"Senkinek sem adatott meg a születésekor semmi.,,

Másnap reggel korán keltem, ugyanis azt elfelejtette Taehyung közölni, hogy mikor és hol találkozzunk. Dobtam egy üzenetet neki, hogy végre megtudjam. Kis idővel később érkezett is a visszajelzés, hogy két óra múlva itt lesz a ház előtt, ha elküldöm a címem. Kissé félve írtam le, nem szívesen adtam meg olyannak a házszámom, akit alig ismertem még. Jiminnek is elküldtem az időpontot, hogy időben ideérjen. Azért nem hívtam, mert nem tudtam, hogy aludt-e még, vagy ő is korán kelt. Felpattantam az ágyról, hogy egy gyors macskamosdás után felöltözzek és megreggelizzek. Tojást találtam a hűtőben, ezért csináltam gyorsan rántottát és azzal telítettem meg a hasam. Aztán hirtelen eszembe jutott valami. Tegnap elfelejtettem elvégezni az utolsó simításokat a fürdőszobában, tehát még mindig ott vöröslik a mosdókagylón Jackson öccsének a vére. Berontottam a fürdőbe, aztán egy rongyot megragadva kezdtem el sikálni a foltokat mindenhonnan. Nem néztem tegnap eléggé jól szét, ugyanis nem csak a mosdónál hagyott nyomokat, hanem a zuhanyzó mellett is szétáztatta a csempét. Ugyan a fürdő megtisztult a nyomoktól, de mindig emlékezni fogok az egészre. Visszamentem a szobámba, hogy megnézzem nem válaszolt-e Jimin. Már húsz perce írta, hogy máris jön, ami azt jelentette, hogy mindjárt itt van. Ismét lesprinteltem a fürdőszobába, hogy elrejtsem az apró bőrhibáimat. Gondolkoztam azon, hogy kezdjek-e valamit a szempillámmal és a szemöldökömmel, de inkább úgy hagytam. A fürdőből kilépve megláttam, hogy Yugyeom is felkelt, merthogy nyitva volt a szobája ajtaja. Felvittem a szobájába a ruhákat, amik az este folyamán megszáradtak és felvázoltam, hogy hol leszek aznap. Aztán mehettem is tovább, mivel Jimin ráfeküdt a csengőre és nem tágított tőle. Elrejtettem a mosolyt az arcomról, hogy ne higgye azt, hogy annyira hiányzott. De tervem azonnal befuccsolt, amikor megláttam a kócos hajával szegélyezett babaarcát. Meglepetésként ért, amikor szorosan magához húzott és karjai közé zárt. Na, meg aztán jött a puszik tengere. Borzalmasan jól esett, hogy végre volt valaki, aki szeretett és ugyanúgy számolta a perceket, hogy mikor láthat már végre.
- Mi ez a sok nyál Jiminie? - kuncogtam a fülébe, amikor hozzáérintette dús párnáit a fülemhez.
- Csak örülök, hogy jól vagy és nem szerethetlek? - fejezte be egy pillanatra a szájával a támadást.
- Nem! - mondtam teljesen komolyan, de ismét elmosolyodtam, amikor belenéztem abba a gyönyörű barna szempárba. Beljebb tolt a házban és bezárta mögöttünk az ajtót. Ekkor pillantotta meg az alsógatyában flangáló Yugyeomot.
- Egy pillanatra azt hittem, hogy valaki mást látok és korán reggel összeverhetek valakit. - Tényleg megfeszültek karjai derekam körül és majdnem kinyomta belőlem az utolsó szuszt is.
- Mi az, túl jó lett a testem, azért nem ismersz meg Jimin? - kérdezte pimasz mosollyal az öcsém, miközben bepózolt és próbálta izmait megfeszíteni.
- Pont olyan, mint amikor először láttam a medencés partin évekkel ezelőtt - gúnyolódott a testével. Mivel csúnyán néztem rá a kijelentésére, ezért egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Na, megállj Park Jimin! Mindjárt megtudod mire is képes ez a kacsó! - közeledett felénk Yugyeom, Jimin pedig vette a lapot és besegített az öcsémnek a távolság megszüntetésében. Pár perccel később már meg is kezdődött a barátságos bunyó. Ekkor kopogtatott az ajtón a virágos fiú, akinek az érkezésére nem figyeltek fel a fiúk.
- Jó reggelt szép lány! Én egy palotát tudtam volna elképzelni neked, de a bályod bizonyára belengi az egész lakásod így egészen biztos vagyok abban, hogy kellemes a levegő odabent. - Huh, hát még a levegővétel is nehezemre esett ettől a megnyilvánulásától.
