"Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos,
mihelyt elkészül, az élethez áll.
Minden jó mű egy-egy szabadságharcos.
Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss,
ne fogja a halál!,,

(JISOO EGY KIBASZOTT NUNIHARCOS)

A munka végeztével fáradtan dőltem hátra, hogy kipihenjem Jin arca okozta vásárlók tömkelegét. Én tényleg azt hittem, hogy elég kevés ember tér be a boltjába, de rá kellett jönnöm, hogy a lányok azért is megrohamozzák a pékséget, hogy láthassák a tulajt minden nap.
- Szép volt kislány - nyújtotta kezét Jin egy pacsira. Az utolsó energialöketem felhasználtam arra, hogy belecsapjak hatalmas tenyerébe.
- Én elmentem haza! - tűnt el az ajtó mögött Mary.
Lassan elkezdtem összetakarítani a morzsákat és a kicseppent eperturmix maradékokat.
- Ha szeretnéd, hazaviheted a megmaradt kaját - biccentett Jin az említettek felé.
- Köszönöm! - fejeztem ki hálám, aztán egy papírzacskóba zártam a sütiket.
- Nincs szükség próbaidőszakra, de mindenképp segítened kell a sütésben. Rendben Jisoo?
- Hogyne! Mindennap jönnöm kell?
- Vasárnap kivételével igen, de majd megbeszéljük, ha esetleg szükséged van néha szabadnapra.
- Oké. Holnap hányra kell jönnöm?
- 8-ra legyél itt, a fizetésed is holnap megbeszéljük, de most sietek haza - kapta fel a kulcsot a pultról én pedig utána siettem, nehogy bezárjon a nagy sietségben.
- Akkor holnap! - intettem neki, ő is így tett a kezével és elindultunk két ellentétes irányba.

Hazaérve levágtam magam a TV-t néző Jimin mellé, aki átkarolta elgyengült vállaimat és gyengéden simogatni kezdte karjaim.
- Mit nézünk? - kérdeztem a képernyőre meredve.
- Fogalmam sincs mi ez, az öcséd kapcsolta rá - felelte, amikor próbálta kitalálni a képsorokból, hogy mi is lehet a film.
- Ó! Már majdnem éhen haltam - kiáltotta Yugyeom, aztán hallottam a papír recsegését, így arra következtettem, hogy rátalált a zacskó kajára, amit az asztalra dobtam.
- Kóstold meg Jin sütijét, ennél jobbat még biztos nem ettél - fordultam meg Jimin ölében, hogy valami érdekesebbet láthassak, mert a film nem kötött le.
- Majd, ha sikeresen elaltattalak - mosolygott rám.
- De Yugyeom felfalja előled - vigyorogtam vissza, amikor hajamba túrt és tincsekbe kezdte rendezni.
- Már most is félálomban vagy jagi. - Igaza volt, a karjai közt hamar elnyomott az álom.

Az este közepén magányosan ébredtem, egy vékony anyaggal letakarva. Először megijedtem az ismeretlen fényektől, mert nem láttam túl sok mindent. Aztán beugrott, hogy én a nappaliban aludtam el, Jimin ölében, aki kicsusszant fejem alól. A kusza fényforrások az ablakon beszivárgó lámpa fényekből származtak, segítve engem eljutni a fürdőszobába. Nagyot ásítva kezdtem el megmosakodni, hogy ne bacikkal tele pattanjak a tiszta ágyneműbe. Yugyeom ajtaja zárva volt, ezért lopakodva közelítettem meg a szobámat, ahol egy halkan szuszogó hangot véltem felfedezni. Megpróbáltam halkan felkapcsolni a villanyt, hogy beazonosítsam, kitől is származik a halk levegővétel. A kapcsoló kattanása után megvilágosodott minden és Jimin mocorogni kezdett az ágyamon. Mosolyogva figyeltem, ahogyan kezével a takarómat szorongatja, aztán háta mögé lopakodtam, hogy pizsimet magamra kapjam. Szégyenlős voltam és kissé féltem, hogy esetleg pont akkor felkel, amikor én átcserélem a pólóm, de nem tette. Lekapcsoltam a villanyt, aztán szobám ismeretében lassan megközelítettem az ágy másik végét és felfeküdtem mögé az ágyamra. Két párnámat barikádként használtam fel, amit Jimin háta mögött építettem fel. Talán azért, hogy ha fordulna, akkor ne üssön le. Talán azért, hogy jelezzek neki, hogy nem szeretnék arra kelni, hogy ő álmomban közel férkőzött hozzám és minden hülyeséget belegondoljak. Nem az vezetett el ehhez, hogy én nem bíztam volna benne, csak szimplán a félelem erősebbnek bizonyult és azt súgta, hogy tegyem ezt meg.
Ugyan a kanapén is sokat aludtam, de nem sikerült kipihennem megfelelően magam. Jimin szuszogásának dallama egyre csak fokozta bennem a fáradtság érzetet. Nem tudtam, hogy miért is aludt nálunk, de kíváncsiságom elnyomtam és nem keltettem fel a békésen alvó párát.

