~Jisoo szemszöge

Még a szívem is kihagyott, amikor ráeszméltem, hogy ki áll az ajtóban. Egy rendőr volt az, egyedül. Nagyon furcsa volt, hogy nem láttam sem egy munkatársát, sem egy rendőr autót.
- Ne aggódj, csak beszélgetni szeretnék. Bejöhetek? - mondta selymes hangjával.
- Persze - válaszoltam kicsit félve és a falhoz szorítottam hátam, hogy elférjen mellettem a vendég.
- Jó estét rendőr bácsi! - kiáltotta Yoongi.
- Neked is Yoongi! - válaszolta mosolyogva a férfi. Ezek honnan ismerik egymást? Ránéztem a többiekre, de ők is hozzám hasonlóan értetlen fejet vágtak.
- Tudok arról, hogy mit csináltatok a napokban, vagy mit nem. De most nem ezért jöttem, hanem szeretnélek felkérni titeket arra, hogy csatlakozzatok az alakulatunkhoz.
- Milyen alakulat? - kérdezte Yugyeom érdeklődve.
- Az apátokhoz hasonló embereket fogjuk el - ekkor rám és Yugyeomra nézett - de volt már sorozat gyilkosokkal is dolgunk. Ettől többet nem mondhatok egyelőre, csak akkor, ha elfogadjátok a felkérést.
- Honnan ismeri az apánkat? - kérdeztem, amint befejezte a mondandóját. Kicsit megijedtem, hogy most akkor mindenki tudomást szerez a múltunkról. Éreztem, hogy egyszerre átjárja a testem az idegesség. Pólóm alját kezdtem el szorongatni, hogy oldjam a stresszt valahogy.
- Én juttattam zárkába - válaszolta egyszerűen. Apánkat lecsukták? De mégis mikor? Mondjuk, miután elszöktem semmit sem hallottam róla. Valószínűleg ekkor történt.
- Hogy mi? Ugye nincs életben? - kérdeztem. A többiek eléggé értetlen fejet vágtak Yugyeomon kívül. Ezek szerint ő sem mondta még a barátainak.
- Kezdem a legelejéről akkor - maga mögé nézett, ahol egy fotel volt. Aztán felém fordult, én pedig bólintottam, hogy nyugodtan foglaljon helyet. - Kimmel volt egy közös barátunk, aki elmondta, hogy miket tett édesanyátokkal. Eléggé felkavart az egész, megpróbáltam beszélni a fejével, de túl makacsnak bizonyult. Ezután mentem a rendőrségre, hogy ott kérjek segítséget, amit nem kaptam meg. Másnap mégis felkeresett egy nő, aki azt mondta, hogy örömmel kisegít, ha hajlandó vagyok a munkájukat segíteni, amibe bele is mentem azonnal. Sajnos ezalatt a napok alatt apád vérfürdőt rendezett, amit csak akkor tudtunk meg miután elfogtuk. Bezártuk egy titkos helyre, hogy élete végéig ott rohadjon, de ez nem így történt. Pár héttel később valaki egy tőrt juttatott be hozzá, amivel felvágta ereit és elvérzett. - Rám emelte tekintetét és mikor észrevette, hogy mennyire rosszul érintett ez az egész egy kicsit elhallgatott. Nagyra értékeltem, amikor folytatta a történetét, mert kicsit elnyomta a sírásom hangját. Patakban folytak a könnyeim, mert újra lejátszódott előttem az a pár borzalmas nap, amikor sorra oltotta ki apám az életeket. - Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk hamarabb cselekedni. Ezért is próbálok embereket toborozni, hogy messzebbre érjen el a hatáskörünk, és megakadályozhassuk az ehhez hasonló eseteket.
- Én jövök! - nyújtotta a kezét Yoongi. - Van kaja?
- Azt gondoltam, hogy te jössz, ha már segítettem kijutni a börtönből - mondta a rendőr Yoonginak, de én már kezdek összezavarodni, hogy valóban mi is ő. Kihoz valakit a cella mögül, de visz is be? Most akkor ő jó, vagy rossz fiú? - Remélem a ti ügyeteket is sikeresen elsimítottam. Ne higyjétek azt, hogy csak úgy elfelejtkeznek rólatok, csak a papírokat kicsit összekevertem és így nyertem egy kevés időt nektek - mondta miközben szemével végigmért mindőnket.
- Köszönjük! - válaszolta szinte mindenki egyszerre.
- Úgy érzem választ nem fogok egyhamar kapni tőletek Yoongin kívül. - Jók a megérzéseid zsaru.
- Lehetne egy kérdésem? - tette fel a kezét Jennie.
- Persze Jennie - mondta a vendégünk. Jennie először ledermedt, hogy mégis honnan tudja a nevét. Belekezdett abba, hogy megkérdezze, de aztán inkább más kérdést tett fel.
- Ez az egész mindenkire vonatkozik, vagy csak rájuk? - bökött felém, ahol még ott ült Jungkook, Jimin és az öcsém is.
- Természetesen bárkitől elfogadjuk a segítséget, ha nem is fegyveres bevetésen kellene részt vennetek, akkor lenne más feladat is.
Jennie pupillái eléggé megnagyobbodtak a fegyverek hallatán. Jiminen pedig azt vettem észre, hogy fellelkesült és érdeklődve figyelte a rendőrt, ám nem szólt semmit.
- Én is kérdezhetek? - szólt hangosan Yoongi, hogy magára terelje mindenki tekintetét. Amikor egy biccentéssel engedélyt kapott a kérdés feltevésére, azonnal kiengedte magából, hogy mi érdekli. - Az úgy jó, hogy előbb elmegyek ezekkel Thaiföldre és csak utána megyek hozzátok lövöldözni?
- Thaiföldre mentek? - kérdezte a fakabátos, ezek szerint nem érdekelte túlzottan Yoongi.
- Aha, de még csak tervezzük - válaszolta Rosé. Eléggé úgy beszéltek a többiek vele, mintha már régóta ismernék, mondjuk nem csodálom. Eléggé barátságos a férfi, nem pedig az a visszataszító nagyképű rendőr.
- Nem rossz ötlet, akkor még jobban lelassítanátok a keresést - mondta a rendőr. - Akkor, ha valaki szeretne majd csatlakozni, az bármikor megteheti. Ezen a számon érhettek el. - Letett az asztalra egy névjegykártyát. Yoongi azonnal lecsapott rá és nézegetni kezdte, aztán zsebre vágta. A kártyát, aki adta csak megcsóválta a fejét és elindult az ajtón irányába, én pedig követtem, hogy illedelmesen kikísérjem. Az ajtóban állva visszanézett rám, aztán biccentett egyet, hogy menjek hozzá közelebb.

