3 hónappal később....

/Sára/

Július elseje van! Apa úgy gondolta, hogy jól esne mindannyiunknak egy kis kikapcsolódás, ezért elvitt minket a tengerpartra. Ez a kedvenc helyem, hiszen olyan gyönyörű a tenger vize és olyan sok érdekes dolog van a víz alatt!....
A lányokkal bementünk búvárkodni, a fiúk pedig a sekély vízben frizbiztek. A víz kellemesen hűvös volt. Mivel odakint nagyon meleg volt, ezért jól esett egy kis lehülés a tenger csodaszép vizében...

-Saci! Saci! Gyere ide! Találtam egy gyönyörű kagylót!-kiáltotta Lily, mire rögtön odaúsztam hozzá.

Amikor lemerültem a víz alá, láttam rengeteg halat és azt a csodaszép kagylót, amit Lily az imént emlegetett. Mivel elég mélyen volt, ezért megkértem Félixet, hogy hozza fel nekünk.

-Köszönöm kisfókám!-simogattam meg a kisállatom fejét.

-Nézzétek! Ez a kagyló üres! Mehet a gyűjteményünkbe! -jelentettem ki, majd elindultunk a part felé, ahol apa és a többi apuka sörözgetett.

-Apa! Nézd mit találtunk!-szaladtam oda hozzá nagy örömmel.

-Azta mindenit! Ez aztán a nagy kagyló! Ügyesek vagytok!-simogatta meg a fejemet.

Ezután a kagylót eltettem a hátizsákomba, majd amikor vissza akartunk menni a vízbe, Steve utánunk kiáltott:

-Gyerekek! Gyertek ide gyorsan!

-Mi történt?-kérdeztem aggódva.

-Nick Fury hívott! Sürgősen haza kell mennünk a toronyba, megbeszélésre! Menjetek öltözni!-parancsolt ránk, majd mindenki pánikszerű gyorsasággal rohant az öltözők felé, és villámgyorsan átöltözött.

-Ezt nem hiszem el! Pont amikor a tengerparton vagyunk, akkor kell gyűlésre menni! De azért remélem nincs nagy baj!-mondta Lily, amikor beszálltunk a kocsiba.

-Nyugi lányok! Biztos csak valami apróság!-nyugtatgatott minket apa.

Nem sokkal később már mindannyian ott gubbasztottunk a gyűlési teremben:

-Üdvözlöm önöket! Mi még nem találkoztunk! Nick Fury vagyok, a S.H.I.E.L.D. és a maguk főnöke.-mutatkozott be nekünk gyerekeknek, egy sötét bőrű, szemkötős férfi.

-Akkor most térjünk rá a lényegre!-mondta, majd bekapcsolta a projektort.

-Szokóviában tegnap este egy furcsa jelenségre lettek figyelmesek a város lakói!-*közben képeket mutatott a helyszínről.*- Egy óriási űrhajó szállt le egy szántóföldön. Az ott élő tanyasiakat mind lemészárolták és azóta érkezett még két ilyen hajó. Nagyon úgy néz ki, hogy ismét invázió lesz! Szükségünk van magukra! Mindannyiukra!-nézett ránk a félszemű férfi.

-Invázió? Megint? Milyen ellenséggel van dolgunk?-kérdezte Steve.

-Azt még nem tudjuk, de nagyon vigyázzanak! Veszélyes népség!-válaszolt Fury.

-Hát....akkor tényleg szükség lesz mindenkire!-mondta Steve.

-Nem! Ez kizárt dolog! Őket nem visszük!-mutatott ránk apa.

-Nyugalom Stark! Ahogy figyeltem magukat, nem úgy tűnik, mintha ne tudnák megvédeni magukat a fiatalok!-mondta Fury.

-Igen! Tony kérlek! Hadd menjünk veletek!-kérlelte őt Lily.

-Nem! Szó sem lehet róla! Ti szépen itthon maradtok, és kész! Ügy lezárva!-mondta idegesen apánk, majd kiviharzott a teremből.

/Steve/

A megbeszélés után felhívtam Buckyt, hogy segítsen, de ő nem ért rá. Hallottam, ahogy Tony ellenkezik az ellen, hogy a gyerekeket is vigyük a küldetésre, ezért gondoltam összehívok egy kis megbeszélést a többiekkel, gyerekek nélkül.

-Nos! Sajnálom, de egyet kell értenem Furyval a gyerekekkel kapcsolatban! Muszáj lesz magunkkal vinnünk őket, mert egyrészt meg tudják védeni magukat, másrészt pedig úgyis addig fognak a nyakunkon lógni, amíg meg nem engedjük nekik! És Tony! Petert is már kb. 16 évesen bevontad a harcba! Akkor miért félted ennyire a lányaidat?-tettem fel a kérdést Tonynak.

