/Tom/

Kb. éjfél körül lehetett. Lily még mindig a vállamra támaszkodva aludt. Szemei még mindig könnyesek voltak, gyönyörű fekete haja pedig a harc miatt kócos volt, de ez engem nem zavart. Szerintem még álmában is csak aggódott húgáért, hisz néhányszor láttam, ahogy egy-egy könnycsepp gördült le az arcán...
Én egyáltalán nem tudtam aludni! Aggódtam, hogy Harryt és Sárát nem látom többé. -gondolataimból a bejárati ajtó felöli ismerős hang zökkentett ki. Megjöttek Tonyék! Megtalálták Harryt és Sárát, de a lány Tony karjaiban volt, eszméletlenül. Te jó ég! Nagyon remélem, hogy nem halt meg!... Harry odajött hozzám:

-Tom!-ölelt meg szorosan.

-Harry! Úgy örülök, hogy megvagy!-mondtam suttogva, mert nem akartam felébreszteni Lilyt.

-Mi történt?

-Hát.....az, hogy amikor egy magas hegyhez értünk, Sára nem tudott átrepülni felette, mert megsérült az egyik hajtómű a páncélján. Ezért berepült egy alagútba. Én utána mentem, de akkor már ájultan találtam rá. Valószínűleg nekiment egy vonatnak. Most eszméletlen. -ezt mind úgy mondta el nekem, mintha ő lenne ezért a hibás.

-Értem.....De..... Miért mentél utána?

-Azért......mert......féltem, hogy baja esik! Ha nem teszem, akkor már nem élne....-miután ezt elmesélte, Thor elkezdte ébresztgetni Lilyt:

-Lily! Lily, itt van Saci! Megtaláltuk!-erre a lány felpattant és Thorral együtt lementek a laborba...

/Tony/

Egész éjjel az eszméletlen lányom ágya mellett virrasztottam, és vártam, hogy felébredjen. Idő közben Sára fókája, Félix és Lily is csatlakozott hozzám. Lily az egyik széken aludt, az állatka pedig Sárihoz bújt és az ölében aludt. Milyen hűséges kis fóka!... Amikor már majdnem elnyomott az álom, Sára felébredt!:

-Sára! Annyira aggódtam érted!-öleltem meg szorosan, de ő elköltött magától és rámkiabált:

-Maga meg kinek képzeli magát, hogy csak úgy megölel?!?!? Hol vagyok?!?!? Ki a fene maga?!?

-Sára! Kérlek nyugodj meg! Nincs semmi baj! Biztonságban vagy! Az apád vagyok, Tony!-nyugtatgattam, de ő még mindig félt tőlem.

-Lily! Mi folyik itt?!?

-Öhmmm.......Figyelj! Ő itt az apánk, és a Földön vagyunk, New Yorkban! Itthon vagyunk, ne félj!-ölelte meg Lily.

-Tehát amnéziás!-jött be Bruce a laborba, ásítozva.

-Hát.....nagyon úgy tűnik! Mit tegyünk?-kérdeztem a dokit.

-Az a baj, hogy mi semmit sem tehetünk! Ezt ki kell bírnunk pár napig!-válaszolta, majd elkezdett valamit bütykölni a monitoron:

-Mit csinálsz, nagyfiú?

-Csak megnézem az amnézia okát! Kérlek add ide Sára sisakját!-miután odaadtam neki, visszanéztük a legfrissebb kamerafelvételt.
Harrynek igaza volt! Tényleg elcsapta őt egy vonat! A monitor kimutatta, hogy agyrázkódása van, és ezért esett ki neki az itt töltött fél év! Bruce azt mondta, hogy egy-két hétig is eltarthat az amnéziája....

5 nap múlva...:

/Harry/

Tony elmesélte, hogy Saci amnéziás lett. Egyik nap meglátogattam a lányt:

-Szia!-nyitottam be halkan a laborba.

-Helló....öhmmm.....tudnom kéne, hogy ki vagy? Mit akarsz?!?-húzódott hátrébb az ágyon.

-Harry vagyok, Thor fia! A barátod!-ültem le egy székre.

-Értem...-mondta halkan.

-Amúgy hogy érzed magad?

-Hát.....a fejem eléggé fáj! Apa azt mondta, hogy agyrázkódást kaptam! Képzeld, elcsapott egy vonat!-csavarta le a fehér kötést a homlokáról és megmutatott egy nagy karcolást.

-Tudom! Igazság szerint....én találtam rád az alagútban.-erre a mondatomra kikerekedtek a lány szemei:

-Tényleg? Hogyhogy?-kérdezte kíváncsian.

-Láttam ahogy berepültél oda, ezért utánad mentem! Meg akartam előzni a bajt, de elkéstem! Sajnálom Sára!-válaszoltam őszintén.

-Semmi baj! Nem a te hibád! Én voltam a bolond, hogy berepültem oda!-nézett a szemeimbe gyönyörű, csokoládébarna szemeivel.

Emiatt egy kicsit zavarba jöttem, és úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, hogyha most inkább elmegyek:

-Hé! Most meg hová mész?-kérdezte a lány, és megfogta a csuklómat.

-Pihenned kell! Nem akarlak tovább zavarni!-válaszoltam, mire Sára hirtelen megölelt:

-Köszönöm, hogy utánam jöttél! Bruce szerint nélküled most nem lennék itt!-mondta, majd én visszaöleltem és kimentem onnan.

