Asgard, reggel 9 óra...:

/Thor/

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a karomat. Megfordultam és szembe találtam magam az én drága feleségemmel:

-Jó reggelt, drágám!-lágyan megcsókolt, megsimítva arcomat.

-Úgy hiányzott, hogy melletted ébredjek, Angyalkám! -simogattam meg hosszú, barna haját.

-Tudom! De mostmár itt vagyok, kedvesem!.....Képzeld édesanyád felajánlotta, hogy ő és Odin egy pár hónapig átvennék a trónt, hogy én is mehessek veled Midgardra! Amúgy......Szelli és Emma is nagyon hiányolják a férjeiket és a gyermekeiket, úgyhogy.....a királyné őket is elengedte! Mit szólsz?-bújt hozzám kiscica módjára pont úgy, mint régen....

-Csodálatos ötlet! Stark szerintem nem bánná, ha ti is megszállnátok a toronyban egy kicsit!....Hát akkor pakolj, szerelmem! Addig én felkeltem a gyerekeket!-válaszoltam mosolyogva, mire ő megölelt:

-Oké szívem! -mondta, majd megpuszilta az arcomat és elkezdett készülődni, én pedig átmentem a kölykök szobájába:

-Jó reggelt Luna! Te már fent vagy?-köszöntem rá az ágyán üldögélő nagylányomra.

-Igen.....-válaszolt, majd hirtelen elkezdett sírni.

-Mi a baj, hercegnőm? Miért sírsz?-mentem oda hozzá, majd átöleltem.

-Harry......Harry eltűnt!-válaszolt szipogva, majd odamentem a fiam ágyához, hogy megbízonyosodjak róla, tényleg nincs-e ott.
A takarón találtam egy kis cetlit, amelyre ezt volt írva:

Kedves családom!

El kellett mennem Midgardra, mert szükség volt rám! Sajnálom, hogy nem szóltam!

Harry

Az írás elég csúnya volt,... valószínűleg nagyon siethetett! De vajon miért? Mi történhetett? Remélem nem esett baja....

-Nyugi, csak elment Midgardra! Látod?-adtam oda leányomnak a cetlit.

-Ezt nem értem! Mi lehetett ennyire fontos? Remélem nem harccal kapcsolatos!-mondta aggódva Luna.

-Nyugodj meg, az öcséd meg tudja védeni magát! Biztos jól van!-töröltem le a lányom arcárol egy könnycseppet, majd átmentem szólni Violának:

-Sietnünk kell, szerelmem! Harry Midgardra ment!-mentem be a szobába idegesen.

-Mi? Hogy érted ezt? Miért ment oda?

-Itt a cetli, amit itthagyott nekünk. Valami fontos dolga volt ott.-nyújtottam át feleségemnek a kis papírost, majd elmentünk Emmáért és Szelliért.

-Thor! Úgy örülök, hogy látlak! Valami baj van?-kérdezte Szelli, amikor meglátta szemeimben az aggodalmat.

-Harry Midgardra ment! Sietnünk kell! Fél óra múlva indulunk, pakolj!-válaszoltam, majd szóltam Emmának is.
Utána elmentem anyámhoz, hogy beszéljek vele:

-Szervusz anyám!

-Thor! Drága fiam! Mi szél hozott erre?

-A gyerekekkel hazajöttünk meglátogatni titeket, de az éjjel Harry megszökött Midgardra! Elvileg valami fontos dolga akadt.-magyaráztam édesanyámnak.

-Értem... Ne félj, biztos vagyok benne, hogy nem esett bántódása!-simogatta meg fejemet, majd folytatta:

-Remek apa lett belőled, fiam!-puszilta meg lágyan homlokomat.

-Anyám! Szeretném, hogyha az én és Viola távollétében átvennétek apámmal a trónt!

-Szívesen átvesszük, fiam! Érezzétek nagyon jól magatokat Midgardon!-ölelt át ismét, majd elmondta apámnak kérésemet, mire ő megveregette a vállamat:

-Menjetek csak nyugodtan! Majd mi vigyázunk Asgardra!-ezután gyorsan megreggeliztünk, majd elmentünk a Bifröszthöz:

-Heimdall! Tudsz valamit Harry távozásának okáról?-kérdeztem a kapuőrt.

-Igen, királyom! A te fiad a szerelmét ment megmenteni! De ne félj, mostmár minden rendben van!-válaszolt apró mosollyal Heimdall, majd elköszöntünk és elindultunk Midgardra....

/Tony/

Reggel, amikor bementem a nappaliba, láttam ahogy Sára és Harry együtt alszanak.....Olyan kis cukik voltak!.... Amikor elkezdtek ébredezni, nem bírtam ki, hogy ne mondjam ezt:

-Jó reggelt, kis szerelmesek!-vigyorogtam rá Sacira.

