Vee

Másnap, mikor felébredtem, még éppen hogy hajnalodni kezdett, de nem tudtam tovább aludni. Valami nyugtalanított, de ha pisztolyt fognának fejemhez, akkor se tudnám megmondani, hogy micsoda. Mark még mindig édesen szundikált, arcán angyali békesség tükröződött. Megsimogatom haját, majd rászánom magam, hogy kikeljek az ágyból. Kimegyek a konyhába, de nem találok semmi ehetőt, ezért gyorsan felveszem a melegítőmet és leszaladok a boltba vásárolni.

Veszek tejet, narancslevet, tojást, rizst, virslit, friss kenyeret, pár szem guavát, ananászt, banánt, mangót és epret. Oh, és tejszínhabot se felejtsek el venni. Gyorsan kifizetem a vásárolt dolgokat, és már rohanok is vissza a lakásomra. Kipakolom a cuccokat, és fogom a fejemet, hogy most hol is kezdjem. Eldöntöttem, hogy reggelire sütök egy kis virslit, tojással. Erről eszembe jutott a múltkori beszélgetésünk a kocsiban, mire elmosolyodok. Nos, már megkapta a tojást virslivel, csak az éppen másfajta volt.

Először megmosom, a gyümölcsöket megpucolom és feldarabolom. Amint megvagyok, beteszem a hűtőbe, utána nekiállok megsütni a virsliket és a tojásokat is, végül tálalni kezdek. Annyira lefoglal tevékenységem, hogy észre se veszem, ahogy Mark ásítva közeledik felém. Mikor odaér, hátulról átölel, és megkérdezi.

- Mi finomat készítesz? Jó illata van. - Kezd el szimatolni.

- Amit úgy szeretsz! Virslit tojással. - Nevetem el magam.

- Oui Vee! Megint piszkos a fantáziád! - Csap a karomra.

- Te mondtad a múltkor, hogy szereted!

- Oh, vagy úgy!

Megfogom kezét és magam elé húzom, majd felültetem a pultra. Nevetve öleli át nyakamat, majd puszit nyom a számra.

- Szóval... Mit szeretnél reggelizni? - Nyúlok pólója alá és simogatni kezdem.

- Amit főztél! - Kuncog fel.

- Micsoda pazarlás! - megtámasztom fejemet a vállán. - Szörnyű vagy! Engem is megkaphattál volna...

Engedékenységemnek köszönhetően leszáll a pultról, majd fogja tányérját és az asztalhoz ül.

- Nem érünk rá! Nemsokára indulni kell dolgozni, téged elfogyasztani viszont, nem elég öt perc! - Kuncog fel.

- Tejet vagy narancslevet kérsz? - Kérdezem tőle mosolyogva.

- Mmm... Az utóbbit! - Kitöltöm az italt, majd odaviszem neki, és lerakom elé.

Odaviszem én is a reggelimet, és leülök vele szemben, majd jóízűen elkezdünk reggelizni. Amint végeztünk elpakolok, és nekiállok a reggeli rutinomnak Mark figyelő tekintetének kereszttüzében.

Sikeresen elkéstünk a munkából, és ez csakis Mark hibája. Addig kerülgetett, ténfergett körülöttem, míg meg nem kapta a virslimet. Sose gondoltam volna, hogy ennyire telhetetlen tud lenni, de ez csak jó nekem, vigyorodom el szélesen.

- Jó reggelt mindenkinek! - Jókedvűen vonulok be az irodába, nyomomban a csetlő-botló Markkal.

- Jó reggelt! - Köszön ő is.

Yiwaa mosolyogva néz rám, köszön, majd kérdő tekintetét rám veti, én meg csak igenlően bólintok, mire széles mosoly terül el csinos kis arcán.

- Vee, történt valami, hogy elkéstél? Nem szokott veled ilyen előfordulni. - Kérdezi incselkedve Yiwaa.

- Mindennek az oka a virsli és a tojás! - Nevetek rá, mire meghallom a mögöttem lévő prüszkölését.