A reggeli ébredésem eléggé furcsán zajlott. Először megijedtem, hogy nincs rajtam semmi és csukott szemmel kezdtem el tapogatózni a takaróm után. Aztán addig rakosgattam a kezem a párna barikádon végig, míg nem megéreztem egy olyan dolgot, ami ismeretlen volt az ágyamon. Szőrös volt és mocorgott. Óvatosan kinyitottam a szemeimet és annyira megijedtem a látványtól, hogy hátrébb szerettem volna csúszni, de lezakóztam az ágyról. Hátamra esve feküdtem a földön és halkan kuncogva röhögtem saját magamon.
- Jó reggelt, jagi! - kukucskált le az ágyamról Jimin. Arcomat próbáltam takarni kezemmel, mert eléggé kínos helyzet volt az egész. Mivel nem válaszoltam, elkezdett fészkelődni az ágyamon, amit az nyikorgással fogadott. Végül leszenvedte magát mellém és együtt feküdtünk a hideg padlón. Mikor végre sikerült abbahagynom a röhögést, Jimin felé fordultam.
- Miért döntöttél úgy, hogy egy estére kipróbálod az ágyam? - kérdeztem tőle, kissé megilletődve. Túlságosan elmélyültem arcai vonásában, amit kócos fésületlen haja szabályozott. Szívem szerint beletúrtam volna, de így is zavarban voltam.
- Nem tudtalak volna őrizetlenül hagyni a kanapén. Lent akartam maradni veled, de mikor feljöttem egy takaróért, megéreztem az illatod nem voltam képes kibírni, hogy ne aludjak itt el - felelte válaszul. Erre én még pirosabb lettem és vigyorogva fordultam el a fal irányába.
- Nincs is jó illatom - dünnyögtem.
- Azt úgy nevezik, hogy szag. - Szavaira könyökömet hátracsúsztattam, hogy mellkasába üssek vele. Ő pedig közel préselte magát hozzám és átölelt.
- Az orrom azt mondja, hogy édesebbet érez a vattacukornál is - fúrta hajamba fejét, majd óvatosan megpuszilta nyakamat, engem pedig egy jól eső borzongás fogott el.
- Fel kellene kelnünk, mert felfázunk - suttogtam halkan, de ő tiltakozva húzott közelebb magához.
- Nem akarok - öntötte szavakba, hogy még maradni szeretne. Én is szerettem volna még lustálkodni, de ekkor eszembe jutott, hogy hol is kellene lennem nemsokára.
- El fogok késni! - taszítottam el magamtól Jimint, hogy fel tudjak állni.
- Aish, nemár jagi! Csak még egy kicsit gyere vissza - nézett rám boci szemekkel.
- Elkísérsz vagy maradsz? - kérdeztem, hogy velem tart-e munkába.
- Megyek! - tápászkodott fel lassan és hátra tolta szemébe omló haját.
- Akkor most hess ki! Szeretnék felöltözni - kezdtem el ruhát válogatni a szekrényemben.
- Miért kellene kimennem, ha te öltözöl? - jött hozzám közelebb. - Segítek! - ajánlotta fel. Ugyan nem véltem hangjában felfedezni semmilyen perverzséget, azért megragadtam karját és kivezettem a szobámból.
- Jagi! Ne tedd ezt velem!
- De-de!
Válaszul ugatni kezdett az ajtó előtt, mint egy kutya.
- Az ebeknek kint a helye! - kopogtattam meg az ajtót, hogy ezzel elhallgattassam, ami be is jött.

