/Lenny/

Mindenki elkezdett sikoltozni és bepánikolt. Miután a vendégek elmenekültek csak mi, Bosszúállók és a szüleink maradtunk az épületben. A betört üveg "kapujában" megjelent egy csomó kardos idegen. Mögöttük a nemrég börtönbe zárt férfi, vagyis Tony öccse állt:

-Hát te meg mikor, és hogy a pokolba szöktél meg a S.H.I.E.L.D.-től, öcskös?-ment oda hozzá Tony, a Vasember páncélban.

-Á, szevasz bátyám! Képzeld.....már kb. egy hete megszöktem, csak titeket nem tudtak értesíteni, mert.....az ÖSSZES S.H.I.E.L.D. ügynököt kinyírtam!-nevette el magát kárörvendően.

-És miért is vagy itt?-vágott közbe a Kapitány.

-Hát.....először is, a múltkor nem kaptam meg a részemet Tonytól, másodszor pedig be szeretném mutatni nektek az új kardforgatóimat!.....Ezerszer jobbak, mint a te kis játékszereid!-nézett Tonyra, majd intett csatlósainak, hogy támadjanak.

Amikor a kardforgatók nekünk jöttek, gyorsan varázsoltam magamnak két tőrt, majd ledöftem az egyik támadót. Natalie elé álltam és őt védtem, nehogy baja essen. A lány most az egyszer megbízott bennem.

-Natalie menj! Menj biztonságos helyre, vagy szerezz valami fegyvert!-kiáltotta a lánynak az éppen Hulkká változó Bruce.

A lány megfogadta apja tanácsát, és a többi lányt magával hurcolva kimentek az autókhoz puskákért....

/Saci/

Amikor visszaértünk a harcmezőre, egy kardforgató épp hátba akarta döfni Harryt, de én megakadályoztam egy sugár lövéssel, a vasember páncélom segítségével.

-Szép volt, köszi!-mondta lihegve Harry, majd elment az ellenséget verni...

/Tom/

-Na mi van, csak nem bekrepált a páncélod, kicsilány?-közeledett Lilyhez egy kardos fickó, majd amikor megütötte volna a lányt, odadobtam a pajzsomat és fejentaláltam a pasast.

-Húha....ez meleg volt, demde?-segítettem fel Lilyt a földről.

-Igen, az! Kösz, a segítséget!

-Várj! Romlott páncéllal nem szállhatsz harcba, vedd le! Tessék, itt egy pisztoly, ezzel tudsz lövöldözni!-jött oda Tony, majd segített Lilynek levenni a páncélt és tovább harcoltunk.

-Azt hiszed, egy pajzs elintéz?!?-állt fel a földről a férfi, akit az előbb kiütöttem.

-Csak nem a barátnődet védted? Gyere, küzdjünk meg férfi módjára!-dobta el a kardját, majd nekem jött.

Erősebb voltam nála, így könnyedén elintéztem...

-Csak ennyit tudsz?-kérdeztem, leggugolva ellenfelemhez.

-Ez csak elterelés volt ám! Fuss a csaj után, Rómeó!-gúnyolódott a férfi az ajtó felé mutatva, ahol épp Lilyt ütötte pár kardos.

-Lily!-rohantam oda a lányhoz, majd egyszercsak megjelentek Lily tigrisei, majd a lány is átváltozott egy tigrissé.

-Ó, nézzétek fiúk, itt egy cicamica! Gyere karmolj csak meg!-kekeckedett az egyik, majd elhallgatott, mert Lily egyik tigrise elharapta a torkát.

Ezután a tigrisek súlyos sérüléseket okoztak a kardforgatóknak. Nagyon durva volt! Amikor Lily nekivetődött volna a lesérült csapatnak, rákiáltottam:

-Lily, ne!!! Ők nem érnek annyit!-a lány megfordult, majd lassan közelített felém, vicsorogva.

-Lily! Én vagyok az, Tom! Nyugalom, nem fog senki sem bántani!-mondtam hátrálva, a gyönyörű tigrisnek.

A kezemet kinyújtottam felé, hogy felismerjen szag alapján. A tigris megszagolt, majd fejét a tenyerembe túrta. Ezután visszaváltozott és összeesett, pont a karjaimba...

