"De ha egy kedves szerethető társ mellett vagyunk
Hamar lenyugszik égen a napunk
Az idő sokat rohan
Játékosan
És
Csalfa módon
Akár egy vaskos ólom
Nem állíthatja meg többé soha semmi
Nem lehet egy gomb segítségével végleg kikapcsolni.„

Továbbra is csak álltunk a felfordulásban. Ami az utunkba került, néha a helyére raktuk, hogy könnyebben foglalhassunk helyet a kanapén. Mikor végre sikerült letelepednünk, Jun egy nagyot sóhajtott és belekezdett a mondanivalójába.
- Nem egészen tudom, ez hogyan fog érinteni titeket, de fontosnak tartom, hogy ismertessem veletek az álláspontot. Azt már tudjátok Yoongitól, hogy sietősen mentem el, a bázisról - állt meg a beszédben kicsit visszajelzésekre várva. Én egy kicsit biccentettem, Yugyeom pedig bólogatott és hümmögött - Azt viszont nem, hogy miért is kellett elmennem. Az oka az volt, hogy néhány azonosítatlan ember vandálkodott a város központjában. Viszont ezalatt történt más is, mégpedig egy ismert személlyel - ismét megállt, hogy kifújja magát. - Jackson Wang és az emberei ezalatt lelőtték néhány rendőrtársamat és néhányukat megsebesítették. Azok közül kettőt megszöktetett, akit miattad fogtunk el - nézett rám - Jinyoungot és Youngjaet kihozta - ért a végéhez Jun. Mélyen a szemembe nézett, ám én rezzenéstelenül néztem vissza rá. Félelem kavargott bennem, de nem rettegtem. Yugyeom mögöttem ült és néha megfogta vállamat. Már ismert és tudta, hogy ez engem hogyan érintett. De nem teljesen volt pontos a tudásban. Lefogadom, hogy azt hitte a sírás határára estem, ám ez nem így volt. Valamik, vagy valakik még mindig azt súgták, hogy nincs okom az aggodalomra.
- Jaebum ott maradt? - kérdeztem, mikor már nem ásta magát úgy a szemembe Jun.
- Igen, holott nyitott volt a zárkája. Jinyoung és Jae sem jöttek volna ki, ha Jackson nem rángatja ki őket a rácsok mögül.
- Az a mocskos.. - dühödött fel Yugyeom - Miatta szívnak ismét. -

Igaza volt. De talán, ha visszajutnának valahogyan, akkor nem vádolnák azzal őket, hogy ők is ki akartak onnan jönni. Habár Jun is tudna tanúskodni, hogy Jackson rángatta ki őket onnan - gondoltam magamban.

- Nahát, pont kapóra jön most - váltott gyorsan témá Yugyeom.
- Mi? - kérdeztem, mert nem igazán értettem, hogy mi is válhat a hasznunkra.
- Jungkook csinált egy csoportot - mutatta felém a telefonját. Egyfolytában pörögtek a chat fejek a telefon aljától egészen a kijelző tetejéig.
- Hiába mondanám el nekik a helyzetet, úgysem figyelnének rám - dobta le telefonját a kanapéra maga mellé. Ismét Junra néztünk.

- Nem tudom, hogy mi történt Thaiföldön, de nagyon megedződtetek. Azt hittem bőgni fogtok - mosolyodott el Jun. Nem csak te hitted azt, nekem is fura érzés volt, hogy ennyire tűrtem a rossz hírt.
- Én sírni? Ez meg mégis honnan jutott eszedbe? - kapta fel a fejét Yugyeom.
- Kiskorodban borzalmasan sírós voltál. Mindenért nyávogtál és... - torpant meg. - Nekem mennem kell.
- Várj már! Hallani akarom a végét! - húzta vissza Yugyeom. A rendőr ránézett, aztán lassan lesöpörte az öcsém kezeit a karjáról.
- Majd máskor - ment el az ajtóig. - Ha valami van, akkor hívjatok. Ha nem tudnék jönni, akkor Hoseokot küldöm. Ő az, aki Yoongival volt itt - megértően biccentettünk, aztán elhagyta a házat.

