Vee

Egész délutánt végig dolgoztuk, így hulla fáradtan álltam fel a fotelból. Mark se néz ki jobban, de ő még átnéz pár adatot. Úgy gondolom, ideje lenne egy fürdésnek, aztán alvás, hosszú volt ez a mai nap. Magára hagyom, és bemegyek a fürdőbe. Ahogy tükörbe nézek, meglátom, fáradt, arcomat, karikás szemeimet. Ha nem vigyázok, megint összeesek a kimerültségtől. Beállok a zuhany alá, és magamra engedem a kellemesen langyos vizet. Állok alatta egy darabig, majd beszappanozom magam és leöblítem. Megszárítkozom, és felhúzom az alsómat, majd visszamegyek a szobába. Még javában csöpög a hajamból a víz, mire Mark feláll, megfogja a törölközőt és a fejemre teszi, majd elkezdi dörzsölni.

- Nem vagy ehhez túl alacsony? - kérdezem szemtelenkedve.

- Abba is hagyhatom. - Billenti félre fejét.

- Ne, folytasd! Fáradt vagyok, hogy törölgessem.

- Vee, most olyan vagy, mint egy kisbaba! - Nevet fel.

Miután szárazra törölte, ellépett mellőlem, én pedig vágyódva nézek az ágy felé.

- Azt hiszem, én most lefekszem, nem bírom tovább.

- Tedd azt! Nemsokára én is csatlakozok. - Mosolyog rám, én meg csak bólintok.

Lekapcsolom a villanyt, és csak az éjjeli lámpát hagyom égve. Befészkelem magam az ágyba, és oldalamra fordulok, Mark bekapcsolja a tévét, és halk duruzsolására elszundítok.

Arra ébredek, hogy mozog az ágy, és egy puha test csúszik be mellém a takaró alá. Megérzem hajának kókusz illatát, amit úgy szeretek. Úgy teszek, mintha nem ébredtem volna fel, kíváncsi leszek mit fog csinálni. Halkan nyöszörögve hátamra fordulok, karjaimat kitárom. Mocorog egy kicsit, felemelkedik, legalábbis a matrac süppedéséből erre következtetek, illetve arcomon érzem égető tekintetét. Ujjait végig vezeti arcom vonalán, le a nyakamon, tovább húzza mellkasomon, hasamon, de az alsóm szélénél megáll. Nagy levegőt vesz, reszketegen kifújja, majd visszafekszik, fejét mellkasomra fekteti, hajszállai az államat birizgálják, végül átkarol. Így alszunk el, összebújva, békésen.

Reggel arra ébredek, hogy nem tudok mozdulni, úgy csimpaszkodik rám, mint egy kismajom.

- Jó reggelt! - Próbálom felébreszteni.

Álmosan nyitogatja szemét, fitos kis orrát felhúzza, majd a fejét is betakarja a takaróval.

- Nem akarok felkelni! Aludni akarok! Szombat van! - Nyafog, mire jót nevetek.

- Akkor aludj még, de nekem fel kell kelnem! - Húzom ki karomat feje alól, mi teljesen elzsibbadt.

Lehúzom róla a takarót és huncuttól csillogó szemeibe nézek.

- Megőrjítesz! - Hajolok hozzá közelebb, hogy megcsókoljam, mivel nem bírok ellenállni a kisértésnek.

Ujjait ajkamra teszi, arca elkomorul, és nem mozdul. Végül kezét tarkómra csúsztatja, lejjebb húz, és éhesen ajkamra tapad. Az érzés, mi keresztül cikázik testemen leírhatatlan. Ugyanolyan hevesen válaszolok csókjára, lerántom róla a takarót és benyúlok pólója alá, érezni akarom tenyerem alatt bőre selymességét. Lábamat beékelem combjai közé, ő erre megemeli csípöjét és hozzám dörgölőzik. Ajkamat levezetem hófehér nyakára, szívni és harapdálni kezdem ezt a finom húst. Hajamba túr és hangosan nyögdécselni kezd alattam, mire még jobban begerjedek. Kezemet éledező farkára helyezem, de mielőtt bármit is csinálhatnék, kezemre teszi a sajátját.

- Hűtsd le magad, nagyfiú! - Elenged, majd kimászik alólam. - Mondtam, hogy csak a főnököm vagy!

- Úgy csinálsz, mintha én kezdtem volna! - Mondom neki dühösen.

- Nos...- Ránt vállat. - Hibáztam, neked kellett volna észnél lenni.

Azzal feláll, és a fürdőbe igyekszik.

- Jó érzés másra hárítani? - Szólok utána most már mérgesen. - Mark jössz te még az én utcámba!

