztatott a történtekért. A szegény ártatlan Ploy-al, hogy bánhattam így? Teljesen összetört miattad és sorolhatnám. A szüleimnek csak addig voltam jó, míg képben volt a beházasodás egy jómódú családba, ezáltal feljebb kerülhettek volna a láthatatlan ranglétrán. Miután megtörtént a baj, nem voltak hajlandóak meghallgatni, és lehordtak a sárga földig. Azóta nem is nagyon hallottam felőlük, csak annyit tudok, hogy apám rosszul fektetett be, és egy nagyobb összeget bukott. Ploy mindenkinek azt mondta, hogy a szakításunk az én hibám. Szerinte nem haladtam előre, nem voltak céljaim, csak ültem a babérjaimon. Nem tettem semmit a kapcsolatunk fent tartásáért, hogy csak ő küzdött értünk, de nem bírta tovább és feladta a küzdelmet. Minden barátunknak, ismerősünknek, rokonunknak sírva adta elő, így mindenki elfordult tőlem. Ennek ellenére se fedtem fel, hogy pontosan miért is hiúsult meg az esküvőnk, volt bennem annyi tartás, hogy nem süllyedtem az ő szintjére. Végül egyetlen barátomon kívül, nem maradt senkim sem. Fuse viszont kiállt mellettem mindvégig, amiért nem lehetek elég hálás neki.

Elindultam, hogy megkeressem barátomat, szerencsére nem tartott sokáig. Érdeklődve hallgatott egy kisebb társaságot, akik a tőzsde alakulásáról folytattak érdekfeszítő beszélgetést. Megütögettem Fuse vállát, hogy jelezzem jelenlétemet. Hátrafordul, majd jelzi, hogy mindjárt jön, ezért kicsit távolabb álltam meg.

- Bocsi, itt vagyok! Csak nagyon érdekelt a téma.

- Semmi baj, megértem.

- Történt veled valami érdekes amíg távol voltam? - Faggatózik, mintha megérezte volna, mekkora butaságot csináltam.

- Csak egy kis fogadást kötöttem, semmi különleges! - Felelem fülig pirulva, de szerencsémre Fuse nem érzékelte.

- Milyen fogadást? És kivel? - Néz rám érdeklődve.

- Ne is kérdezd! - Sóhajtom. - Vee Vivis fogadást ajánlott, és én elfogadtam.

- Te teljesen meg vagy húzatva? - Szinte már kiabálva kérdezi. - Nem hallottál még róla semmit se? Hol élsz ember?

Azt hiszem, valamiről nagyon lemaradtam, és ez félelemmel tölt el.

- Mégis miről beszélsz? Tudakolózok óvatosan.

- Egy ragadozó! Jól meg kell gondolnia az illetőnek aki társulni akar vele! - Bólogat mondandójához. - Piszok jó üzletember, nagyon agyafúrt is hozzá. Nincs olyan, amit ne tudna megvalósítani. Kockázatot sosem vállal. Egyszóval könyörtelen!

- Csak nem lehet olyan veszélyes! - Jelentem ki, nem túl magabiztosan.

- Ja, ha te mondod! Mivel annyira ismered ugye? - Kétkedve pillant rám. - Annyi biztos, mindig behajtja az adósságokat, viszont becsületesen játszik és nagyon egyenes üzletember. Ha ez számít valamit. Egyébként miben fogadtatok?

Fülig vörösödök kínomban, de azért csak kinyögöm kissé akadozó nyelvvel.

- Az év vállalkozója díjban. Ha ő veszít, eladja nekem azt a földterületet, ami kellene az előbbre jutásomhoz.

- És ha nyer? - Kíváncsiskodik.

- Nem akarod tudni. - Felelem. - Nem történhet meg!

- Mondd már ki! Ne húzd az agyam.

- Le kell vele feküdnöm. - Suttogom.

- Te megbolondultál? Biztos elmentek otthonról. - Visítja. - Nem tudod mibe másztál bele!

- Nyugi, tudom mit csinálok! - Mosolygok barátomra, de belül rettegek.

Végül a zene abbamaradt, és a házigazda felment a pódiumra, beállította a mikrofont és beszélni kezdett.

- Kedves vendégeink! Legyenek kedvesek a helyükre fáradni, nemsokára kezdődik a díjkiosztó.

