/Tony/

Ma korán reggel felkeltem, mert még be kellett rendeznem az edzőtermet a gyerekeknek! Miközben arrébb toltam az egyik  boxzsákot, valaki megszólított:

-Tony? Te meg mit csinálsz itt ilyen korán?-hallottam meg Tom hangját az ajtóból.

-Ó, szia Tom! Jó reggelt, csak nem edzeni jöttél? Amúgy éppen berendezem a termet a csapatnak!

-Milyen csapatnak?

-Ó, jajj! Elszóltam magam! Tudod mit? Felejtsd el, inkább menj, és reggelizz meg, oké?-tereltem el a szót.

-Ömmm......Oké.-mondta furcsálló tekintettel, majd elment reggelizni.

-Na! Ezzel kész is volnánk!-jelentettem ki, elégedetten.

A termet mondhatni két kategóriára osztottam fel!: az egyik oldalon a boxzsákok, a másikon a futógépek helyezkedtek el. Egyszóval van egy boxolós és egy futós oldal. Mind a négy sarokban elhelyeztem pár súlyzót is. Ezután elmentem a konyhába megfőzni a kávét. Az asztalnál Tom egyedül reggelizgetett. Úgy látom, hogy a többiek nem nagyon tartják be a reggeli edzést!: Lusta banda! A lányaimra persze nem haragszom, mert ők még csak tegnap jöttek! Viszont a többieknek már rég  megmondtam, azt hogyha igazi harcosok akarnak lenni, akkor minden reggel keményen kell edzeniük. De ezt persze látszólag csak Tom tartja be. Mondjuk az apja sem volt különb!: Régen Steve minden egyes reggelét edzéssel töltötte.... Miután megittam a kávémat, felmentem az emeletre, hogy felkeltsem a lányokat, hiszen már 8 óra volt!:

-Sacikám! Jó reggelt! Ki az ágyból!-húztam el a kisebbik lányom sötétítő függönyét.

-Apaaa! Mennyi az idő?-kérdezte ásítozva.

-Reggel 8 óra! Jegyezd meg!: Egy Stark mindig korán kel!-mondtam vigyorogva, majd átmentem Lilyhez.

-Lily! Álomszuszék! Ki az ágyból, 8 óra!-mondtam, majd felkapcsoltam a villanyt, mire a lány a fejére húzta a takaróját.

-Még korán van!-nyafogott.

-Nem nem! Egy Stark mindig korán kel! Gyere reggelizni!-mondtam, majd lementem a konyhába, ahol Nat, Thor, és Bruce kávéztak éppen.

-Jó reggelt, Tony!-köszönt Thor.

-Hellóka! Ha már egyszer ti is fent vagytok, felkelthetnétek a gyerekeiteket, hiszen reggeli után edzés lesz!-mondtam mosolyogva.

-Szerintem erre nem lesz szükség! A fiúk már rég fent vannak, Natalie és Alíz pedig épp most kászálódnak le a lépcsőn!-mondta Bruce.

-Vízió és Wanda? Ők még alszanak?-kérdeztem, majd egyszercsak valaki bejött a bejárati ajtón:

-Sziasztok, meghoztuk a reggelit!-köszönt Vízió, majd Wandával együtt behurcolták a sok élelmiszert a nappaliba.

-Hát ti meg? Vásárolni voltatok? Az az én dolgom!-nevette el magát Steve, amikor lefele jött a lépcsőn.

-Tudjuk, de most elmentünk helyetted.-válaszolt Wanda.

Kb. fél óra múlva mindenki megreggelizett. Aztán leültünk a kanapékra a gyerekekkel együtt.

-Mit akarsz velünk megbeszélni, Tony?-kérdezte Harry.

-Valami nagyon fontos dolgot, amelyhez mindenképp kell a figyelmetek! Szóval a mobilokat tessék eltenni!-néztem Samre, aki szokás szerint a kis képernyőt bámulta.

-Ja, rendben!-tette el gyorsan a kütyüt.

-Akkor kezdhetjük?-kérdezte Steve, majd a TV elé állt, ahol mindenki látja.
A gyerekek unottan bólintottak.

-Kedves gyerekek! Mint tudjátok, mi Bosszúállók már közel 25 éve védelmezzük a Földet. Vannak köztünk olyanok akik már nem nagyon bírják a harcot. Sajnálatos módon a múlt heti bevetésünkön nem jártunk sikerrel. Ezért persze nem hibáztatunk senkit, mert ez a korral jár! Úgyhogy rajtunk már nem nagyon segít az edzés! Viszont ti fiatalok, mindannyian betöltöttétek a 15 éves kort, vagyis már tudjátok, hogy mi a helyes döntés! Vannak köztetek olyanok, akik már harcképzettek, de ők se bízzák el magukat! Mindig van mit tanulni! Szóval ti vagytok a Föld következő hősei! Mától ti vagytok az új Bosszúállók! Ez azt jelenti, hogy minden reggel és este edzenetek kell ahhoz, hogy le tudjátok győzni az ellenséget! De ennek a csapatnak nem csak erősnek, hanem összetertónak is kell lennie! Meg kell ismernetek egymást, és ami még fontosabb, meg kell tanulnotok összedolgozni! Mert a Bosszúállók csak csapatban igazán jók! Sok sikert, új Bosszúállók!-miután befejezte a beszédét, átadta nekem a szót:

