1 héttel később...

/Saci/

Már 1 hete, hogy szobafogságban vagyok. Apa mindig valakivel küld nekem reggelit, ebédet és vacsorát. A lányok minden nap meglátogatnak. De valami, vagy inkább valaki még mindig hiányzik!: Az egyetlen személy, aki ágyhoz van kötve és ezért nem tud jönni......Harry!
Minden nap gyötör a bűntudat, mert miattam van ilyen helyzetben......Vagyis igazából mindkettőnk hibája, de akkor is!: Csak magamat tudom okolni érte..... Remélem már jobban van....Már csak egy hét, és láthatom Őt! De sajnos az időt nem tudom felgyorsítani, ezért egy nap nélküle......számomra egy teljes év... Nem tudom meddig fogom még kibírni! Valahogy el KELL jutnom hozzá!......De ez sajnos lehetetlen!: Apa megparancsolta Jarvisnak, hogy távirányítással zárja be az ajtómat, és semmiképp ne engedjen ki. Tudom, hogy ezt csak értem teszi, de fogalma sincs arról, hogy most mi érzek!: Tombol bennem a szerelem és vágyom a szabadságra, hogy végre kimehessek legalább a nappaliba!-ezeken törtem fejemet, majd egyszercsak könnyeim utat törtek maguknak, és elkezdtem sírni. Ezt valószínűleg Lily megérezhette, mert a másik pillanatban csörgött a telefonom:

-Szia hugi, mi a baj?

-Szia......semmi csak......nagyon hiányzik!!!-válaszoltam szipogva.

-Ő?

-Igeeeennn!-válaszoltam sírva, majd folytattam:

-Nem tudom meddig fogom ezt így kibírni! De.....kérlek mondd meg neki, hogy......hogy hiányzik!-mondtam könnyeimmel küszködve.

-Rendben, megmondom! Csak nyugodj meg!......Hmm......Mi lenne, ha kitalálnánk egy kis szökést.....és esténként láthatnád Őt! Mit szólsz, hugi?-javaslatára egy kicsit jobb kedvem lett, de kételkedtem ebben a tervben:

-Jó lenne,.....de mi van, hogyha lebukok?

-Nem fogsz! Ugyanis van valaki, aki segíthet! Mindjárt beszélek vele, addig próbálj meg megnyugodni, okés?

-Okés.-válaszoltam, majd letettem a telefont.

Kb. fél óra múlva, egyszercsak egy ismerős hangot hallottam az egyik sarokból:

-Hallottam, mi történt.

-Lenny? Várjunk.....te meg hogy, és mikor jöttél be?-annyira megijedtem tőle, hogy felugrottam a földről és bevertem a fejemet az asztal sarkába:

-Áu.....!

-Öhmm......bocs, hogy így megijesztettelek! Nagyon fáj?-jött közelebb az istenség.

-Semmi baj..... Nyugi csak egy kicsit fáj, nem vészes!-álltam fel, majd újra megkérdeztem:

-Szóval! Te meg hogy, és mikor jöttél be?

-Teleportáltam.....és......kb. 5 perce.-válaszolta, majd folytatta:

-Beszéltem Lilyvel és azt mondta, szükséged van valakire, aki segít este kiszökni innen! Nos.....én tudok segíteni, de csak egy feltétellel!-nézett rám komoly arccal.

-És mi lenne az?

-Az, hogy egy szót se szólj rólam Harrynek, mert máskülönben ki fog nyírni engem!

-Oké, megegyeztünk! És.....mikor indulunk?-kérdeztem izgatottan.

-Majd ha besötétedik, és mindenki elmegy aludni! Addig is maradj itt, én pedig majd jövök, amikor tiszta a terep, rendben?

-Rendben, köszönöm!-öleltem át a fiút boldogan, aki ezután el is ment....

Este fél 10....:

/Harry/

Éppen zenét hallgattam, amikor egyszercsak anyám benyitott:

-Szia kicsim! Hogy vagy?-ült le az ágyam szélére, mosolyogva.

-Egy kicsit még fájnak a sebeim, de attól eltekintve jól vagyok!-vettem le fejemről a fülest.

-Akkor jó! Bruce szerint hamarosan felépülsz, és újra tudsz majd járni.-mondta, majd megfogta a kezem:

-Látom rajtad fiam, hogy valami bánt! Hát mond el, könnyíts a lelkeden!

-Rendben....Bűntudatom van, az erdei incidens miatt.....Ha nem találom ki ezt a hülyeséget.....Sára nem lenne szobafogságban! Ez csakis az én hibám! Hogy lehettem ennyire ostoba?!?-csordult le egy könnycsepp arcomon, amit anyám gyengéden le is törölt:

-Ne áltatsd magad! Mindenkinek vannak hibái......még nekem is!: Régen édesapáddal mindig találkoztunk a kedvenc parkunkban.... Egyszer egy téli délutánon, megkérte a kezemet.......Utána rávettem, hogy korcsolyázzunk együtt a jégen......Nem telt bele 10 perc sem, amikor a jég beszakadt alattam! Beleestem a jéghideg vízbe, apád pedig utánam ugrott. Ezután hetekig meg voltunk fázva.......és ez mind miattam történt.-amikor befejezte a történetet, apám nyitott be:

-Szia Harry! Drágám, már mindenhol kerestelek! -puszilta meg anya arcát, majd érdeklődni kezdett:

-Miről dumáltatok éppen?