Pár perccel később kinyitottam az ajtót és Jimint a földön ülve találtam meg. Hirtelen beslisszolt a tappancsaim közé és így nyújtotta ki a lábát, hogy elemeljen a földtől. Fél úton a magasságba emelkedéskor koppant a fejem az ajtófélfába. Jimin morgott valamit az orra alatt, aztán elindultunk Jin pékségébe.
- Jó fiú legyél Yugi! Hozok megint kaját és kaphatsz belőle, ha hozol pár dolgot a boltból, amit felírtam - nyújtottam egy listát az öcsém felé.
- Hagyd már! Majd én megveszem, amint átadtalak Jinnek - kapta ki a kezemből a papirfecnit.
- Hé, te ott alattam! - ütögettem meg Jimin fejét. - Nem vagyok egy tárgy, hog csak úgy otthagyj!
- Igaz, de attól még bevásárolok - pillantgatott felfelé.
- Köszönöm, Chim!
- Hogy ki? Ez meg miféle név?
- Az új beceneved, na induljunk Chimmie! - böktem meg lábammal mellkasát, ezzel lépésre sarkallva őt.
- Zablát ne vegyek a számba? - kezdett el morogni, aztán ügetésbe váltott, hogy ne kelljen Jinnek magyarázkodnom. Szép is lenne, ha már az első nap elkésnék.
A járdán haladva járművemmel magasból kémleltem Szöul forgalmas utcáit, néha pedig párhuzamosan tartottam az arcomat az éggel, hogy érezzem a nap sugarait bőrömön.
- Ne dőlj ennyire hátra, mert leesel, jagi! Már elzsibbadt a vállam - panaszkodott Jimin.
- Ó, ne haragudj! Tegyél le, ha már nem bírsz Chimmie - kezdtem el kurkászni haját.
- Dehogy! Mindjárt ott vagyunk úgyis. - Tényleg közel jártunk már, igazából magam miatt mondtam, hogy tegyen le, mert már elzsibbadt csipőtől lefelé mindenem. De, ha ő kibírja, akkor én is.
Mikor ráfordultunk az útra, ahonnan már látni lehetett a pékséget, Maryt azonnal kiszúrtam. Épp egy kétlábú táblát rakott ki az üzlet elé.
- Jó reggelt Mary! - köszöntem hangosan a lánynak.
- Nektek is - dünnyögte halkan. Ekkor megfordult és berobogott az boltba. Jimin leereszkedett, én pedig lepattantam róla. Sikeresen a földre rogytam, annyira nem éreztem a lábaimat. Jimin természetesen kiröhögött és ő is mellém ült.
- Bolond jagi! Miért nem szóltál, ha már ennyire nem bírtál ott csücsülni? - dőlt vállaimnak és óvatosan elkezdte nyomogatni a combomat, hogy kimasszírozza belőle az utolsó fájdalmam is.
- Mert olyan lelkesen hoztál.
- Te pedig inkább lelkesen rogysz le a földre - csóválta a fejét. Én pedig eldünnyögtem egy "ühüm"-öt.
- Mary! Jisoo itt van már? - hallottam meg Jint a falakon túlról.
- A barátjával ökörködik kint - kapta a választ a lánytól.
- Azt hiszem jobb ha megyek - nyomtam egy puszit Jimin arcára. Közelebb vonta testem magához, aztán egy gyors hát simogatás után elindult vissza.
- Hazamész? - kiáltottam utána. Kérdésemre megforuldt és hüvelykujját mutatta felém ezzel válaszolva, hogy igen.
Egy mélyet sóhajtva léptem be az ajtón, hogy kezdetét vegye az okítás.
- Gyere Jisoo! A bucik már várnak! - invitált a hátsó helyiségbe Jin. - Add bele minden érzelmed Jisoo! A süti hálás lesz a közvetlenségedért és megajándékoz majd azzal, hogy megeheted.

