/Lily/

Amikor vége lett a filmnek, Tom elment a szobájába aludni... Legalábbis azt hittem!: Kb. fél óra múlva visszajött:

-Lily! Lily fent vagy még?-suttogta, majd halkan becsukta maga mögött az ajtót.

-Igen! Még éppen fent vagyok!-válaszoltam, egy nagy ásítás közben.

-Mit akarsz?-ültem fel az ágyamon.

-Hát....tudod, nem nagyon tudok aludni..... Tudnál adni valami tanácsot, hogy mit csináljak?-nézett rám, kék szemeivel.

-Hát.....gyere ide mellém! Nyugi, nem harapok! -hívtam be az ágyamba, alvótársnak.

Tom elvörösödött arccal lefeküdt az ágy szélére, a fallal szemben.

-És most?-kérdezte halkan.

-Most pedig a kedvedért kiengedem a hajamat és énekelek neked egy dalt!-válaszoltam, majd halkan belekezdtem az éneklésbe:

(I Need Your Love)

I need your love,
I need your time
when everything's wrong
you make it right

I feel so high
I go alive
I need to be free
with you tonight
I need your love....

Még a dal feléig sem értem el, de Tom már elaludt. Én is elég álmos voltam, ezért nagyon hamar el is aludtam. Az egész éjszakát végig aludtuk.
Másnap reggel nagyon korán felkeltünk, mert nem akartam, hogy Tony így találjon minket. Tuti kinyírta volna szegény Tomot!.... Reggeli után lementünk edzeni. Edzés után, amikor nyúlni akartam a bögrémért, Tom megfogta a kezemet, odahúzott magához és megcsókolt!...

/Saci/

Amikor reggelizni akartam menni a konyhába, megláttam ahogy Lily és Tom éppen csókolóztak... Olyan kis édesek voltak, hogy nem volt szívem őket megzavarni, ezért kissé elpirulva, inkább a szobámba mentem fülessel zenét hallgatni....

/Tom/

A csók közben ravaszul kihúztam a lány hajából a hajgumit, amire Lily eltolt magától, és elkezdett a hajgumija után kapkodni:

-Hé, Tom! Add vissza!

-Csak akkor adom vissza, hogyha fizetsz érte valamit!-mondtam nevetve.

Ezután nagy meglepetésemre, a lány lassan odajött hozzám, megpuszilta a homlokomat, majd elvette ami az övé. Amikor visszament volna a pulthoz, újra magamhoz húztam és megöleltem:

-Jajj, te kis huncut!-pusziltam meg a feje búbját, majd leültünk együtt teázni....

/Harry/

Edzés után letusoltam, majd az első dolgom az volt, hogy megkeressem Sacit. A szobájában találtam rá, ahogy éppen zenét hallgatott. Gondoltam meglepetem egy kicsit!:
Odalopakodtam az ágya végébe, hogy észre ne vegyen. Lassan, szinte hangtalanul felmásztam a lány mellé, majd megcsikiztem. A lány felsikkantott:

-Hé!!! Ki vagy?!?......Jajj Harry!!! A frászt hoztad rám!!!! -fordult velem szembe, majd feltette fejemre a fülhallgatóját:

-Most én jövök!-mondta, majd bekapcsolt egy nyugtató számot,......legalábbis azt hittem!: A zene először nyugis, és halk volt, majd egyszercsak átváltott nagyon hangos, rockos hangulatra, ami őszintén szólva nagyon megijesztett! Majdnem eldobtam a fülest!...

-Látod? Ilyen az, ha valaki csak úgy megijeszt! Szánalmas vagy, Harry Thorson!-fordított nekem hátat, duzzogást színlelve.

-Na gyere csak ide! -ragadtam meg a derekát és hátra húztam, mire ő hanyadt esett, így fölé tudtam hajolni.

-Te kis sunyi! Ezt nem úszod meg!-mondta, majd megcsókolt. Olyanok voltunk, mint a (2002-es) Pókemberben M.J. (Mary Jane Watson) és Peter: a fiú fejjel lefelé volt, és a lány úgy csókolta meg...

-Tudod mi a nagy mázlid?-kérdezte két csók között.

-Mi?

-Az, hogy túl cuki vagy ahhoz, hogy haragudjak rád! -mondta, majd melléfeküdtem és egymás felé fordulva, mosolyogva néztük egymást.