- Jó reggelt neked is Taehyung - feleltem kuncogva.
- Indulhatunk akkor?
- Igen egy pillanat, csak bent felejtettem valami fontosat. - Vagy inkább valakit. - Mindjárt jövök! - hagytam faképnél a fiút.
- Várok rád bármeddig - dőlt neki a korlátnak és összefonta karjait maga előtt.
Az ajtón belépve követni kezdtem a hangok forrását, amik a konyháig vezettek el. A falat megkerülve elém tárult, miközben Yugyeom a konyhaasztalra mászva próbálja egy kanállal eltávolítani Jimint a közeléből. Halkan elröhögtem magam, aztán megpróbáltam megszólalni egy kicsit komolyabb hangnemben.
- Yugyeom ne gyerekeskedj már! Mosd el a kanalat majd, nekem nehogy úgy ragd vissza a fiókba, mert akkor felnyomom a seggedbe! - ennyire tellett tőlem.
- Hűha, Noona! Ne idegeskedj, már is elmosom - de azért még Jiminre ugrott onnan.
- Vidd a számból a farkad! - kiáltott rá Jimin, amikor kilapította az öcsém a testével és így került a nemi szerve Jimin szájához közel.
- Hozzá ne merj nyúlni a fütyimhez! - ez volt az a pont, amikor már sírtam a röhögéstől.
- Jimin menjünk, mert már itt van Tae! - mondtam a viháncolás befejeztével.
- Mióta? - porolta le fenekét miután felkelt a földről.
- Akkor jött, mikor feltengett bennetek a tesztoszteron és elkezdtetek verekedni - világosítottam fel a kis dinkát.
- Jó megyek már - indult el felém - de ezt még egyszer lejátszuk! - fordult vissza Yugyeomhoz.
- Nekem csak ne kacsintgass te meleg állat! - szólt rá Yugyeom, amikor a barátom megpróbálta a csábosan felszedni, ezek szerint egy szem rángással. Jimin pedig nevetve ragadta meg a kezem. A házból kilépve magam elé engedtem őt, mert még felkaptam a telefonom az előszobában.
- Te meg miért álltál az ajtóban? - hallottam Jimin hangját. Megcsóváltam a fejemet, bár ezzel csak magamnak üzentem, hogy hosszú lesz a nap ezzel a kettővel fűszerezve.
- Mégis mit keresel itt? - kérdezte Tae kakas a másik baromfitól. Jobb volt ha közbelépek, mert ha nélkülem maradtak volna akkor abból nem barátságos harc kerekedett volna.
- Tessék ezt befejezni - toltam el a két fiút egymástól távolabbra, hogy ne köphessék egymást szemen - ne haragudj Tae, de nem vagyok hajlandó egyedül elmenni veled. Jimin pedig felajánlotta, hogy elkísér, másképp lemondtam volna ezt az egészet - vázoltam fel a helyzetet Taehyungnak, aztán Jimin következett. - Légyszíves fogd vissza magad, csak elmegyünk megnézni azt a helyet, aztán levezetheted a feszültséget az öcsémmel.
- Csak nem meleg a kicsi Jimin? - kérdezte Taehyung féloldalra húzott ajkakkal.
- Nem, ugyanis barátnőm van. Először le akarod kapni Jisoot, egy nagyon szar trükkel, aztán még sértegetsz a hülyeségeiddel?
- Őszintén sajnálom a barátnődet - zendített rá még egyszer Tae. Persze nem tudta, hogy a máshová címzett üzenet hozzám kerül, mivel legutóbb mikor találkoztunk nem voltam együtt Jiminnel.
- Kösz Tae! - hálálkodtam a sértegetéséért. Tae értetlenül nézett rám, amit Jimin is észrevett.
- Jisooval járok te szerencsétlen! - világosította fel a fiút, aki vörös fejjel kért bocsánatot tőlem aztán elindult, hogy mutassa az utat. Próbáltam megjegyezni az utat, hogy merre is haladtunk. Még egy szűk sikátoron is átvágtunk, hogy közelebb kerülhessünk a munkahelyhez, amiről azóta sem mondott semmilyen információt.

- Itt volnánk! - biccentett fejével az épületek irányába.
- Mondd hogy nem arra a puccos buli helyre szántad Jisoot - nézett végig Jimin az úttal párhuzamosan elnyúlt épület soron.