Ezért hátranézek, és látom, hogy Marknak nemcsak a nyaka, arca, de még a füle is elvörösödött. Magának köszönheti, ingatom meg fejemet, majd bemegyek az irodámba, és beülök az íróasztalom mögé, ideje egy kicsit a munkával is foglalkoznom.

Annyira belefeledkezek, hogy észre se veszem itt az ebédidő ideje, de mivel annyi a munkám, így nem megyek ebédelni, mire a gyomrom elkezd hangosan korogni. Ekkor jelenik meg az ajtóban Mark.

- Hoztam egy kis pad thait, remélem éhes vagy! - Mosolyog, miközben felemeli csomagját.

- Mint a farkas! - Állok fel asztalomtól, és elé megyek.

Gyorsan kipakolja az ételt a dohányzóasztalomra, majd elszalad pár percre, és visszaérve kezében van a még reggel felszeletelt gyümölcsök is. Mosolyogva lerakja, majd helyet foglal mellettem, és jóízűen lakmározni kezdünk, közben mindenféle semmiségekről beszélgetünk.

Délutánra túl vagyok egy igen hosszúra nyúlt, nehéz tárgyaláson, ami teljesen lefárasztott. Halántékomat dörzsölöm, amíg tárcsázom Mark mellékét, hogy jöjjön át megvitatni pár dolgot.

- Elfáradtál? - Kérdezi aggódva, közben a hátam mögé áll és masszírozni kezdi megmerevedett vállaimat.

- Nagyon. Nem volt egyszerű tárgyalás, de ha minden jól megy ezzel is sínen vagyunk.

- Ennek csak örülök.

Ekkor robban be az irodám ajtaján Ploy feldúlva, nyomában Yiwaaval.

- Ne haragudj Vee! Nem tudtam megállítani!

- Semmi baj, elmehetsz! - Mondom borús tekintettel. - Miben lehetek a szolgálatodra Ploy? - Kérdezem mereven.

- Vee! Hogy merészelted? Mit tettél! - Sikítozik magából teljesen kikelve. - Tönkretettél! Kisemmiztél! Aláástad a hírnevemet, és nemcsak az enyémet, a családét is!

- Mit tettem pontosan? - Húzom gúnyos mosolyra számat.

Közelebb trappol hozzám, és elém rak egy általam már jól ismert szerződést. Ekkor felnéz, és csak most veszi észre a mögöttem álló Markot.

- Te mit keresel itt? - Néz rá megvetően.

- Itt dolgozom. - Feleli kissé megszeppenten.

- Dolgozol mi? - Nevet fel gúnyosan. - Alatta vagy felette? - Kérdezi undorítóan.

- Ploy, elég! Ne keverd bele!

- Oh dehogy is nem! Ideje megtudnia, milyen undorító ember vagy! - Ártatlanul sóhajt fel. - Ilyet tenni velem? Miből van a te szíved? Kőből?

- Miről van szó? - Kérdezi félve Mark.

- Nem tudtad? A te drágalátos főnököd csőbe húzott! - Háborog. - Miatta hozzámentem egy csődtömeghez. - Prüszköl.

- És ez miért Vee hibája? - Értetlenkedik Mark.

- Mert ő intézte az egészet! Felbérelt egy nyomorult senkiházit, hogy játssza el a jómódú milliomost! Így a csapdájába tudott csalni. Hozzámentem, mert jó partinak számított, és a család egyesülésével csak többre vittük volna, de nem! Kiderült, hogy valami patkány lyukból vakarta elő!!!

- Ha jól belegondolsz, nem Vee kényszerített hozzá, hanem te mentél a nemlétező pénze miatt. - Vesz védelmébe Mark.

- Te csak hallgass! Egy olyan, mint én, egy olyannal, mint ő! Kész fertő! - Sopánkodik.

- De legalább sármos. - Mosolyodom el.