-A Kapitánnyal és Bruce-szal már beszereztünk egy pár fegyvert, és a ruháitokat is megcsináltuk! A Stark lányoknak még lesz egy kis meglepetésem, de előtte irány az edzőterem!.... Ja, és nem kell melegen öltözni, mert úgyis le fogtok izzadni, meghát amúgyis be van ott is fűtve!-mondtam, majd lementünk az edzőteremhez:

-Lányoknak és fiúknak is van külön öltöző! Nyomás öltözni!-mondtam a gyerekseregnek...

/Sára/

-Natalie, az úgy jó, ha felveszek egy trikót?-kérdeztem tanácstalanul.

-Trikót?!?!? Tudod te, hogy Steve hány fekvőtámaszt fog velünk csináltatni?!?!? Meg fogsz sülni, elég a sport melltartó!-válaszolta a Banner lány.

-Oké! -kicsit furcsálltam válaszát, de úgy voltam vele, hogy igaza van.
Felvettem egy fekete színű sport melltartót, és egy lila térdnadrágot. Lily is hasonlóképpen öltözködött, csak neki kék volt a nadrágja.
Éppen indultam volna kifelé, amikor Lily rámszólt:

-Kötsd fel a hajad, mert a szemedbe fog lógni!

-Jólvanna! -nem nagyon szerettem, hogyha fel kell kötni a hajam, mert nekem szerintem csak kiengedve áll jól.

Miután mindenki kész lett, kimentünk a terem közepére.

-Jólvan gyerekek! 10 kör futással kezdünk! A fiúk álljanak elöl! Nincs előzés!-adta ki a parancsot Steve, majd elsétált a padokhoz, ahol apa, Thor, Clint, Peter, Vízió, Wanda, és Nat ült.

Futás közben láttam, ahogy Tom és Max éppen rólunk, lányokról beszélgetnek, mert másodpercenként ránk néztek, aztán folytatták a duruzsolást. Harry, Peter, Lenny és Sam csak lehajtott fejjel futottak.

-Szerinted miről beszélgetnek?-kérdeztem Lilytől.

-Szerintem arról, hogy vajon miért vagyunk egy szál topban, vagy csak szimplán valamelyikünket kinéztek célpontnak!-válaszolt lihegve.

-Milyen célpont?

-A fiúknál ez azt jelenti, hogy piszkálni fog! De persze csak udvarlásból!-tette hozzá Natalie.

-Értem....

-Hékás! Ne beszélgessetek, mert újra kezdjük!-kiáltott oda nekünk Steve.

-Látod? Rogers Kapitány nem packázik!-mondta Alíz.

-Észrevettem!-nevettem el magam.

Miután nagy nehezen lefutottuk a 10 kört, pechkemre Steve Tom mellé állított...

-De kicsi vagy!- mérte magasságom az övéhez.

-Hagyj békén Rogers!-forgattam meg a szemem, majd elfordultam.

-No gyerekek! Most jöhetnek a fekvőtámaszok! Mindenki csináljon meg a saját tempójában 20-at! Rajta!-mondta a Kapitány, majd mindenki elkezdte csinálni.

-Na mivan, űrlénycsaj? Nem megy a fekvőtámasz?-gúnyolódott Tom, mire Thor odajött és rászólt a fiúra, mert látta, hogy nem csinálta a feladatot:

-Hé Rogers! Nincs duma! És hagyd békén a lányt, ne most udvarolj!-erre a mondtára mindenki felnevetett,
Tom pedig totál vörös fejjel elszégyellte magát. Ezután Thor vette át Steve szerepét:

-Aki harcolt már párbajban a jöjjön ide! A többiek menjenek oda Clinthez!

Tom, én, Lily, Harry, Natalie és Luna odaálltunk Thor mellé, a többiek pedig Clinthez.

-Jólvan! Tom! Te harcolsz Harry ellen! Harry, ne használd a villámokat!-mondta a fiának, majd hozzánk fordult:

-Natalie! Te leszel Sárával! Luna! Te pedig Lilyvel! Ti se használjátok a különleges erőtőket!-mondta, majd felálltunk egymással szemben.

-Azért ne nyírjátok ki egymást! Felkészülni!....Harc!!!-kiáltotta el magát, majd lement a küzdőtérről.

-Áu!!!! Oké, oké! Nyertél! Eressz el!!!-kiáltottam, amikor Natalie majdnem kicsavarta a karomat.

-Na mi az, Sara? Csak nem lenyomtak közelharcban?-gúnyolódott Tom.

-Azt te csak hiszed, Rogers!!!-mondtam, majd megtámadtam.

A fiú nagyon meglepődött, mert nem gondolta, hogy neki fogok ugrani...

-Utálom, ha Saranak hívnak!-mondtam, amikor ledobtam őt a szivacsra és kicsavartam a karját, ami rögtön roppant egyet.