-Saci? Mi lenne, hogyha elmennénk az erdőbe sétálni,.....csak mi ketten?-fontam össze ujjaimat az övéivel.

-Az szuper lenne,...de mit szólnának ehhez a szüleink?

-Hát.....szerintem mondjuk azt, hogy csak sétálni megyünk! Mit szólsz?-néztem bele csokoládébarna szemeibe.

-Oké, akkor ebéd után indulunk!-jelentette ki, majd kb. egy óra múlva meg is ebédeltünk...

/Saci/

-Apa! Elmehetek az erdőbe sétálni?-kérdeztem a kávéját szürcsölő apámtól.

-Mi? Nem emlékszel, hogy múltkor, amikor sétálni mentél, kis híján elvágták a torkod?!? Szó sem lehet róla!-válaszolt dühösen.

-Apaaaa kérlek! Nem megyek egyedül.....Harry is jön! Múltkor is ő védett meg!-mondtam, kissé elpirulva.

-Rendben, de sötétedés előtt mindenképp gyertek haza! És előbb beszélni szeretnék a kis partnereddel, oké?-nézett rám komoly arccal.

-Oké! Harry gyere, apám beszélni szeretne veled!-kiáltottam a nappaliba, mire a fiú egyből odajött, én pedig inkább elhúztam a csíkot, hagyva, hogy a fiúk négyszemközt tudjanak beszélni....

/Tony/

-Jól figyelj rám Rómeó, mert csak egyszer mondom el!-erre a mondatomra a fiú bólogatni kezdett:

-Rendben, uram!

-Szóval!....... Ha tényleg szereted a lányomat,......bármilyen veszélytől meg kell védened! Ha megint elkapják......és te csak gyáván elfutsz,......nem állok ki jót magamért! Megértetted?

-Megértettem!-válaszolt, mire elégedetten megveregettem a vállát:

-Akkor sötétedésre itthon vagytok!-adtam ki az utolsó "parancsot", majd lementem a laborba...

/Saci/

-Hé, Thor! Beszélhetnénk?-mentem oda a villámok istenéhez.

-Ó, szia! Hát persze! Miről van szó?

-Elengednéd Harryt velem az erdőbe sétálni?-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Hogy a viharba ne? Hát persze, hogy elengedem! Jó sétálást!

-Köszönjük!-öleltem meg az istenséget, majd visszamentem Harryhez:

-Na? Elengedett?

-Igen! És az apám?

-Ő is! -válaszoltam, mire ő megfogta a kezem és elindultunk az erdőbe.

Az oda vezető út hamar eltelt. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Letelepedtünk egy szép, füves tisztáson. Egy piros pokrócot terítettem le a fűre. Hoztam magammal egy kosarat is, amelybe csomagoltam szendvicseket, arra a célra, hogyha megéheznénk.

-Húha! Te aztán mindenre gondoltál!-nézett bele a kosárba Harry.

-Hát....igen! Szeretek mindenre felkészült lenni!-vakartam meg a tarkómat, majd lefeküdtem a puha pokrócra és elkezdtem nézegetni a felhőket.

-Nézd! Az ott olyan, mint egy maci!-mutattam az egyik felhőre.

-Tényleg olyan!-feküdt le ő is, majd együtt kémleltük tovább az eget...

/Harry/

Amikor meguntam a felhővadászatot, felültem a pokrócon, kivettem a kosárból Saci telefonját és kicsi hangszóróit, majd beindítottam egy lassú számot:

-Szabad egy táncra?-nyújtottam a lány felé kezemet.

-Hát persze!-válaszolt mosolyogva, majd felállt és elkezdtünk táncolni.

Sára nagyon jól táncolt! Minden egyes lépése kecses, de egyben különleges is volt. Szemeiben ott ragyogott a boldogság fénye. Csodaszép haja hevesen lobogott a szélben... Egyszerűen olyan gyönyörű volt, akár egy istennő! Ekkor határoztam el, hogy ő lesz majd az én királyném!-gondolataimból maga Saci hangja zökkentett ki:

-Minden rendben, Harry?

-I-igen! Csak egy kicsit elvesztem......-simítottam végig az arcán.

-Miben?

