/Tony/

Ma reggel Loki berontott a szobámba és olyan dolgot közölt velem, amire egyáltalán nem számítottam:

-Tony! Tony, ébredj!-rángatta meg a vállamat az Asgardi.

-Mi a franc van?!? Loki, miért rontottál rám ilyen korán? Valami történt?!?-ültem fel az ágyamon és az Asgardi leült mellém. Tekintete bút és sajnálatot sugárzott.

-Tony.....Tudom, hogy nem fogsz hinni nekem,......de ez az igazság!-nézett rám smaragd zöld szemeivel.

-Miért mondod ezt? Bögd már ki, hogy mi van!!!-kezdtem egy kicsit ideges lenni.

-Jólvan!..... Tony....volt egy látomásom és az én látomásaim sosem tévednek,...... úgyhogy ez most sokkolni fog téged...!

-Az ég szerelmére, mondd már el!!!-álltam fel, totál idegesen.

-Rendben! Tony.....a feleséged.....meg fog halni!-ez a mondat belehasított a szívembe, ami hevesen elkezdett dobogni.

-Mondd, hogy hazudsz! Mondd!!!-a végére már elcsuklott a hangom, könnyeim utat törtek maguknak...

-Nem Tony! A látomásai sosem hazudnak, sajnálom!-jött oda Szelina az ajtóhoz, majd át akart ölelni, de én eltoltam magamtól, mire ő Loki mögé állt.

-Hol és mikor? Mennyi időm van?!? Válaszolj!-fordultam Loki felé.

-Csak.....órák kérdése! Nem érnél oda! Nagyon sajnálom Tony!-tette volna a vállamra a kezét, de én gyorsan lementem a garázsba és felszálltam a Kwinjetre, majd elindultam Carolhoz....

/Carol/

Az egész bolygó ellenem fordult, mert békét akartam kötni a skrullokkal. Az erőmet elvették,.....teljesen egyedül maradtam! Se barátok, se senki más! Minden egyes éjszaka tolvajok lopták el az élelmemet, mindent! Épp a kanapén ülve gondolkodtam, amikor hirtelen egy vadászrepülő szétlőtte az óriási üvegablakomat. Én gyorsan elbújtam a szekrény mögé, de hirtelen egy robbanás közepedte 3 métert repültem, egyenesen a konyháig, ahol egy másik gép célba vett engem...

/Tony/

Több mint háromszor ugrottam teret, mire odaértem Carolhoz. Leszálltam a háza tetején, majd rohantam a lakásához. Amikor egy robbanást hallottam, rögtön tudtam, hogy Carol bajban van, ezért felvettem a Vasember páncélomat és úgy rontottam be hozzá. Mindenhol üvegszilánkok és törmelékek voltak szétszóródva. Carolt a konyhában találtam meg, a saját vértócsájában fekve.

-Carol! Én vagyok az, Tony! Itt vagyok, semmi baj!-guggoltam le hozzá.

-Tony? Te mit keresel itt?-kérdezte a hasát fogva, ami véres volt.

-Jöttem, hogy megmentselek! Gyere, sietnünk kell!-segítettem volna fel, mire valami meglőtte őt. Egy repülő volt, amit rögtön le is lőttem dühömben.

-Carol! Tarts ki, kitalálok valamit! Hozok segítséget!-simogattam meg az arcát sírva, majd felálltam, hogy hívjak orvost.

-Ne Tony! Ne menj el! Maradj itt, kérlek!-kezdett el ő is könnyezni.

-De...Ha nem teszem, meghalsz! Nem akarlak elveszíteni, szeretlek!

-Senki sem segítene, mindenki ellenem van! Csak te vagy nekem!... Kérlek maradj!-kapkodott levegőért.

-Rendben drágám!-guggoltam le ismét, a karjaimba vettem őt, majd megcsókoltam.

-Tony?

-Igen?

-Ígérj meg nekem valamit!-simította meg az arcomat.

-Rendben,.....mit?-alig tudtam beszélni a sírástól.

-Azt, hogy boldog leszel és vigyázol a lányainkra!

-Rendben, megígérem! Szeretlek!-öleltem meg.

-Én is szeretlek, Tony!-ez volt az utolsó mondata, majd meghalt.

A testét felvittem a hajóra, hogy a Földön tudjuk eltemetni a lányokkal együtt. Nemsokára haza is értem. A lányok már ott vártak a garázsban. Miután közöltem velük a rossz hírt, mind a ketten megöleltek és percekig csak együtt sírtunk. Pár órával később meg is volt a temetés....Utána a toronyban csend és gyász hangulat volt. Napokig mindenki feketében járt, de nem csak a toronybeliek, hanem egész New York, mert a sajtótájékoztatón el kellett mondanom, hogy mi történt....

Egy évvel később...:

Az elmúlt időszak olyan nehéz volt számomra, hogy egyszerűen képtelen voltam rá, hogy vezessem a céget, így felvettem egy nőt, akinek nagyon jók a képességei.....Mindig megvígasztalt, amikor szóba hozták a feleségemet,.....mindenben segített nekem és nagyon hálás vagyok neki ezért...

