Mark

Felébredve kicsit kényelmetlenül érzem magam, izzadt vagyok, koszos és rendetlen. Megbököm a félig rajtam szuszogó Veet.

- Ébredj fel! Menjünk el fürdeni, utána alhatsz tovább! - Húzogatom meg haját.

- Aludni akarok! - Dünnyögi.

- Nem hatsz meg, gyere! - Mászok ki alóla, majd megfogom a bokáját és húzni kezdem.

- Most, hogy tudod, szeretlek, ki is használod? -Kérdezi álmosan.

- Mindenképpen! - Vigyorodok el. - Na, gyere, ne kéresd magad!

- Mit adsz érte? - Kérdezi, félig már felülve.

- Már neked adtam mindenemet, mit adhatnék még neked?

- Egy csókkal megelégszem! - Csücsöríti száját.

- Lehetetlen vagy! - De azért csókra hajolok.

Mikor már elégnek érzem, elhajolok, megfogom kezét, és felhúzom. Duzzogva ugyan, de követ a fürdőszobába. Gyorsan megejtjük a tisztálkodást és már megyünk is vissza a puha párnák és takarók közé. Hanyatt fekszem, de közelebb húz magához, és hozzábújok. Érzem illatát, amitől ha nem lennék ennyire fáradt, biztosan szerelmeskednék vel újra és újra. Viszont van még bőven időnk, és figyelembe kell vennem azt is, hogy ő is kimerült. Nem tudom elhinni, hogy itt van mellettem, és szeret engem.

Ki gondolta volna, hogy ha újra találkozunk, egymásra találunk? Senki, ahogy én sem, de mindenképpen pozitív változás az éltemben. Végre tartozok valakihez, és hozzám is tartozik valaki.

Kívánhatnék ettől többet?

Szégyenlősen nyitogatom szemeimet, és nem merek Vee felé nézni. A tegnap éjszaka egy csoda volt, minden téren. Életemben nem volt még ilyen szexuális élményem, és ettől csak még többet akarok. Ezt hogy közöljem Veevel? Azt fogja gondolni, hogy nimfomániás vagyok, pedig nem, csak ő van rám ilyen hatással.

Óvatosan felé pillantok, tekintetemet végigvezetem kinyúlt testén, míg a szemem meg nem akad a takaró szélénél. Nagy sajnálatomra, csak a felsőtestét tudom szemügyre venni. Majdnem olyan fehér bőre van, mint nekem, formásan kidolgozott teste, még a kockáit is meg tudom számolni.

- Min gondolkodsz ennyire? - Húzza lejjebb a takarómat, miközben ő felkönyököl.

- Az élet nagy dolgain! - Vonom fel orromat, amitől kicsit fintorgok.

- Na, Mark! Ne titkolózz! - Nyúl felém, és megcsiklandozza az oldalamat, mire össze-vissza fetrengek az ágyban.

- Vee, ez nem igazságos! Tudod, hogy mennyire csikis vagyok!

- Addig nem hagyom abba, amíg nem válaszolsz!

- Jól van, elmondom! Tényleg tudni akarod? - Nevetek és közelebb vergődök hozzá.

- Mindennél jobban! - Teszi kezét hasamra, majd apró köröket rajzol ujjaival.

- Azon gondolkodtam... - Nézek fel szemeibe - hogy mennyire élveztem az elmúlt éjszakát.

- Csak ennyi? -Semmi más? - Kérdezi szomorúságot tettetve.

- Vee! Mit szeretnél tőlem hallani?

- Annyit, hogy ez nem álom volt ugye? Meg, hogy annyira szeretlek! Vee, akkor most már együtt vagyunk? Oh, és ugye lesz még folytatása ennek a fantasztikus éjszakának? -Vigyorog fülig érő szájjal.

- Ha már feltetted a kérdéseimet, megválaszolnád? - Ujjaimmal mellbimbóját kezdem el birizgálni.