- Miről szeretne beszélni? - kérdeztem, amikor a járdára léptem.
- Ha Yugyeom szeretne csatlakozni hozzánk, remélem nem beszéled le róla - mondta miközben mélyen a szemembe nézett. Egyértelműen nem hagynám az öcsémnek, hogy ilyenben részt vegyen. Ő meg honnan vette ezt? Valamiért, amikor a szemembe nézett úgy éreztem, mintha már nagyon régóta ismerném, de mégsem tudom, hogy ki ő. Egyébként szerintem Yugyeom nem venne részt ebben az alakulatban, mert nem tudna ártani a bandának. Jackson nagyon agresszív mostanában, de tudom, hogy ennek ellenére nagyon kötődik hozzá, mert nagyon sok az olyan emlék, amikor Jackson jó fej volt vele. Befogadta az öcsémet, nélküle nem lennének barátai. Ráadásul Jaebum is ott van, akire tényleg mindig számíthattunk és neki sem akarnánk rosszat.
- Nem fogom megakadályozni, de úgysem akarna menni - hazudtam kapásból.
- Mégis miből gondolod ezt? Nekem úgy tűnt, hogy eléggé tetszene neki ez az egész.
- Ismerem már eléggé ahhoz, hogy ezt tudjam.
- Hát akkor feleslegesen jöttem ide. Azért örülök, hogy beengedtetek.
- Nem volt felesleges, Yoongi örömmel megy majd - válaszoltam mosolyogva.
- Ez igaz, de lehet csak lassítani fog minket a sok hülyeségével - mondta a rendőr és kicsit elvigyorodott. Végre nem csak fapofát vágott.
- Legalább hozza majd a jó hangulatot és megeszi a maradékot - mondtam bíztatóan, hogy nem lesz vele gond.
- Meggyőztél - mondta és tett egy lépést távolabb - ha kell valamiben segítség, akkor szólj. Örömmel teljesítem, Jisoo.
- Először abban kellene, hogy milyen néven szólíthatom - mondtam azonnal az első dolgot, amiben segítségre szorulok.
- Jun, de adhatok neked is egy névjegykártyát, a másikat már úgyis megkaparintották - aztán közeledett felém és zsebéből elővéve átadta nekem a kis papirkát.
- Hát Jun, lenne valami, amiben elkélne a segítség. - Eszembe jutott, hogy el kellene látogatnom a rendőrségre.
- Na és mi lenne az? Csak nem egy fuvar az őrsre? - Már megint honnan tudja? Egyre jobban megijeszt ez a férfi.
- De, ez talált. Feljelentést szeretnék tenni.
- Mikor szeretnéd, hogy ezt teljesítsem?
- 6 nap múlva, korán reggel. De, ha nem jó ez az időpont, akkor megoldom máshogy. Mehetek busszal, vagy gyalog is.
- Nem hiányzik, hogy megint baj legyen, ha velem jössz, senkit se fog érdekelni, hogy ki vagy.
- Miért? - kérdeztem érdeklődve.
- Amint megtudta mindenki, hogy hogyan kerültem oda, mindenki megalázkodóan kezdett el velem viselkedni. Csak azért, mert én nem csak annyit teszek, hogy baleseteknél kit vagyok vagy elfogok pár rosszfiút, akik még fegyvert sem láttak. Kicsit talán felnéznek rám, hogy szembeszállok fegyveres erőkkel is és életemet is adnám bárkiért.
- De a rendőri hivatás ezt követeli amúgy is nem?
- Attól még a legtöbben elbújnának, ha durvulna a helyzet - mondta sóhajtva. - Na jó éjszakát, nekem mennem kell.
- Jó éjt! - kívántam én is. A rendőr ellökte magát a házunk előtt lévő korláttól. - Jun - tettem hozzá. Talán hallotta még, mert kicsit megrándult a válla a neve hallatán, de továbbállt.