Valahogy úgy éreztem, hogy a sors akarta úgy, hogy én mentsem meg őt. Láttam a lány szemeiben a hálát, de valami nagyon különös csillogást is! Amikor a szemembe nézett, a torkomban dobogott a szívem, amelyet furcsa melegség járt át. Legutóbb kiskoromban éreztem ilyet, amikor az egyik harcos lánnyal álltam szemben. Ő is pont olyan gyönyörű volt, mint Saci! De sajnos őt a családjával együtt száműzték Asgardból és soha többé nem láttam a lányt...-gondolataimból apám hangja zökkentett ki:

-Hát te meg hol voltál? Mindenhol kerestelek!

-Csak meglátogattam Sacit!

-És hogy van?-érdeklődött apa.

-Azt mondta, hogy csak a feje fáj.-válaszoltam, majd elmentünk a fiúkkal edzeni.....

1 héttel később......

/Sára/

Éppen Félixet simogattam, amikor egyszercsak emlékképek jelentek meg előttem és elkezdett sajogni a fejem: Az első kép az volt, amikor apával felszálltunk a hajóra és otthagytuk anyát az űrállomáson. Ezek az emlékek egészen egy vakító fényű lámpáig és egy éles hangú dudáig tartottak. Lejátszódott előttem az elmúlt fél év! -kezdett minden kitisztulni, majd megláttam apát, ahogy aggódó tekintettel néz rám:

-Jól vagy, kicsim?

-Igen, csak egy kicsit fáj a fejem! Képzeld! Az előbb az agyam lejátszotta nekem az elmúlt fél évet!-számoltam be fura élményemről.

-Az nem semmi! Akkor ezek szerint vége az amnéziádnak! Szuper!-mondta, majd megölelt.

-Amnéziás voltam? Meddig?-kérdeztem ijedten.

-Nyugi! Csak két hétig!-válaszolta, majd felsegített az ágyról.

Úgy éreztem, mintha most álltam volna először lábra! A lábaim bizseregtek és remegtek. Egy kis idő múlva már tudtam normálisan járni....Ezután apával együtt felmentünk a nappaliba:

-Saci! Úgy örülök, hogy meggyógyultál!-öleltek meg egyesével a lányok, aztán a fiúk is követték példájukat!

Ebéd után a többiekkel elmentünk az edzőterembe. Apa még nem engedte, hogy harcoljak, ezért én csak ültem a padon, és Félixet simogattam. Apa elmesélte nekem, hogy miket csináltam amnéziásan!: Például nem ismertem fel senkit, csak Lilyt és Félixet. De én erre egyáltalán nem emlékszem!...

-Te nem jössz boxolni?-kérdezte Alíz.

-Nem! Apa még nem engedi, hogy harcoljak, vagy ilyesmi!

-Ó, értem! Akkor helyetted is megpüfölöm azt a boxzsákot!-kacsintott rám, majd elment.

-Szia, minden oké?-ült le mellém Loki.

-Igen, csak még mindig fáj a fejem! Valahogy nem akar elmúlni!-dörzsöltettem meg sajgó homlokomat.

-Ennyire beütötted?......Azt hiszem....én tudok segíteni!

-Á-á, nem! El a mancsokkal Asgardi! Már csak az hiányzik, hogy te is árts neki! Tünés innen!-jött oda apa, dühösen.

-Nyugalom Stark! Nem fogom bántani a lányodat! Csak enyhíteni szeretnék a fájdalmán!-mondta higgadtan Loki, majd egy kis habozás után apa elment.

-Biztos vagy te ebben?

-Egészen biztos! Csak majd próbáld meg kontrollálni az erődet tüzeske!-gondolom azért szólított így, mert tudta, hogy az én erőm a tűz. (Néha, amikor nagyon váratlan dolog ér, akkor véletlen felgyújtok pár dolgot...)

-Oké.-mondtam, majd ő a homlokomra tette a kezét és becsukta a szemét.

A fájdalom tényleg enyhült és egészen jól esett Loki kezének jéghideg érintése. Olyan volt, mintha az agyamon végigsöpört volna egy hóvihar. A kis lángnyelvek ki akarták törni belőlem, de én visszatartottam őket! Huh! Ez meleg volt!...

-Mostmár jobb?-kérdezte az Asgardi.
-Igen. Köszönöm!-válaszoltam boldogan, majd ő rám mosolygott és elment.

Edzés után mindenki fáradtan punnyadt a kanapékon. A lányok beszélgettek, a fiúk pedig szokásuk szerint Xboxoztak.

-Miről van nagyban szó, csajok?-ültem le a lányok közé.

-Ó, szia! Épp arról beszélgettünk, hogy Tom feltűnően máshogy viselkedik mióta itt vagytok Lilyvel!....Emlékszel amikor az első edzéseteken piszkált téged? Tudod, hogy ez mit jelent?!?!?-kérdezte izgatottan Alíz.

-Mit?

-Hát azt,...... hogy udvarol neked!-válaszolta Natalie vigyorogva.

-Mi?!?!? Ne már csajok! Ő maga mondta nekem, hogy nem vagyok neki szimpi!-mondtam felháborodva.

-Mivan, ha......Lily tetszik neki?-érvelt mellettem Luna.

-Tényleg! Szerintem is!-helyesellte Alíz.

-Miről van szó, hogy ekkora hanggal vagytok?-jött oda Lily.

-Öhmmm......semmiről, csak, hogy melyik pasi a legcukibb!-mentette bőrünket Natalie.

-Jólvan akkor! Csatlakozhatok?-mosolyodott el drága nővérem, majd lehuppant mellém a babzsák fotelbe.

-Hát persze!-mondtuk kórusban, majd elkezdtünk beszélgetni....