- Nem álom volt! Naná, hogy együtt vagyunk, mióta az eszemet tudom, erre vágyom! Ha tovább izgatsz, már most a folytatáson leszek! - Csúsztatja lejjebb kezét.

Már csak azért se hagyom abba, így ujjaim alatt érzem, hogy megkeményedik.

- Szemtelen vagy! - Mondja, majd rám dől, és fülemet kezdi el rágcsálni.

Kezét lejjebb vezeti, majd párat simít hosszomon, ami nem könnyit reggeli merevedésemen, inkább tetőzi.

- Vee, piszkosul játszol! - Sóhajtok fel.

- Úgy kell neked, minek húzogatod a cica bajszát? Hmm... - Suttogja fülembe, majd orrát érzékien végighúzza nyakam érzékeny bőrén.

Csendben folytatja izgatásomat, amitől csak nyöszörögni tudok. Szája rátalál enyémre, és lassú táncba kezd nyelvemmel, miközben rámarkol farkamra és verni kezdi. A szenvedélyem hevében átölelem nyakát, és beletúrok hajába, imádom az érzést, mikor a selymes tincsei csak úgy áramlanak ujjaim között.

- Fogd meg a farkad! - Utasít, de nem tudom mire vélni, mégis megteszem, és kezemet húzogatni kezdem rajta.

Bár feleannyira se esik jól, mint mikor ő csinálja ezt velem. Kezét lejjebb csúsztatja nyílásom felé, és hirtelen kitágul a szemem, ahogy egyik ujját felcsúsztatja.

- Vee, te mit? - Kérdezem döbbenten.

- Csss... Csak folytasd! Ígérem, jó lesz! - Azzal elkezdi csókolgatni arcom élét, államat, majd visszatér édes ajkaival éhező számra.

Akadozik légzésem, és kezem mozgása is, Vee minden egyes nyomásától. Végül ujjához még kettő csatlakozik, amik folyamatosan ingerlik a prosztatámat. Testem felveszi Vee ritmusát, és ütemesen mozogni kezd minden egyes lökés hatására. Lassan gyülekezni kezd a görcs, érzem, mindjárt itt a vég és robbanni fogok.

- Mindjárt, mindjárt jövök! - Suttogom ajkaiba.

Erre elemelkedik tőlem, már most hiányzik testének melege, de nem tudok mit csinálni, csak távolodik. Ujjait továbbra is intenzíven járatja lyukamban, mitől csillagokat kezdek látni, végül farkam fölé hajol és tövig bekapja. A forróságtól, mi körbe vesz, egyből kirobbanok, még jelezni se tudok Veenek, hogy engedje ki szájából tagomat, így szájába élvezek.

Nyelve körbejárja még rángatózó farkamat, majd nyel egyet, felül, és megtörli hüvelykujjával száját.

- Olyan finom vagy, mint vártam! - Kedvesen elmosolyodik.

- Ezt most miért kellett? - Húzom fejemre a takarót, és alóla kuncogok ki.

- Nem erre vágytál? Mark, ne akarj átverni! Na, gyere! Keljünk fel.

Vee már felállt, éreztem az ágy mozgásából. Óvatosan kikandikálok a paplan alól, és szétnézek a szobában. Magamra maradtam, könnyebbülök meg. Hogy fogom én ezt kezelni? Ha így folytatja, ki se akarok majd kelni az ágyból, mindig csak azt akarom majd csinálni. Vee, mit tettél velem? Mosolyogva hempergek az ágyban, és arra gondolok, hogy ilyen jó sorom még sosem volt. Ploy-al jó volt a szex, de sosem okozott ekkora élvezetet nekem. Nem vártam folytatást, vagy, hogy mikor lesz újabb lehetőség röpke intim pillanatokat együtt tölteni. Még a kapcsolatunk legelején sem, és most, hogy belegondolok, már akkor is inkább csak csináltam, de különösebben nem élveztem. Vee kellett hozzá, hogy erre rájöjjek. Áldom az eszem, hogy azon a napon elmenekültem, mert semmi jó nem sült volna ki belőle. Mark, Mark... Úgy látszik, ebből a családból te nem szabadulsz, mondogatom a fejemben. Megdugtam az unokahúgát, ő meg engem. Micsoda fejlődés, lehetne ennél furcsább?

