Vee

Mérhetetlenül felháborít, ami történt, félve a mellettem ülőre pillantok, aki rémes állapotban van. Esküszöm, megölöm az apját, ha még egyszer előfordul a mai eset, de nem fog megtörténni. Amilyen gyorsan csak tudok, hazahajtok, leparkolok. Karjaimba veszem szegényt, és megindulok a lakásom felé. Most van nálam másodszor, boldogsággal tölt el, de jobban örültem volna, ha nem ilyen körülmények között jött volna el hozzám.

- Vee, most már letehetsz! - Zavar meg gondolataimban, de óvatosan leteszem a kanapéra.

- Vetkőzz le, hadd lássalak! - Elmegyek a fürdőbe és hozok egy tálban vizet, és egy törölközőt.

Mire visszaérek, Mark megszabadult ruházatától, csak az alsója van rajta. Óvatosan szétterpesztem a lábát és beférkőzök közéjük, mitől kissé elpirul, így újabb szín tarkítja fájdalomtól torzult arcát.

- Tudod, - mondom neki - teljesen más körülmények között szerettem volna újra a lábaid közé kerülni! - Mosolyodom el, majd ránézek.

- Elhiszed nekem, ha azt mondom, annak én is jobban örültem volna? - Kérdezi, majd hajam közé túr.

- Oho, csak nem az ártatlan Mark Masa, szeretne áldozni velem a vágy oltárán?

- Ha így mondod, biztos nem! - Jelenti ki dacosan.

- Most miért? - Kérdezem ártatlan hangon. - A világ legtermészetesebb dolga.

- Neked lehet! De nekem? - Sóhajtja. - Vee te férfi vagy, és én is. Neked ez meg van szokva, nekem viszont új.

- Hát jó, megértettem. - Komorodok el. - Nem erőltetek semmit, felejtsd el.

- Vee...

- Maradj csendben, nem kell védekezned. Vettem a lapot.

Kicsit szíven ütött az előbbi beszélgetésünk. Ezek szerint vágyik a társaságomra, odafigyelésemre, törődésemre, de a testemre nem. Patthelyzet, amivel nem tudok mit kezdeni. Közben figyelmemet sérüléseire fordítom, és ujjaimat végig húzom zúzódásain, amitől kissé felszisszen. Úgy látom, semmi törés, véraláfutás, ami belső vérzés jeleit mutatná. A bordái kissé érzékenyek, de szerencsére semmi komoly. Felállok és elindulok a fertőtlenítőszerért, vattakorongért, fájdalomcsillapítóért és egy pohár vízért.

- Tessék, vedd be, és igyál rá. - Utasítom.

Kellően elromlott közöttünk a hangulat, így hát felkapcsolom a tévét, ne a kísérteties csöndben üljünk. A vattakorongra ráöntöm a fertőtlenítőt, majd óvatosan kezelésbe veszem a arcát. Nemsokára kész leszek, így megforgatom arcát, ami már bizonyos helyeken erőteljesen lilulni kezd.

- Azt hiszem, pár napig otthon kellene maradnod.

- Otthon, vagy itthon veled? - Kérdezi félve.

Ránézek és áttanulmányozom arckifejezést, már amit ki tudok venni a feldagadt arcából. Nem tudom, mennyire lenne jó ölet, ha itt maradna, mivel már így is erős érzelmeim vannak irányába. Ha itt maradna, csak tovább erősödne, viszont nekem olyan kapcsolatra van szükségem, ami nem csak lelkileg elégít ki, hanem testileg is. Ráadásul majd megőrülök Markért, minden egyes porcikám csak utána vágyódik, érezni akarom vágytól felhevült testét magam alatt, ahogy a szenvedélytől a nevemet nyögi. Visszakanyarodva kérdésére, nem tudom teljes mértékig elutasítani, mert szeretem kínozni magamat.

- Ahogy jónak látod. Rád bízom. - Állok fel mellőle.

Megragadja kezem, nem engedi el, majd addig vár, míg ráemelem fájdalomtól csillogó szememet.

- Vee! Maradni szeretnék, veled, itt, biztonságban. - Ejti ki a szavakat, melyek egyszerre sebeznek és töltenek el örömmel.

