Mark

Már itthon kellene lennie, idegesen pillantok az óra felé, mikor meghallom, a zárat zörögni. Az ajtó felé veszem az irányt, és megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy végre hazaért.

- Végre, hogy hazaértél! - Mondom neki boldogan. - Már úgy vártalak!

- Csakugyan? - Hitetlenkedik.

- Hát persze! Egész nap egyedül voltam!

- Oh, csak ezért? - Szomorodik el hangja.

- Ne mondd ezt! Te is tudod, hogy nem csak ezért! - Tétovázok egy kicsit, majd folytatom. - Féltem, hogy valami történik veled! - Megyek oda hozzá és megölelem.

- Jó úgy hazajönni, hogy vár is valaki! - Suttogja hajamba.

- Minden rendben ment? - Kérdezem félve.

- Igen, mindent elintéztem. Most már senki nem zaklathat téged!

- Vee, hogy háláljam meg neked? - Nézek rá könnyes szemekkel. - Hogy fogom visszafizetni?

- Nem fontos! Az számít, hogy most már biztonságban vagy!

- Ez nem így működik. Nem szeretném, hogy azt gondold, ez nekem így normális! Kifizetted az adósságot! Mindenképpen visszafizetem!

- Legyen, ahogy akarod! Majd részletekben megadod. Így megfelel?

- Igen, tökéletesen! Nem szeretném, hogy ez megmérgezze kapcsolatunkat.

- Nem fogja, ígérem. - Mosolyodik el.

- Vee! - Nézek szemeibe. - Ha te nem volnál...

- Akkor mi lenne?

- Az egy nagyon jó kérdés! - Távolodom el tőle. - Az biztos, örülök neked, hogy újra felbukkantál!

- Már ezért a vallomásért megérte! - Neveti el magát. - Gyere, hoztam vacsorát!

Leül az asztalhoz és kipakolja az ételeket, van ott minden mi szem szájnak ingere. Rizs, som tam saláta, grillezett sertés és garnéla.

- Hmm... Azt se tudom, mivel kezdjek! - Nézek csillogó szemekkel az előttem elterülő látványon.

- Kezd ezzel! - Rak egy kis salátát a tányéromra, majd grillezett sertéshúst is.

- Ez annyira finom! - Falatozok, és élvezem, ahogy a fűszeres íz szétterjed a számban.

- Akárcsak te! - Süti le szemét.

- Még ilyen arccal is? - Fordítom felé profilomat.

- Ilyennel csak igazán! - Vigyorog. - Amúgy nagyon fáj?

- Már nem annyira! Jó ápolóm volt!

- Oh, értem. És mi a jó ápoló jutalma?

- Az nem elég, hogy itt vagyok? - Kérdezem sértődöttséget színlelve.

- De az is elég! - Sóhajtja lemondóan.

Érzem, hogy a tegnapi beszélgetésünk még midig nyomasztja, de ha rászánom magam, azt szívvel lélekkel szeretném tenni.

- Hogy ment a találkozó? - Terelem a témát.

- Jól...Találkoztam a szüleiddel. - Mondja óvatosan. - Kötöttem velük, egy hogy is mondjam szerződést. Vagyis lemondónyilatkozatot.

- Mi áll benne? - Nézek rá értetlenül.

- Kitagadtattalak. - Fordít hátat és elballag, nem mer a szemembe nézni.

- Mit csináltál? - Kérdezem megdöbbenve.

- Ez volt az egyetlen megoldás! - Sóhajtja. - Így már hivatalosan sincs közöttetek kapcsolat, ezért bármit is csinálnak, nem tudják rád terhelni.

- Ehhez nem volt jogod! - Mondom kissé kikelve magamból.

- Lehet, de így tudtalak megvédeni! - Kiabál vissza.

- Akkor is! - Dühöngök. - Vee, ők a szüleim!

- Hát, most már nem! Legalábbis papíron!

- Legalább megbeszélted volna velem! Utállak!

Teljesen elment az étvágyam, így a mosogatóba teszem a tányéromat, majd bevonulok a hálóba, de még visszaszólok.

- Vee Vivis! Gondolkozz el azon, amit csináltál. Ma kint alszol a nappaliba

Azzal becsukom mögöttem az ajtót, és belevetem magam az ágy kellős közepébe. Mélyet szippantok, mert még mindig érezni Vee jellegzetes illatát, amit úgy szeretek. Megint megcsinálta, olyan önfejű. Csak dönt, a másikat meg se kérdezi. Semmihez nincs joga velem kapcsolatban, még ha jót is akart. Az est hátralévő részében ezen gondolkoztam, és valamennyire lenyugodtam. Beláttam, hogy amit tett, azt a jószándék vezérelte, és azt is, hogy a legjobb döntést hozta számomra. Megmentett tőlük és a reménytelen jövőmtől. Már kezdem bánni, hogy ilyen durván viselkedtem vele, nem ezt érdemli.

!Tény, vannak, vagyis inkább voltak hülye húzásai, de ahogy komolyodott a nevén nem nevezhető kapcsolatunk, úgy változott ő is. És ha azt vesszük, mindig az én érdekeimet veszi előbbre. Most meg bűntudatom lett, Mark, mit csináltál! Ő csak ad és ad, de te mivel viszonzod?