Mikor végeztünk a munka ránk eső részével, izgatottan vártam, hogy mi sült ki a gyúrogatásomból. Elindultam, hogy feltöltsek mindent, ahogyan az első alkalommal is tettem.
- Anya! Anya! Kaphatok limonádét Jisoo nénitől? - hallottam az ajtó irányából.
- Csak nem lett egy rajongód? - állt mellém Jin.
- De, úgy tűnik - figyeltem mosolyogva a kislányt, aki berángatta édesanyját egy kör limonádéra ismét. Fogtam egy poharat és már nyújtottam is a kis törpének.
- Köszönöm! - Szürcsölt bele szívószállal azonnal. - Ha felnövök, olyan szép akarok lenni, mint te - mondta, aztán zavarba jött és bazsalyogva fordult el a pulttól. Azonnal mellé siettem és megöleltem.
- Ne akarj olyan lenni, mint más, maradj önmagad. Hidd el úgy gyönyörűbb leszel bárkitől - öleltem meg, aztán megcsíptem selymes orcáját. - De azért köszönöm, aranyos vagy.
- Ugye itt fogsz most már dolgozni? - kérdezte a pici szőke. Jin felé fordultam, aki biccentéssel válaszolt, hogy igen.
- Bizony! Akár minden nap kaphatsz tőlem limonádét - mosolyogtam rá.
- Jó - kacagta el magát majd elindultak dolgukra.

- Elkészültek a remekműveid újonc! - hallottam meg Mary hangját. Jinnel bementünk, hogy meglessük hogy sikerültek.
Ugyan nem voltak túl formásak, de én elégedett voltam magammal és szerintem Jin is.
- Jól haladsz Jisoo! Holnap kezdjük a pizzakészítést, jó lenne, ha kigondolnál valamilyen neveket nekik. A fantáziádra bízom, és feltételeken is gondolkozhatsz.
Először furcsálltam, hogy ennyire szabad kezet kapok, de végülis nem a név és a feltét teszi a pizzát, hanem az, hogy hogyan van elkészítve.
Boldogan bólintottam Jinnek és mind a hárman beálltunk a pult mögé, hogy a vásárlók minél hamarabb csillapíthassák éhségüket.

Épp eperturmixot öntöttem egy fiatal fiúnak, amikor ismerős arcokat fedeztem fel az ajtó előtt. Yoongi, Hoseok és Namjoon volt az. Jun társain nem lepődtem meg, hisz ők a munkájukból kifolyólag járőrözhetnek a városban. Azonban az, hogy Namjoon is velük volt, eléggé szúrta a szemem. Kint trécseltek, aztán mind a hárman egyszerre néztek be az ablakon. Ezután Namjoon külön vált a többiektől és belépett a boltba. Zavarodottságomban sikerült ráöntenem egy shake-et az egyik vevőre. Sűrű bocsánat kéréseim közepette Namjoon közelebb férkőzött hozzám.
- Milyen kaját ajánlasz nekem, Jisoo? - kérdezte Namjoon, az ételeket fürkészve.
- Én az italokat adom ki, tegyél meg pár lépést jobbra, majd a többiek kiadják, amit szeretnél.
- Azért ne kapd fel ennyire a vizet - ment odébb - Egyébként milyen a második napod itt? - kérdezte a szemembe nézve. Mégis honnan tud arról, hogy tegnap kezdtem a munkát?
Próbáltam elrejteni félelmemet, ami abból származott, hogy mindenféle hülye gondolat jelent meg a fejemben.
- Köszönöm kérdésed, kellemesen - vettem el kezéből a pénzt. - Viszlát! - siettettem egy köszönéssel.
- Remélem nem szeretnél megmérgezni a sütikkel - vigyorgott rám, majd elindult az ajtó felé. Azonnal a telefonomért nyúltam, hogy dobjak Rosenak egy üzenetet pár szó beszámolóval, hogy itt járt Namjoon. Végre elfogyott a sor, ami azokból állt, akik valamit inni szerettek volna. Pár percig megálltam, hogy kifújjam magam, aztán besegítettem Jinnek és Marynek.