- Akkor itt maradsz! Vigyázok rád! - Nézek szemeibe a tőlem telhető legkedvesebb arckifejezéssel. - Menj, feküdj le, pihenj egy kicsit! - Javaslom neki.

- Nem jössz velem? - Kérdezi reménykedő tekintettel.

Megesik rajta a szívem, olyan kedvesen néz rám.

- Elintézek pár telefont, utána követlek. - Mosolyodom el, miközben megsimogatom arcát. - Menj, melegítsd fel az ágyat, nemsokára jövök.

Nézem távolodó alakját, majd miután becsukja az ajtót, veszem a telefonomat, és már tárcsázom is a kívánt számot.

Miután sikeresen lefolytattam a beszélgetést az ügyvédemmel, nyugodtan hátradőlhetek. Holnapra előkészíti a szükséges papírokat, illetve reggel az lesz az első dolga, hogy elmenjen a bankba a szükséges pénzösszegért, mit a privát bankszámlámról fog leemelni. Rendben is van így, ha a továbbiakban nem fogják zaklatni. Az adósságot ki kell fizetni, nincs mese, még ha nem is ő csinálta, rá terhelhetik, de ha a tervem beválik, a továbbiakban ettől nem kell tartani.

Bemegyek a konyhába, összedobok egy kis rizst tojással, ahhoz nem kell nagyot harapni, biztosan nagyon érzékeny most a szája. Mikor megvoltam vele, tálcára tettem, és öntöttem hozzá egy pohár hideg narancslevet, utána bementem a hálóba. Letettem az éjjeli szekrényemre, majd leültem Mark mellé az ágyra.

- Mark, ébredj! Egyél pár falatot. - Álmosan nyitja ki szemér, ami már lilás színben játszik.

- Vee, nem vagyok éhes! - Nyavalyog.

-Nem tud meghatni! Ülj fel! - Nagy nehezen megteszi, majd nekitámaszkodik a háttámlának.

Apránként, lassan kanalaztam szájába a falatokat, miután megetettem a tálka tartalmával, ajkához emeltem a poharat, és az utolsó cseppig megitattam vele.

- Most már visszadőlhetsz! - Teszem el a koszos edényeket.

Kiviszem a konyhába, elmosogatok magam után, majd visszamegyek Markhoz.

- Nem alszol még? - Kérdezem. - Pihenj, hamarabb felgyógyulsz!

- Te nem jössz? - Emeli rám pillantását. - Kérlek, jobban tudnék pihenni.

- Na jó, csússzál beljebb! - Nem tudok neki nemet mondani, ő pedig örömmel teljesíti kérésemet.

Lefekszek mellé, majd oldalamra fordulok, és fejem alá hajlítom karomat. Addig fészkelődik, míg háta mellkasomnak feszül, térdeit behajlítja, végül karomat átveti derekán és betakar minket.

- Vee, ugye tudod, hogy mit érzek?

- Csak azt tudom, szükséged van rám. - Puszilok bele hajába.

- Ettől jóval többről van, szó, és ezt neked is tudnod kell. - Suttogja.

- Majd, ha készen állsz, elmondod. - Felelem halkan. - Nem kell sietni.

- Olyan szerencsés vagyok, hogy itt vagy nekem. - Simogatja meg kézfejemet.

- Igen, ebben maradéktalanul igazad van. - Nevetek fel. - Mihez is kezdenél nélkülem!?

- Túl sokat képzelsz magadról. - Durcizik be, hallom hangján. - De igazad van, és ettől nagyon félek. - Mondja Mark.

- Oh, ne félj te kis butus! Nélkülem is tökéletesen megállod a helyed! - Szorítom magamhoz még jobban kis testét. - Most pedig, pihenj, és ne törd ilyen butaságokon fejedet.

Miután hallom egyenletes szuszogását, elgondolkozok azon, amit mondott. Rengeteget változott, mióta újra találkoztunk, jó irányba. Erősebb, önállóbb, magabiztosabb lett, aminek szívből örülök. Mivel nem jön álom a szememre, beteszem a fülhallgatómat, és a telefonomról hallgatom kedvenc dalaimat, amik mindig ellazítanak, mint most is.

