Mark

Nagyon ideges vagyok a mai nap miatt, mivel ma fog visszatérni Vee az üzleti útjáról. Végre itt a lehetőség, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és ott folytassuk a kapcsolatunkat, ahol abbahagytuk. Rájöttem, hogy iszonyatosan forrófejű vagyok, és nem gondolom át a dolgokat, mielőtt megszólalnék.

Volt időm átgondolni a történteket, hogy pontosan mi is történt, illetve mit rontottam el. Azt kell mondjam, megérteném, ha Vee elküldene melegebb éghajlatra, és még csak nem is hibáztathatnám érte.

Szörnyű ember vagyok! Az első adandó alkalommal cserben hagytam, és valamennyire Ploy mellé álltam. Rettentően durva dolgokat vágtam a fejéhez, holott csak meg akart védeni. Nekem Vee mellett a helyem, mellette kell állnom, bármi is történjen. Ha esetleg nem is értek egyet vele, akkor is négyszemközt kell megbeszélnünk, nem egy rosszindulatú kíváncsiskodó előtt. Most jót nevethet a markában Ploy, hogy Vee ismét szenved miattunk.

Kihúzom magam eltökéltségemben, hogy mindenen változtatni fogok, miatta megéri. Olyan hülye vagyok! Hirtelen elszáll belőlem az eltökéltség, és a reménytelenség veszi át az uralmat elmém fölött. Mégis mit gondolok? Azok után, amiket a fejéhez vágtam, az lenne csoda, ha mégis szóba állna velem. Minden nap küldtem neki üzenetet, hol rövidebbet, hol hosszabbat. Volt, hogy csak egyet, de olyan is előfordult, hogy bombáztam. Csak azért nem álltam le, mert minden este válaszolt, igaz, csak annyit, jó, rendben vagy éppen az oké szavakat használta. Tömören fogalmazott, de nekem mégis boldogságot okoztak ezek a pár betűből álló szavak.

Kopogtatnak az ajtómon, és Nuea lép be rajta, de valami nem stimmel vele, nincs a helyzet magaslatán.

- Vee megkért, hogy írassam veled alá. - Mondja, de nem néz szemembe. Lehet, még mindig haragszik rám?

- Tedd le az asztalra, átolvasom és aláírom. - Mondom neki kedvesen.

- Nem várhatok, kérlek, írd alá.

Felkelti kíváncsiságomat kétségbeesett hangvétele, és az, hogy mennyire szeretné, hogy írjam alá. Megfogom a papírlapokat, és a felső címén futtatom át tekintetemet, melyen ez áll: „Házassági szerződés". Döbbenten meredek rá, és könnybe lábad a szemem, kezem remegni kezd.

- Most magadra hagylak, kérlek, olvasd át, és írd alá. Nagyon fontos! Nem tűr halasztást jelen pillanatban. - Beszédét befejezve magamra hagyott.

Magam elé veszem, és könnyes szemmel olvasni kezdem sorait. Többször is át kell olvasnom, hogy felfogjam miről is szól pontosan. A lényeg egyszerű, ez a szerződés róla és rólam szól. Mégpedig, hogy attól a pillanattól, amikor aláírom a papírokat, hivatalosan is kapcsolatban állunk, illetve sor kerül a hivatalossá tételére is. Igaz, nem itt Thaiföldön, hanem Amerikában, mert ott hivatalosan is összeházasodhatnak az egyneműek. Így bármi történne is vele, minden ingó és ingatlan vagyona rám szállna. A vállalatához kapcsolódó intézkedéseket is nekem kellene meghoznom, és a tulajdonjog is rám szállna. Illetve fordítva, ha velem történne valami, akkor az én tulajdonomban lévő termékek az ő tulajdonába kerülnének, de hát azzal sokra nem menne, mivel semmim sincs. Ha aláírom a papírokat, akkor már senki sem rendelkezhetne felettem, sem a szüleim, sem az adósságbehajtók. Van benne egy záradék is, mely leszögezi, hogy Veenek sincs felettem rendelkezési joga, minden döntésemet szabad akaratból hozhatom meg.