-Köszönöm,.....szeretlek!-fogta meg a kezemet, majd egyszercsak elszakadt hajában a hajgumi és elájult.

A kardforgatók elámúltak a lány szépségén és elpirultak. Utána a többiek elfogták, és lecsukták őket egy biztonságosabb börtönbe.... Amikor hazaértünk, Bruce és Tony megvizsgálták Lilyt. Azt mondták, hogy kómába esett... Másnap, a kanapén üldögélve, a fiúkkal beszélgettünk a történtekről. Elmeséltem nekik, hogy Lily megvadult és a karjaimban esett kómába:

-Amikor elszakadt a hajgumi, akkor bennem is megtört valami!-fejeztem be a mondókámat, majd felálltam és elvonultam a szobámba.

Ezután napokig depressziós voltam és fekete ruhákban jártam. A tudat, hogy nem tudtam megvédeni Lilyt, nyomasztotta a lelkemet...

-Figyelj már, Tom! Neked meg mi bajod van, hogy állandóan feketében jársz és ilyen bunkó vagy?!?-kérdezte Harry, mire én csak felhúztam a kapucnimat és ezt mondtam:

-Az ég világon semmi sem érdekel többé!-válaszoltam, majd otthagytam mindenkit és felmentem a tetőre....

Teltek, múltak a napok és a hetek, de Lily még mindig kómában volt. Bruce azt mondta, hogy Lily talán sosem fog felébredni... Annyira elment a kedvem, hogy még a küldetésekre se mentem el. Tony nem engedett Lily közelébe, mert azt hitte, miattam esett kómába a lánya. Így hát úgy döntöttem, hogy nincs értelme többé az életemnek.....Elhatároztam, hogy leugrok a tetőről, de mielőtt megtettem volna a fiúk visszarántottak:

-Odin szakállára, Tom! Beléd meg mi a fene ütött?!? Komolyan véget akartál vetni az életednek?!?!? Mi van veled, haver?!?-kérdezte Harry ijedten, mire kitört belőlem a sírás:

-Gyötör.....a bűntudat!!! Mert nem tudtam megvédeni Lilyt!!! Gyenge voltam, és ostoba!!! Semmi értelme nincs annak, hogy élek!!! Nem értitek?!?-ordítoztam, majd mindenkit ellökve magam körül, nekivetődtem a nagy mélységnek...

/Tony/

Épp az ebédemet ettem az orvosi szobában, amikor egyszercsak Lily felébredt és elteleportált.Jesszusom!!!! Mi a fene van itt?!?!? Ijedtemben eldobtam a tányért, amiből az ebédemet ettem....

/Tom/

Mielőtt leestem volna, valaki megfogta a kezem:

-Tom!!!-alig hittem a fülemnek, hisz Lily hangját hallottam.

A lány könnyes szemekkel húzott vissza, a fiúk segítségével.

-Miért csináltad ezt?!?-kérdezte, ijedtségtől lihegve.

-Nélküled nincs értelme az életemnek! Meghalnék érted!-válaszoltam sírva, mire ő kiengedte a haját és megsimította arcomat:

-Az túl nagy ár lenne értem!-lassan közelebb hajolt, és hevesen megcsókolt....

/Tony/

Miután Lily elteleportált, felrohantam a tetőre, mert hallottam a hangját:

-Lily, gyerekek! Mi történt itt?!?-futottam oda a földön ülő kis csapathoz.

Elmeséltek mindent elejétől a végéig. Meg kell mondjam, hogy ez a Tom fura egy gyerek, de látszik rajta, hogy teljes mértékben bele van zúgva Lilybe...

-Lily..... hogyhogy felébredtél, amikor Tom le akart ugrani?-kérdeztem, amikor leültem mellé.

-Nem tudom.... Valahogy tudtam, hogy bajban van, és hogy szüksége van rám!-nézett le az ölében fekvő szerelmére.

-Értem, akkor......szerintem most menjünk be, mert a végén még megfáztok! Gyertek!-álltam fel a földről, majd mindannyian lementünk a nappaliba....