Időben mentem be a munkahelyemre, Markot otthon marasztalva, mondtam neki, hogy pihenjen, és ha bármire is szüksége van, csak hívjon. Összeszedtem gondolataimat a mai találkozóval kapcsolatba, Még Nueanak se szóltam, nagyon ráparázna, szólna a rendőrségnek, de ők is csak feltűnést keltenének, viszont tenni ellene, nem tudnának. Délelőtt tíz órára vártam az ügyvédemet, aki percre pontosan meg is érkezett.

- Khun Vivis! Örülök, hogy látom! - Köszöntött.

- Üdvözlöm, kérem, üljön le! Kávét vagy teát?

- Nem, köszönöm. Nem kérek semmit! - Mosolyog rám.

- Elnézést, hogy ilyen hirtelen kérettem, de most sürgősen kellett intézkedni.

- Semmi gond Khun Vivis, azért vagyok. - Megfogja a kis aktatáskát és elém tolja. - Benne van a kért összeg, illetve a lemondó nyilatkozat, és a szerződés is.

Gyorsan átolvasom, és úgy tűnik, rendben van.

- Megtámadhatatlan? - Kérdezem.

- Minden kiskaput figyelembe vettem, így igen. Határozottan megfellebbezhetetlen.

- Köszönöm szépen a munkáját. - Állok fel. - Most pedig, ha megbocsát, dolgom van.

- Semmiség Khun Vivis, ez a dolgom. - Elköszönt és távozott.

Rápillantottam az órámra, és ha pontosan oda akarok érni, indulnom kell, így hát fogtam az aktatáskát, a dokumentumokat és elindultam. Szóltam Yiwaanak, hogy ma már ne várjanak vissza, illetve meghagytam, hogy engedjenek mindenkit délután négykor haza és legyen jó hétvégéjük.

Egy külvárosi csehóhoz kellett eljutnom, aminek bejárata egy elhagyatott sikátorból nyílt. Leparkoltam, majd beléptem a fullasztóan sötét helyiségbe, ahol két ajtónálló fogadott.

- Zárva vagyunk. - Mondja nekem a nagydarab fickó.

- Időpontra jöttem. - Mondom ellenvetést nem tűrően. - Itt a meghívóm,! - Nyújtom át az öltönyös embertől kapott névjegykártya szerűséget.

Először szemrevételezi, utána kíváncsian pillant rám, majd telefonál egyet, és miután végzett megszólalt.

- Erre kövessen.

Nem szóltam semmit, egy teljesen különálló helyiségbe vezetett, ha jól gondolom, valamiféle privát szoba lehetett.

- Üljön le, nemsokára érkezik a Főnök. - Azzal magamra hagyott.

Szétnéztem a szobában, eléggé érdekes a berendezés, vörös a drapéria, a mennyezet. A bútorok mind feketék, szekrények, dohányzóasztal, íróasztal, és még a kényelmes fotelek is fekete bőrrel vannak bevonva. Érdekes ízlése van a tulajnak, meg kell hagyni. Leülök a fotelba, és kényelmesen elhelyezkedek, és lazának tettetem magam, belül viszont megöl az ideg.

- Hát itt van. - Lép be a tegnapi öltönyös fickó. - Örülök, hogy látom.

- Sajnálom, én ezt nem mondhatom önről. - Mondom kimérten.

- Szóval elhozta, amiben megegyeztünk? - Ül le velem szembe, az íróasztal mögé.

- Elhoztam, és egy kicsivel többet is. - Mosolyodom el. - De kérek is érte valamit.

- Kíváncsivá tesz? Mennyivel több, és mit kér érte? - Dobol ujjaival az íróasztalon.- Utána eldöntöm, hogy mihez is kezdjek magával.

- A táskában van a kért összeg, illetve plusz 200.000 Bath.

- Csekély összeg... - Húzza el a száját.

- Egy csekély kérésért. - Felelem magabiztosan.

- Hallgatom.

- Hozassa ide Mark szüleit, és írassa velük alá, csupán csak ennyit kérek. Mondhatni csekély feladat, egy ilyen nagy összegért.

- Hmm...Legyen, de csak mert jó kedvemben vagyok, és tetszik, hogy nincs megijedve.

- Nincs mitől tartanom, üzletemberek vagyunk, csak másban utazunk.

- Igaz! - Féloldalas, gonosz kis mosolyra húzza száját.

Telefonál párat az emberének, kiosztja a feladatot, hogy ha kell a föld alól is keressék elő a két szerencsétlent.