Ez egy teljesen korrekt szerződés, nem találok semmi kifogásolható pontot, és ahogy én látom, megtámadni sem tudják. Bár nem vagyok szakértő az ügyben, de olyan tömören, megkerülhetetlen van megírva, hogy biztosan beletörne még a lejobb ügyvéd bicskája is. Ráadásul azt is bizonyítja, hogy Vee mennyire komolyan gondolta velem.

Sírva teszem le a papírt magam elé, és megint fellobbant bennem a bűntudat, amiért nem hallgattam meg akkor Veet. Ha most visszautasítom a szerződés aláírását, végleg lemondhatok róla, amit nem szeretnék. Ráadásul, tényleg vele szeretnék lenni, ameddig csak lehet. Különválás esetén a szerződés semmissé válik, viszont az önállóságot továbbra is biztosítja részemre.

Fogom a tollat és magabiztosan aláírom mind a három példányt, majd felállok és elindulok Nuea irodája felé. Bekopogok, majd belépek, és azt látom, hogy nagyon benne van az intézkedésekben. Rám pillant, és jelez, hogy várjak egy kicsit. Gyorsan lezárja a beszélgetést, majd felém fordul.

- Aláírtad? - Kérdezi komoran.

- Igen, alá! - Nyújtom felé.

- Végre egy jó hír! - Mosolyog kényszeredetten. - A mai napon az első.

- Történt valami?

- Semmi, amiről tudnod kellene. - Néz rám szomorú szemekkel.

- Ha bármit el szeretnél mondani, nyugodtan elmondhatod! Meghallgatlak. - Mondom kedvesen.

-Tudod, mennyire megbántottad őt? - Meglepődök a hirtelen témaváltástól.

- Ha tudnád, mennyire sajnálom. - Sóhajtom.

- Azt meghiszem. - Húzza el száját. - Megérte ez az egész hiszti?

- Egyáltalán nem, gyorsan megbántam.

- Ez a baj veled... Nem gondolkodsz, csak cselekszel. Azt se nézed, hogy kit, mivel bántasz meg.

- Igazad van, szerinted nem tudom?

- Csak úgy mondom, nem megsérteni akarlak, csak a tényeket közlöm.

- Azon leszek, hogy helyrehozzam a dolgokat. - Bizonygatom.

- Reméljük, hogy nem lesz már késő a bizonygatáshoz.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Semmit, semmit. Ahogy ismerem Veet, gyorsan meg fog bocsátani, és ellovagolhattok majd a gyönyörű naplementében.

- Ez viccnek is rossz! Olyan nyálas! - Mondom neki, fintorogva.

- De tetszene! - Mosolyogva kacsint rám.

Közben csipog a telefonja, és már áll is fel, aggódalom ül ki arcára.

- Mennem kell, viszem Yiwaat is! Tartsd a frontot! - Adja ki az utasítást.

Egy pillanat alatt eltűnt, mint a kámfor, nagyon pislogni se volt időm. Végül visszamentem a helyemre és belevetettem magam a munka sűrűjébe.

Estére az összes jókedvem, reményem oda lett. Bánatosan kullogok hazafelé, azon gondolkodva, mi lehet Veevel. Nem jött be az irodába, az elküldött üzeneteimre nem válaszolt. Még arra is vetemedtem, hogy felhívtam, de a telefonja ki van kapcsolva.

Hazaérve lerúgom a cipőmet, töltök egy pohár jeges teát, majd bevetem magam a kényelmes fotelomba. A megérdemelt pihenő, mire annyira szükségem volt, végre elérkezett. Nem akarok gondolkodni, így bekapcsolom a tévét, éppen a híradó megy. Csak fél füllel figyelek, közben a telefonomat nyomogatom, frissítem, hátha jön valami hír felőle.

„Kedves Nézőink!

A mai napon, a déli órákban egy közlekedési baleset történt a Devahastin hídon Bangkok felé.

Ismeretlen körülmények között a szembejövő forgalomból átsodródott egy kamion a szembejövő sávba, így ütközve egy fekete személyautóval, amit a lendületnek köszönhetően belökött a Bang Pakong folyóba. Az autóban csak a sofőr ült, akinek hatalmas szerencséjére, kimentett egy éppen arra autózó szolgálaton kívüli tűzoltó. A sofőr személye ismeretlen, állapota kritikus, kórházba szállították, de bővebb információt nem adtak a kórházban.

