Mark

Végül Vee ígéretéhez híven, minden jól alakult.

Bementünk a kapitányságra tanúvallomást tenni, és miután ezzel megvoltunk csak várnunk kellett a tárgyalásig, amire gyorsított eljárással egy hónapon belül kerítettek sort. Igaz, kicsit elhúzódott a végére, de végül eredményesen zárult. Ploy nagyon kiakadt a húsz év szabadságvesztés miatt, szerinte ez túlzás, nem volt akkora az ő bűne. Hatalmas hisztit csapott a bíróságon, úgy vezettette el a bíró, ráadásul megfenyegette, ha nem fejezi be, újabb büntetést szab ki a bíróság megsértése miatt.

A családjából senki se jött el a tárgyalására, ami kicsit szomorú, mert csak a gyerekük. Olyan amilyen, de illett volna megjelenniük.

A férje beadta a válókeresetet, és a körülményekre való tekintettel, illetve a házassági szerződés bemutatásával, Ploy minden vagyonát, legyen az ingó és ingatlan, neki ítélték meg.

Sikerült mindent elveszítenie a bosszúja miatt. Nem haragszom rá, inkább mélységesen sajnálom. Mégis mi lett a gyerekkori barátunkból, abból az édes, tündéri kislányból? Megkeserítette a saját életét, így mindent és mindenkit elveszített maga körül. Pont ezért, ritkán meglátogatom őt a börtönben, mert tényleg nem maradt senkije. Végtelenül sajnálom, de magának kereste a bajt, és még csak meg sem bánta tetteit. Viszont nem tudom teljesen magára hagyni, borzasztó magányosnak érezheti magát, tudni, hogy senki nem kér belőled. Én átéltem ezt, tudom milyen kegyetlen érzés, de nekem mázlim volt. Vee szerencsére megérti, sőt, szokta javasolni, hogy látogassam meg, habár ő maga nem hajlandó ezt megtenni.

Vee vállalata folyamatosan fejlődik. Tárgyalásokat folytat, üzletel, földet vesz, építtet, és ezt sikeresen teszi. Olyan büszke vagyok rá, de mindig azt mondja, hogy a sikerhez nem csak az ő tudására van szükség, hanem az alkalmazottjaiéra is. Az az üzletpolitikája, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Mindenki munkája szükséges a sikerhez, a közös cél eléréséhez. Az alkalmazottak szeretnek vele együtt dolgozni, köztük én is.

Sokkal több feladattal bíztak meg, Vee keze alá dolgozok folyamatosan, főleg, miután Nueanak távoznia kellett. Félreértés ne essék, nem lett kirúgva, hanem eljött az ideje, hogy átvegye a családi vállalkozást. Hát igen, neki is fel kell nőnie, nem maradhat mindig gondtalan. Viszont ennek köszönhetően, üzleti kapcsolat jött létre a két vállalat között, és nagyon sok közös projektünk fut. Vee nagyon örül neki, hogy együtt dolgozhat a barátjával, és hálás, hogy nem szakad meg a napi kapcsolata Nueaval.

Szombat reggel van, és egy izgalmas napnak nézünk elébe, amit már úgy vártunk. Mivel az én lakásom túl kicsi, Vee lakásában, az a bizonyos eset óta nem szívesen tartózkodtam, úgy döntöttünk, hogy közös lakást vásárolunk. Sikerült is egy nagyon pofás lakást vásárolnunk, 10 perc sétára a munkahelyünktől. Imádom az új helyünket! Tágas nappali, fényárban úszó konyha, egy hálószoba gardróbbal és még két vendégszoba is tartozik hozzá. Először úgy gondoltam, hogy túl nagy, de Vee meggyőzött, hogy kell nekünk ennyi szoba, én meg ráhagytam. Végül is neki is lehet igaza!