- Te utolsó!!! És a szerződés, amit aláírattál velem? Ha elválok tőle, akkor minden vagyonomat és a részvényeimet megkapja! Egy senkiházi! A szüleim már most kitagadtak, ahogy ez napvilágra került! Semmim sem maradt! A családi vállalkozásból se kapok semmit, miattad! Mert nem akarják, hogy egy jöttment részesedjen a családi vagyonból!

- Akkor így jártál! Élj tovább boldogan. Mint én tettem, akkor régen. - Emelkedek fel. - Vagy már nem emlékszel, mit tettél velem? - Kérdezem indulattól tombolva.

- Ugyan! - Legyint egyet. - Az csak egy csíny volt, ehhez képest! Most mi lesz velem? Tönkretettél. - Lerogy a székbe, és krokodilkönnyeket kezd el hullatni.

- Te azt csak egy csínynek gondolod? - Döbbenek meg. - Fel se fogod, mit okoztál?

- Vee! Gyerek voltam. Ártatlan! De te? - Néz rám elkenődött sminkkel. - Felnőtt férfi vagy!

- Ezt mind megtetted vele? - Jön a hátam mögül egy megrökönyödött hang. - Mondd, hogy nem igaz! Nem tehetted vele, mégiscsak a rokonod! - Hitetlenkedik.

Hátrafordulok, és szembe találom magam Mark csalódott tekintetével.

- Megtettem, és újra megtenném. - Keményítem meg tekintetemet.

- Mark! Beszéltem a szüleiddel! - Szakít minket félbe. - Vee említette neked a szerződést, amiben az szerepel, hogy megvett téged? A bábuja vagy, azt kell csinálnod, amit mondd! Csak egy nyavalyás játékszer, semmi más! - Nevet fel gúnyosan. - És te aláfeküdtél! Önként és dalolva!

- Ez ugye nem igaz? - Kérdezi tőlem.

- Mark, ezt beszéljük meg! Nem úgy van... - Mondom neki kétségbeesetten.

- Van szerződés vagy nincs? - Kemény hangon követeli tőlem a választ.

- Létezik, de...

- Semmi de. Szóval én is a bosszúd részese vagyok. - Veszi tudomásul.

- Mark, ne csináld! - Könyörgöm neki. - El akartam mondani, de nem hagytad.

- Előtte esetleg nem tudtad volna közölni, hogy mi a terved? - Hitetlenkedik. - Mielőtt megteszed?

- Akkor lehet, hogy nem hagytad volna! Muszáj volt megvédenelek!

- Ez neked védelem? Hogy a hátam mögött cselekszel?

- Csak a te érdekedben. Hidd el, nem akartam visszaélni vele!

- Honnan lehetnék ebben biztos? Folyamatosan csinálsz valami hülyeséget, ami miatt nem tudok bízni benned!

- Mert benned könnyű? Azt hiszed, nekem olyan egyszerű volt megbocsátani?

- Ne kend rám, a saját hibáidat!

- Nem teszem, de az éremnek két oldala van.

-Hát gratulálok Vee. Hatalmasat csalódtam benned, most már tényleg undorodom tőled.

Az a mondat késként hasított szívembe, melyet még meg is forgatnak benne. Folyamatosan csak azt hallom, mint anno régen, undorodom, undorodom, undorodom. Ezt érdemlem én? Ennyi lennék csupán? Egy undort keltő ember, kibe bárki belerúghat, és még csak megtorlást sem adhat. Nem, ennél több vagyok, igenis érző ember, aki már egyszer sikeresen felállt a megalázottságból, kitaszítottságból.

- Mit is gondoltam rólad? Tévedésben éltem végig! Egy végtelenül számító, alattomos ember vagy! Így kihasználtál engem is? Csak a játékszered voltam! Ploy-al is mit tettél? Szerinted ez megbocsátható neked? - Indul az ajtó felé, de egy percre megáll. - Ettől a perctől nem létezünk egymás számára.

- Mark, ha most elmész, és nem beszéljük meg, tényleg vége mindennek. - Mondom kemény hangon.