!Nagyon semmivel, hogy őszinte legyek. Egy-két ölelésen, puszin, csókon kívül. Ráadásul a teljes bizonytalanságba taszítom, és még azt is gondolja, hogy nem kívánom testileg. Olyan hülye vagyok! Fogom magam, és felállok az ágyból, ránézek az órára és meglepődök, hogy már ilyen későre jár. Kiosonok, a tévé megy, de nem szól hangosan, biztos azért, hogy ne ébresszen fel. Veenek megvan az a szokása, hogy bömbölteti, és még akkor is úgy tud aludni, mint a bunda. Odamegyek hozzá, ott fekszik a kanapén, legalább volt annyi esze, hogy kihúzza. Elmosolyodok, olyan édesen alszik a párnáját ölelve. Felmászok mellé, de úgy, hogy vele szemben legyek, így a tévé fényének köszönhetően tudom tanulmányozni arcát. Végighúzom ujjamat orra vonalán, majd száján mire hirtelen kipattan szeme. Először nagyon komolyan néz rám, majd felmelegszik tekintete és eldobja párnáját, végül engem húz magához.

- Megnyugodtál már? - Kérdezi kedvesen.

- Igen. - Simítok mellkasára. - Bocsánat.

- Akkor jó... Mark mondanom kell még valamit. - Néz szemembe. - Kötöttem még egy üzletet.

- Ne is folytasd, nem akarom tudni! - Teszem ujjamat ajkára. - De Mark, tudnod kell!

- Nem, nem kell. A te dolgod. Kérlek...Ne veszekedjünk.

- Hát, jó... - Sóhajtja, majd homlokomnak dönti homlokát. De ne felejtsd el, hogy el akartam mondani.

- Rendben Vee, nem felejtem. - Ahogy ezt kimondtam, már el is felejtettem.

Nem kellett volna.

Reggel frissen főzött kávé illatára ébredtem, na meg arra, hogy minden porcikám elgémberedett. Soha többet nem fogok a kanapén aludni, fogadkozom. Kikelve az ágyból nyújtózkodom, majd bemegyek a fürdőbe és elvégzem a reggeli rutinomat. Vee bevásárolt nekem is, van itt minden, fogkefe, fogkrém, kedvenc szappanom, tusfürdőm, samponom. Mikor végeztem, megkeresem Veet, aki éppen a kávénkat tölti ki a konyhában.

- Jó reggelt! - Ölelem át hátulról, majd puszit nyomok a lapockája közé. - Mit csinálunk ma?

- Szeretnél kimozdulni? - kérdezi, miközben megfordul. - Tőlem mehetünk, de téged fognak megbámulni.

Ebben igaza van, én is megrettentem a saját kinézetemtől előbb a tükörben. Valamit akkor is csinálhatnánk, nem akarok csak itt ülni és unatkozni.

- Piknikezzünk! - Jelentem ki. - Csináljunk mindenféle finomságot és a nappaliban leterítjük a plédet. A tévében keresünk valami megfelelő természetfilmet, háttérzajnak. Mit szólsz? - Nézek rá reménykedve.

- Legyen, ahogy szeretnéd! - Mosolyog rám.

Megittuk a kávénkat, és neki is álltunk. De inkább ne tettük volna! Az elején minden jól ment, de aztán elkezdtük szivatni egymást. Kezdjük azzal, süteményt volt ehetnékem, de Veenek a konyhája teljesen üres, alig lehet benne bármit is csinálni, így kis szerencsével tudtunk csak amerikai palacsintát sütni. Igen ám, de hogy a lisztből mindenhová került, csak oda nem ahová kellett volna. Vee idő előtt kapcsolta be a habverőt és így szállt a fehér por mindenfelé, de nem adtuk fel, végül csak sikerült összehozni. A jeges teát viszont tökéletesen megoldottuk! Én beraktam a fagyasztóba a jégkockatartót, míg ő megcsinálta a teát, majd miután kihűlt berakta a hűtőbe.

- Mi legyen a főfogás? - Kérdezi, majd nyitogatni kezdi a szekrényeket.

- Nem sok lehetőség van, mit szólnál garnélás curryhez rizzsel?

- Tökletes. Én megcsinálom a rizst! - Mondja, majd neki is áll.

- Persze, mert az a legkönnyebb! - Duzzogva állok neki.

A végén persze ő is beállt nekem segíteni, így gyorsan kész lettünk, viszont a konyha, mint a disznóól. Szörnyülködve néztünk rajta végig, majd nekiálltunk takarítani. összedolgozva gyorsan haladtunk, de el is fáradtunk. Munkánk megkoronázásaként leterítettük a plédet odahordtuk az elkészített ételeinket, majd nekiálltunk elfogyasztani azokat. A mai napot is felírhatom, életem kedvenc pillanatai közé.

!Ahogy figyelem Veet, olyan jóízűen falatozik, hogy tartom a számat, adjon nekem is falatot. Fejét rázva nevet rajtam, de azért elkezd etetni. Amikor befejeztük a z étkezést elpakoltunk, majd valahonnan a szekrény mélyéről előhalászott egy pakli kártyát és a nap hátralévő részében kártyáztunk.

