/Lily/

Amikor felértünk a nappaliba, Saci szó szerint a nyakamba ugrott:

-Lily!!! Olyan jó, hogy felébredtél! Ha tudnád hogy aggódtunk érted apával!-ölelt meg szorosan.

-Komolyan? Te aggódtál értem?-fordultam Tony felé.

-Igen, hisz milyen apa az, aki nem aggódik a gyerekéért?-erre a mondatára nem tudom miért, de  megöleltem:

-Szeretlek apa!

-Én is szeretlek, kicsim!-viszonozta az ölelést....

/Saci/

Ebéd után, amikor bementem a szobámba, elkezdtem rajzolni, majd hirtelen megfájdult a fejem!... Ennyire még sosem fájt,.....asszem ez migrén! A fájdalom úgy belém nyilalt, hogy összeestem és a földön hánykolódtam. Eluralkodott rajtam a kétségbeesés és megszólalni sem bírtam.... Egyszerűen szörnyű érzés volt!..... Óráknak tűnő percek múlva végre valaki benyitott az ajtón:

-Sára? Sára, mi a baj? Miért fekszel a földön?-csukta be az ajtót a fiú, akinek egyenlőre nem láttam az arcát. Később leguggolt hozzám és megláttam, hogy Lenny volt az.

-Len? Te meg mit keresel itt?-kérdeztem rekedt hangon, majd a fiú segített felülni.

-Az most nem számít! Mi történt?-kérdezte ismét, majd elsimított egy hajtincset arcomból.

-Nem tudom..... Hirtelen csak annyit éreztem, hogy szörnyen fáj a fejem, és elvesztettem minden erőmet....Aztán összeestem...-meséltem el neki a történteket....

/Lenny/

-Értem..... Azt hiszem, én tudok segíteni!-ujjaimmal lassan megérintettem a lány fejét két oldalról, majd becsuktam a szememet és koncentrálni kezdtem.

Amikor összeért a homlokunk éreztem azt a kínzó fájdalmat, amit átélt,....de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam! Sokkal fontosabbnak éreztem azt, hogy segítsek annak, akit szeretek... Éreztem, ahogy a lány szeméből kifolyik egy könnycsepp. Gyorsan letöröltem azt, majd halkan nyugtattam a lányt:

-Semmi baj! Nyugodj meg, mindjárt elmúlik!

Saci nem szólt semmit, csak szenvedett belülről.....Nemsokára sikerült varázslattal kiírtanom a fájdalmat a fejéből... Megragadtam az alkalmat! Egyszerűen nem bírtam magammal!: Lassan, óvatosan a tarkójára csúsztattam kezem, majd teljes szívemből megcsókoltam...

/Harry/

Ebéd után a fiúkkal sakkoztunk egy jót, majd úgy gondoltam, benézek Sacihoz. Amikor halkan benyitottam, nem hittem a szememnek!: Sára és Lenny a földön ülve csókolóztak.... Odinnak hála, nem vettek engem észre, ezért gyorsan elillantam onnan, majd bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Teljesen összeomlott bennem minden, összetört a szívem! Azt hittem, hogy Sára engem szeret, de úgy látszik, nagyon tévedtem!.....Lenny! Az a kis alattomos kígyó! Olyan mint az apja!....

/Lenny/

Csók közben hallottam, hogy valaki benyitott, de nem érdekelt! Végre megcsókolhattam életem szerelmét! Olyan érzés volt, mintha a fellegekben jártam volna.... Csodálatos! Álmodozásomból egy elutasító, fájdalmas pofon zökkentett ki:

-Ezt most miért kaptam?-kérdeztem, de nem mertem a szemébe nézni.

-Azért mert nem értetted meg a legutóbbi célzásomat! Sajnálom, de én mást szeretek!....Te egy akaratos, pimasz kígyó vagy! Tűnj a szemem elől!!!-kiáltott rám, majd szótlanul elhagytam a szobát....

Amikor megpofozott, éreztem, ahogy a szívem szilánkokra törik és összeomlok belülről.... Ismét éreztem ugyanazt a kínt, csak a lelkemben...

/Saci/ 

Másnap reggel...:

-Szia Harry! -köszöntem a velem szembe jövő Asgardinak, aki mégcsak rám se nézve, szótlanul ballagott tovább a folyosón.

-Harry várj! Beszélnünk kell!-futottam utána, mire ő megfordult és gúnyos hangon ezt mondta:

-Nincs mit megbeszélnünk, hagyj békén! -ebben a pillanatban ráeszméltem, hogy tegnap Harry volt az, aki benyitott, amikor Lenny megcsókolt...

/Lenny/

Épp a kanapén üldögéltem szomorkodva, amikor Natalie odaült mellém:

-Szia!

-Mit akarsz?-fordultam felé.

-Még nem köszöntem meg!-pirult el egy kicsit, majd közelebb ült hozzám, mire én nyeltem egyet.

-Mégis mit?-néztem unottan a szemébe.

-Azt, hogy a bálon megvédtél!-fogta meg a kezem, de én elhúztam azt.

-Mondd el, mi bánt! Talán tudok segíteni!

-Nem! Nem tartozik rád!.....Amúgyis, miért akarsz te NEKEM segíteni?-kezdtem egy kicsit ideges lenni, mivel nem szeretem, ha kérdezgetnek.