Elvonultam a szobába a táskáimmal együtt, hogy visszapakoljak mindent a helyére. Különválogattam a ruhákat, amelyek mosásra szorultak és azokat, amiket egyszer sem vettem fel. Yugyeomnak is mondtam, hogy rakja ki a szobája elé és majd azokat is bedobom a mosógépbe. Próbáltam mindent úgy csinálni, mint régen, de nem igazán ment. Valaki folyton az eszemben járt. Engedtem a kísértésnek és felkaptam a szekrényről a telefonom, aztán az internetet bekapcsolva megnyitottam az üzeneteimet. Jungkook engem is bevett a csoportba, amit meg is nyitottam. Már kevésbé záporoztak az üzenetek, de még mindig aktívan beszélgettek egymással a többiek. Pár sort el is olvastam, de aztán valamin jobban megakadt a szemem. Egy ember nem írt semmit, csak ugyanúgy megjelent a profilképe a sarokban. Nem sokkal később jött egy értesítésem. Jimin írt én pedig elvigyorodtam, mintha csak most kérte volna meg a kezem. Csak a hogylétem felől érdeklődött. Először annyit írtam, hogy jól, de azonnal kitöröltem. Majd sok próbálkozás után, egy eléggé elfogadható választ írtam. Elmeséltem röviden, hogy miért vagyok kissé ideges. Most kapóra jött a kérdés, mert nem tudom hogyan kezdhettem volna bele abba, hogy betörtek a házunkba és ott volt még ugye a Jacksonos ügy is. Kissé megvárattam Jimint, de azért mégsem írhattam azt, hogy jól, csak mert végre adott valami életjelet. Habár sok lány ezt tette volna. Jimin azonnal megnézte, amit írtam neki, de aztán nem kaptam választ tőle. Türelmetlenül vártam egy ideig, de később inkább átléptem a másik beszélgetésbe. Láttam, hogy Yugyeom is olvassa az üzeneteket, ezért megkérdeztem tőle, hogy kipakolta-e már a szállást. Khmm 21. század, ha már ilyen dolgok vannak, akkor miért is ne spóroljak meg egy utat? Bár nem kellett volna, mert zöld jelzést kaptam, hogy mehetek mosni. Lerobogtam a fürdőszobába egy kosárért, aztán a szobáknál megtöltöttem ruhákkal. Óvatosan szlalomoztam a törött tárgyak között, ezért nem vettem észre, hogy valaki előttem állt.
- Nyitva maradt az ajtó! - szólt rám Jimin.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem. Alig tudtam elrejteni, hogy mennyire örülök annak, hogy jött.
- Igazából azért jöttem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg jól vagy-e - simított végig arcomon. - Úgy látom, amúgy is kellene egy kis segítség - nézett végig a nappalin.
- Már el akartam kezdeni takarítani, de túl lusta vagyok hozzá és azt sem tudom hol kezdjem - forgattam én is a fejem - Várj, mindjárt jövök, csak ezt bedobom a mosógépbe - emeltem fel a kosarat, ezzel megmutatva mit is szándékozok kimosni. Jimin biccentett, aztán levágta magát a kanapéra. Nagyon gyorsan szétválogattam a ruhákat, színek szerint, aztán az egyik adag már forgott is a gépben. Visszasiettem Jiminhez, aki eléggé furcsán nézett rám.
- Mi van? - álltam meg előtte értetlenül.
- Furcsa vagy, azt hittem más állapotban talállak, de ehelyett itt járkálsz a törött dolgok között mintha semmi nem történt volna - kezdte meg a pakolászást közben. Talán még tényleg nem fogtam fel az egészet, mert nem akartam. Jimin szavai hatására megborzongtam és kezdtem rájönni, hogy valószínűleg bajban vagyunk. Lerogytam a kanapéra, ahol Jimim hűlt helye még mindig látszott az anyagon. - Hé! Nem azért mondtam, hogy most meg összetörj! Melletted vagyok! - fogta kezei közzé az enyéimet és mélyen a szemembe nézett.
- Mi van, ha visszajönnek? Nem! Mi van, ha Jackson is jön? Az a fiú már kiszámíthatatlan - túrtam bele hajamba, miután kiszabadítottam Jimin markából ujjaimat.
- Jacksont lehet, hogy felhúztuk, de sosem menne el messzire. Ráadásul, szerintem nincs összefüggés a betörés és az emberrablás között. Ezek valószínűleg, csak az utcáról bejöttetek és kiélték gyerekkori fájdalmaikat a házatokon - próbált nyugtatgatni.
- Igen, lehet, hogy igazad van - emeltem fel a fejem, mert a beszélgetés közben inkább megóvtam Jimin íriszeitől az enyémeket.
- Ne lógasd már az orrod na! - fricskázta meg az említett testrészem.
- Hé! Ezt hogy merted megtenni? - förmedtem rá, de legbelül nevettem.
- Hát így! - tette meg még egyszer.
- Na megállj! Vetettem rá magam. Jimin rászoktatott a hempergésre, amikor magára rántott Lisa szüleinek a háza előtt.
- Mi az? Csak nem feladtad a vágyaid ellen a harcot? - kérdezte, gondolom arra utalva, hogy nagyon letámadtam. Eléggé zavarba hozott ezzel. Mégis ki lenne képes ellenállni egy ilyen istennek? Ha lett volna több önbizalmam, akkor tényleg nem harcoltam volna az ellen, hogy ott azonnal lekapjam, de gyenge voltam.
- Hogy mi? Én nem... - ellenkeztem rák vörös fejjel.
- Shhh... Tudom.
- Akkor pakoljunk! - szálltam le róla. Neki kezdtünk visszarakni mindent a helyére, amit csak lehetett. A cserépből, üvegből és más törékeny anyagból készült tárgyak mind összetörve hevertek a padlón. Nem igazán fognak hiányozni, mind porosak voltak és csak a helyet foglalták. Jimin elment a fürdőszobába, aztán mikor visszajött elkezdte felseperni a törmelékeket.
- Milyen járatos valaki a házunkban - mondtam csodálkozva. Csak elvigyorodott és tovább takarított, én pedig alig tudtam levenni a szemem róla. Jól állt a seprű a kezében.
- Jisoo és Jimin takarító szolgálat - hallottam meg a hátam mögül. Megfordultam és megláttam Yugyeomot.
- Ne videózz már! Inkább segíts te lustaság! - kezdtem el kergetni a házban.
- Épp azt csinálom, hirdetést készítek arról, hogy takarítást vállaltok és majd csak úgy dőlni fog a pénz. Mindenki a csodálatos Jisoot és Jimint szeretné majd szobaszervizének.
- Én soha többé nem takarítok másnak! Add ide a telefont és töröld ki a videót!
- Jó! Tessék! - Végre megkaparinthattam a telefonját, de ekkor már rég elküldte a chat csoportunkba.
- Kim Yugyeom! Azonnal fogd ezt a lapátot és segíts Jiminnek!
- Jó, segítek! Szerintem a többiek úgyis jönni fognak, mert tudni akarják majd, hogy mi történt itt.
- Pompás - fújtattam. Aztán a függönyhöz léptem, hogy leszedjem mert eléggé szét volt szaggatva. Az anyag leemelésével beengedtem pár délutáni kósza napsugarat, amik cikázni kezdtek a házban. A fények a törmelékekről a ház minden pontjára kivetítődtek és színek tucatja lepte el a nappalit.