-Ne már apa!-nyafogta, amikor elhúztam a sötétítő függönyt.

-Hogy aludtatok?

-Egész jól! Ugye Saci?-szólalt meg a villám fiú.

-Igen...-válaszolt mosolyogva, majd megpuszilta a fiú homlokát és felment az emeletre zuhanyozni.

-Szóval udvarolsz a lányomnak,....igaz?-kérdeztem Harrytől, a kávémat szürcsölgetve.

-Hát.....igen...-pirult el egy kicsit, majd felállt a kanapéról.

-Értem......Ide figyelj! Egy valamit ígérj meg nekem!-tettem le kávémat a pultra és megálltam a fiúval szemben.

-Rendben.....és mi lenne az?

-Az, hogy ne legyél vele durva és kímélj meg a látványtól, ahogy smároltok! Oké?-néztem rá komoly tekintettel.

-Rendben, megértettem!

-Akkor megegyeztünk!-ráztam vele kezet, mosolyogva.
Nem sokkal ezután Thor és még pár nő toppant be az ajtón.

-Nocsak, Tarzan! Hogyhogy itt vagy?

-Helló Stark! Nem lenne gond, ha pár barátom egy kis ideig itt lakna?-kérdezte, a mögötte álló hölgyekre sandítva.

-Nem, nem dehogyis! Miért lenne gond? Gyertek csak nyugodtan beljebb! Itt szívesen látunk titeket!-csókoltam kezet egyesével a hölgyeknek.

-Harry!-szaladt oda Viola és Luna a fiúhoz.

-Anyám! Luna! Ti meg mit kerestek itt?-kérdezte könnyes szemekkel.

-Egyrészt téged kerestünk, másrészt elhoztuk Lokinak és Peternek Szellit és Emmát! -válaszolta Viola, ezután én úgy voltam vele, hogy inkább hagyom az Asgardiakat beszélgetni, úgyhogy lementem a laborba....

/Loki/

Amikor leértem a nappaliba, egyszerűen alig hittem a szememnek!: Megláttam életem szerelmét, Szelinát, ahogy beszélget Emmával. Ugyanolyan gyönyörű volt, mint amikor legutoljára találkoztunk... Amikor észrevett engem, egyből a nyakamba ugrott:

-Lokiiii!!!-örömtől könnyes szemekkel csókoltuk meg egymást.

-Ó Szelli! Ha tudnád mennyire hiányoztál!-öleltem meg szorosan.

-Tudom Loki! Mostmár itt maradok veled!-mondta két csók között....

/Peter/

Épp a mosdóból jöttem ki, amikor megláttam Emmát. Azt hittem, képzelődök, de ez valóság volt:

-Emma!!!! Tényleg te vagy az? El se hiszem, hogy itt vagy!-mondtam az ölelkezés közben, amire a lány egy hosszú csókkal válaszolt.

-Itt vagyok, Peter!-mondta örömtől könnyes szemekkel, majd megkérdezte:

-A gyerekek hogy vannak?

-Remekül! Menj, lepd csak meg őket! Ha felmész a lépcsőn, jobbról a 3. szobában találod őket!-mondtam, majd elmentem teát főzni.....

/Emma/

Ahogy felmetem az emeletre összefutottam Szellivel:

-Te is jöttél meglepni a gyerekeket?

-Igen! -válaszolta, majd bement egy szobába, ahol lerohanta őt Asztrid és Lenny.

-Sziasztok!-nyitottam be a csemetéimhez, akik nagy örömmel fogadtak:

-Anya!!!! -ölelt meg Peter és Emília egyszerre.

-Gyerekek, úgy hiányoztatok! De nagyot nőttetek!-csodálkoztam, majd együtt lementünk a konyhába....

/Thor/

-Harry! Ha tudnád, hogy mennyire aggódtunk érted! Mi történt?-kíváncsi voltam, hogy Heimdall igazat mondott-e...
Harry mindent elmesélt  az elejétől a végéig. Be is vallotta, hogy mélységesen bánja, hogy nem szólt nekünk előbb a kis akciójáról....és azt is, hogy tényleg a szerelme miatt jött le a Földre.

-Úúú.......és ki a szerencsétlen?-kekeckedett Luna, mire Viola vállon bökte őt.

-Hát.....az egyik Stark lány....Sára.-vörösödött el.

-Akkor nagyon szerencsés lány!-mondta mosolyogva a feleségem...

Ebéd után...:

/Harry/

Sárival kimentünk a tetőre, hogy megreptessük Félixet.

-Repültél már valaha rajta?
-Még nem......de nem lehet olyan nehéz.....-válaszolta, kissé bizonytalanul.
-Megmutassam hogyan kell?

-Igen....kérlek!-válaszolt, majd én felszálltam a sárkány hátára, és felrepültem a magasba.