-Azért,......mert jövök neked eggyel! Szóval? Elmondod, mi bánt?-éreztem, hogy nem fog leszállni rólam, ezért mivel senki sem volt rajtunk kívül a helyiségben, belekezdtem a "gyónásba":

-Azt gondolom tudod, hogy...... tetszik nekem Saci! -erre bólintott egyet, majd folytattam:

-Tegnap bementem hozzá, hogy beszéljek vele.... Sára kínzó fejfájással szenvedett éppen.... Enyhítettem fájdalmán, aztán nem bírtam magammal és megcsókoltam őt...De mivel Sára nem érez irántam semmit,....így elutasított, másodjára is!....Mélyen belehatolt szívembe a tudat, hogy nem szeret engem és én számára csak egy jelentéktelen fiú vagyok, aki próbálja elnyerni a szerelmét...!-lehajtottam fejem, majd elfordultam, mert eleredtek könnyeim.

-Ez szomorú..... Sajnálom, hogy így történt, de talán elfelejthetnéd őt! Kereshetnél valaki mást, aki hajlandó meghallgatni és szeretni téged!-vékony ujjaival megsimította az arcomat, mire én ránéztem és rájöttem, mit is akar valójában.

-Köszönöm, Natalie!-mondtam, majd szembe fordultam vele.

Szürke szemeiben láttam, hogy el akar nekem mondani valamit...

-Nagyon szívesen!......Lenny.....én.....vagyis te...-nem tudta folytatni, mert megfogtam az állát és ujjamat a szájára tettem, majd ezt mondtam:

-Tudom! -lassan közeledtem ajkaihoz, majd megcsókoltam, ő pedig viszonozta....

Magam sem tudom, miért, de ezt az utat választottam! Rájöttem, hogy akit szerethetek, végig ott volt az orrom előtt,....csak nem vettem észre, annyira Sacira koncentráltam! Ő mást szeret.....és ez így van jól....Nekem itt van Natalie, aki meghallgat és szeret!....

-Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem!....Szeretlek Natalie!-pusziltam meg az arcát.

-Én bármikor meghallgatlak, Len!-simogatta meg fejemet, majd az egész napot együtt töltöttük...

Pár nappal később...:

/Harry/

Egész nap a szobámban voltam, teljesen egyedül.... Tomboltak bennem az érzések: A düh,....a csalódás.....és a gyűlölet! Dühös voltam magamra, hogy nem cselekedtem, csalódtam Sárában és gyűlöltem Lennyt, amiért ilyet tett velem!...Törtem, zúztam, amit csak lehetett... Poharat, vázát....Épp a szilánkokat szedtem össze a padlón, amikor anyám benyitott:

-Harry, te meg mit csinálsz? Miért véres a kezed?!?

-Csak összetört pár dolog!....Áhh, a francba!-szisszentem fel, amikor egy üvegszilánkra léptem.

-Kisfiam! Jól vagy?!? Mi a baj?-látta a szememen, hogy sírtam.

-Jól vagyok,...csak elvesztettem azt, aki fontos volt nekem!

-Kit? Nyugodj meg, nem mondom el senkinek!-fogta meg a kezem, majd leültünk az ágyamra.

-Sárát! Akit szerettem teljes szívemből!....Lenny elvette tőlem!-sírtam el magam ismét.

-Értem..... Meséljek valamit?-simította meg fejemet, mire én bólintottam.

-Amikor még édesapáddal olyan idősek voltunk, mint a nővéred, Luna *(18 évesek)*, velünk is történt ilyen!.....Egyszer a valkűrsulival megnéztük a királyi palotát, és édesapád volt az idegenvezető! Remekül éreztük magunkat!....A kirándulás után egy lány, akit utáltam, megcsókolta apádat.....Azt hittem, apád megcsalt engem, ezért ugyanazt éreztem, mint te most!-tette vállamra a kezét, majd folytatta:

-Egyedül akartam lenni, ezért elrepültem a sárkányommal a sárkányok erdejébe. Édesapád utánam jött, majd egy őszinte csókkal elmondta, hogy mennyire szeret és, hogy senki kedvéért sem mondana le rólam! -a történet végére megnyugodtam, majd szembe fordultam anyával:

-Köszönöm anyám!-öleltem meg szorosan, mire megsimította az arcomat:

-Pont olyan vagy, mint az apád!-adott egy puszit a homlokomra, majd egyszercsak kinyílt az ajtó:

Sára állt ott szótlanul. Szemében láttam, hogy miattam jött.

-Bejöhetek?-kérdezte szerény, halk hangján.

-Hát persze, gyere csak drágám!....Én most megyek, nem is zavarlak titeket!-mondta mosolyogva anya, majd kiment és ketten maradtunk Sacival.

-Annyira sajnálom!!! Harry én....- a lány elsírta magát, mire szorosan megöleltem.

-Nem! Én sajnálom! Nagyon hülye voltam, hogy azt hittem, te....és Lenny együtt vagytok! Tudom, hogy te ártatlan vagy, nem tettél az ég világon semmi rosszat!-miután szétváltunk, megfogtam két kezemmel a lány arcát, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Sára viszonozta gesztusomat....Arca nedves volt könnyeitől, kezei átkarolták a nyakamat....