Mark

- Így állunk? - Kérdezi nevetve. - Nehogy azt gondold, elvégzem helyetted a nehéz munkát! - Lök felfelé csípőjével, mire kuncogni kezdek.

- De most miért? - Kezdek el évődni vele.

- Meg kell tanulnod rendesen lovagolni, hogy magabiztosan tudj ülni a nyeregben! - Simítja meg arcomat, miközben szeretetteljesen néz a szemembe.

Az ilyen cselekedeteitől teljesen zavarba tudok lenni, mint aki még soha nem volt szerelmes. Várjunk egy percet, én tényleg most vagyok először, fény gyúl elmémben erre a gondolatra. Ennyi éven keresztül csak áltattam magam, hogy esetleg Ployt szerettem. Igazából, meg se viselt, hogy szétmentünk, inkább hatalmas megkönnyebbülést jelentet, illetve valami hiányzott, amit akkor még nem is tudtam micsoda. Révedezésemből Vee térített magamhoz, ahogy gyengéden dörzsölgette csípőmet.

- Úgy gondolod, tudsz még nekem újat tanítani? - Hajolok közelebb és megharapom a fülcimpáját, majd eltávolodok tőle és kíváncsian szemébe nézek.

- Mark, olyan kis naiv vagy! Még rengeteg mindent kell megtanítanom neked! - Nyúl be alsómba mindkét kezével, és rámarkol két kis formás félgömbömre, mitől kissé megugrok.

- Akkor mire vársz még? Taníts! - Szólítom fel, majd ajkára hajolok és szenvedélyesen megcsókolom, hogy érezze, mennyire szükségem van rá.

Több se kellett neki, egyik kezét felcsúsztatja hátamon, míg el nem éri tarkómat. Gyengéden masszírozni kezdi, amitől libabőrös leszek. Csókja forró, sürgető, és ellentmondást nem tűrő. Készségesen viszonzom, és elmerülök az élvezetekben, és az iránta érzett érzéseimben. Kezemet mellkasára vezetem és mellbimbóit kezdem el dörzsölgetni, ami halk sóhajt csal ki ajkai közül. Ajkaimmal nyakát kényeztetem, nyalogatom, szívogatom, harapdálom. Tetteim következményeként szép piros foltok kezdenek el megjelenni hibátlan bőrén, ami boldogsággal tölt el, ugyanis ez jelzi, hogy ő már hozzám tartozik. Testestől, lelkestől, mindene az enyém, és ha rajtam múlik, így is marad örökre.

Mindeközben erősen markolászni kezdte fenekemet, szerintem már ki is vörösödött.

- Annyira kívánatos vagy, csoda, hogy még nem csaptak le rád! - Suttogja fülembe.

- Hiába is próbálkoztak volna. - Lehelem. - Szerintem, csak rád vártam, hosszú éveken keresztül.

- Valóban? Úgy lenne? - Húzza édes mosolyra ajkait. - Ez inkább rólam mondható el.

- Vee Vivis! Ne kérdőjelezz meg! - Duzzogva mondom neki. - Nem a levegőbe beszélek! Vegyél komolyan!

- Ígérem, mindig komolyan foglak venni! - Csókol meg újra és újra.

Kezei bebarangolják minden egyes négyzetcentiméteremet, felfedezve erogén zónáimat. Talált olyat is, amiről még én sem tudtam, hogy ennyire érzékeny lennék rá. Halk sóhajokkal, nyögésekkel adtam tudtára mennyire élvezem, amit csinál. Lassan önkívületi állapotba kerülök, felemészt a vágy, ezért altestemet folyamatosan ágyékához dörzsölöm, és hiába választ el minket az alsónadrág, még azon keresztül is érzem kőkemény merevedését.

- Hol van a síkosító? - Kérdezi akadozva. - Annyira akarlak, hogy nem tudok tovább várni!