Kis idővel később tényleg eljöttek néhányan, hogy megpillantsák a katasztrófa sújtotta helyet, de már közel sem láthattak annyit.
- Vidd már innen a patkányt! - menekültem Kook elől, aki követett mindenhova az állatával.
- Csak adj már végre egy puszit neki! Meg fog sértődni, ha nem teszed.
- Biztos, hogy nem adok neki! Kook ne idegesíts már! Leharapná a fejem - néztem rá hegyes metszőfogaira. Mike úgy nézett rám, mintha maga a sátán vicsorítana az arcomba.
- Tőle nem fogsz puszit kapni Mike, nem baj én adok neked annyit, amennyi csak kell - nézett rá az állatra csillogó szemekkel.
- Soha többet nem hagyom, hogy hozzám érj Kook! - kiáltott a ház másik oldaláról Lisa a fiúnak.
- Most miért? Megmostam Mike fogait, nézd milyen Colgate mosolya van! - mutatta a lány felé a még mindig vicsorgó egyedet. Lisa fintorogva kezdte el visszapakolni a képeket a falra. - A fürdőszoba is így néz ki? - fordult felém kérdésével Jungkook.
- Igen, és ott még a vért is fel kellene törölni.
- Azt nem vállalom, de összepakolok ott.
- Kösz Kook!

Benéztem Yugyeomhoz, hogy hogyan haladt a konyhával. Szerencsére ott nem volt túl nagy a felfordulás, azt a pontot nem érte túl nagy támadás.
- A nappali kész van, úgy látom te is végeztél. Már csak a fürdőszoba van, de azt Kook elintézi - mondtam mosolyogva, pedig sütött rólam a gondterheltség.
- Oké. Látod? Ezt is megúsztuk.
- Igen, valószínűleg csak szerencsénk volt. Lehet, ha később érkezünk még fel is gyújtják a házat.
- Meg volt az esély rá, de nem történt és mi is jól vagyunk.
- Mikor nőttél te fel ennyire? Úgy beszélsz, mintha a bátyám lennél.
- Túl hamar, de te maradsz akkor is az idősebb noona! - puszilta meg a homlokomat. Tényleg túl hamar nőtt fel, akárcsak én. Még annyira megérdemelt volna néhány évet, hogy ne kelljen aggódnia semmiért, csak szórakozzon.