- De igen! - bámultam rá, reakciót várva, mikor Jimin is szembe fordult vele és elengedte a kezemet, amit addig szorított ismét beszélni kezdett - Egyébként az a kis pékség az, ahová hoztalak Jisoo. Egy régi ismerősömé, nemrég megüresedett egy hely. Menjünk, mert már vár minket - indult el az út túloldalára, az autók között szlalomozva. Mi Jiminnel inkább megvártuk, hogy elhaladjanak az autók és csak aztán követtük. Ez a Tae aztán szeret veszélyesen élni.

A kis helyiség elé érve kíváncsian néztem körül a boltnál. A fejem fölött egy tábla volt, feltételezem a bolt nevével. A Jin név is szerepelt rajta, gondolom a tulaj neve. Boltíves ablakok díszítették a szürkés falat és egy fa ajtó. Mikor Tae benyitott az ajtón egy kis csengő jelezte az érkezésünket és egy magas széles vállú férfi bújt elő a pult mögül.
- Ó, Tae! Mi szél fújt a pékségembe? - kérdezte kifejezéstelen arccal, de a hangja meglepődöttségről tanúskodott.
- Hallottam, hogy megüresedett egy hely és ezért hoztam valakit, akit taníthatnál, persze, ha ő is szeretné - mosolygott rám Taehyung. Nem igazán tudtam volna magamat sosem elképzelni egy olyan lánynak, aki süteményeket süt és mosolyogva fogadja a vendégeket. Habár valahol el kell kezdeni, amúgy is szimpatikus a tulaj és a hely is. Nem tűnt túl forgalmasnak a bolt, ezért is illene hozzám. Magamat ismerve nem bírnám a nagy pörgést, sokkal jobb ez a csendes és egyszerű atmoszféra.
- Nagyon hálás lennék, ha a mesterem lenne - hajoltam meg és úgy maradtam, mert elfelejtettem a nevét.
- Szólíts csak Jinnek! - szólt kedvesen, amikor értette, hogy miért nem folytattam tovább. Ekkor pedig visszaemelkedtem szemmagasságba. - Szeretnék még valakit bemutatni - indult el a helyiségben egy ajtó felé és intett, hogy kövessem. Átlépve a küszöbön, egy velem egykorú lányt pillantottam meg. Sötét rövid haja volt és karjait tetoválások ékesítették. Elsőre is megmondtam volna, hogy amerikai, annyira látszott rajta. - Mary! Látogatónk van! - szólt hangosan a lánynak, aki ekkor kapcsolta ki a zenét, ami a fülében zengett.
- Szia! Jisoo vagyok! - köszöntem és mosolyra húztam a számat.
- Az én nevem hallhattad, te fogod helyettesíteni azt a semmirekellő Scottot? - kérdezte flegmán, én pedig próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire meglepődtem érdes hangján. Értetlenül fordultam Jin felé, hogy megtudjam miről is van szó.
- Scott volt az egyik alkalmazottam, de visszaköltözött Amerikába a családjához, mert a gyerekeinek az édesanyja feladta a harcot egy betegség ellen és így nem volt, aki vigyázhatott volna rájuk. - Mégis milyen apa lehet az, aki csak úgy eljön otthonról egy pékségbe és maga mögött hagy egy egész családot? Mondjuk az én apám sem volt az a mintaapa, sőt...
- Ó, értem. Igyekszem minél gyorsabban tanulni és remélem jól helytállok majd - húztam ki magam.
- Na, akkor gyerünk kislány, kezdjük az alapoktól.. vagyis. Van valamennyi tapasztalatod?
- Semennyi, nem volt kitől ellesnem a sütés rejtelmeit - csóváltam a fejem.
- Jó, akkor Mary légyszíves adj egy kiló lisztet és lássunk hozzá! A bolt előtt csak úgy tolonganak a vevők! - mondta szarkasztikusan, én pedig halkan felkuncogtam. Ekkor jutott eszembe, hogy Jimint és Taehyungot magára hagytam odakinn. Tenyerem a homlokomon csattant és Jin felé fordulva kértem egy perc türelmet.

- Nincs bunyó! - rontottam ki az ajtón.
- Tényleg nincs - mondta Tae a pulton ülve. Jimin pedig egy asztalnál ült és a telefonját nyomkodta. Lassan odalépkedtem hozzá és hátulról az arca elé hajoltam.
- Nem tetszik ez a csönd nekem.
- Nincs kedvem kioktatni - célzott ezzel Taehyungra.
