/Tony/

Útközben a lányok szinte egy szót se szóltak. Láttam rajtuk, hogy egy kicsit szomorúak, hogy egy időre el kell hagyniuk az anyjukat!... A kínos csöndet én törtem meg:

-Lányok! Ne csüggedjetek, a Föld nagyon szép hely! -erre a mondatomra Sárának felcsillant a szeme:

-Milyen a Föld?

-A Föld egy olyan hely, ahol egy kicsit fejletlenebb a technológia, de ne aggódjatok, nem fogtok unatkozni.-kacsintottam rá Lilyre, aki csak a galaxis gyönyörű égboltját bámulta.

-Valami baj van, kicsim?

-Nem, nincs semmi Tony!-válaszolt mérgesen.

-Tony?!? Én az apád vagyok, ha nem tudnád!-kicsit meglepődtem, hogy nem apának nevezett...

-Igen, jól hallottad! Tonynak szólítottalak, te süket!-mondta pofátlankodva.

-Miért? Lily Stark! Magyarázd el, miért!-háborodtam fel tiszteletlenségén.

-Jólvan! Kezdjük ott, hogy 15 évig magunkra hagytál minket és még csak most találtál ránk! Csapnivaló apa vagy, nem érdemled meg, hogy apának szólítsalak!-kiáltotta idegesen, majd elvonult az egyik szobába.

Én csak szótlanul meredtem magam elé, majd egyszercsak Sára szipogva megölelt:

-Nyugi, én nem haragszom, APA! -az utolsó szó hallatára megkönnyebbtem és gyorsan robot pilótára kapcsoltam a hajót, majd szorosan magamhoz öleltem Sárát.

-Köszönöm kincsem!-pusziltam meg a fejét.

-Lily mindig ilyen sértődős volt?

-Hát.... Sajnos igen.-válaszolt komoly arccal.

-Ó, értem. És ilyenkor meddig szokott durcizni?

-Kb. egy óráig....

-Oké..... Amúgy hogy szereted, ha becéznek?

-Sári, Saci. Azt nem szeretem, ha Saranak {ejtsd: Szárának} neveznek.

-Rendben Sacikám!-mondtam, majd megöleltem.

Ezután még kikérdeztem Sárit egy pár dologról: például, hogy mi a kedvenc színük, vagy hogy mit szeretnek csinálni.

-Kedvenc időtöltésed a zenehallgatás? Ez szuper! Én is rajongok a zenéért, bevallom néha, amikor egyedül vagyok......bömböltetem a hangfalakon a zenét!!! -nevettem el magam.

-Az tök jó! Akkor olyan vagyok, mint te!-vigyorgott rám.

-Pontosan! A szemed, a hajad, az ízlésed...... Te egy igazi Stark vagy!-simogattam meg hosszú, barna haját.

-Köszi apu!....Mindigis vágytam egy apára!-mondta, boldogságtól könnyes szemekkel.

-Én pedig egy Sára nevű kislányra!-mondtam, majd megöleltem.

Egy óra múlva meg is érkeztünk a Földre, a Stark torony tetejére:

-Aztaaaaa!!!! Ez New York?!? Csodálatos!!!-ámúlt el Saci a látványon.

-Igen! És ez itt az otthonunk! A Bosszúállók főhadiszállása!

-Bosszúállók? Kik azok a Bosszúállók?-érdeklődött a két lány.

Elmagyaráztam nekik mindent töviről hegyire, miközben a lifttel utaztunk. Amikor benyitottunk a lakásba, Natasha fogadott minket:

-Szia Tony, hol voltál? Kik ezek a lányok?-ráncolta össze a homlokát.

-Natasha! Ők itt a lányaim, Sára és Lily!

-Óh, nem is tudtam, hogy vannak gyerekeid!-mondta, majd egyesével kezet rázott a lányokkal:

-Nagyon örvendek, Natasha Romanoff vagyok!

-Nat! Nem láttad a....-kiáltotta Bruce, amikor kifelé jött a konyhából, de túlságosan is ledöbbent a lányaim láttán és így nem tudta befejezni mondatát.

-Helló Bruce, ők itt a lányaim!

-Anya! Nem láttad a fésűmet?-jött le az emeletről egy vörös hajú, 16 év körüli lány.

-Natalie? Sajnálom, de nem láttam. Légyszives körbevezetnéd az új lányokat a lakásban?- kérdezte Natasha.

-Hát persze! Gyertek utánam!-mondta vigyorogva, majd a lányokkal felment az emeletre......