- Srácok! Találtam valamit! - jött ki kiabálva Kook a mosdóból.
- Mike beszart valahová vagy mi van? - kérdezett vissza Jimin.
- Nem! Most ne viccelődj, szerintem ez nem túl poénos.
Yugyeom és én elindultunk a többiek hangja irányába. Nem volt túl kellemes Kook hangja, sőt nagyon komolynak tűnt. Mikor kiértünk hozzájuk, ránk meredtek. Ők már látták, hogy mi az. Jungkook egy cetlit nyújtott felém, amit felemeltem, hogy Yugyeom is el tudja olvasni. Csak pár szó volt ráírva, ami pedig nem volt más mint.
- "Még nincs vége" - olvasta fel hangosan az öcsém. - Az a három kölyök azt hiszi, hogy szórakozhat velünk?
- Szerintem egészen más valaki áll az egész mögött - gondoltam végig az eseményeket. - Az a fiú, akit elfogtál, soha a rohadt életbe nem lett volna képes elárulni, hogy ki ő. Azért nem, mert megtudtuk volna, hogy ki küldte.
- Igaza van Jisoonak, olyan valaki áll az egész mögött, aki jól ismer titeket, és ti is őt - adott igazat nekem Jimin.
- Mi van, ha ez a Jackson gyerek csinálja? - kérdezte Lisa.
- Nem hiszem, ő egészen mással volt elfoglalva akkor, amikor ez történt - húzta keresztbe Lisa számításait Yugyeom.
- Akkor mégis ki?
- Nem tudom - forgattam a fejem.

Pár perccel később kaptam egy üzenetet Jun telefonjáról.

"A fiú, akit elfogtatok elmondta, hogy ki ő. Jackson öccse az. Őrizetben tartjuk, hogy eljöjjön a bátyja érte és pontot tegyünk az összes ügy végére. No para! Hoseok megoldja! - Jung Hoseok voltam."

Felolvastam a többieknek is a sorokat. Tudhattam volna, hogy ő az. Annyira hasonlított rá, na meg Jackson képes egyszerre három helyen is lenni.
- Mégis hogyan tud egyszerre ennyi mindent csinálni az a mocsok? - kérdezte Lisa. - Ha én is képes lennék erre, akkor egyszerre ennék, vásárolnék és dolgoznék. Egyébként ki a halál az a Hoseok? - Egy legyintéssel jeleztem a lánynak, hogy ez nem fontos.
- Sosem tudtam volna elképzelni, hogy ennyi embere van - bámulta a földet Yugyeom. - Nem beszélt egyszer sem erről.
- Egyikőnk sem gondolta volna ezt róla, hiszen barátok voltunk - tette Yugyeom vállára a kezét Jimin.
- Ne haragudjatok, de nekem le kell lépnem - oldalazott az ajtó felé Kook.
- Semmi gond, menj csak - eresztettem el egy mosolyt felé, amit nehezen tudtam csak kicsikarni magamból. Egyre jobban féltem és a lábam is kezdte feladni a szolgálatot. Belül remegtem, a testem még bírta, de muszáj volt leülnöm.
Kookot Lisa is követte, végül csak hárman maradtunk.
- Ha szeretnéd, akkor itt alszom - ölelt át Jimin.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülnék neki, de jobb ha hazamész. Rég nem láttad a szüleidet, nem akarom, hogy miattam hanyagold el őket.
- Biztos megértenék, hogy fontos dolog miatt kellett itt töltenem az estét.
- Nem kell, hogy maradj! Megleszünk Yugyeommal és most bezárjuk az ajtót is - mondtam neki biztatóan.
- Az a korhadt fa nem tartja vissza Jacksont.
- Megleszünk tényleg, nyugodtan menj haza.
- Aish! Rendben, de bármi van, azonnal hívj, még akkor is, ha megint egy mumus van a szobádban.
- Hívni foglak ígérem!
Elkísértük Jimint az ajtóig, aztán egy nagy öleléssel elköszöntünk egymástól. Mélyen letüdőztem illatát, reméltem, hogy egész estére elegendő lesz. Egyedül az ő közelsége tudott nyugtatóként hatni rám.
Jimin átnézett a vállam fölött egyenesen Yugyeomra, de nem mondott semmit neki. Csak a szemeivel üzent valamit.