- Egy pillanat! - Lepattanok róla, és berohanok a hálóba, feltúrom az éjjeliszekrényt, de csak a síkosítót találom, a gumi úgy látszik elfogyott.

- Csak ezt találtam! - Mutatom neki a félig üres flakont.

- Gumi?

- Elfogyott. - Mondom szomorkásan.

- Mi lenne, ha most kihagynánk? - Kérdezi óvatosan.

- Engem nem zavar! - Felelem boldogan, majd visszasietek hozzá.

Mielőtt visszaültem volna megérdemelt helyemre, levettem alsómat és egy szál semmiben megálltam Vee lábai között. Kéjes pillantással végig mér, amitől zavarba jövök, nem vagyok még ehhez hozzászokva. Ploy sose nézett így rám, sose kívánt ennyire, soha nem mutatta felém, hogy mennyire szeretne vagy kívánna. Ellenben Veenél érzem minden rezdülésében, minden pillantásában és mosolyában. Igen, határozottan ő a tökéletes társ számomra, egy életre.

Vee kezd már türelmetlenné válni, ezért kicsit előrébb csúszik, majd megszabadul alsójától.

- Istenem, olyan gyönyörű vagy! - Sóhajtja, miközben farkammal néz farkasszemet. - Csak téged kívánlak, senki nem érhet fel hozzád!

Édesen rámosolygok, hogy az általa oly szeretett gödröcskéim megjelenjenek, majd beletúrok hajába. Erősen belekapaszkodok, és ágyékom felé kezdem el húzni, mert érezni akarom, ahogy forró barlangja körbeöleli vágytól duzzadó farkamat. Nem kellett sokat várnom, megragadja kemény rudamat, és mélyen magába fogadja, tövig elnyeli. Nyelvét körbejáratja, simogatja, majd a makkomon lévő nyílást kezdi el izgatni. Olyan jóízűen cuppog rajta, mintha valami ritka finomsághoz lenne szerencséje.

Ahogy fejét elkezdi járatni merevedésemen, rásegít kezével, és ütemesen dolgozni kezd rajta. Valami fantasztikus érzés, szívem mindjárt kiugrik helyéről, nem fogom soha se megszokni! Ráadásul érzem, hogy nemcsak a szenvedély szüli cselekedeteit, hanem az irántam érzett érzései is.

Másik kezével golyóimat kezdi masszírozni, mitől kéjesen nyögdécselni kezdek,. Végül kienged szájából, amitől farkam magányosnak érzi magát. Megfogja a flakont, és ujjaira csorgat a kencéből, amit utána szét is ken rajta.

- Tedd széjjelebb a lábad! - Utasít, és mint egy jó kiskutya teljesítem parancsát.

- Igenis! - Felelem reszketegen. - Már remegve várom, hogy belém hatoljon.

- Ügyes fiú! - Dicsér meg mire majdhogynem dorombolni kezdek.

Ujjaival rátalál lyukamra, mit izgatni kezd körkörös mozdulatokkal. Újra bekapja farkamat, és első szívásnál felnyomja ujját, mitől kicsit megugrok. Nem a fájdalomtól, hanem az izgalomtól, és örömmel fogadom testemben, lábujjaimat begörbítem a kéjes élvezettől. Miközben szopogat, lassan becsempészi még két ujját, és ollózni kezd, a megfelelő tágulás érdekében. Feje és keze egy ütemre jár, csillagokat látok a gyönyörtől, mi testemet járja át, ezért belekapaszkodok vállába, hogy az élvezettől össze ne essek. Érzelmektől csillogó szemekkel tekintek le rá, végre megszereztem azt amit akartam, akire vágytam, akit szeretek.

- Vee! Annyira jó vagy! - Mélyesztem körmeimet vállába, mitől kiserken a vér.