-Azért, mert nem akarom elveszíteni őket!-válaszolta, miközben egy könnycsepp gördült le arcán.

-Figyelj Tony! Nem lesz baj! Ők nagyon erős és magabiztos lányok!-mondta megnyugtatóan Thor.

-Mr. Stark! Annak idején, amikor engem is bevont a harcba, nagyon boldoggá tett! Szóval, hogyha azt akarja, hogy a lányok is boldogok legyenek, akkor engedje, hogy velünk jöjjenek!-szólt közbe Peter.

-Jólvan!.....Jöhetnek!...Bruce! Gyere, segíts előszedni a fegyvereket és a ruhákat!-pattant fel Tony a kanapéról, majd Bruce-szal együtt elindultak a labor felé.

-Thor! Te menj Asgardba és hívd az öcsédet, hátha segít nekünk!-adtam ki a parancsot, majd Thor felment a tetőre...

/Thor/

Mielőtt felnyújtottam volna a pörölyömet az égbe, meghallottam Peter hangját:

-Thor! Várj!-kiáltotta, miközben felém futott.

-Mi az?

-Légyszi! Hadd menjek veled!-mondta lihegve.

-Jólvan, gyere!-mondtam, majd felnyújtottam a pörölyömet:

-Heimdall! Nyitsd meg a Bifrösztöt!-kiáltottam, majd a szivárvány híd elnyelt minket.

Az út nem volt túl hosszú, hiszen mint mindig, a Bifröszt most is villámgyors volt. Amikor odaértünk Heimdall mosolyogva fogadott minket:

-Üdvözlöm itthon, felség! Örülök, hogy hazatért!-mondta, majd megérkezett a feleségem, Viola.

-Thor!-kiáltotta, majd a nyakamba ugrott.

-Viola! Úgy hiányoztál!-öleltem meg szorosan.

-Te is nekem! Hogyhogy itt vagy?

-Csak Lokiért jöttem! Szükségünk van rá!-válaszoltam, mire az említett öcsém odeteleportált:

-Szervusz bátyám! Mi szél hozott haza?-kérdezte, miközben szorosan megölelt.

-Loki! Öcsém! Nem fogod elhinni! Megint invázió van Midgardon! Segítened kell!-mondtam, mire ő elvigyorodott:

-Csak nem űrlények? Hát ez vicces! Ezúttal nekem ehhez nincs közöm....de szívesen segítek!-válaszolt.

Eközben megérkezett Szelli és Emma is:

-Thor? Hát te meg? Várjunk csak......az ott nem?.... PETER!!!!!!-rohant oda Emma Peterhöz és a nyakába ugrott.

-Szia szivecském!-köszönt mosolyogva Pókember.

-Hogyhogy itt vagy?-kérdezte Emma.

-Hát.....Thort ideküldték Lokiért, ezért úgy gondoltam, meglátogatlak!-válaszolta boldogan.

-Értem.......A gyerekek jól vannak?

-Igen jól! Képzeld, most lesz az első bevetésük! Invázió van a Földön és mindenkire szükség van! Akarsz jönni?

-Hát..... Nem is tudom! Hogyha lehet, akkor igen!-válaszolt.

-Thor! Én is mehetek segíteni?-kérdezte Emma.

-Sajnálom, de nem! Szükség van itthon is a harcosokra!-mondtam, mire Viola is megkérdezte:

-És én mehetek?

-Sajnálom Angyalkám, de itt te vagy a királyné és nélküled a birodalom védtelen maradna! És túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy elveszítselek!-válszoltam, a feleségem arcát megsimítva.

-Akkor nagyon vigyázz magadra és a gyerekekre! -mondta csalódottan, mégis egyetértve, majd megpuszilta a homlokomat és megölelt.

-Szelli! Nekem most mennem kell! Megígérem, hogy vigyázok a gyerekekre!-mondta Loki, majd elbúcsúzott szerelmétől és a Bifröszttel visszatértünk a Földre.

-Na végre itt vagytok! Mi tartott eddig?-jött elénk Tony.

-Helló Stark!-köszönt Loki.

-Öhmm, helló!-köszönt vissza mosolyogva.

Ezután bementünk, és a nappaliban Lokit lerohanták a gyerekei:

-Apaaaaa!!!-ölelte meg őt Asztrid és Lenny.

-Gyerekek! Annyira hiányoztatok!-viszonozta apjuk is az ölelést.

-Anya hogy van?-kérdezte Asztrid.

-Csodásan! És puszil benneteket!-válaszolta, majd a többi Asgardi gyereknek is köszönt, akik szintén örömmel fogadták őt...

/Sára/

-Gyerekek! Van egy jó hírem! Ti is jöhettek a bevetésre!-jött be a szobámba Steve, majd a többieknek is szólt.

