Vee

Nem szeretem a fényt, a csillogást, a pompát. Az ilyen rendezvények csak arra valók, hogy jó-pofizni tudj minden befolyásos üzletemberrel, akivel valamilyen módon kapcsolatot szeretnél. Szerencsére elértem azt a szintet, hogy erre nekem már nincsen szükségem. Jelen helyzetemben a megszilárdításon dolgozom, nem pedig a terjeszkedésen, egy erős, stabil háttérrel rendelkező vállalatot akarok a magaménak tudni. Mivel két éve telepítettem át a vállalatom székhelyét Bangkokba, sikerült gyökeret eresztenem, jó és hasznos kapcsolatrendszert kiépítenem. Ennek köszönhetően keresett meg Khun Thotsakan, egy közös együttműködés reményében. Ami éppen kapóra jött, hogy kapcsolatba tudjak lépni Markkal. Mindent tudok róla, ahogy Ployról is, mivel kicsit nyomozgattam utánuk, felkészülve az elkövetkezendőkre. Már alig várom, hogy beinduljon a gépezet.

Az est hátralévő részében köröztem a teremben, akinek volt bátorsága, odajött hozzám üdvözölni, pár szót váltani, majd tovább is álltak. Azt azért érzékeltem, hogy félelemmel teli kíváncsisággal szemlélnek. Ahhoz már elég időt töltöttem Bangkokban, hogy felismerjék a nevemet, de ahhoz keveset, hogy engem megismerjenek. Igazából, nem is akarom, kell a titokzatosság. Mosolyodok el magamban, és hirtelen beugrik Mark meglepett arca. Nagyon ledöbbent, de aztán gyorsan összeszedte magát, és megpróbált beszélgetni velem. Nem hagytam érvényesülni, megnyirbáltam szárnyait, hogy érezze ki is a főnök. Kíváncsi vagyok, mikor merészel újra a közelembe jönni. Megálltam egy árnyékosabb helyen, hogy kissé takarásban legyek, ne pedig szem előtt. Unom már a sok kíváncsiskodó szempárt, aminek köszönhetően azt érzem, hogy egészben akarnának felfalni. Ez viszont nem fog menni, én nem a préda vagyok, hanem a vadász. Ebben a pillanatban látom meg áldozatomat, aki a túloldalon vidáman beszélget egy kisebb társasággal. A mellettem elhaladó pincér tálcájáról leemelek egy pohár pezsgőt és szórakozottan kortyolgatni kezdem. Végül végigvezetem tekintetemet prédámon, és meglehetősen tetszik, amit látok. Fekete haja rendezetten kunkorodik, szemöldöke szépen ívelt, fekete szeme pajkosan csillog. Fehér bőrét kiemeli a karcsúsított bordó szatén szmoking, amit fekete inggel vett fel és hozzá fekete slim nadrágot. Merengésemet barátom érkezése szakította félbe.

- Kit nézel ennyire? - Kérdezi Nuea, mikor már közvetlenül mellettem áll.

- Senkit. - Felelem. - Csak egy régen látott kellemetlen ismerőst.

- Neve is van az illetőnek? - Érdeklődik tovább.

- Mark Masa. - Morgom magam elé. - Életem első számú megkeserítője.

- Azt hittem, Ploy az elsőszámú. - Mosolyodik el.

- Ahogy vesszük, részletkérdés.

- Tudod már, hogy fogsz neki? - Kíváncsiskodik.

- Minden el van tervezve. - Mondom neki eltökélten. - Megtudtad, amire kíváncsi vagyok?

- Igen, jók a kapcsolataim. - Mosolyodik el.

- És az eredmény? - Kérdezem türelmetlenül.

- Te leszel. - Komolyodik el. - Mihez kezdesz vele?

- Ne akard tudni. - Gúnyosan elvigyorodok.

- Nem szeretnék az ellenséged lenni!

- Nyugi, az sose fordulhat elő. Te vagy a legjobb barátom.

Végül mozgolódást látok a szemben lévő csoportosulásnál, majd Mark félénken felém pillant.

- Kezdődik. - Jelentem ki, és az utolsó kortyokat is kiürítem poharamból, végül megszabadulok az üres pohártól.

Fesztelen beszélgetésbe kezdek Nueaval, mikor Mark megáll előttünk. Kíváncsian pillantok rá felhúzott szemöldökkel, és türelmesen várom, hogy összeszedje magát mondandójához.

- Khun Vivis, szabad egy szóra? - Kérdezi megfontoltan.

