Boruto szemszöge

Reggel mikor felébredtem azt hittem hogy a lábaim majd le szakadnak annyira fájtak, basszus Eliza tényleg nem kegyelmez ha edzésről van szó, ahogy ezen agyaltam szobám ajtaja ki nyílt és Himawari jött be.

-Bátyus jössz velem játszani? -Kérdezte húgom, ekkor nagy nehezen fel ültem az ágyon és Hima felé fordultam.

-Persze hogy megyek Hima. -Mosolyogtam rá és simogattam meg a fejét mire ő is el mosolyodót, és ezzel együtt azt is mondva a fájdalomnak hogy kapja be majd fel keltem és mentünk ki az udvarra. Mikor ki mentünk el kezdtünk labdázni közben igyekeztem tűrni a fájdalmat a lábaimban, ahogy labdáztunk egyszer csak azt vettem észre hogy már nem is fájnak a lábaim.

-Boruto Himawari gyertek kész a reggeli. -Szólt ki anya.

-Megyünk. -Mondtuk egyszerre majd be is mentünk és ültünk el enni, közben anya is le ült reggelizni.

-Egyébkénk Boruto, Eliza volt itt és azt üzeni ma el marad az edzés mert fontos dolga akadt. -Mondta anya.

-Akkor egész nap itthon leszel bátyus? -Kérdezte Hima.

-Úgy látszik. -Mondtam.

-Éljen! -Ekkor valaki kopogót az ajtón mire anya fel állt és ment meg nézni ki az majd Saradával jött vissza, de úgy látszik hogy neki nem fájnak a lábai bár az édesanyja egy orvosi ninja szóval nem fura.

-Szia Sarada. -Köszöntünk húgommal.

-Sziasztok. -Köszönt nekünk majd mikor oda jött hozzánk nekem egy puszit adott Hima fejét meg megsimogatta. -Boruto Eliza neked is szólt hogy el marad a edzés?

-Anyának mondta ő meg nekem. -Válaszoltam.

-Értem egyébként arra gondoltam hogy el mehetnénk valahová, csak mi ketten. -Pirult el ahogy én is.

-Persze mehetünk. -Ekkor anya az órára nézett és mintha meglepődött volna.

-Oh már ennyi az idő? Megyek el viszem apátoknak az ebédjét, de hova is tettem? -Mondani akartam mögötte van a pulton mikor egy kéken lángoló farok jött ki anyából, meg fogta a kosarat amiben az ebéd volt és előre nyújtotta majd ekkor anya el is vette a kosarat. -Áh meg van, köszönöm Matatabi. -Simogatta meg a kék farkar ami aztán vissza ment anyába.

-Wáu. -Mondtuk egyszerre Saradával.

-Boruto az édesanyád egy jinchuuriki? -Kérdezte barátnőm.

-Igen így van. -Feleltem.

-Akkor én el mentem. -Mondta anya és el is ment.

-Szóval mi járatban vagy itt Sarada? -Kérdeztem.

-Oh igen, a Hokage hívat minket egy küldetés miatt. -Felelte.

-Pazar. -Mondtam unottan.

-Ne nyafogj, gyerünk Akina és Konohamaru sensei már várnak.

-De nem hagyhatom itthon egyedül Himát.

-Ez igaz, akkor visszük őt is a Hokage épületig és ott majd Hinata-san haza hozza.

-Várjunk van egy ötletem. -Álltam fel és csináltam egy árnyék klónt. -Így Hima nem lesz egyedül amíg anya hazaér és tud játszani a klónommal.

-Szuper vagy bátyus. -Csillogtak Hima szemei.

-Ez tényleg jó ötlet volt Boruto. -Mondta Sarada.

-Oké akkor menjünk. -Azzal Sarada és én fel vettük a cipőinket és el indultunk  a Hokage épület felé, mikor oda értünk Akina és Konohamaru bátyó már ott voltak majd be is mentünk hogy fel vegyük a küldetést, mikor meg kaptuk az információt ami az volt valami furcsa történik egy kis faluban el is indultunk a küldetésre de út közben csatlakozott hozzánk a 15-ős és a 11-es csapat mint erősítés.

-Nocsak Konohamaru ti is itt vagytok? -Kérdezte Kisame sensei.

-Minket kértek fel erre a küldetésre ti csak erősítés vagytok ha el durvulna a helyzet. -Mondta Konohamaru bátyó.

-Csak aztán ne hogy sírva gyere segítségért könyörögni. -Mondta Hanabi nénikém mire Kisame sensei el vette magát.

-Nagyon vicces. -Közben meg érkeztünk a faluba ahol eléggé nyomasztó volt a légkör.

-Tényleg valami furcsa történhetett itt ha már tapintani lehet a feszültséget. -Mondta Aguri.

-Ja valami nagyon nem stimmel. -Mondta Wasabi.

-Elnézést maguk jöttek Avarrejtekből? -Jött oda egy idős férfi.