- Elvileg egy óra alatt itt lesznek. - Címezi nekem.

- Van időm! - Nézek az órámra, most múlt el egy óra.

- Addig egy italt esetleg? - Ajánlja fel.

- Köszönöm nem, munkaidőben nem iszom.

Ezzel meg is szakadta cseverészésünk, Az egy órából másfél óra lett, de egy percig se mutattam türelmetlenséget, bizonytalanságot, félelmet.

- Nos, meg is érkeztek! - Csapja össze tenyerét, miközben az ajtónálló, aki engem is bekísért, bevonszolta Mark szüleit.

Térdre rogytak, és az életükért könyörögtek, nem is néztek fel, milyen szánalmas.

- Khun Masa! Itt van az úr, aki fizet maguk helyett. - Mutat felém, mire én csak bólintok.

- Te??? - Áll fel Masa apja. - Te undorító kis féreg! Mit tettél a fiammal? Eladta magát neked?

- Elég legyen, mutasson tiszteletet. - Parancsolja az öltönyös. - Khun Vivis, hajlandó kifizetni a tartozását, úgyhogy jobban jár, ha csöndben marad. - Fenyegeti meg.

- Kifizetem, csupán csak ezt a két papírt kell aláírniuk. - Állok fel, és tolom az asztal szélére.

- Mi bizony, nem írjuk alá, akármi is az.

Fejemet félrebillentve nézek jelenlegi üzletpartneremre.

- Ön is így gondolja? - Nézek rá kérdő tekintettel.

- Állítsd fel őket, és hozd ide. - Utasítja emberét.

Megfogja mindkét ember grabancát és már talpon is vannak, és ott állnak az öltönyös ember előtt.

- Először ezt. - Tolom eléjük a lemondó nyilatkozatot.

- Mi ez? - Kérdezi érdeklődve, de látom, ahogy fogja a papírt, remeg a keze a félelemtől.

- Csupán csak annyi, hogy hivatalosan is kitagadják a fiúkat. Ezután soha, semmilyen esetben se vonhatják őt felelősségre a maguk felelőtlensége miatt.

- Nem teheti! - Néz rám megszeppent tekintettel.

- De bizony, megtehetem. Jól jegyezzék meg, hozzám tartozik, senki máshoz. - Mondom nekik a legszigorúbb hangomon, miközben jeges pillantást vetek rájuk.

- Buzit csinált a fiunkból?- Szörnyülködik Mark anyja, aki maga elé veszi a papírt és gyorsan aláírja, majd undorodva megszólal. - Ilyen kölyök nem is kell, mindig is hitvány volt.

- Szerintem ne sértegessék Khun Vivist, mert még a végén kiv lesz nyisszantva mocskolódó nyelvül habzó szájukból. - Vigyorodik el az öltönyös, miközben egy hegyes kést forgat ujjai között.

Erre a jelenetre mindketten csöndbe maradtak, és végre az apa is aláírta a papírokat.

- A másik papír pedig egy házassági, illetve élettársi szerződés, hogy minden jogot rám ruháznak, ami Markkal kapcsolatos. Ez garantálja nekem a biztonságát., bárkinek bármi gondja lenne vele kapcsolatban, hozzám kellene fordulnia. Továbbá azt is kimondja, hogy minden, ami Mark tulajdona az övé is marad, a többi nem fontos, majd vele megbeszélem. Aláírni! - Szólítom fel őket.

Remegő kezekkel nyúlnak a papír felé, majd mindketten vonakodva bár, de aláírják. Közben odatolom az aktatáskát az öltönyösnek, aki szemrevételezi, majd mosolyogva bólint, hogy minden rendben van.

- Köszönöm szépen. - Összehajtom mindkét dokumentumot, és a belső zsebembe raktam. - Azt hiszem, az üzlet megköttetett, én akkor távoznék is.

- Öröm volt magával üzletelni Khun Vivis. Ha bármire szüksége van, tudja, hol talál.

- Ne haragudjon, de ha lehet, inkább hivatalos úton intézem ügyeimet. - Egy pillanatra Mark szüleire nézek. - De azért akadhatnak kivételek. - Mosolyodok el.

Végül épen és egészségesen, a két fontos dokumentummal és Mark szabadságával távozom.