-Jó reggelt Mr. Stark! Új híreket hoztam!-jött be az ajtón az asszisztensem.

-Jó reggelt, Miss Potts! Kér kávét? Most főztem!

-Igen, köszönöm!....-vette ki kezemből a csészét, majd belekortyolt.

-Mondja csak.....Miss Potts! Maga szerint hogy lehetnék boldog?-erre a kérdésemre letette a csészét az asztalra, majd odaállt elém.

-Mr. Stark! Magának mindene megvan, amije csak lehet!: Van egy sikeres cége, két gyönyörű lánya, nagyszerű barátai és még sorolhatnám!-válaszolt mosolyogva Pepper.

-Tudom,...de valami mégis hiányzik az életemből!.....Mióta a feleségem meghalt....-hajtottam le fejemet, mire ő megsimította az arcomat és a szemembe nézett:

-Tony! Nem rágódhatsz folyton a múlton! Tovább kell lépned, amiben én szívesen segítek neked!-hirtelen elkezdett tegezni, de ez nem zavart, inkább jól esett...

-Köszönöm Pepper!-hirtelen nem tudom, hogy mi ütött belém, mert a szívemben újra fellobbant a szerelem tüze és megcsókoltam őt...

-Tony? Ez-ez most mi volt?-Pepper nagyon meglepődött, és eltolt magától, mire én ezt mondtam:

-Öhmm.....bocsájts meg.....ezt nem tudom, miért csináltam.....egyszerűen csak.....-nem hagyta, hogy folytassam, mert ezúttal ő csókolt meg...

-Már régóta el akartam mondani Tony,.....de nem akartam tolakodó lenni...Szeretlek!

-Én is....Pepper! Szeretlek!-újra megcsókoltam, majd megöleltem.

-Akkor bemutathatlak a többieknek?-kérdeztem izgatottan.

-Azt hiszem igen! De.....a lányaid nem lesznek mérgesek?

-Nem! Ők nem olyanok, meglátod, hamar összebarátkoztok majd!-válaszoltam, majd hazavittem Peppert, hogy bemutassam a többieknek.

-Helló Tony! Hogyhogy itt vagy? Nem úgy volt, hogy a cégnél leszel ma?-kérdezte Nat, amikor beléptem az ajtón.

-Szia, úgy döntöttem, hogy hazajövök egy kicsit.... Légyszi idehívnád a többieket?-kérdeztem izgatottan, mire ő összehúzta a szemöldökét és megkérdezte:

-Miért? Valami új dolgot szeretnél bejelenteni?-húzta mosolyra a száját, amikor meglátta Peppert.

-Pontosan!-válaszoltam boldogan, majd Nat elment összeszedni a Bosszúállókat.....

/Saci/

Épp a ruháimat hajtogattam, amikor Natasha benyitott:

-Saci gyere, apukád be szeretne jelenteni valamit!-mondta mosolyogva, majd együtt lementünk a földszintre, ahol már mindenki ott volt.

-Itt van mindenki? Remek! Kedves Bosszúállók! Be szeretném mutatni nektek az asszisztensemet, és barátnőmet, Pepper Pottsot!-mondta boldogan apa, majd odajött hozzám és Lilyhez, Pepperrel együtt:

-Sziasztok! Biztos ti vagytok Tony lányai! Örülök, hogy megismerhetlek benneteket!-rázott velünk kezet egyesével a nő, majd folytatta:

-Nyugodtan tegezhettek, és szólíthattok anyának is, ha akartok!-mondta mosolyogva.

Én nagyon örültem, hogy végre van valaki, akit minden nap szólíthatok anyának...

-Rendben! Az én nevem Sára, de szólíthatsz Sacinak, vagy Sárinak!.....Örülök, hogy egymásra találtatok apával! Megköszönöm Lily nevében is, hogy segítettél apának tovább lépni!-ezután megöleltem, amin egy kicsit meglepődött, de rögtön visszaölelt.

-Nagyon szívesen!-mondta mosolyogva, majd még beszélgettünk egy kicsit, utána a felnőttek elmentek beszélgetni a nappaliba, én pedig úgy döntöttem, hogy sütök egy kis sütit, Pepper érkezésének alkalmából!

-Sári? Beszélhetnénk?-hallottam meg Lenny hangját a hátam mögül, mire megfordultam:

-Szia Len! Hát persze! Miről van szó?-kérdeztem az Asgarditól.

-Egy éve.....amikor enyhítettem a fejfájásodon...... Tudod....sajnálom, hogy olyan tolakodó és akaratos voltam! Meg tudsz bocsájtani nekem?-kérdezte lesütött szemekkel.

-Hát persze, hogy megbocsátok! Az már a múlt,.....nem kell már rágódnunk rajta!-válaszoltam boldogan, majd ő megölelt:

-Köszönöm Saci!-ezután rám mosolygott, majd elment...