-Jólvan nagyfiú! Ügyes vagy!-paskoltam meg a hátát.

-Látod? Egyáltalán nem nehéz!-szálltam le a sárkánnyal a lány elé.

-Most én jövök! -szállt volna fel a bestia hátára, de én megfogtam a kezét:

-Erősen fogd a nyerget! Le ne ess!

-Ne aggódj, ennyire azért nem vagyok tapasztalatlan! Amikor kisebb voltam, jártam lovagolni!-bökte meg az orromat ujjával, majd felröppent a levegőbe:

-Juhúúúú!!!!!!! Ez nagyon király!!!!-kiáltotta Saci, majd felnyújtotta mindkét kezét és egyszercsak annyit vettem észre, hogy zuhan...

-Sára!!!-kiáltottam ijedtemben, majd megpörgettem a pörölyömet és felröppentem, hogy elkapjam.
Odinnak hála, mielőtt földet ért volna, el tudtam kapni.

-Jól vagy?-kérdeztem a rémült lánytól.

-I-igen. Köszönöm, hogy megmentettél!-válaszolt kipirult arccal.

-Szóra sem érdemes, szerelmem!-mondtam, majd szorosan átöleltem:

-Megpróbáljuk együtt?

-Igen, de én leszek elől!-válaszolta, majd felsegítettem őt a sárkányra, és felültem a lány mögé.

Ezután óvatosan felszálltunk a levegőbe. Én a lány karcsú derekába kapaszkodtam, majd átöleltem őt:

-Ne félj! Foglak..... Így nem fogsz leesni!-mondtam a reszkető lánynak.

-Rendben.-válaszolt, majd felrepültünk a felhők fölé.

-Milyen szép a naplemente!-mondtam, a lány vállára téve fejemet.

-És még romantikus is!-mosolygott rám, majd belenézett csokoládébarna szemeivel az enyéimbe.

Hosszú, derékig érő, hullámos haját néha felkapta a szél. Annak édes illata elvarázsolt engem......Szemei csábítóan csillogtak.....Nála szebb lányt még soha életemben nem láttam!...

-Sára? Tudod miért téged választottalak?

-Nem.....Miért?

-Mert a te szépséged még az angyalokét is felülmúlja!-erre a mondatomra a lány szenvedélyesen megcsókolt, majd percekig csak csókolóztunk....

Egyszercsak Félix gondolt egyet és leszállt a torony tetejére, majd ledobott minket...Sára hanyadt esve ért földet.......én pedig ráestem......Hopsz....! Erre a sárkány elnevette magát és mondott valamit, de én nem értettem.

-Te értetted, mit mondott?

-Igen! Azt mondta, hogy többször meg ne próbáljunk smárolni a hátán!-válaszolt nevetve.

-Ó....értem! Bocsi Félix!-kiáltottam a tető szélén üldögélő sárkánynak, majd nem sokkal később lementünk a nappaliba....

Este 9 óra.....:

/Lily/

Vacsora után kiültem egy kicsit a tető szélére levegőzni. Untam a csöndet, ezért elkezdtem azt a dalt énekelni, amit anya énekelt nekem kiskoromban. Ebéd készítésnél, lefekvésnél. Megtetszett, ezért megkértem, hogy tanítsa meg nekem. Mivel Saci még túl kicsi volt, ahhoz, hogy megtanulja, ezért csak nekem tanította meg. Anyán kívül senki előtt nem mertem énekelni. Még mázli, hogy nincs itt egy lélek sem!...

(Just a dream)

I was thinking about you,
thinking about mee,
thinking about us, what
we gonna be?

Open my eyes; it was only
just a dream...

I travel back, down that
road. Will you comee back?
No one knows. I realize, it
was only just a dream...

Mikor a dal végére értem, egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül:

-Elbűvölően szép hangod van.-mondta Tom elpirulva, majd leült mellém.

-Köszönöm.....-válaszoltam paradicsompiros arccal, halkan.

-Hogyhogy itt vagy?-kérdezte a Rogers fiú.

-Csak levegőzni jöttem......És te?

-Én.....én csak nem tudtam, hogy hol vagy....-válaszolt, majd folytatta:

-Amúgy....Te mindig felkötve hordod a hajad.....Megmutatnád, hogy milyen kiengedve?-nézett bele égszínkék szemével barna íriszeimbe.

-Hát jó....legyen!-válaszoltam egy kis gondolkodás után, majd felálltam a földről.

Amikor kihúztam a hajgumit, éjfekete, egyenes hajam vízesésként takarta be a hátamat és a vége majdnem a térdemig ért....-ezt látva Tom lassan felállt, szembefordult velem, majd.....óvatosan megcsókolt....Egy furcsa, bizsergés szerű érzés járt át, amikor Tom megérintette a derekamat.... Miután szétváltunk, lementünk a szobámba és megnéztünk egy jó filmet....