-Stark! Mit művelsz?!? Eresztd el!-szólt rám Vízió dühösen, majd odament Tomhoz.

-Nagy voltál Saci! Büszke vagyok rád! Megérdemelte a kis szemét!-adott nekem egy pacsit Natalie.

-Steve! Gyere gyorsan!-kiáltott Vízió a Kapitánynak, aki egyből odarohant  fiához.

-Mi történt itt?!?-kérdezte Steve, idegesen.

-Az egyik Stark lány nekiment és szerintem kicsavarta a karját!-állapította meg Vízió.

-Tony!!! Mire tanítod te a lányodat?!? Nekiment a fiamnak!!!!-ment oda Steve apához, felháborodva.

-Micsoda? Sára, Lily! Igaz ez?!?-akadt ki apa, és kérdően nézett ránk.

-Igen apám! Én voltam, sajnálom! Kigúnyolt, ezért bepipultam és nekimentem.-mondtam lehajtott fejjel.

-Sára! Hogy gondoltad ezt?!? Azt hittem, hogy te értelmesebb vagy annál, hogy nekimenj egy fiúnak! Nagyot csalódtam benned, kislányom! Most pedig mars fel a szobádba! Nemsokára megyek, és megbeszéljük a dolgot! Rendben?-mondta dühösen.

-Rendben.-mondtam, majd elindultam fel, a szobámba.

-Nem Lily! Ne menj utána! Folytassátok az edzést!-szólt rá a nővéremre.

Ezután sírva felrohantam a szobámba....

/Tom/

-Állj fel, fiam!

-Áhh!!!-mondtam, amikor feltápászkodtam.

A karom még sosem fájt ennyire! Nagyon durva, hogy egy ilyen kis csajszi ki tudta csavarni a kezem! Borzalmasan fáj! Szerintem eltört! Nem sokkal később felmentünk a laborba, ahol Bruce megröngenezte a karom:

-Húha! Kivel verekedtél te?!? Ez nagyon durva! Ugye ezt nem Sam csinálta?-kérdezte, majd kérdően rám nézett.

-Nem, nem ő volt! Az egyik űrlénycsaj...

-Az igen! Nem gondoltam volna!-csóválta meg a fejét, majd a monitorra nézett:

-Egy kicsit megzúzódott! Sajnos pár hétig nem harcolhatsz! Sajnálom!-mondta, majd levette a szemüvegét és elment.....

/Tony/

Edzés után bementem Sára szobájába:

-Sára! Beszéljük meg a dolgot!-mondtam, amikor bekopogtam hozzá.

-Jólvan, gyere!-mondta durcásan.

-Hohoho!!! Jesszusom!!!! Ez meg mi?!?!?-egy pincsi kutya nagyságú, vicsorgó fóka állt előttem.

-Óh, bocsi!..... Félix! Ő csak az apám, nem bánt! Gyere ide!-parancsolt rá a kis bestiára, mire az állat odament a lányhoz.

-Háziállat? Honnan van?

-Ja, őt otthonról hoztam! Még anyától kaptam 5 éves koromban!

-Értem...Szóval hogy is volt ez a verekedés?-néztem bele a kislányom gyönyörű, csokoládébarna szemeibe.

-Tom piszkált engem és amikor Saranak szólított, teljesen elborult az agyam és nekimentem! Sajnálom!-mondta lesütött szemekkel.

-Értem...... Képzeld..... én se voltam először jóban az apjával, Stevevel! Én is könnyen fel tudom kapni a vizet! Ezt tőlem örökölted!-hajtottam le én is a fejemet.

-Akkor megbocsájtasz?-nézett rám könnyes szemekkel.

-Hát persze! Csak most Tomtól kéne bocsánatot kérned!-mondtam, majd megöleltem és kimentem a szobából......

/Sára/

Miután apa kiment, lementem a nappaliba remélve, hogy talán ott találom Tomot. Mázlim volt, mert Tom épp ott üldögélt egyedül, az ablak előtti fotelban:

-Mit akarsz, Stark?-kérdezte, de nem nézett rám, csak bámult kifelé az ablakon.

-Figyelj...Sajnálom, hogy neked mentem! Sajnos én ilyen vagyok!: Nem tudom kezelni az indulataimat és könnyen felkapom a vizet! Szeretnék bocsánatot kérni!-mondtam.

-Nem, nem te vagy a hibás! Nem kellett volna piszkálnom téged!-mondta halkan, alig hallhatóan, majd felállt:

-Nem tudom, hogy honnan jöttél.....nem is érdekel, de tudom, hogy nem vagy földi! Én nem nagyon bírom az ilyen csajokat, de a nővéred...-mielőtt kimondta volna, Thor jött be a helyiségbe:

-Na? Megvolt a békeszerződés?-viccelődött.

-Igen.-válaszolt Rogers.

-Akkor jó!-mondta mosolyogva, majd kiment a konyhába.

-Igen? Mi van a nővéremmel?-kíváncsiskodtam.

-Mi? Semmi! Hagyjuk!-mondta, majd felment az emeletre....