Vacsi után mindenki lement a laborba, hogy felpróbálja a ruháját és megkapja a fegyverét. Harrynek ugyanolyan pörölye volt, mint Thornak. Tomnak hasonló ruhája volt, mint a Kapitánynak, és kapott egy ugyanolyan vibránium pajzsot, majd beadták neki a szuper katona szérumot is. Apa azt mondta, hogy pontosan úgy néz ki mint Steve régen. Natalie is ugyanolyan ruhát és fegyvert kapott, mint amilyen Natashának volt. Peternek ugyanolyan pókember ruhája volt, mint apjának csak feketében! Ráadásul még fekete hálót is lövelt!..Nagyon menő volt!

Amikor mindenki elkészült és felvette a ruháját, apa lefotózott minket, mert annyira tetszett neki a látvány, hogy ennyire hasonlítunk a "régi" Bosszúállókra.

Másnap reggel....:

Ma reggel elég korán keltünk, mert innen elég messze volt Szokóvia. A Kwinjettel mentünk. Utazás közben többször is át ismételtük a tervet. A végén már mindannyian kívülről fújtuk, mert Steve annyira a szánkba rágta!....
Amikor megérkeztünk, láttuk a nagy űrhajókat. A hajókból folyamatosan ki-be járkáltak az űrlények. Loki szerint a Chitaurik voltak azok, akikkel egyszer szövetkezett....
Lassan odalopóztunk a hajójukhoz és figyeltük, hogy mit csinálnak.

-Úgy látom valamit építenek! Bármi is az, sok fémet gyűjtenek hozzá. Meg kell őket állítanunk!-mondta Amerika Kapitány.

Nem sokkal később Brucenak tüsszentenie kellett és nem bírta visszatartani.... Na, lebuktunk!
Az idegenek meghallották tüsszentését, így egy kisebb csapat megtámadott minket:

-Vigyázz Natalie, mögötted!-ordítottam, mire a lány rögtön megfordult és lelőtte támadóját.

-Kösz, hogy szóltál!-mondta, majd tovább ment, és lövöldözött.

-Félix most!-kiáltottam, mire a fóka átváltozott sárkánnyá és letüzelte az Ufókat.

-Dik egy sárkány!!!-Tom annyira megijedt, hogy ugrott egyet...

-Nyugi, ő csak Félix!-mondtam, majd felszálltam Félix hátára és megnéztem, hányan jönnek még: Jarvis kb. 10.000 ellenséget észlelt, ezért gyorsan leszálltam a földre és értesítettem a többieket:

-Még jön 10.000!!!!-kiáltottam, majd egy Ufót lelőtem.

-Mivan???? 10.000????? Azt még hogy?!?!?-pánikolt be Sam.

-Tudod mit? Inkább segíts azzal, hogy átváltozol mint az apád és szétszaggatsz egy párat belőlük! Mit szólsz?-kérdezte Tom, miközben eldobta a pajzsát, amely vissza is jött hozzá.

-Jólvanna!-mondta Sam, majd elkezdett mérgelődni és ő is olyan lett, mint Hulk.

Amikor az apja mellett harcolt, olyanok voltak, mint két tojás...
Harry és Lenny is pont úgy harcoltak, mint Thor és Loki. Natalie és Natasha is nagyon hasonlítottak egymásra. Steve és Tom között pedig csak annyi volt a különbség, hogy Stevenek volt szakálla...
Mindenki kitartóan küzdött az invázió ellen. Megbíztam Félixet, hogy vigyen fel bombákat a hajókra, így majd nem tudnak elmenekülni az Ufók. Lily is ezt tette tigriseivel. Az állatkák épségben megúszták a bombák becsempészését.

-Ez az! Megcsináltuk Saci!-adott egy pacsit Lily.

Kb. fél óra múlva kiírtottuk az összes űrlényt, és mivel az ellenség szétlőtte a hajónkat, ezért haza kellett repülnünk.

-Jólvan emberek! Aki nem tud repülni, vagy teleportálni az jöjjön ide!-mondta Loki.

-Lenny, Asztrid! Ti is teleportáljatok haza pár embert!-szólt utódaihoz az Asgardi, majd elteleportált a gyerekeivel, és még pár emberrel együtt.

Csak én, apa, Lily, Thor, Harry, Luna és az állataink maradtunk ott, majd egy kis idő múlva mi is elindultunk. Akkora köd volt, hogy alig láttunk valamit. Ráadásul már este volt... Egyszercsak magas hegyekkel találtuk szembe magunkat. Apáék át tudtak felette repülni, de én nem, mert az egyik hajtóművem megsérült. Így hát berepültem egy alagútba. Nagyon sötét volt ott, alig láttam valamit! Amikor egyszer hátranéztem, hogy nincs-e valami mögöttem, hangos dudálást hallottam, és amikor előre kaptam a fejemet, vakító fénnyel találtam szembe magam. Ezután koppant egy óriásit a fejem, majd elsötétült minden......