Az egyik kedvenc helyiségem a tágas fürdőszoba. Eszméletlen szép, az egyik oldala üvegfal, ami előtt egy hatalmas kád van, így a nyugtató fürdő közepén nézhetjük a csodálatos kilátást. Az egyik sarokban van egy zuhanyfülke, amiben ketten kényelmesen elférünk. Ha őszinte akarok lenni, alig várom, hogy felavassuk.

- Készen állsz? - Érzem Vee ölelő karjait derekam körül.

- Igen, már alig vártam! - Fordulok meg karjaiban, és átölelem nyakát.

- Mikor jönnek a költöztetők? - Kérdezi.

- Lassan ide kell érniük. - Nyomok egy futó csókot ajkaira.

- Az jó. - Feleli kedvesen. - Mindent becsomagoltunk már?

- Persze, annyi, hogy a dobozokat, és a bútorokat lehordják. Utána indulhatunk is.

- Úgy látom, mindenről gondoskodtál! - Mosolyog kissé szomorúan.

- Vee, baj van? - Kérdezem tőle aggódva.

- Nem, dehogy! Csak szerettem ezt a lakást! - Szorít mellkasához. - Annyi szép emlékem fűződik hozzá, és mind veled kapcsolatos!

- Ha gondolod, még visszacsinálhatjuk! - Mondom neki aggódva.

- Nem, dehogy! Az egy dolog, hogy mennyi emlék fűz ide, de az új lakásban többet is szerezhetünk!

- Akkor jó! Már alig várom! - Nézek rá, majd beletúrok fürtjei közé.

Ebben a pillanatban, hallom meg az ajtócsengőt, megérkeztek a költöztetők. Beengedtem őket, és Vee meg az én irányításom alatt szépen lassan kiürült a lakás.

- A kisebbik feladattal meg is volnánk. - Teszi oldalra kezét Vee.

- Ezt hogy érted? - Kérdezem tőle értetlenül.

- Összepakolni sokkal könnyebb, mint szétpakolni. Akkor ugyanis rendezgeted a dolgaidat, hol ide tolod, hol oda, mire megtalálod a helyét.

- Meglátod, mi gyorsak leszünk! - Nevetek fel. - Gyere, induljunk! - Fogom meg kezét, és húzom magam után.

A bejárati ajtónál még egy pillanatra megállunk, Vee végignéz a lakáson, majd becsukja az ajtót, és be is zárja. Egy korszak lezárult, látom tekintetében, és most elindulunk a közös jövőnk felé.

Hogy mennyire utálom, amikor Veenek igaza van! Már két hete, hogy beköltöztünk új lakásunkba, de a dobozok még mindig egymás hegyén-hátán vannak. A bútorokat se tettük még a végső helyükre. Egyedül a hálószoba az, ami tökéletesen rendben van.

Belepirulok a gondolatra is, hogy beköltözésünk napját, hogyan és milyen módokon ünnepeltük meg. Veetől mindig csak a legjobbat várhatod, de aznap bőven túlteljesített. Másnap még jó, hogy itthon voltunk, mert ülni se bírtam, úgy fájt a fenekem.

- Min gondolkodsz ennyire? - Kérdezi tőlem Vee.

- Semmi különösen! - Felelem, és még szerencse, hogy a víz meleg gőzétől már amúgy is ki van pirosodva az arcom. - Bejössz a vízbe?

- Szeretnéd, hogy bemenjek? - Néz rám azokkal a kéjsóvár szemeivel, és még a válaszomat se várja meg, már vetkőzik is.

- Úgy látszik, már nem is érdekel a véleményem! - Kuncogok fel.

- Nekem az is elég, ha látom a szemedben! - Mászik be mögém a kádba.

- Vee! - Simítok karjára, mely átölel. - Olyan bolond vagy!

- De most miért? - Csókol bele nyakamba. - Nézz körül! Gyönyörű a kilátás, forró a víz, és egy olyan Adonisszal vagy egy kádban, mint én! Kell ennél több?

- Valóban szép a kilátás. - Körbenézek, és magam előtt elterülve látom a kivilágított éjszakai város nyüzsgő forgatagát. - A víz kezd viszont kihülni, és, hogy egy Adonisz?