-A szépségedben! -válaszoltam, majd lassan egy csókot adtam ajkaira.

A lány hálásan viszonozta ezt a gesztust: Szenvedélyesen visszacsókolt, majd hirtelen lehempergett a fűbe, magával rántva engem is. Percekig csak hemperegtünk a fűben, majd egyszercsak meghallottam valami furcsa, morgásszerű hangot:

-Saci! Te is hallottad?-kérdeztem, figyelve minden egyes neszre.

-Mit? Én nem hallok semmit! Biztos csak képzelődsz! -nevetett fel hangosan, mire én szájára tettem a kezem:

-Ssshhh!!!! Kérlek maradj csendben! Eskü hallottam valamit!-néztem körbe, mire a lány kihasználva az alkalmat, kiszabadult a kezeim közül, majd odament az egyik bokorhoz, hogy megnézze, van-e ott valami:

-Látod? Nincs itt semmi olyan, amitől tartanunk kéne! -e mondatára a sötétségből előcammogott egy óriási, fekete medve, majd ráüvöltött a lányra:

-Áááá!!! Harry!!!-futott rémülten hozzám.

-Ez egy-egy medve! -mondta reszketve.

-Ne félj, csak maradj itt!-tereltem az egyik fa mögé a lányt, majd nekirohantam a bestiának....

/Saci/

Miután a medve felágaskodott, nyitott szájjal rohant Harry felé. A fiú ordítva ütötte meg pörölyével az állatot, mire az egy kis időre megtántorodott, majd újra nekirohant a villám fiúnak. Amikor Harry éppen kifújta magát, a bestia egy nagyot harapott a fiú felkarjába, aki emiatt rögtön felüvöltött, majd fejberúgta támadóját. Harry blúzát átitatta a vér, amely a karjából fakadt. A fiú fájdalmában felkiáltott, majd ráugrott a vadállat hátára és pörölyével püfölte. Sajnos nem sokáig bírta félkézzel a harcot, így a medve ledobta hátáról, majd amikor egy harapással megölte volna a herceget, gyorsan átalakultam sárkánnyá, és odébblöktem a medvét. Az állat egy kicsit meglepődött, de aztán összekaparta magát, és nekem jött. Egy szárnycsapással kitértem a támadástól, majd amikor az ellenfelem nem figyelt, kicsit megpörköltem körülötte a füvet, mire az megrémült, és elment. A védelmezőm a fűben feküdt, saját vértócsájában. A ruhája egy kissé meg volt tépve, ráadásul a lába is vérzett...

-Harry! Harry, fel tudsz állni?-kérdeztem, miután visszaváltoztam.

-Nem hinném!...-vette le kezét a lábáról, amelyen volt egy hatalmas karmolás.

-Úh,....akkor hívok segítséget! Tarts ki!-mondtam könnyes szemekkel, majd elővettem a telefonomat és felhívtam Lilyt:

-Szia hugi! Mi az? Történt valami?

-Szia.... Egy medve megtámadott minket, és Harry nagyon megsérült!!! Ide tudnátok jönni Tommal? Ha lehet, kocsival!-mondtam sírva.

-Oké....Ha jól tudom, Tomnak van jogsija és kocsija is! Hol vagytok?

-A 78. utca melletti erdőben! Kérlek siessetek!!!-mondtam remegő hangon.

-Oké, máris indulunk, kitartás! Szia!-tette le a telefont Lily.

-Saci....te is láttad azt a sárkányt? Megmentett!-fogta meg a kezemet Harry.

-Igen.....mert én voltam az!

-Tényleg? Akkor köszönöm, hogy megmentettél!-mondta erőtlenül, majd én megpusziltam a homlokát:

-Szívesen hercegem!-mondtam a fiú arcát simogatva...

/Tom/

Miután Lily letette a telefont, rögtön megkérdeztem:

-Ki volt az? Valami baj van?

-Sári hívott.... Megtámadta őket egy medve és Harry súlyosan megsérült, sietnünk kell! Menjünk a kocsidhoz!-válaszolta idegesen, majd lementünk a garázsba.

-Ez itt az én kocsim, szállj be!-mondtam, amikor kinyitottam a járművet.

-Oké, taposs bele!-ült be gyorsan mellém, majd elindultunk.

-Hol találjuk őket?