-Elmeséltem a fiunknak a jeges fürdős randinkat!-válaszolta anyám, mosolyogva.

-Tényleg? Hogyhogy?

-Mert el akartam neki mondani, hogy mi is követtünk már el egy nagy hibát.

-Értem... Ne búsulj fiam, Saci biztos nem haragszik rád! -kacsintott rám, majd elköszönt, és elment.

-Jó éjt, kicsim! Holnap találkozunk!-adott egy puszit anya a homlokomra, majd ő is elment...

/Saci/

Annyira várom már, hogy lássam Harryt! Remélem minél hamarabb elmegy mindenki aludni, mert már alig férek a bőrömbe az izgatottságtól! Mikor jön már az a kis varázsló?-éppen ezen törtem a fejem, amikor meghallottam, hogy nyitják a zárat. Biztos apa az!...
Gyorsan bebújtam az ágyamba, hogy észre ne vegye, hogy nem pizsiben vagyok!:

-Szia Saci, mostmár ideje aludni!-jött be apa mosolyogva, majd leült az ágyam szélére.

-Szia, igazad van! Már elég késő van...

-Jó éjt, bogaram! Álmodj szépeket!-mondta, majd megpuszilta a homlokomat, és elment.

Nem sokkal később végre megjelent Lenny:

-Hol voltál eddig?-kérdeztem suttogva, majd odamentem hozzá.

-Bocs, feltartottak! Mehetünk?

-Igen!-válaszoltam, mire ő megfogta a kezem, és elteleportáltunk a betegszoba elé:

-Itt is volnánk! Ha végeztél, ütsd be ezt a kódot a szobád biztonsági rendszerébe! Ezzel kinyílik az ajtó, sok szerencsét!-adott a kezembe egy cetlit, majd mosolyogva elment, én pedig halkan benyitottam Harryhez....

/Harry/

Éppen aludni próbáltam volna, amikor egyszercsak valaki elkezdte simogatni a fejemet. Először arra gondoltam, hogy anyám az, de aztán rájöttem, hogy ő nemrég köszönt el tőlem...
Arra a következtetésre jutottam, hogy biztos Luna az, de amikor kinyitottam a szememet kit láttam?: Életem szerelmét, Sárát!...

-Szia! Te meg hogy jutottál ide?

-Az nem számít! A lényeg, hogy most itt vagyok, nem igaz?-hajolt közelebb.

-Dehogynem!-válaszoltam, majd megcsókoltam.

-Ó Harry! Ha tudnád mennyire hiányoztál!-mondta a lány, könnyes szemekkel.

-Te még jobban, szerelmem!-mondtam két csók között, majd tovább csókolóztunk...

/Tony/

Fürdés után, mivel még nem voltam álmos, tettem egy kört a lakásban. Gondoltam megnézem, hogy van a villám fiú.
Amikor halkan benyitottam, láttam, hogy a "beteg" nincs egyedül!: Ott volt Sára az ágya mellett és épp csókolóztak.... Még sose láttam ilyen szenvedélyes gerlepárt!.... Annyira édesek voltak! Csak most döbbentem rá, hogy mit tettem!: Elszakítottam egy nagyon komoly kapcsolatot! Először azt hittem, Saci nem gondolja komolyan, hogy szerelmes ebbe az Asgardiba, de tévedtem! Ez nagyon is komoly! Látom Sára örökölt egy kis Stark gént!: Én is nagyon komolyan veszem, hogyha tetszik valaki.....Úgy döntöttem, hogy nem kéne tovább maradnom, mert a végén még észre vesznek, ezért gyorsan elmentem aludni....

/Saci/

-Annyira szeretlek!

-Én is szeretlek!-adott egy puszit a számra.

-Hogy vannak a sebeid?

-Még fájnak, de nem vészesen! A hátad?

-Hát......csak akkor fáj, hogyha háton fekszek.-válaszoltam, majd ő megfogta a kezem, és így szólt:

-Annyira sajnálom!

-Nem a te hibád, Harry! Nem tehetsz róla, hogy az a medve pont arra járt!

-Tudom,.....de komolyabb bajod is eshetett volna! Ráadásul szobafogságot is kaptál!.....Meghát.... az én ötletem volt, hogy oda menjünk!-válaszolt, lesütött szemekkel.

-Ez igaz, de én akkor sem haragszom rád!-mondtam, majd lágyan megcsókoltam.

Ezután kb. még egy óráig csak beszélgettünk, majd egy kicsit elálmosodtam:

-Elég későre jár! Indulnom kell! Jó éjt, hercegem!-adtam egy puszit a homlokára, majd hozzátettem:

-Holnap este jövök!-kacsintottam rá, majd elindultam a szobám felé.

Sikeresen beütöttem a kódot, majd bementem a szobámba, és az ágyamon szétterülve el is aludtam....