- Abban ne reménykedj! - Hallom, hogy mosolyog. - Nem tudsz olyat nyújtani, amire nekem szükségem van!

- Miért vagy ebben olyan biztos? - Mondom keserűen, de már csak a csukott ajtónak. - Nem én vagyok az, aki folyton keresi a társaságod.

Bújok bele a takaróba, és magam köré csavarom. Nincs nekem elég bajom, még ő is játszik velem. Szomorúan konstatálom, hogy én csak egy eldobható játékszer vagyok a számára.

Végül kikelek, az ágyból felöltözök és lesétálok a recepcióra, ahol a tegnapi kedves recepciós fogad.

- Mr. Vivis! Minden rendben?

- Csak meg szeretném köszönni a tegnapi segítséget. - Csúsztatok felé egy vékonyabb borítékot.

- Sikerrel járt? Megvolt a kibékülés.

- Hellyel közzel, de még nem az igazi. - Felelem.

- Szomorúan hallom! Ha segítségre lesz még szüksége, forduljon hozzám bizalommal.

- Köszönöm, észben tartom! - Rámosolygok, majd távozom.

Ez a terv se jött össze, pedig milyen jól elterveztem. Mark intézte a foglalást, de Nuea közbeszólt. Gyorsan felhívta a szállodát, és beadott nekik egy mesét, hogy tévesen lett leadva a szobafoglalás, mert éppen összevesztünk a párommal. Ezért kitalált egy mesét, amit a recepciósnak elő kellett adnia, persze megnyugtatta, hogy fáradozását megfelelően jutalmazni fogom. Hát a jutalom megvolt, előrelépés a kapcsolatunkban pedig elmaradt.

Továbbiakban csak akkor szólok hozzá, ha nagyon muszáj. Próbál kedveskedni, de valahogy, nem érzem úgy, hogy ez őszinte lenne. Lassan itt az ideje a találkozónak, ezért felöltözöm és összeszedem a papírokat. Unott hangon Marknak is mondom, hogy szedelőzködjön.

A szálloda éttermében foglaltam asztalt, és a megbeszélt időpont előtt fél órával már ott ültünk szótlanságba burkolódzva. Mikor megérkeztek vendégeim felálltunk és illendően köszöntöttük őket, majd mindannyian helyett foglaltunk.

- Szóval Khun Vivis! Gondolkozott az ajánlatunkon? - Érdeklődik a velem szemben helyet foglaló Khun Pack Siriphanit.

- Átolvastam, igen. Lenne is pár javaslatom. - Mondom röpke mosoly kíséretében.

- Hallgatom.

- Eladni semmiképpen nem szeretném a területet, viszont szándékomban áll bérbe adni.

- Érdekesen hangzik, bár én a vásárlás mellett voksolok.

- Értem. Mivel az ön cége könnyűszerkezeti panelek kereskedelmével foglalkoznak kül illetve belföldön, az lenne a javaslatom, hogy cserekereskedelmet folytassunk.

- Mégpedig?

- Szeretnék ezen a területen felépíteni hat könnyűszerkezetből álló raktárat, külön bejárati lehetősséggel, egyúttal hozzáférve mind a három szállítmányozási lehetőséghez.

- Mi az ajánlata?

- Átadom a felvázolási lehetőséget kollégámnak.

Mark megköszörüli torkát és átveszi a szót.

- Az ajánlatunk a következő. Számba vettük a jelenlegi árakat, ezáltal megállapítottuk a szükséges anyagigényeket. Ha jól kalkuláltunk, akkor a hat raktárépület anyagának összege fedezné öt évi bérleti díj összegét. Szerződésben foglalnánk, hogy ön biztosítja számunkra a szükséges anyagmennyiséget, mi pedig öt évig nem kérünk bérleti díjat. Ha a szerződés lejár, utána is kedvezőbb bérleti újra számíthatna, amit a szerződés megkötése előtt pontosítanánk.

- Mégis az én pénzem állna benne. - Gondolkodik el.

- Cserébe viszont közvetlenül a kikötő melletti raktárt vehetné bérbe. - Felelem. Azt se felejtsük el, hogy a hajóról való lerakódást is tudjuk biztosítani hajódaruval.

- A vasúti sínek mikorra lesznek meg?

- A terveket már elfogadták, éppen most zajlik a tárgyalás a kivitelező céggel.

- A többi raktárépületre van már jelentkező?

- Úgy gondoltuk, hogy esetleg önnek előnyt biztosítanánk azzal, ha egyik partnerének felajánlanánk egy lehetőséget.