-A 78. utca melletti erdőben.-hadarta el a választ Lily.

-Nyugalom, biztos jól vannak!-fogtam meg a lány kezét.

-Szerinted miért támadt rájuk a medve?

-Biztos megérezte a szendvicsek illatát, amiket Saci csomagolt a kosárba.

-Itt is volnánk! Nézd, ott vannak!-álltam meg a kocsival az út szélén, majd odarohantunk barátainkhoz:

-Lily! Tom!-ölelt meg minket egyesével Saci, majd ezután felsegítettem Harryt.

-Te aztán lesérültél haver! Mekkora volt az a bestia?-kérdeztem, amikor végignéztem Harry sebein.

-Óriási nagy volt! Mint egy Vuki!-válaszolt helyette Saci, majd beszálltunk a kocsiba.

Egy kis idő múlva haza is érkeztünk. Amikor felértünk a lakásba, Thor épp akkor jött velünk szembe:

-Helló srácok!.... Odin szakállára Harry! Mitől véres a karod és a lábad?!?

-Hosszú történet! Most el kell vinnünk Brucehoz!-mondta Saci, majd elmentünk az orvosi szobába:

-Bruce! Segítened kell! Harry súlyosan megsérült!-mondta könnyes szemekkel Sára, amikor benyitottunk a dokihoz.

-Gyerekek! Mi történt? Gyorsan fektessétek a beteg ágyra!-mutatott az ágy felé, majd Thorral együtt feltettük Harryt oda.

-Ez tényleg elég komoly! Csak nem egy medve harapott meg?-kérdezte Bruce, amikor Harry sebét vizsgálta.

-Öhmm.....de! Pont egy medve!-válaszolt a herceg, majd felszisszent, amikor Bruce megemelte a karját.

-Nagy szerencséd van, mert egy átlagos embernek kettéharapta volna a karját, de úgy látom, hogy ti Asgardiak elég szívós népség vagytok!-nézett a röngenre Banner, majd Sacihoz fordult:

-Téged is megharapott, vagy egyéb?

-Csak megkarmolta a hátamat!-válaszolt, majd Bruce megkért minket, hogy menjünk ki egy kicsit....

/Saci/

Miután Tom, Lily és Thor kimentek, Bruce megnézte a hátamon lévő karmolást. Ehhez persze le kellett vennem a pólómat.... Mivel a beteg ágy pont szembe volt velem, ezért egy szál melltartóban álltam Harry előtt, ami be kell vallanom elég kínos volt számomra.....Így totál vörös volt a fejem. Harry persze sunyi mosollyal bámult rám, majd ezt suttogta:

-Gyönyörű vagy!...

-Ez is elég nagy sérülés! Tony tudja, mi történt?-kérdezte aggódva Bruce, mire ki nyitott be?!?: Hát az apám!.... Na, lebuktunk!...

-Te jóságos ég! Saci, Harry! Mi a fene történt? -kérdezte ijedten.

Elmeséltem neki mindent....

-Szóval egymás bőrét próbáltátok menteni......Ez cuki! De miért pont egy erdőbe kellett menni, ahol vadállatok vannak?!? Kinek az ötlete volt ez a marhaság?!? Halljam!!! -kezdett már egy kicsit pipa lenni, így kénytelenek voltunk igazat mondani:

-Az én ötletem volt, Mr. Stark!-válaszolt halkan a fiú.

-Azt beszéltük meg, hogy vigyázol rá! Erre tessék! Még magadat sem tudod megvédeni!-szidta le szegényt.

-De apa! Esélye se volt a medve ellen!-csattantam fel.

-Szerintem ahelyett, hogy vitatkoznánk, hagyjuk a beteget pihenni!-vágott közbe Bruce.

-Igazad van! Gyere Sára, van egy kis megbeszélnivalónk!-vezetett ki az ajtón apa, majd bementünk a szobámba:

-Tudod, hogy ezt csak azért teszem, hogy megóvjalak! Úgyhogy....két hét szobafogság!-nézett a szemembe apám.

-Mi?!? Ezt nem teheted!

-Tudom kislányom! De ez az egyetlen módja annak, hogy ne essen bántódásod! Sajnálom!-válaszolt komoly arccal.

-És így legalább tud pihenni a kis barátod is!-mondta, majd kiment és bezárta az ajtót...