/Tony/

Amikor hazaértünk már nagyon sötét volt. Szinte zuhanás szerűen szálltunk le a torony tetejére, hiszen a páncéljaink épp akkor merültek le. Szerencsére Félix elkapott minket.

-Jól vagy, Lily?

-Igen.-válaszolt, majd bementünk a nappaliba, ahol a csapat nagy része a kanapékon pihent, sérülten. Thor ide-oda járkált:

-Mi a baj, Asgardi?-mentem oda hozzá.

-Hol van Harry? Stark! Nem veletek jött?-kérdezte idegesen.

-Micsoda? Nem velünk jött! Várjunk csak..... HOL VAN SÁRA?!?...

/Harry/

Amikor Tonyék átrepültek a hegy felett, láttam, hogy egy világító valami berepült az alagútba. Apám már messze járt, ezért gondoltam úgyse tudnám őt utolérni! Leszálltam az alagút bejárata előtt. Az sötét járatból hangos, vészjósló dudálást hallottam, ami valószínűleg egy vonat lehetett... Nem sokkal később a jármű kijött onnan, én pedig bementem. Az orromig se láttam, olyan sötét volt! Láttam valami halványan vibráló fényt. Rögtön odafutottam, mert sejtettem, hogy az imént berepült személy lehet az. Ki lehet? Talán Tony? Közelebb mentem hozzá, de nem Vasember piros páncélját láttam, hanem egy női páncélt, ami lila volt.

-Sára? Sára! Jól vagy?-emeltem fel a földről a lányt, de az meg se mozdult.

-Biztos csak elájult!-gondoltam magamban, majd csak vártam, hogy felébredjen......

/Tony/

-Ezt nem hiszem el! Hogy lehettem ilyen figyelmetlen?!? Elhagytam az egyik lányomat! Hajjh!!! Csapnivaló apa vagyok!!!-szidtam magam, miközben fel-alá járkáltam a nappaliban.

-Meg kell keresnünk őket! Gyere Tony!-mondta Thor, majd rohant a garázshoz.

-Én is veletek megyek!-szólt utánunk Lily.

-Nem! Te most itt maradsz!-parancsoltam rá.

/Tom/

Láttam Lilyn, hogy nagyon aggódik Saciért, ezért odaültem mellé a kanapéra. A lány könnyes szemekkel meredt maga elé.

-Lily...Nincs semmi baj! Biztos vagyok benne, hogy megtalálják a húgodat! Az apukád a legokosabb ember a világon, és biztos, hogy talál rá módot, hogy megtalálja Sacit!-nyugatgattam a lányt, majd elmentem a konyhába és főztem egy teát.

-Öhmm.......Hoztam neked teát.... Ettől, majd jobban leszel!-mondtam, majd átnyújtottam neki egy bögre forró teát.

-Köszönöm!-fogadta el a bögrét, majd belekortyolt a forró italba.

-Tudod......én is nagyon aggódom most, hiszen az egyik legjobb barátom sincs meg! Harryvel nagyon jól kijövünk és testvéremként szeretem őt. Remélem Thor, és Tony megtalálják őket!-mondtam, majd észrevettem, hogy a lány letette a bögrét az asztalra és a vállamra hajtva a fejét, elaludt...

/Tony/

Ezután Thor és én lementünk a garázsba egy Kwinjetért, majd felszálltunk vele a levegőbe.

-Jarvis! Be tudod mérni a 16-os páncélt?-kérdeztem a mesterséges intelligenciámtól.

-Sajnálom uram, de nem tudom, mert valószínűleg valami baja eshetett a páncélnak.-válaszolt Jarvis.

Órákig kerestük őket, majd egyszercsak Thor meglátott egy viharfelhőt:

-Az ott Harry! Mindig ilyen felhőket csinál, hogyha fél, vagy ideges! Ott szállj le!-mondta, majd le is szálltunk.

-Hol lehetnek?

-Szerintem az alagútban!-válaszolta Odin fia, majd bementünk oda.

Egyszercsak megláttunk egy halványan vibráló fényt, és egy mellette gugguló alakot.

-Ki van ott?-kiáltotta Thor.

-Apa? Apa, Tony! Gyertek gyorsan!-jött elénk Harry, majd elvezetett minket a furcsa fényhez.

-Mit tettél vele?!?-fordultam dühösen Harryhez, amikor megláttam a földön fekvő lányomat.

-Esküszöm, én nem csináltam semmit! Láttam, ahogy lemaradt, és berepült ide, aztán valószínűleg nekiment egy vonatnak.-válaszolta a fiú.

-Értem!...Most indulás haza!-mondtam, majd felvettem Sárát a földről és hazamentünk....