Kiereszt szájából, és kezével kezd el játszadozni farkammal, melytől újabb élvezet hullám szabadul el testemben. Mosolyogva néz fel rám, és szeméből mindent ki tudok olvasni. Olyan szerelem sugárzik belőle, mit sose gondoltam volna, hogy valaki érezni fog irántam. Egyik kezemmel kedvesen simítok végig arcán, majd tenyerembe csókol és nyelvével végigsimít rajta.

- Nem tudom, hogy mondtam-e már, mennyire szeretlek? - Nézek le rá csillogó szemekkel.

- Párszor, de nem elégszer! - Sóhajt fel, majd visszahajol, és ágyékom vonalát kezdi el csókolgatni, felfelé haladva hasamon.

- Akkor újra elmondom, szeretlek, szeretlek, szeretlek!

Kissé hátrább húzódik a kanapén, megfogja kezem, és magához húz. Felülök a combjaira, és heves csókot váltunk, majd megragadom farkát, mintha egy botkormány lenne. Lassan elkezdem húzogatni kezem rajta, hüvelykujjammal a kis nyílását izgatom, mitől hátradönti fejét és hangosan zihálni kezd. Örömöt akarok neki okozni, és úgy látom, jó úton haladok, amitől halványan elmosolyodok.

Végül kiegyenesedik, kezével hátamat támasztja, és picit hátradönt, csak, hogy kényelmesen mellkasomra hajolhasson, és mellbimbóimat kényeztethesse. Hol az egyiket, hol a másikat, felváltva.

- Vee, kérlek! - Sóhajtom izgatottan. - Nem bírom tovább!

- Mit kérsz? - Mormolja, miközben áttér a másik mellbimbómra.

- Azt akarom, hogy bennem legyél! Kérlek! - Már könyörgök neki, mert csak nem akarja teljesíteni kívánságomat.

- Ha annyira akarod, kend be síkosítóval! - Utasít.

Felpattintom a flakon kupakját, megragadom farkát, és egy jó adagot csorgatok rá, majd a gélt félre téve, minden figyelmemet farkának szentelem, ő pedig csak némán, türelmesen figyel. Nagyon nagy odafigyeléssel oszlatom el az anyagot farkán, még sose csináltam ilyet. Ki lehetne nevetni, de nekem ez mind új dolog.

- Jó lesz már! - Túr bele hajamba, majd magához von, és édes csókot váltunk. - Most pedig, tedd a dolgod!

- Mégis mit? - Nézek rá kikerekedett szemekkel.

- Szeretném, ha te tennéd be a farkamat. Tudom, hogy meg tudod oldani, olyan tanulékony vagy! - Csókol homlokomra, melytől kicsit megkönnyebbülök.

Nyelek egy nagyot, legyen, meg tudom csinálni, végül is betanulok, ő pedig készségesen tanít. A két combja között felguggolok, kicsit közelebb húzódom hozzá. Egyik kezemmel vállába kapaszkodok, ő pedig átölel, nehogy hátra essek, amilyen béna vagyok. Másik kezemmel hátranyúlok, és megragadom farkát, mely kőkeményen mered az ég felé, és ánuszomhoz igazítom, ami már kellőképpen ki van tágulva.

- Nyugi, ne idegeskedj! A te tempódban haladunk! - Mondja kedvesen. - Kezdj el ráereszkedni.

Követem óvatosan utasításait, néha kicsit felszisszenek, de tovább ereszkedek. Megragadja csípőmet, és az utolsó pár centinél teljesen lenyomja, mitől felsikítok. Erre elkezdi hátamat simogatni, hogy távozzon belőlem a felgyülemlett feszültség.

- Jól csinálod! Ügyes fiú vagy! - Bátorít, ami nagyon jól esik tőle.

Teljesen magamba fogadtam, a telítettség valami eszméletlen. Sokkal jobban érzem őt, mint máskor, nem rosszabb vagy jobb, inkább másabb.

- Na, hogy tetszik? - Kérdezi mosolyogva, miközben nyelvével nyakamat ingerli.