-Igen mi vagyunk. -Mondta Hanabi nénikém.

-Hála az égnek hogy el jöttek, a falunkat egy félelmetes szörnyeteg tartja rettegésben és fel falja az állatainkat, remélem segítenek rajtunk.

-Egy szörnyeteg mi? Ez már most izgalmasan hangzik. -Mondta Kisame sensei.

-Rendben utána nézünk. -Mondta Konohamaru bátyó és el indultunk körbe nézni majd ekkor meg láttam valamit, meg álltam és jobban meg nézve egy nagy lábnyom volt az.

-Hé ezt nézzétek meg! -Szóltam a többieknek mire meg álltak ők is és vissza jöttek.

-Ilyen lábnyomot még sosem láttam. -Mondta Sarada.

-Lehet a szörny hagyta? -Kérdezte remegve Namida.

-Sumire idézd meg Nuet. -Mondta nénikém mire az említett úgy is tett de alig jelent meg Nue hirtelen fel szaladt Sumire vállára és morogni kezdet.

-Nue mi a baj? -Kérdezte Sumire.

-Nem tetszik ez nekem. -Mondta Kisame sensei és arra fordult amerre Nue morgott majd húzta elő a hátán lévő be kötött kardot mire Konohamaru bátyó is arra fordult és vette elő chakra pengéit és nénikém harci pozíciót vett fel ahogy mi geninek is, ekkor mintha a föld renget volna és a fák közül egy nagy hat lábú két fejű fekete farkas jött elő.

-Oh basszus. -Mondta Yahiko mire a szörny üvöltött egyet de olyan hangosan hogy majd be szakadt a dobhártyánk is, majd egyik lábával nekünk támadt amit Kisame sensei védet ki a kardjával mire mind támadásba lendültünk de bár mennyit támadtuk még csak meg se tudtuk karcolni de ekkor Sarada egy tűz golyóval támadta a farkast és mikor a jutsu el találta a lény mintha meg érezte volna és meg láttam a találat helyén egy sebet.

-A tűz a gyengéje! -Kiáltottam.

-Sarada Aguri adjatok neki mi addig fedezünk titeket. -Mondta nénikém mire a két Uchiha tűz jutsukkal kezdte sorozni a farkast, de nem hiszem hogy sokáig írni fogják mert eddig is sok chakrát használtak fel és a gyanúm be is igazolódót mert mind ketten a földre rogytak.

-Bajban vagyunk. -Mondta Wasabi majd a szörny éppen támadt volna mikor valami el találta oldalról ami olyan volt mint egy tűz golyó, mind oda néztünk és ekkor egy alak nagy sebességgel közénk és a farkas közé suhant és ekkor láttam hogy ki is az.

-Eliza?! -Kérdeztük egyszerre Saradával és Akinával mire a tűz angyal hátra nézet.

-Ti meg mit kerestek itt? -Kérdezte.

-Egy küldetés miatt vagyunk itt mert a közeli faluban valami furcsa dolog történik és ekkor meg támadót minket ez az izé. -Mondta Akina majd Eliza vissza nézet előre.

-Azonnal tűnjetek el innen, ez a szörny az enyém.

-De még is mi ez? -Kérdezte Hanabi nénikém.

-Ez egy démon farkas, egy vérszomjas ragadozó aminek nem igazán kéne itt lennie.

-Ahogy észre vettük a tűz a gyengéje. -Mondta Sumire.

-Igen így van, a nagyuram azt parancsolta hogy végezzek vele. -Ekkor Eliza neki támadt a farkasnak, elő húzta a kardját ami fel gyulladt és úgy kezdet harcolni közben végig a levegőben maradt, de hirtelen a farkas a farkával el találta Elizát aki a földre eset előttünk mire a fel segítettük.

-Jól vagy? -Kérdezte Namida.

-Igen de azt mondtam hogy menjetek el innen.

-Nem megyünk sehová, itt maradunk és segítünk neked. -Jelentettem ki.

-Ez túl veszélyes, menjetek vissza.... -Nem tudta be fejezni mert félbe szakították.

-Megint támad! -Mondta Kisame sensei mire oda néztünk és a farkas most két mellső lábával akar ránt támadni de ekkor valami tűzzel borított dolog szúródott az bal oldalába ami egy kard volt és dőlt el és gyulladt fel mire fájdalmas üvöltözésbe kezdet és egy idő után már holtan éget, ezek után mind a arra néztünk amerről a kard jött és egy köpenyes csuklyás alakot láttunk meg ahogy a jobb kezét nyúltja előre majd engedi le és indult meg felénk.

-Figyelmetlen voltál Eliza. -Szólalt meg mikor oda ért hozzánk mire Eliza le térdelve meg hajolt.

-Bocsásson meg nagyuram. -Mondta Eliza, de várjunk csak egy percet.

-Nagyuram?! -Kiáltottuk mind egyszerre.