- Jól hangzik, de az öt év nem kevés?

- Az inflációt is számításba vettük, így állapítottuk meg a kitűzött öt évet.

- Esetleg szerződéstervezet van már?

- Igen! - Mondom. - Mark, kérlek, add oda a szükséges papírokat.

- Egy pillanat! -Előveszi aktatáskáját és megkeresi a papírokat, majd átnyújtja Khun Siriphanut asszisztensének.

- A dokumentumok között megtalálja a szükséges anyagkiírásokat is.

- Rendben, áttanulmányozzuk és jelentkezni fogunk.

A vacsora további részében kellemesen elbeszélgettünk az üzletről, majd a magánéletre terelődött a szó.

- Khun Vivis, ön most egyedülálló? - Kérdezi Khun Siriphanut.

Hirtelen kanálcsörömpölés zaját halljuk, és mindenki Mark felé nézett.

- Elnézést! Ügyetlen voltam! - Szabadkozik.

- Semmi baj! - Mondja üzleti partnerem. - Nos, Khun Vivis! Nem válaszolt a kérdésemre.

- Egyedülálló vagyok. - Mondom komoly hangon.

- Pompás! Csapja össze tenyerét. - Szívesen összeismertetném a lányommal. Édes teremtés, és pont eladósorban van.

- Khun Vivis nem keveri a magánéletet az üzlettel. - Feleli Mark.

- Talán most az egyszer kivételt tenne! - Mosolyog rám Khun Siriphanut.

- Azt hiszem, ez egyszer kivételt tehetek. - Mosolygok, de ez a mosoly nem őszinte.

- Szerintem meg nem! - Csikorgatja fogát Mark.

- A kollégájának nem tetszik az ötlet. - Jelenti ki üzletfelem. - szerencsére, nincs beleszólása, ugye?

- Nem, nincs. Szerencsére. - Komorodok el.

- Akkor ezt megbeszéltük. Jelentkezni fogok, ebben az ügyben! Most pedig, ha megbocsátanak, mennünk kell.

Állnak fel az asztaltól, elköszönnek, majd magunkra hagynak.

- Vee, ezt te sem gondolod komolyan! Eladnád magad?

- Ugyan, kit zavarna? Végül is, benne vagyok a korban, és ki tudja. - Felelem ridegen.

- Ezt nem hiszem el! Nem is ismered!

- De megismerhetem! Mit számít? Amúgy sincs senkim.

- Bolond vagy! Nem adhatod el magad!

- Mit érdekel ez téged? Semmi közöd hozzám nem? - Most már dühöngök. - Nem te mondtad, hogy csak a főnököd vagyok? Ne legyél képmutató!

Állok fel és elindulok a szálloda bárja felé. odamegyek a pulthoz és kikérek egy pohár whiskyt. Csendben kortyolgatom, megpróbálom kiüríteni tomboló elmémet, de persze ez se megy simán, mivel Mark ide is követ.

- Mark, már megint mit akarsz? - Kérdezem felnyögve, már kezd elegem lenni. - Nem vagy az anyám!

- Nem az anyád vagyok, hanem...

- Hanem micsoda? - Kérdezem felhúzott szemöldökkel, de választ nem kapok. - Sejtettem. Ennyit rólad.

- Vee! Ne csináld ezt! Most a semmin vitatkozunk. - Fogja meg karomat, mit gyorsan ki is rántok.

- Épp ez az! A semmin! - Csóválom fejem, és próbálom visszafogni a hangom erejét.

- Nem akarom, hogy olyannal legyél, akit nem is kedvelsz. - Húzza vissza kezét, és szomorúan néz fel rám.

- Nem mindegy neked?

- Vee, bármit is gondolsz fontos vagy nekem!

- Nevetséges! Mitől lennék fontos? Sosem voltam. - Köpöm ki a szavakat fogaim között.

- Nem tudom, én csak ezt érzem! Törődőm veled! - Mér végig. - Úgy igazán!

- Inkább csak izgatom a fantáziádat, nem tudsz elengedni! - Mondom. - De azt se akarod, hogy közünk legyen egymáshoz. Döntsd már el, mit akarsz!

- Miért ne tudnálak? Ne viccelj! - Kezd el pánikolni. - Csak...Csak a barátom vagy.

- Barátok? Nevetnem kell! Mi már régóta nem vagyunk barátok! De teszek egy ajánlatot.

- Miféle ajánlatot? - Kérdezi érdeklődve.

- Tudod... - Nézek rá kéjes pillantással. - Ha vágysz rám, csak kérned kell! Tudod, hol találsz. - Mosolygok rá, végül magára hagyom gondolataival.