A házba menet ránéztem a kártyára, amit a kezembe nyomott. Kim Jun-ho. Talán nem csak barátok voltak az apámmal, hanem valami egészen más? Mondjuk a Kim családnév eléggé elterjedt a környéken, de mégis. Szinte mindent tud rólam és a barátaimat is ismeri. Jun-ho, mégis ki vagy?

Mikor visszaértem a házba, állt a bál. Yoongi a kanapén állva táncolt a saját torkából generált zenére. Yugyeom, Jungkook és Jimin mellette bunyóztak a párnákkal. A lányok pedig szurkoltak a fiúknak, mint valami pom pom lányok.

- Mégis mi folyik itt? - ordítottam el magam. Mindenki megállt az és rám meredt, csend telepedett a szobában. - Hogy mertetek ebből engem kihagyni? - szólaltam meg ismét, hogy ne érezzék azt, hogy én el szeretném rontani a jó kedvüket. Kikaptam a zenedobozom a mellettem lévő polc egyik fiókjából és bekapcsoltam, hogy ne Yoongi kornyikálását kelljen hallgatni, azt hiszem Japán szavakat engedett ki a száján. Néhány szavat ki tudtam venni belőle, mint például az otsukaree. Amint meghallotta a zenét elhallgatott és már erre kezdte el rázni magát. A fiúk is táncolni kezdtek az ütlegelés közepette és mindenki az ismert mozdulatokat tette meg a Bigbang jól ismert számára. Bár mindig ilyen felhőtlen buliból állna az életünk és sosem kellene azzal foglalkozni, hogy mikor toppanhat be az újabb probléma az ajtónkon.