- Fura, de jó! - Felelem tétován, kezeimet sűrű hajába vezetem.

- Ennek örülök, most pedig, kezdj el rugózni...

Kezével segít, irányítja csípőmet, míg rá nem jövök a tökéletes ritmusra és átveszem az irányítást. Mindkét kezemmel nyakába kapaszkodok, és ütemesen emelkedek és süllyedek. Verejtékezni kezd homlokom és hátam a szokatlan mozgástól, fáradni kezdek, amit észrevesz.

- Gyere, térdelj le! A többit bízd rám! - Csókol halántékon.

Megteszem, amit mond, és most ő kezdi el csípőjét mozgatni, valami fantasztikus tempóban, folyamatosan hozzáér prosztatámhoz, mi kéjes nyögéseket vált ki belőlem. Egy pillanatra megáll, így ráülök, és teljesen befogadom. Kicsit megpihenünk, majd kezei elkezdik irányítani csípőmet, mely most apró körkörös mozdulatokat tesz, és az érzést, amit kivált belőlem, nevén nevezni nem lehet. Egész testem beleremeg, ezért magamhoz szorítom Vee testét.

Csókolgatni kezdi halántékomat, orromat, arcélemet, ajkamat, államat. Végül homlokomnak dönti homlokát.

- Mark Masa, szeretlek, mióta először megláttalak! Már akkor felkeltetted érdeklődésemet, és a hosszú évek alatt sem csillapodott. - Súgja. - Mi lenne, ha tényleg komolyabbra fordítanánk a kapcsolatunkat?

- Mire gondolsz? - Súgom vissza, miközben ujjaimat fürjeibe vezetem.

- Én a tiéd, te az enyém? - Kérdezi alig hallhatóan, de az én fülem bizony ki van hegyezve.

- Csak a szex mondatja veled! - Mozdítom rafináltan alfelemet.

- Hidd el, ha nem akarnám, még az eszméletlenül jó szex se tudna rávenni...

- Vágjunk bele, akarom mondani, én is szeretném! - Kuncogok fel, miközben elpirulok. - De most koncentráljunk ránk, mert mindjárt felrobbanok!

Nem kellett kétszer mondani, hevesen mozgatni kezdi csípőjét, egyik kezével pedig verni kezdi farkamat. Pillanatok alatt el tudja érni, hogy eszméletlen magasságokba repítsen. Eszméletlen jó az ágyban, olyan szerencsés vagyok. Átveszem az ütemét, így már szinkronban mozgunk, és a tévé halk neszei mellett csak a testünk hangos csattogását lehet hallani, mi betölti ezt a nagy teret. A vágyunk a tetőfokára hág, már nem bírom sokáig visszatartani, el akarok élvezni vele együtt. Vele és senki mással, őt szeretem. Olyan dolgokat hoz ki belőlem, mire sose gondoltam volna, hogy képes vagyok.

Hangosan lihegni kezdek, szakad rólam a víz, érzem a csomót kialakulni alhasamban, élvezetem már kitörni készül. Előre lököm csípőmet, majd hangos nyögéssel kiadom magamból a felgyülemlett spermámat, mi beteríti Vee egész mellkasát. Veenek még kellett pár lökés, de követett ő is a mennyország felé. Állatias hörgés kíséretében belém élvez, és mintha érzékelném, ahogy belém spricceli forró váladékát. Szerelmes sóhajjal dőlök mellkasára, és cirógatni kezdem tarkóját.

- Ez isteni volt! - Jelenti ki, majd megcsókolja vállam, és karját szorosan körém zárja.

- Szerintem is! - Felelem, majd fejemet vállára hajtom, így érzem heves légzését és ütemes szívverését.

- Várj, kihúzódok belőled... - Simítja végig gerincem vonalát.

- Ne, még ne! Olyan jó érzés, így ölelkezni! - Mondom félénken.