Már lement a nap, teljesen kimerülve ültem a kanapén, és megvártam, míg Vee összepakol. Utána bement a fürdőbe, és már csak a vízcsobogást hallom. Ajjaj, ez sokáig fog tartani, általában gyorsan végez ha tusol, de most a kádat engedi tele, be kellett volna előznöm. Odamegyek és beállok az ajtóba, az ajtótoknak támaszkodva. Látom, hogy teli pakolja a kádat, fürdőbombával, ami már pezseg is, habfürdőt sem sajnálja, pár csepp illóolaj a vízbe, illatgyertyát gyújt, mint egy wellnes központban.

- Szólhattál volna, hogy mire készülsz. - Mosolyodom el.

- Ennyi jár nekem is! Olyan ritkán van benne részem! - Vigyorog rám, miközben boldogan kevergeti a vizet.

- Most akkor várhatok órákat, amíg elkészülsz.

- Így jártál! Előbb kellett volna gondolkoznod! - Nyújtja ki nyelvét.

- Ne nyújtogasd, mert a végén még leharapom! - Lököm el magamat, majd kivonulok a fürdőszobából.

Elkezdem figyelni, ahogy Vee izgatottan készülődik a fürdéshez, ilyet se láttam még tőle. Bekészített egy csomó törölközőt, a váltóruháját, egy kis teát és egy könyvet. Várjunk csak, egy könyvet!

!Gyorsan utána megyek, de hirtelen megtorpanok a csodálatos látvány miatt. Vee elkezd vetkőzni, ahogy lehúzza a felsőjét, és látni az izmok csodálatos játékát hátán, hát, még a szavam is elakadt. Azt hiszem, nem vett észre, annyira a fürdőjére koncentrál. Most a nadrágját tolja le az alsójával együtt, így meg tudom csodálni kerek fenekét, hosszú izmos lábát. Összeszaladt a nyál a számban, de gyorsan elfordulok, nehogy lebukjak a leskelődésben. Hallom, ahogy felnyög az élvezettől, mikor belemerül a kádba. De ki mondta, hogy abban a kádban csak egyedül lehet fürdeni? Egy terv körvonalazódik okos kis buksimban.

- Vee! Meddig fogsz fürdeni? - kérdezem tőle, megállva az ajtóban.

- Remélhetőleg órákig! Sóhajtja, miközben hátraveti fejét. - Olyan jó érzés!

- Most irigy vagyok! - Suttogom, miközben közelebb megyek hozzá, és ráülök a kád szélére, majd ujjaimat beleérintem a vízbe. - Tényleg kellemes!

- Én mondtam! Holnap neked is csinálok ilyen fürdőt, ígérem!

- Miért várnék holnapig, ha ma is megtehetem? - Kérdezem, mire meglepődik.

- Mark, nehogy azt képzeld, kiszállok innen a kedvedért!

- Ki mondta, hogy gyere ki? - Kérdőn felhúzom a szemöldökömet, miközben lassú tempóban vetkőzni kezdek.

Egyesével veszek le mindent, közben figyelem éhes pillantását, amit nagyon élvezek. Végezetül ott állok előtte anyaszült meztelenül, igyekszem leplezni zavaromat.

- Gyere! - Nyújtja kezét, hogy segítsen beszállni a kádba, mert még azért itt-ott fáj.

Elfogadom segítségét és óvatosan beszállok a kádba, majd leülnék vele szemben, de nem engedi. Megfordít, hogy lába közé üljek, így hátamat mellkasának tudom dönteni.

- Kényelmes? - Kérdezi, miközben karjaimat locsolja a fürdővízzel.

- Nagyon! -Sóhajtom, majd még kényelmesebben elhelyezkedem ölében. - Meg tudnám szokni!

- Csak rajtad múlik, hogy megszokod-e! - Harapja meg fülemet.

- Mmm... - Élvezem ki a pillanatot.

Becsukom a szemem, és hagyom, hogy Vee keze bebarangolja testemet, finoman érintve sérült részeimet. Megcsókolja nyakamat, majd átölel és hátradőlt ő is, kiélvezve a meghittséget. Szerintem már több mint egy órája a vízben ázunk, és kezd már kihűlni is.

- Vee, fázom! - Mondom neki, mire felül és folyat még egy kis melegvizet a kádba.

- Nem gondolod, hogy elég volt a fürdésből? - kérdezem.

- Ha gondolod, kiszállhatsz, én még maradnék egy kicsit, ha nem bánod.

- Szeretnék maradni, de támadt egy másik ötletem! - Kacsintok rá.

- Mégis mi lenne az Mark Masa?

Megfordulok és komolyan a szemébe nézek, miközben ajkait simogatom, majd közelebb hajolok és megcsókolom. Miután elváltunk, érzem, ahogy pezseg a vérem, sóvárog, izzik. Végül megkérem az egyetlen dologra, amire a leginkább szívből vágyom.

- Vee Vivis! Szeretkezz velem!