Már javában benne vagyunk a délutánban, egész nap takarítottunk, ki gondolta volna, hogy ennyire pedáns? Mert én nem, és már a könyökömön jön ki a portörlés. Mikorra végeztünk, nagyon elfáradtam, így ledőltem a kanapéra.

- Mark, holnap bejössz dolgozni? - Kiabál a konyha felől.

- Mindenképpen. Van mit csinálnom, legfeljebb keveset jövök ki az irodámból. - Felelem.

- Nem kell szégyelned a foltjaidat, attól kijöhetsz.

- Nem szégyellem, csak kellemetlen.

- Ha gondolod, itthonról is dolgozhatsz.

- Szeretnéd, mi? Akkor ki tartana téged szemmel?

- Ezt most miért mondod? - Jön oda hozzám, és fölém magasodik.

- Látom én, hogy körül vagy rajongva. - Puffogok. -Mindenhol csak nyálcsorgató emberek állnak lesben, rád várva!

- Féltékeny vagy? - Kérdezi nevetve.

- Dehogy vagyok, talán annak látszom? - Fordítom el fejemet.

- Annak bizony, de mégis kire, ha szabad tudnom?

- Nem szabad!

- Na, kérlek, mondd el! - Emeli fel lábamat, hogy le tudjon ülni, majd ölébe veszi és masszírozni kezdi, mitől jólesően felsóhajtok.

- Kezdjük Yiwaaval. Ott van még a személyzetis és a futárfiú. Na és aki a legjobban odavan érted, Perth... Róla se feledkezzünk meg.

- De kis bolond vagy! - Nyomja meg fájdalmasan talpamat. - Yiwaa csak barát, ráadásul komoly kapcsolatban van, és éppen az esküvőjüket tervezik! - Nevet fel. - A személyzetist észre se vettem, bár a futárfiú meglehetősen cuki!

- Menj a fenébe! - Lököm meg egyik lábammal. - Tudtam, úgy tudtam.

- Mit tudtál? - Nevetve feltérdel, majd rám dől, egész testemet a kanapéhoz rögzítve. - Te mindent rosszul tudsz! - Válik komolyabbá arca, majd felnyúl, hogy egy kósza tincset kisöpörjön homlokomból.

- Sajnálom, nem akartalak megbántani! És Perth? - Kérdezem bátortalanul.

- Mark, egyet jegyezz meg velem kapcsolatban, ami a múltban történt az ott is marad. Ha egyszer vége a történetnek nincs visszaút.

- Bármennyire is vonzó az illető? - Teszem fel a legjobban foglalkoztató kérdést.

- Oka van annak, hogy miért nem maradtunk egymás életében. Hiába szeretted volna, hogy működjön, attól még nem törvényszerű együtt maradni. De ez igaz az élet minden területén.

- Velem is így tennél? - Ezen elgondolkodik, majd válaszol.

- Te kivétel vagy. Egyszer már adtam egy újabb esélyt, mikor visszatértél az életembe, pedig nagyon nem akartam. De megtettem, viszont, még egyszer nem fog előfordulni.

- De miért adtál akkor mégis egy esélyt? - Kíváncsiskodok.

- Nehéz erre válaszolni. Régen nem ilyen kapcsolatban voltunk, és ahogy újra találkoztunk teljesen új irányt vettünk. Nem vethettem el a lehetőséget annak, hogy esetleg működni fog. Annyira akartam, illetve akartalak.

- Értem. - Mondom szomorúan. - Azért örülök, hogy mégiscsak rászántad magad! - Mosolyodom el.

- Ne aggódj ezen, mi együtt maradunk. - Végre elvigyorodik, mitől a szívem is megkönnyebbül.

- Akkor jó! Nem tudsz megszabadulni tőlem! - Karolom át nyakát.

Ennél nagyobbat viszont nem tévedhettem volna.