- Nem tudom meddig maradok, de nyugodtan menj haza, vagy nálunk is mehetsz, csak ne törjétek össze a házat.
- Délután ötig van nyitva a bolt - adta az információt Tae és kisétált az ajtón.
- Hé Tae! - kiáltottam utána. - Köszönöm!
- Semmiség, figyelj oda Jinre és nem lesz baj. - Megértően biccentettem.
- Nem is értem aggódsz hanem a házadért? - vonta fel szemöldökét Jimin.
- A.a - feleltem röhögve, ő pedig fejcsóválva állt fel a székből.
- Akkor találkozunk délután, jagi! - köszönt el a szokásos módon.
- Jisoo! A kenyér bucik várnak!- kiáltott Jin türelmetlenül.
- Megyek már! - trappoltam be az ajtón.

A falon túl Jin és Mary már sebesen dolgoztak azon, hogy összeálljanak a sütik. Érdeklődve pattantam melléjük és szemeimet Jin dolgos kezeire tapasztottam.
- Jól figyelj! A sütikhez sok szeretet kell, hogy elnyerjék a tökéletes ízüket. Persze a külső is fontos, de az elég, ha az én arcom tökéletes. - Minden szavát ittam, aztán elém rakta a tésztát, hogy én is gyúrogassam. Természetesen képes voltam ezt is elrontani és cafatok hevertek mindenhol.
- Jisoo! Összetörted a szívét! Nézd meg Mary Lou, hát te képes lennél ilyenre? - fordult a tetovált karú lányhoz. Válaszul ő csak fújtatott egyet.
- Bocsánat Mr. Cipó! Nem volt szándékos - fejeztem ki sajnálatomat.
- Kérlek holnapra szedd össze az érzelmeidet és így gyúrj tésztát kedves - hívta fel a figyelmem - Mary, lennél szíves befejezni? Én megmutatom a többi portékát Jisoonak. - A lány biccentve jelezte, hogy mehetünk. Jin átvezetett a raktárba, ahol a polcok között haladva megmutatta, hogy mit hol találok. Mindenféle turmixgép volt, valamint gyümölcsfacsaró és a limonádéhoz szükséges dolgok.
- Nem kellene sietnünk? Mi van, ha akkor jönnek vendégek, amikor még nincs kész a reggelijük?
- Nem jönnek, mert mindig ugyanabban az időpontban készülünk el. Fogd ezt a gépet és csinálj turmixot, aztán töltsd fel a limonádés üveget és várd a vendégeket. Ha valamire szükséged van, akkor hátul találsz a sütőnél - osztotta ki a munkám, aztán otthagyott.

Miután elkészültem mindenféle itallal leültem a pultnál és vártam az emberekre. Az első vevő egy kislány volt az édesanyjával, aki boldogan ugrált mikor megkaparinthatta végre a limonádéját.
- Csókolom Jisoo néni! - köszönt el integetve, miután megmondtam a nevemet is a kérésére.
- Szia! Lassan idd, nehogy megfájduljon a torkod.
- Jó, vigyázok! - nyitotta ki az ajtót, az pedig csilingelve engedte útjára a boldogsággal fűtött kislányt.
- Ha a fülem nem csal, akkor pénztárgép kattanást hallottam - jött ki csupa lisztesen Jin.
- Igen, volt egy vásárló, aki limonádét kért.
- Érkezik a forró süti - jelent meg Mary egy tálcával. Minden ínycsiklandóan nézett ki, a következő adagtól meg egyenesen folyt a nyálam. Egy pékárut rögtön kiszúrtam, az pedig a paradicsomos bagett volt.
- Látom, nagyon megtetszett neked ez - bökött a kedvencemre, aztán elém tartotta egy tányéron az ételt - Edd meg nyugodtan! - mondta mosolyogva. Hatalmasakat harapva fogyasztottam el a finom tésztát, hát Jin tényleg ért ehhez.
- Egyébként felkerülnek a pizzák is az étlapra, szeretnék újítani.
- Ó! Hogy-hogy? - kérdeztem, bár sejtettem. Szeretne több embert fogadni.
- Jól jönne a plusz pénz, mert a feleségem babát vár. - Ezek szerint nem csak azért.
- Á! Imádom a babákat! - fejeztem ki örömömet.
- Az ultrahang kimutatta, hogy jobban fog kinézni, mint én.
- A kis nőcsábász! - mondtam és jóízűen nevetve fogadtuk a lassan szállingózó vásárlókat.