Mikor fáradni kezdtünk, a lányoknak felajánlottam ismét, hogy itt aludhatnak, de ők inkább hazamentek, mert dolgozniuk kell majd másnap. Én a laptopomat felkapva az asztalról mentem be a szobámba, hogy megnézzem a repülőjegyek árát és szállást keressek. Nem nagyon sikerült összehoznom egy elfogadható összeget, mert mindegyik nagyon drága volt. Mikor fáradtan és tehetetlenül vágtam hátamat az ágyra kopogtattak az ajtómon.
- Gyere! - kiáltottam ki az érkező irányába.
- Nincs valami ennivaló? Esetleg tojás vagy hasonló? - kérdezte Jimin, aztán a laptopra tévedt a tekintete.
- De van a hűtőben - válaszoltam, bár már más érdekelte. Leült mellém az ágyra és ölébe húzta a gépemet.
- Miért itt nézelődsz? Ennyit nem tudunk kifizetni, főleg meg nem ennyi emberre - tolt le, aztán sebesen gépelni kezdett. Behozott egy oldalt, ami tele volt olcsóbb pár napra bérelhető lakásokkal és kisebb szállókkal.
- Nem kellett még sosem szállás után keresnem, mert nem voltam még távol, úgyhogy jó lenne, ha nem úgy néznél rám mint egy nyomorékra - válaszoltam, aztán visszavettem a laptopomat.
- Még jó, hogy csak segíteni akartam, egyébként szívesen...
- Kösz! - mondtam neki, de ő már a szobámon kívül volt. Pompás, ismét sikerült barátkoznom. Taps Jisoo, örökké egyedül maradsz, törődj bele.
Pár percig még nézelődtem, aztán, amikor ráuntam elmentem lezuhanyozni. Gondolataim a rendőr körül forogtak. De nem jutottam annál többre, mint amit eddig tudtam róla. Ki lehet ő? Miért érdekli, hogy mi van velünk? Egészen elalvásig ez ment a fejemben és már kezdtem megbolondulni a képektől, amiket összeállítottam a fejemben. Hülyébbnél hülyébb dolgok, mint például az, hogy ő egész életemben követett engem, mert anyám megkért rá hogy vigyázzon rám, vagy, hogy ő egy túlvilági lény, aki csak eljött hozzám és kitalálta ezeket a meséket. De akkor ezeket ő nem tudhatná. Csak tőle tudhatom majd meg ezeket. 6 nap múlva alaposan kikérdezem, nem fog nekem itt körülírni mindent és álmatlan éjszakákat okozni. Ez nem fair, nem úgy volt, hogy ő segíteni akar nekem? Akkor szálljon ki a fejemből.

Valamikor hajnalban sikerült elaludnom. A álomszerű képeket és bárányokat, rémálmok váltották fel, amik sehogy sem múltak el. Apámat láttam, aki egy zárkában ült és boldogan fütyörészett. Aztán egy gonosz mosoly terült el a képén és a rácsokhoz lépett. Nem láttam, hogy kitől vette át a kezében tartott tárgyat, csak azt amikor már kezében forgatta. Valami hang hallatszott a folyosón, talán valaki jöhetett, mert apám a kést a cipőjébe dugta és a nadrágot is ráigazította, hogy gondosan eltakarja a vágó eszközt. Amikor a hang elhallgatott, megláttam Junt a rácsokon kívül, valamit beszéltek, de nem értettem, csak a szájuk mozgásából következtettem erre. Mikor Jun odébb állt, apám elővette a kést, valamit elmormolt magában, aztán ereit vágdosva véget vetett életének.

Ekkor ébredtem fel, kábán, mintha csak nem is aludtam volna. Az ablakhoz léptem, hogy elhúzzam a függönyt, ami utat engedett a fénysugaraknak. Kezemmel szememet takarva vánszorogtam el a tükör előtt, amibe csak egy pillantást vetettem. Így is könnyen kivettem, hogy mennyire rossz állapotban vagyok. Karikás szemek, nyúzott arc és halvány csíkok húzódtak a bőrömön, amit valószínűleg annak köszönhetek, hogy sokat forgolódtam és arccal lefele aludtam el. Már érezem, hogy ez a nap is milyen pompás dolgokat tartogat számomra.