/Sára/

-Amúgy az én nevem Natalie Banner! Titeket hogy hívnak?-érdeklődött a vörös hajú lány.

-Sára, Sára Stark!-ráztam vele kezet.

-Én pedig Lily, a nővére!-mondta Lily unottan.

-Szóval Tony lányai vagytok? Szuper!.... Az én szüleim Natasha Romanoff és Bruce Banner!-mondta boldogan.

-Az jó......és amúgy még van több velünk egy korú gyerek is?-kérdeztem.

-Hát persze! Ott van még az öcsém: Sam. Steve, vagyis Amerika Kapitány fia: Tom. Vízió és Wanda (Skarlát boszorkány) gyerekei: Max és Alíz....Asszem ennyi, de lehet, hogy Thor is hozza majd a családját! Majd vacsora közben mindenkit megismerhettek!

-Csak nem elakadtatok a folyosón? Gyertek lányok, megmutatom a szobáitokat!-jött oda apa.

-Okés apu!-mondtam mosolyogva.

-Tádám!-nyitott be apa egy piros falú szobába, amelyben szinte minden volt!: Egy óriási ágy, két szekrény, egy polc, tele könyvekkel, az ággyal szembe lévő falon volt egy óriási TV és még sok más.

-Ez itt Sára szobája!

-Ó, ez csodálatos!

Ezután megnéztük Lilyét is:

-Azta! Ez nagyon szép!-mondta Lily.

-Nem felejtettem el, hogy a kék a kedvenced!-kacsintott rá apa.

-Hogy hogy külön szobánk van?-kérdeztem.

-Mert úgy gondoltam, hogy már nagy lányok vagytok és az ízlésetek is más......szóval nem akartam, hogy balhé legyen ebből. Meghát..... Túl sok az üres szoba!-nevette el magát.

-Értem. Köszönjük!-öleltem meg apát.

-Nagyon szívesen kicsim!-puszilta meg a fejemet, majd később Bruce jött be, a cuccainkkal együtt.

-Ó, Bruce! De rendes tőled! Felhoztam volna én!-vereggette meg a férfi vállát apa.

-Köszönjük Bruce!-mondtam.

-Ó, igazán nincs mit!-válaszolt mosolyogva, majd apával együtt lementek a földszintre.

Miután berendezkedtünk, Natalie megmutatta az edzőtermet:

-Ez aztán az edzőterem! Nagyon tágas!-ámúldoztam, miközben körülnéztem.

-Szia Natalie, mit keresel itt? Ők meg kik?-jött ki az öltözőből egy fekete hajú, alacsony fiú.

-Szia Sam! Én csak körbe vezetem a Stark lányokat, Sárát, és Lilyt!-válaszolt öccsének.

-Ó, sziasztok! Sam vagyok! Nagyon örvendek!-rázott velünk kezet félénken.

-Sam! Itt hagytad a törölköződet!... Ó, helló!-jött ki egy izmosabb, szőkésbarna hajú fiú, aki kb. 1 fejjel magasabb volt mindannyiunknál.

-Szia Tom! Ők itt Tony lányai: Sára és Lily.-mutatott be minket Natalie.

-Nagyon örvendek, Tom Rogers vagyok!-rázott velünk kezet.

-Apukád itthon van?-kérdezte Natalie a fiútól.

-Nem, nincs! A városban van vásárolni!-válaszolt, majd elment Sammel együtt.

Este felé, amikor éppen a vacsorához készültünk, valaki csengetett:

-Nyitom!-kiáltotta apa, majd odament az ajtóhoz és kinyitotta...

/Tony/

Amikor kinyitottam az ajtót, teljesen ledöbbentem! Az ajtóban Thor állt, mellette egy nővel és mögöttük pedig két tinédzser gyerek volt...

-Szia Tony, rég láttalak!-ölelt meg Thor.

-Thor! De örülök, hogy látlak! Ők csak nem?-néztem a körülötte lévő Asgardiakra.

-De igen! Ők itt a családom! Ő itt Viola, a feleségem. Ők pedig a gyerekek: Luna és Harry!-mutatta be egyesével őket.

-Nagyon örvendek, gyertek beljebb!-mondtam.

-Sziasztok! Hát ti meg?-nézett a lányaimra, furcsállóan.

-Ó, ők a lányaim: Sára és Lily! Lányok ő itt Thor!-mutattam be őket egymásnak.