- Vége? Nevetnem kell! - Mondja. - Még csak el se kezdődött! Most pedig, ha megbocsátasz, megyek a dolgomra. Ja és csak hogy tudd, bosszúból jelesre vizsgáztál.

Azzal magamra hagyott, ott állok döbbenten, szinte reszketek az idegtől, de nem mutatom ki, mert Ploy még ott van a szobában.

- Látod Vee! Marknak nincs igaza... Aki bosszúból jeles, az én vagyok. Megint enyém az utolsó szó. - Nevet fel. - Nem fogok elválni, nem adom meg neked azt az örömöt. Viszont, újra elvettem a legbecsesebb kincsedet. Úgy látszik, sose tudod megtartani őt.

- Nincs dolgod?

- Ugyan, mi jobb dolgom lenne, mint hogy elnézzem, ahogy a pokol legmélyebb bugyraiba süllyedsz újra?

- Mit ártottam én neked valaha is? - Kérdezem mereven.

- Semmit. - Von vállat. - Csak játékszer voltál, akitől elvehettem bármit, és meg is tettem. És ahogy a példa mutatja, újra meg tudtam tenni. Vee, ha rajtam múlik, te sose leszel boldog. Na, pá drágám! Oh, és ne felejtsd el! Ilyen kevéssel nem úszod meg! - Kacsint, majd távozik.

Végre elment, kiengedem a bent tartott levegőt és lerogyok a kanapéra. Csak bámulok magam elé a semmibe. Felfoghatatlan, hogy reggel még örömmámorban úsztam, most pedig a posványban dagonyázom. Nem Ploy miatt érzem magam ennyire rosszul, az nem érdekel, hanem Mark miatt. Amit a szemeiben láttam, megbántottságot, gyűlöletet, undort, talán még saját magától is, hogy képes volt velem összeállni. Miért nem hallgatott meg? Miért nem bízott az iránta érzett érzéseimben? Most rengeteg miért van a fejemben, mikre válaszolni nem tudok.

Yiwaa jelenik meg előttem szomorú arccal, majd leül mellém, fejemet ölébe hajtom, és mint régen a nagymamám, ha szomorú voltam simogatni kezdte.

- Yiwaa. Újra elvesztettem őt, de most már végleg. - Záporozni kezdenek könnyeim.

- Vee, légy erős, idővel rendbe jön minden, ne aggódj. Csak adj időt neki, hogy leülepedjen benne.

- Te nem láttad azt a szemebeiben, amit én. - Mondom zokogva.

- Sajnos láttam. - Simogatja tovább fejemet. - De tudod mit, nem a te hibád. Sose volt a te hibád. És ha ezt nem veszi észre, nem is érdemel meg téged.

- Attól még szeretem őt, olyan régóta szeretem.

- Sírj csak kedvesem, attól jobb lesz. Tudod Vee, a szerelem jön is, megy is.

- Most már tudom, hogy csak egy fellángolás volt részéről, ami még jobban fáj. Nem is szeretett igazán. - Markolom meg szoknyáját, miközben halkan szipogok.

- Ha szeretne, hagynia kellett volna, hogy megmagyarázd, de nem tette.

- Úgy fáj! Úgy érzem, belehalok.

- Engedd most már el őt. Hadd menjen, nem érdemel meg téged, ne szenvedj tovább! Ember vagy és neked is van lelked, érzéseid! Ne hagyd, hogy folyamatosan eltapossanak. Se Mark, se senki más! Te egy csodálatos ember vagy, és ezt tartsd észben!

- Köszönöm! Kérlek, maradj még itt velem. - Kérem tőle bánatos hangon.

- Addig maradok, amíg kell. - Simogatja tovább fejem, és a kedvenc dalomat dúdolja, amit a nagymamám is tett, mikor meg akart vigasztalni.

Hosszú órákon keresztül nem mozdultunk, csak simogatott, dúdolt, míg lelkem és szívem teljesen bezárkózott és megnyugvást talált.