- Nuea, bemutatnám neked Mark Masat a Pititratun LTD.-től. Alakulóban van az együttműködés a vállalattal. - Mondom semlegesen. - Elvileg Mark lesz a kapcsolattartóm.

- Üdv! A nevem Nuea Worrasarn, Vee munkatársa. Akkor sűrűn fogunk találkozni. - Biztatóan mosolyog Markra, aki ettől kicsit megkönnyebbült.

- Részemről a szerencse Khun Worrasarn. - Mosolyodik el, és arcán megjelennek azok az édes kis gödröcskék, ami régen nagy bajba kevertek.

- Miről szeretnél beszélni? - Kérdezem.

- Lehetne négyszemközt?

Nueara pillantok és jelzem neki, hogy hagyjon magunkra, amit tudomásul vesz, és magunkra hagy.

- A főnököm megkért, hogy egyeztessek veled a jó együttműködés reményében. - Kezd neki.

- Hallgatlak. - Nézek rá, jéghideg tekintettel, amitől nagyot nyel.

- A Csanthaburi tartományban lévő építkezési területről lenne szó. - Folytatná, de ajkára fagy a szó, mikor megszólalok.

- Nem eladó. Remélem érthető vagyok.

- Kérlek, gondold át, mindenkinek előnyös lenne. - Próbál üzleti hangnemet felvenni.

- Nem. - Felelem keményen.

- Biztos tudnánk valami megoldást találni, ami mindkettőnk számára előnyös lenne.

- Mindkettőnk? - Nézek rá érdeklődve. - Biztos, hogy ezt akarod?

- Igen, mindenképpen.

Újra elhalad mellettünk egy pincér, megállítom és egy újabb pohár pezsgőért nyúlok, amit gondolkodva forgatni kezdek.

- Játszunk nagyban. Szereted a kockázatot? - Kérdezem, mindenre elszánt mosollyal.

- Miről lenne szó? - Kérdezi óvatosan.

- Csupán csak egy fogadásról, de ha félsz. - Nézek rá kihívóan. - Inkább hagyjuk, nem neked való, - mérem végig - túl ártatlan vagy.

Látom szemeiben az eltökéltséget, hogy már pedig megszerzi, amit akar, bármi áron. Ez az a pillanat, amikor bekapja a horgot, és csapdába esik.

- Vee Vivis, nem vagyok olyan ártatlan, mint gondolod. - Néz rám elszántan. - Mik a feltételek?

- Csak simán Vee Vivis? Hol marad a Khun?

- Majd visszatérünk rá, ha kiérdemled. - Szemtelenkedik, de ez tetszik. - Halljuk, mi a fogadás tárgya.

- Mivel senki se tudja, hogy ki lesz az év vállalkozója, mi lenne, ha ebben fogadnánk? - Nézek el felette a tömeget pásztázva.

- Mégpedig? - Érdeklődik tovább, de már látom rajta a türelmetlenség jeleit.

- Ha megnyered, beszélhetünk a területem eladásáról, viszont ha nem. - Szemeibe fúrom tekintetemet. - Adnod kell valamit.

- Kire fogadsz?

- Magamra! Mi sem természetesebb. - Felelem kissé öntelten.

- Szóval, ha nem te leszel az év vállalkozója, én nyerek.

- Igen, de a tét nagy. Nem hinném, hogy ezt akarod. Inkább felejtsük el.

- Mondd, hogy mit akarsz. - Szűri fogai között. - Ne játszadozzál.

- Ha én nyerek... - kortyolok poharamba - le kell feküdnöd velem.

Kiül a döbbenet az arcára, fülig vörösödik, szóhoz se akar jutni. Annyira élvezem, hogy én vagyok a nyeregben, Tudom, hogy nem fog belemenni, bolond lenne, de azért mégis kíváncsian várom válaszát.

- Ezt nem mondhatod komolyan.

- Ugyan Mark, ez igen csekély ár, ráadásul, ha győzöl... - Felemelem karomat, és ujjaimat végighúzom csinos pofijának arcélén. - Tiéd lesz a földterület méltányos áron. Hát nem ezt akarod?

Látszik, ahogy a fogaskerekek megmozdulnak agyában. Az esélyeket mérlegelheti, amik az ő szemszögéből elég jók.

- Kérj valami mást. Mindent meg tudok adni, de ez... Túl sokat kérsz.

- Szerinted túl sok, szerintem meg oly kevés. - Szánalmasan mérem végig.

- Legyen, elfogadom az ajánlatodat. -Nyújtja felém kezét, mit megrázok.

- Semmi simlisség, tiszta játékot akarok.

- Mark, hogy tudnám megbundázni? Ilyet még én se tudok összehozni. - Felelem megbotránkozva.