- Végre vége - dőlt hátra Mary. Jin és én is hasonló véleményen voltunk. A hőség miatt egyre vonzóbb mindenkinek a hűsítő, aztán meglátják a friss kajákat és nem bírják ki, hogy ne vegyenek abból is. El sem bírom képzelni mi lesz, ha pizzákat is kell majd készítenünk.
- Elvihetném ma is a maradékot? Az öcsémnek nagyon ízlett minden és szeretne ma is enni belőle - intéztem szavaimat Jinnek.
- Persze, úgysem tudnánk mit kezdeni vele - mosolygott rám.
- Ó, tegnap említetted, hogy megbeszéljük a fizetésem. Most ráérnél arra, hogy elrendezzük?
- Persze!
- Lehetne, hogy hetente kapjam? - kérdeztem, kissé megijedtem, amikor rám meredt. - Tudod, nem állok túl jól anyagilag. Persze csak addig kellene így, ameddig be nem fizetem az elmaradt számlákat.
- Ez érthető, semmi gond - felelte, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről.

Az üzletet elhagyva, előszedtem zsebemből a fülesem, hogy ne kelljen a járókelők problémáit hallgatnom, ha már én boldog vagyok. A fizum - ahhoz képest, hogy nem kell végeznem megerőltető munkát - is magas. Ráadásul nem kell a hónap végéig takarékoskodnom és kevesebbet kell aggódnom a számlák miatt is.
A délután mindig nagyon forgalmas ezen a szakaszon. Rengeteg bolt és étterem található erre, így érthető.
Hangtalanul szlalomoztam a biciklisek és fiatal gördeszkások között, amikor figyelmetlenségemnek hála nekiütköztem egy fiúnak.
- Yoongi? - ismertem fel, amikor megfordult.
- Ó, süti - nagyobbodtak meg pupillái az étel láttán.
- Az nem a tiéd, hanem az öcsémé! - rántottam el előle a zacskót. - Egyébként miért ácsorogsz itt?
- Junt és Hoseokot várom, bent vannak ott - mutatott egy ház felé, ami nagyon üres volt és elhagyatottnak tűnt.
Követtem Yoongi kezét, amit az öve felé vezetett. Ruháját jobban megnézve észrevettem, hogy valamit takarni próbál vele. Egy pisztoly alakját vettem ki, amikor a szél a testéhez tapasztotta az anyagot.
Most tényleg fegyvert mert adni Jun ennek a fiúnak?
- Szia Jisoo! - hallottam Jun hangját, amivel egyszerre nyikordult meg az ajtó is.
- Hello!
- Mi járatban erre? - kérdezte, de tökéletesen tudta. Furán néztem rá, ezzel azt üzenve, hogy válaszolja meg magának a kérdését. - Igen, tudom, hogy dolgozol. Sőt még azt is, hogy holnaptól pizzát is lehet kapni a pékségben - jól sejtettem. A város minden egyes részén ismer mindent, hála embereinek. Még azt is először tudja meg, hogy hol ér földet először a felhőkből származó csapadék. Ez egyszerre elrettentő és hihetetlenül jó.
- Na, és ti mit csináltatok abban a házban - biccentek fejemmel a lakatlan épület felé.
- Nemrég történt egy gyilkosság a hátsó kertben és a saját szememmel szerettem volna körülnézni - felelt őszintén. Nem szerettem volna tovább faggatni, ezért lezártam a beszélgetést és folytattam utamat haza.

Hazaérve ugyanúgy ledobtam a kaját az asztalra és levágódtam a kanapéra, ahol most üresség fogadott. Hiányzott Jimin izmos combja, hogy ráhajthassam fejem és biztonságban aludjak el. A TV is hangtalanul állt az állványon.
Úgy döntöttem, hogy felhívom Jimint és így próbálok meg pihenni. Néhány másodperc csörgés után engedélyezte a hívást és már hallhattam is hangját. Elmeséltem a mai napomat és nem hagytam ki természetesen a fiúkkal való találkozást sem. Hasonló véleménnyel volt Jun és a bandája teljesítményéről, hogy minden zeget-zugot ismernek, de halvány érdeklődést fedeztem fel hangjában. Mintha csak tetszett volna neki az egész, hogy nyomoztak a házban és izgatottá vált volna. De különösebben nem zavart, ha őt ez érdekli, hagynám hogy ezt csinálja. Az öcsém más tészta, őt nem engedném, mert nem tudná megvédeni magát. Fáradtan felkeltem a kanapéról Jimin utasítására, hogy körülnézzek a konyhában. A listán szerepelt összes dolgot beszerezte és mellette egy cetli hevert, egyetlen szóval, ami képes volt minden fáradtságot kipréselni belőlem.
"Szeretlek"