Ezután leültünk vacsorázni. Később megint csengettek!:

-Igen?-nyitottam ki az ajtót ismét, de most egy teljesen váratlan személy állt előttem!:

-Peter!-mondtam, majd szorosan megöleltem a fiút.

-Helló Mr. Stark!

-Hol voltál, és kik azok ott mögötted?-kérdeztem kíváncsian.

-Asgardban voltam! Strange nem mondta? Amúgy ők itt a családom: Emma a feleségem, a lányom: Emília és az ikertestvére: Peter! -nagyon le voltam döbbenve, de örültem is, hogy végre talált valakit magának és van családja!...

-Értem! Gyertek csak beljebb!-mondtam, majd amikor visszaültem az asztalhoz, valami teleportálás szerű hangot hallottam. Gyorsan megnéztem, nem-e ellenség:

-Ki van ott?-kérdeztem, majd a zöld füstfelhőből az a komisz Asgardi, vagyis Loki lépett elő, feltett kezekkel.

-Helló Stark!-vigyorodott el.

-Loki? Ezt nem hiszem el! Csak nem megjavultál? Mit akarsz?-még mindig nem bíztam meg benne, ezért a vaskesztyűm még rajtam volt és rászegeztem az Asgardira.

-Mondhatni igen! Amint látod!-mondta, majd eltűntette a zöld füstöt és annak helyén egy szőke hajú nő állt és két tini gyerek: egy fekete hajú lány és egy szőke fiú.

-Ó, szóval neked is van családod? Szuper!-tettem el a kesztyűt, majd mosolyogva bevezettem őket a konyhába.

-Loki? Hogyhogy nem a Bifröszttel jöttetek?-kérdezte Thor.

-Hát...... a gyerekek kíváncsiak voltak a füstfelhőmre!-válaszolta azzal a szokásos, sunyi vigyorral.

Ezután mindenki megvacsorázott, majd az utódok felmentek az emeletre, mi pedig elkezdtünk beszélgetni:

-Szerintetek tényleg jó ötlet átadni a gyerekeinknek a Bosszúállók munkáját?-kérdezte Bruce.

-Hát persze! Csak kell még egy kis idő amíg összebarátkoznak!-válaszoltam.

-Rendben, és ki vállalkozik a kiképzésre?-kérdezte Bruce, ismételten.

Szinte mindenki jelentkezett, kivéve Bruce, és az Asgardi-ak nem. Onnan is csak Thor volt a kivétel.

-Mivan Asgardiak? Miért nem jelentkeztetek?-érdeklődtem.

-Mert a népnek szüksége van ránk Asgardban. Loki és Szelina sem maradhat itt, ahogy Emma sem! Mindannyiunknak fontos feladata van!-mondta Viola, majd Thorhoz fordult:

-Biztos nem jössz haza, drágám?

-Igen, biztos! Te jó királynő vagy, és távollétemben reád ruházom az uralkodást! Bízom benne, hogy nem lesz semmi baj! Én pedig vigyázok a gyermekeinkre!-válaszolt Thor, majd megkérdezte Petert.:

-Te is mész haza, vagy még maradsz egy ideig?

-Hát..... Én még egy kicsit maradnék! Nem baj, szivem?-fordult felesége felé.

-Nem baj, maradj csak nyugodtan! Ez a te döntésed!-simogatta meg a vállát Emma.

-Rendben, de nemsokára én is utánatok megyek!-mondta Peter, majd elbúcsúzott a többiektől.

Ezután az Asgardiak elköszöntek a gyerekeiktől és hazamentek.

-Szóval,....akkor hol is tartottunk?-kérdeztem, amikor leültem a kanapéra.

-Ott, hogy a gyerekeket kik fogják kiképezni!-válaszolt Steve.

-Oké, akkor nézzük csak!: Én, Thor, Steve, Natasha, Vízió, Wanda, Clint (Sólyomszem) és Peter.

-Öhmm, Mr. Stark! Amúgy Thor, Loki és az én gyerekeim ki vannak képezve, csak még nem harcoltak gonosztevők ellen!-szólt közbe Pókember.

-Jólvan Peter, köszönjük a fontos információt!-mondta Vízió.

-De akkor is ugyanúgy kell kezelnünk őket, mint a többieket!-tette hozzá Nat.

-Igazad van!-helyeselltem megállapítását.

Már későre járt, ezért beszüntettük a beszélgetést és takarodót fújtunk a gyerekeknek, majd mi is elmentünk aludni....