Átrágja válaszom, majd bólint. Istenem, olyan naiv, de ő nem ismer. Ha ismerne, tudná, hogy esélytelen dolgokra nem fogadok, mindig csak a biztosra megyek. Végül rám néz, és elköszön, azzal megfordul és távozik. Még nem ért túl messzire, mikor utána szólok.

- Mark, pár óra és kiderül, ki nyer és ki veszít. - Döbbenten fordul hátra, mire megemelem poharamat, elmosolyodok és nagyot húzok belőle.

Elindultam a tömegben, hogy megkeressem Nueat. Akkora a tömeg, hogy alig találtam meg. Megkocogtattam vállát, mire hátranézett és fejemmel bólintottam, hogy kövessen. Elköszönt a társaságától és követett az udvar felé. Találtunk egy csendes és félreeső zugot, ahová leültünk.

- Sikerült? - Kérdezi.

- Igen, belement.

- Ez érdekes, mihez fogsz kezdeni?

- Először is behajtom az adósságát. - Mosolyodom el. - Kezdetnek megteszi.

- Nem tudja, mibe keverted bele. Csak a végén, nehogy te járj pórul.

- Ugyan, mit tehetne? Teljesen hidegen hagy.

- Vee! Legalább magadnak ne hazudj. Láttam ám!

- Mit láttál? - Kérdezem vigyorogva. - Nem volt mit látni.

- Dehogynem! Majd felfaltad a szemeiddel! Ne tagadd! Lehet, hogy gyűlölöd, de a tested. Nos hát...

- Badarság! Az már régen elmúlt, nem is emlékszem.

- Tudtad, ha rólad van szó, nagyon gyenge a pókerarcod? - Veregeti meg vállamat.

- Nuea! Te mindenbe belelátsz! - Vigyorodok el. - Tény, még mindig irtó szexi, de felnőtt ember vagyok, tudok határt szabni.

- Ha te mondod! - Sóhajt, majd feláll. - Gyere, menjünk! Itt a vacsora ideje.

Körbenéztem az asztalomnál foglalt vendégeken. Mindenki kellemesen társalgott az asztaltársával, üzletről, politikáról. Ránéztem az órámra, és még bőven van időm, hogy elkezdődjön a díjkiosztó. Felállok, hogy tegyek egy egészségügyi sétát, alig tettem pár lépést, és valaki a nevemet kiáltotta. Döbbenten fordultam hátra, és nem hittem a szememnek.

- Perth Veerinsara? - Csodálkozva pillantok az előttem álló felnőtt nőre.

- Hát megismersz? Olyan régen volt! - Jön közelebb és átölel.

- Téged? Mindig, mindenhol! - Boldogan mosolygok rá. - Jó látni!

- Köszönöm! Vee semmit se változtál! - Mér végig. - Na jó, de! Viszont sokkal érettebb lettél, férfiasabb!

- Tudod, az évek! - Túrok zavartan hajamba.

- Hát igen. Olyan hirtelen tűntél el! Még el se köszöntél. - Játékosan megszid.

- Sajnálom, többet érdemeltél volna, de abban a helyzetben.

- Tudom, Nuea mesélte. Sajnálom, hogy bajba kevertünk.

- Nem ti voltatok, ne aggódj ezen! Ráadásul már rég volt.

- Nehezen felejtettelek el! - Pirulva néz fel rám.

- Pedig könnyen felejthető vagyok! - vigyorgok rá. - Viszont én mindig emlékeztem rád. Egyik legjobb dolog voltál az életemben!

- Vee! Ne folytasd, még elpirulok!

- Csak az igazat mondom! - Felelem kedvesen. - Iszunk valamit a régi idők emlékére?

- Számból vetted ki a szót!- Mondja boldogan, majd belém karol és megfordulunk.

Ekkor egy meglehetősen dühös tekintettel találom szembe magam, ami megöli a hangulatomat, és teljesen elkomorulok. Neki meg mi baja van? Reflexből Perth vékony derekát átölelem, teljesen magamhoz húzom, hogy minden lehetséges testrészünk összeért. Jéghideg tekintettel meredek az előttem szobrozó Markra, majd negédes mosollyal Perth felé fordulok, és a fülébe súgok valami vicceset, amit csak ő halhat, mire mellkasomra vezeti apró kezét és kacagni kezd.

- Vee, drága Vee! - Te semmit se változtál.

Kedvesem, sokkal többet változtam, mint az bárki el tudná képzelni. Végül Markot kikerülve az italpulthoz indulunk, de még hátamon érzem a dühös kis alak gyilkos pillantását.