Mindenki elindult az ülőhelye felé, majd helyet foglaltak. Én is igyekeztem visszafelé, mikor kóbor pillantásom találkozott Vee önelégült tekintetével, majd kacsintott egyet.

Mikor mindenki elcsendesedett, lejjebb vették a világítást és elkezdődött a parádé. Megköszönték, hogy jelenlétünkkel emeljük a rendezvény színvonalát, elmondták hanyadik alkalommal rendezték meg ezt az összejövetelt. Mi történt ebben az évben, minden fontosabb projektet megemlítettek, hogy őszinte legyek, a végére teljesen elterelődött a figyelmem. Annyira unalmas és vontatottra sikerült a felkonferálás. Különböző díjak kerültek kiosztásra, felmentek a díjazottak, átvették a szobrocskát és mondtak egy kisebb köszönőbeszédet.

- És végül elérkeztünk az est fénypontjához, kihirdetjük az év vállalkozója díjat.

Dobpergés hallatszik, fények cikáznak összevissza, majd egy csinos hölgy egy lezárt borítékot visz oda a házigazdához.

- Mélyen tisztelt vendégeink! Kedves hölgyeim, tisztelt uraim! Az idei évben rengeteg jelölt közül választottuk ki azt, aki az idei díjat méltán megkapja.

Újabb dobpergés... Már folyni kezd az izzadtság a homlokomon, kiráz a hideg a félelemtől. Fuse rám néz, és biztatóan mosolyog. A házigazda látványosan bontja ki a borítékot, felemeli, elolvassa, és hangosan artikulálva ejti ki azt a bizonyos nevet.

- Idei év díjazottunk... Vee Vivis, a Wong LTD.-től! Gratulálunk! Kérem jöjjön fel!

Ez nem...lehet...igaz! Csúszok lejjebb az ülésben. Fuse rám néz, és csak a száját látom mozogni, amiről leolvasom a következőt.

- Ezt megszívtad!

- Köszi. - Súgom vissza.

Teljesen lefehéredtem, remegett a lábam, szívem hangosan elkezdett dobogni. Felnyúltam, hogy kikapcsoljam ingem felsőbb gombjait, mert úgy érzem nem kapok levegőt. Figyelem, ahogy Vee felmegy a pódiumra, átveszi a díjat, elmosolyodik, és egy rövid de tömör köszönőbeszédet mondott. Pillantását viszont végig magamon éreztem, még csak véletlenül se nézett félre.

Hirtelen csak azt vettem észre, hogy az emberek nyüzsögni kezdtek körülöttem, vége lett az átadásnak, így mindenki fesztelenebbül kezdett viselni. A zene felhangzott, a párok táncolni kezdtek, remek volt a hangulat, de nem nekem. Én csak meredten bámultam magam elé.

- Mark, jól vagy? - Kérdezi Fuse aggodalommal telt hangon.

- Igen, azt hiszem. Menjünk ki kérlek, szükségem van egy kis levegőre.

Szó nélkül elindultunk a kijárat felé, és ahogy kiléptünk, jobbra fordítottam fejemet, és egy árnyékosabb, a szem elől elrejtett helyen megláttam Veet az előbbi lánnyal beszélgetni, ki már az illendőség határait átlépve simult karjaiba. Ő elnézett felette, és amikor pillantásunk találkozott, arcáról lefagyott a mosoly, tekintette megkeményedett, majd felhúzta szemöldökét. Végül féloldalas mosolyra húzta ajkát, közelebb húzva magához a lányt és nyakhajlatába temetkezett. Teljesen földbe gyökerezett a lábam az előttem zajló jelenettől. Még szerencse, hogy Fuse velem volt, így megragadta karomat és elrángatott.

- Gyere már Mark! Szedd össze magad.

- Jövök már! - Felelem és megindulok.

- Most mit fogsz csinálni? - Kérdezi érdeklődve. - Ebből nem tudsz kibújni, nem fogja hagyni.

- Én azért mégis megpróbálom! Muszáj! Hátha sikerül valamivel kiváltanom magam.

Fuse végigmér, majd sajnálkozóan megszólal.

- Mark! Láttad te már magadat? Hülye lenne lemondani rólad! Nagyon hülye...