Most pedig hallgassák meg a hős tűzoltó beszámolóját:

- Éppen Bangkok felé tartottam, mikor észleltem a balesetet. Gyorsan félrehúzódtam, elővettem a csomagtartóban tárolt üvegtörő kalapácsot, amit mindig ott tartok. Tudják, munkahelyi ártalom, mindenféle életmentő eszközzel tele van a csomagtartóm. Szóval, beugrottam a vízbe, szerencsére pont egy sekélyebb résznél történt a baleset, így csak olyan10 métert kellett lefelé úsznom. Gyorsan cselekedtem, betörtem az üveget és kihúztam az eszméletlen sofőrt, akit utána a felszínre vittem. A többit pedig rábíztam az éppen kiérkező mentősökre.

- Köszönjük szépen a beszámolót, maga egy hős... További híreink..."

Nem nézek fel a telefonból, de sajnálom szegény sofőrt, remélem meg fog gyógyulni. Újra hívom Veet, de még mindig ki van kapcsolva. Rászánom magam, és írok neki egy utolsó üzenetet,

- Válaszolj, aggódom érted. Szeretlek.

Nem jön a válasz, elmegyek inkább fürdeni, majd miután megvagyok, bemászok a takaró alá. Vetek még egy utolsó pillantást a telefonomra, de semmi, így nincs más hátra, mint álomba sírni magam.

Másnap reggel összetört szívvel megyek be dolgozni, mivel, gondolom ő is bent lesz. Ez azt fogja bizonyítani, hogy teljesen figyelmen kívül hagy, és már nem érdeklem.

Beérve köszönök Yiwaanak, majd félénken megkérdezem.

- Vee bent van már? - Nézek rá, és ledöbbenek, olyan rossz állapotban van. - Valami baj van?

- Nincs bent. Azt üzente, hogy amint végez a dolgával fel fog keresni, ne aggódj miatta.

- Nekem is megüzenhette volna! Miért neked mondta?

- Elhagyta a telefonját, és nem tudta a számodat fejből. - Sírja el magát.

- Yiwaa, mi a baj? Rémesen nézel ki.

- Köszönöm, kedves vagy! - Szipog tovább. - Csak egy barátom kórházba került, és aggódom érte.

- Nem lesz semmi gond! Hidd el nekem! - Ölelem meg kedvesen. - A barátod jól lesz!

- Ha te mondod, hiszek neked! - Próbál rám mosolyogni.

Eközben megjelenik Nuea is, aki szintén rémes állapotban van, csendesen köszön, bemegy az irodájába, és bevágja maga után az ajtót. Ma mindenki olyan furcsa, rossz előérzetem van. Bemegyek a konyhába és csinálok két pohár nyugtató teát, majd az egyiket Yiwaanak adom, biztató mosollyal, a másikat pedig beviszem Nueanak, hátha jól fog esni neki.

- Nuea, kérdezhetek valamit?

- Persze, Mark! Kérdezz.

- Hol van Vee?

- Ott kellett még maradnia pár napot. Sajnos elvesztette a telefonját, de üzent, hogy ne aggódj miatta, és ha visszatér mindent megbeszéltek.

- Valóban?

- Talán nem hiszel nekem?

- Nem arról van szó! - Felelem, kissé bátortalanul. - Csak úgy hiányzik!

- Örülni fog neki, ha meghallja! Biztos rohanni fog vissza hozzád! - Töpreng el. - Bízok benne, legalábbis!

- Nem értelek...

- Nem is kell, Mark! - Mosolyog rám. - Menj dolgozni, hogy majd ha Vee visszatér, örülni tudjon, milyen jól helyt álltál! Nagyon büszke lesz rád! - Csordul ki a könnye.

Oké, itt valami nagyon nincs rendben, és ki fogom deríteni, hogy mégis mi a pokol folyik itt, vagy különben ne legyen a nevem Mark Masa.