/Harry/

-Szóval azt kéred tőlem, hogy tanítsák meg neked egy szerelmes dalt?-kérdezte Lily értetlenkedve.

-I-igen....-válaszoltam, kissé elpirulva.

-Jólvan! De ugye tudod, hogy ez nem lesz túl könnyű?-vonta fel egyik szemöldökét.

-Igen, tudom! De..... én vállalom a feladatot!.... Akkor, mikor kezdjük?

-Egy pillanat, Rómeó!-nevette el magát, majd becsukta a szoba ajtaját.

Nem sokkal később sikerült választanom egy szép dalt. Elgyakoroltuk egy párszor, majd megbeszéltük, hogy minden délután segít nekem gyakorolni a dalt.

-Hogyan háláljam meg ezt a szívességet?

-Csak tartsd a szád!-válaszolt, majd megköszöntem, és elhagytam a szobát...

/Saci/

A mai reggel elég fura volt: 1. Apa nem ébresztett fel a szokásos időpontban! 2. Reggeli után Steve mindenkit a nappaliba "rendelt" megbeszélésre, edzés helyett.

-Kedves fiatalok! A tegnapi incidens miatt szeretnék pár szót váltani veletek!-nézett a kanapén üldögélő fiúbandára.

-Észrevettem, hogy nem nagyon bíztok meg egymásban! Ez egy csapatban nagyon nagy probléma! Mondjátok,....miért van ez?-ült le az egyik székre.

-Alig pár hónapja ismerjük egymást, mégis mit vársz tőlünk?-kérdezte Lenny, a Kapitány szemébe nézve.

-Tudom, de akkor sem kéne alfa hím harcokat vívni!....... Viszont bevallom, először mi is ilyenek voltunk! Ugye Tony? -nézett Kapi a kávéját szürcsölő apámra, aki csak bólintott egyet.

-Látjátok? Mi sem vagyunk hibátlanok! De akkor is szégyenletes, amit csináltok!..... Most mindenki nézzen egy kicsit magába, és gondolkozzon el ezen! Két órát kaptok, hogy békésen lerendezzétek problémáitokat! Délután 2-re mindenki jöjjön az edzőterembe!-mondta Steve, majd felállt és elment.

Csak mi, gyerekek maradtunk a nappaliban. Síri csönd volt, amikor egyszercsak Lenny felállt és odament Tomhoz:

-Sajnálom, hogy kigúnyoltalak!-nyújtotta kézfogásra az egyik kezét.

-Semmi baj, pajtás!-rázott vele kezet a Rogers fiú. 

Ezután mindenki lerendezte amit kellett, majd amikor kettőt ütött az óra, mindannyian lementünk az edzőterembe:

-Sikerült lerendezni a dolgokat?-kérdezte Steve, amikor beléptünk a helyiségbe. Mindenki bólogatott.

-Rendben, akkor most mindenki válasszon magának egy párt! Tudjátok, egy fiú, egy lány!-jött oda Thor, Violával együtt.

-Leszünk párok?-kérdezte Harry.

-Hát persze, semmi kétség!-álltam a fiú mellé boldogan...

/Lenny/

Először Saci párja akartam lenni, de Harry megelőzött... Aztán próbáltam rávenni Emíliát, de ő nem volt hajlandó a párom lenni... Már mindenkinek volt párja, csak nekem és Natalienak nem...

-Gyerünk, haladjunk!-szólt oda nekünk Tony.

-Ó, ne már! -morogta a lány az orra alatt, amikor rám nézett.
(Amúgy Natalie nem nagyon kedvel engem....)

-Úgy tűnik, párok lettünk!-próbáltam humorizálni, de ő csak unott arccal megvonta a vállát.

Hosszú hullámos, vörös hajának édes illata megcsapott, amikor felém fordította fejét:

-Mit nézel, Asgardi?-kérdezte, bámészkodó arcomat fürkészve.

-Se-semmit!

-Jólvan, gyerekek! Most mindenki figyeljen rám!-állt a kör közepére Tony.

-Még nem említettem, hogy pár nap múlva lesz egy jótékonysági bál, amit természetesen én szervezek! Szeretném, ha ti is részt vennének ezen a rendezvényen! Ahhoz, hogy részt vegyetek, meg kell tanulnotok páros táncolni! Van-e valakinek kérdése? Csak bátran, kérdezzetek!-nézett végig a gyerekseregen.