- A vízen tudok segíteni! - Előre nyúl és megengedi a forró vizet, közben illatos fürdőolajat csepegtet a vízbe. - Így megfelel? Ráadásul nem gondolod, hogy tökéletes vagyok?

- Igen, tökéletes! - Elzárom a csapot, és kényelmesen hátradőlök.

- Mármint a víz, vagy én?

- Oh, hát te, ki más!

Gyengéden továbbra is átölel, állát vállamra hajtja, végül csendben ülünk tovább. Kellemes meghittség vesz körül, és újra gondolataimba merülök.

- Vee! Gondoltad volna, hogy itt kötünk ki? - Kérdezem merengve.

- Mármint a kádban? Igen, azt sejtettem! - Csókolja meg vállamat.

- Nem, te bolond! Te és én, egy közös lakás... - Fordítom kissé oldalra a fejemet, hogy egy könnyed puszit tudjon rá nyomni.

- Őszintén? Egyáltalán nem gondoltam, még csak a remény szikrája se lobbant fel bennem.

- De örülsz neki? - Faggatózom tovább.

- Hogyne örülnék! Micsoda kérdéseid vannak! - Neveti el magát. - Tudod, hogy szeretlek...

- Mostanában nem mondtad. -Duzzogok egy kicsit.

- Ne mondd már! Feleli. - Tegnap mondtam!

- Mondom, hogy nem! Amúgy meg, mondhatnád minden órában is! El tudnám viselni!

- Szóval így állunk! - Hát legyen. - Harapja meg fülcimpámat. - A végén, majd te fogod kérni, hogy végre hagyjam már abba!

- Sose fog ez előfordulni! - Fordulok meg a kádban, lábaimmal átölelem Vee derekát.

- Mire készülsz? - Kérdezi felhúzott szemöldökkel, mit úgy szeretek.

- Szerinted mire készülhetek? - Fészkelődök kicsit ölében. - Játszani szeretnék!

- És mégis mivel? - Húz közelebb és vállamat, majd kulcscsontomat kezdi el csókolgatni.

- Veled Vee, veled! - Emelem fel fejét és csókolni kezdem édes, puha ajkait.

Rövid időn belül a víz hullámzani kezd, majd nagy loccsanásokkal a padlón köt ki. Hogy mi történik, hát mindenkinek a képzeletére bízom, de egyben biztosak lehetünk, kellően kisimultam a kezelés után.

Már éjszaka van, Vee már mélyen alszik, de még ilyenkor se enged el, szorosan karjai között tart. Sokszor elgondolkozom a történteken, hogy mi miért történt, és ki vizsgázott bosszúból jelesre. Erre a kérdésre mai napig nem találtam választ. Talán Veenek, akinek annyi nehézségen kellett átmennie, és mégis mindent sikerült elérni az életben. Ráadásul tényleg revansot vett rajtunk, bár én a szerencsésebb voltam.

Vagy Ploy lenne a tökéles bosszúszövögető? Rá hamarabb mondanám, hisz sokkal elvetemültebb dolgokat hajtott végre, mint azt álmaimban valaha is gondoltam volna.

Esetleg én? Ugyan, ezt a gondolatot engedjük is el gyorsan. Azon kívül, hogy forrófejű voltam, meggondolatlanul cselekedtem, semmi rossz szándék nem vezérelt. Csak a szerelem, és mire rájöttem erre, elég hosszú és göröngyös utat kellett hozzá bejárnom.

Hiába volt ez az út nehézségekkel teli, minden lépésért megérte szenvedni, hogy a végén enyém legyen, amire mindig vágytam. Boldog mosollyal ajkamon hunyom le pilláimat, és azzal a tudattal, hogy most már minden a lehető legjobb úton halad. Abban is biztos vagyok, hogy Vee és én minden nehézséget, problémát meg fogunk tudni oldani, hiszen ezért vagyunk. Meg azért, hogy szeressük egymást, amíg csak lehet, és nekem, nekünk ennyi éppen elég.