- Szóval, elértük a végtelent? - Nevet fülembe.

- Oh, még tovább is jutottunk! - Mosolygok nyakába. - Szeretlek... - Suttogom.

- Tudom, Mark, tudom...

Miután kipihentük magunkat, úgy gondoltuk, hogy szükségünk van egy zuhanyra, így egymás után lefürödtünk. Nem lett volna jó ötlet együtt fürdeni, mert tudjuk mi lett volna a vége. Amivel nem lett volna semmi baj sem, de látom, Vee mennyire elfáradt, nem akarja kimutatni, de látom, hogy kimerült. Még nem gyógyult meg teljesen, és nem akarom, hogy rosszabbul legyen.

Éppen a konyhában tevékenykedik, mire végzek, ezért odamegyek és megölelem.

- Fagyit vagy pudingot? - Kérdezi tőlem.

- Lehet mindkettőt? - Reménykedve kérdezem tőle.

- Neked, mindent is! - Vesz elő egy tálkát, majd kanalaz bele egy kis vanília fagylaltot, kókuszos pudinggal.

Kinyitja a hűtőt, kotorászik benne, majd elővesz egy flakon tejszínhabot, és megbolondítja vele a tálka tartalmát.

- Nagyon guszta! - Nyúlok a finomság felé, de elhúzza előlem. - Miért nem adod ide? - Kezdek nyafogni.

- Valamit valamiért! - Mondja mosolyogva.

Gyorsan hozzáhajolok és forró csókot nyomok ajkaira, majd egy szempillantás alatt megragadom az edényt, és már szaladok is a kanapé felé.

- Stipistopi! Enyém a távirányító! - Kiabálom ki neki.

- Ez nem ér! Én adtam a nyalánkságot!

- De én finomabbat adtam neked egy órája! - Kuncogok magamban.

- Valakinek nagyon kinyílt a szája! - Jön be a nappaliba, majd leül mellém a kanapéra. - Kérek egy falatot! - Tátja el száját.

- Ez az enyém! Nem osztozom! - Húzom el a tálkát.

- Akkor nem szeretsz? - Kérdezi nagy bociszemekkel.

- Oui Vee! Olyan ízé vagy! Gyere, itt egy falat! - Nyújtom felé a finomsággal teli kanalat.

Bekapja, majd megnyalja száját, mire elfelejtek nyelni. Nem lehet igaz! Miért ilyen izgató! Biztosan direkt csinálja. Így folytatjuk, egy falat neki, egy falat nekem, ezért nagy sajnálatomra gyorsan elfogy a finomságom. Szomorú szemekkel nézem az edényt, majd lekonyuló szájjal viszem ki a konyhába a mosogatni valót.

Visszafelé jövet hallom, hogy kopogtatnak az ajtón, ezért a bejárati ajtó felé veszem az irányt, és ahogy kinyitom két ismeretlen alakkal találom szembe magamat.

- Jó napot, miben segíthetek? - Kérdezem óvatosan.

- Üdvözöljük, én Lee Naksodsi nyomozó vagyok, ő pedig a társam Pond Krusong. A Bangkoki rendőrségtől jöttünk, és Khun Vee Vivist keressük.

Mutatják az igazolványukat, mit jó szemügyre is veszek, majd miután ezzel megvoltam, beinvitálom vendégeinket.

- Kérem, jöjjenek beljebb, máris szólok neki.

- Köszönjük szépen. - Lépnek beljebb.

Egy pillanat alatt a nappaliban teremtem, és szóltam Veenek, hogy vendégeink érkeztek. Feláll és kimegy hozzájuk.

- Jó napot, Vee Vivis vagyok.

- Jó napot! - Felelik egyszerre.

Miután bemutatkoztak Vee is megnézte az igazolványokat, és megkönnyebbülve konstatálom, hogy nem átverés az egész, manapság már semmiben és senkiben sem bízom meg.

- Uraim, miben segíthetek?