-Ez kötelező?

-Sajnálattal közlöm, hogy igen, kötelező, hiszen ti vagytok az új Bosszúállók! Meg kell mutatnotok, hogy tudtok elegánsak is lenni!-válaszolta, majd Thor vette át a szót:

-Most nem kell semmit csinálnotok, csak figyelni!-jelentette ki, majd intett Natnek, hogy indítsa el a magnót.
Viola és Thor elkezdtek táncolni egy lassú számra....

/Viola/

-Emlékszel az első táncunkra?-kérdeztem drága férjemet, amikor megpörgetett.

-Hát persze, hogy emlékszem!.....Azok a régi szép idők, amikor csak mi ketten táncoltunk a parketten... Olyan romantikus volt!-súgta a fülembe.

Szerencsére túl hangos volt a zene ahhoz, hogy meghallják ezt a többiek...

/Thor/

A kedvesem ugyanolyan kecsesen táncolt, mint régen! Alig tudtam követni lépéseit, úgy elvesztem szépségében.... Nem tudom mi ütött belém, de már az sem érdekelt, hogy a többiek néztek,.....így a szám végén megcsókoltam őt...

/Tony/

-Jólvan, köszönjük Tarzan, de a vége egy kicsit túlzás volt!-köszörültem meg torkomat, a mondat végére.

-Nyugalom gyerekek, az utolsó mozdulat nem kötelező! Senki nem kíváncsi rá, ahogy lesmárolod a partneredet!-ezt a mondatot Thornak intéztem, aki erre csak elvörösödve megvakarta a nyakát....

/Natalie/

Amikor megtanultuk önállóan a lépéseket, eljött az ideje, hogy a párunkkal táncoljunk...... A fenébe!: Én nem akarok ezzel a hülyével táncolni!... De sajnos pechkemre ő a párom!
Amikor rám nézett próbáltam más felé nézni, nehogy szemkontaktusba kerüljek vele...

-Valami baj van, Natalie?-kérdezte, amikor elfordítottam a fejemet.

-Nem, nincs! Csak semmi kedvem táncolni!-nem akartam megbántani, mert féltem, hogy valamivé átváltoztat.

-Jólvan gyerekek, most mindenki forduljon szembe a párjával! Tudjátok, lányok a partner vállára, fiúk pedig a derékra!-na most legszívesebben elfutottam volna, mert hogyha ez az idióta megfogja a derekam...

De sajnos nem tehettem ezt, mert akkor a szüleim biztos, totálisan leszidtak volna, így kénytelen voltam engedni, hogy megfogja a derekam...

-Készen állsz?-nézett szemembe a "szőke herceg".

-Azt hiszem igen!-válaszoltam, majd csak a lépéseimet figyelve táncoltam.

Éreztem, hogy a fiú folyton engem néz, ami eléggé zavarba ejtett. Még egy fiú sem ejtett ennyire zavarba....Miket beszélek?!? Biztos csak valamilyen varázslatot szórt rám!...

/Lenny/

A lány egész tánc közben kerülte a tekintetemet, és hozzám se szólt....Tudom, nem vagyok neki valami szimpi, de azért legalább rám nézhetett volna párszor. Kecsesen követte lépéseimet, tűzvörös haja ide-oda libbent pörgés közben. Nagyon szép lány, azt be kell vallani, de akkor is bánom, hogy nem táncolhattam Sárával....

A táncóra után elmentem a szobámba gondolkodni. Amikor beléptem az ajtón, egy nagyon ismerős hang  szólított meg... Apám, Loki volt az:

-Na látod? Mondtam, hogy van még egy pár szép cica a toronyban! -állt fel az ágyamról, nevetve.

-Jajj apa! Ne már! Egy szóval se mondtam, hogy tetszik valaki!-csuktam be az ajtót.

-Tudok a gondolataidban olvasni! Nem tagadhatod!...Nyugi, nem foglak beköpni senkinek, csak tudni szeretném!: Miért nem maradtál Sacinál?-kérdezte, sunyi vigyorral.

-Mert-mert ő már foglalt és ő maga is elmondta, hogy nem tetszem neki! Ne firtassuk ezt a témát, oké?-néztem apám smaragd zöld szemeibe.

-Rendben, de ha bármi baj van, csak szólj!-ölelt át, majd megpuszilta a fejemet és elment....