Este borzalmasan aludtam, nagyon izgultam a holnap miatt, utolsó esély arra, hogy kiszedjük onnan az öcsémet. Lejátszottam a fejemben többször is, hogy mi hogyan fog történni és a legtöbbször sikeresen kijutottunk. Körülbelül 1 óra volt már, amikor elnyomott az álom, de utána is többször felébredtem. Rémálmok gyötörtek és sehogy sem hagytak békén.

Nagyon korán pattantam ki az ágyból, nem néztem az órára, hogy mikor is pontosan, de a nappal együtt keltem. Lementem a konyhába, csináltam gyorsan egy rántottát és ittam kávét. Miután elfogyasztottam a reggelimet elmentem megmosakodni és fésülködni. Aztán ráérősen visszatotyogtam a szobámba, hogy kiválasszam a mai szerelésem. A tegnap vásárolt ruhák közül kiválogattam egy fekete szettet és az ágyamra dobtam. Aztán újra a szekrényhez léptem, hogy előkeressek egy fekete maszkot, amivel eltakarhatom majd az arcomat az őrök elől. Mikor magamra öltöttem a ruhadarabokat, a lányok megérkeztek. Felkaptam egy kisméretű hátizsákot, amibe beledobáltam pár cuccot. Helyet kapott benne a telefonom, egy bicska és egy üveg víz is.

Mikor harmadjára hallottam a csengő hangját, elindultam az ajtó irányába. Már a telefonom is csörgött, lefogadom, hogy Rosé keres. Amikor kiléptem a házból és megcsapott a friss reggeli szellő, azonnal felébredtem, még jobban mint egy kávétól. Hunyorogva néztem végig a lányokon, mert a nap egyenesen a szemembe sütött. Rosé épp a telefonját süllyesztette a zsebébe, Lisa egy tükörben igazította a haját, Jennie pedig a korlátnak támaszkodva bámulta az utat. Rosé odalépett hozzám és átölelt, miközben egy jó reggeltet suttogott a fülembe. Aztán a másik két lánynak is hasonlóan köszöntem.

- Na mehet a buli? - kérdezett minket Rosé.
Mindenki bólogatni kezdett, aztán Jennie az utca irányába futott, ahol egy taxi közeledett. Gyorsan leintette és beszálltunk a kocsiba. A vezető még párszor ellenkezett, az miatt, hogy sokan voltunk, nem akarta, hogy mellette is üljön valaki. Egy kis borravaló hatására azonban egyből beleegyezett és már szeltük is Szöul utcáit.

~Jimin szemszöge

Ma kerülünk a bíróság elé, eléggé ideges vagyok, pedig tudom, hogy ártatlan vagyok és nem fognak elítélni, mivel nem követtem el semmi olyat, amiért börtönben kellene csücsülnöm. Yugyeom sokkal nyugodtabb nálam, talán azért, mert úgy érzi, hogy a nővére visszajön és kiszabadítja. Mindig is akartam egy ilyen nővért, mint amilyen az a lány volt. Nagyon bátran viselkedett tegnap és talpraesettnek tűnt. Szerencsés az öccse, hogy van neki. Jungkook hozzám hasonlóan eléggé izgult, barátom szomorúan ült a cella egyik sarkában és a tetőn lévő kicsiny ablakon át bámulta a nap első sugarait.

- Hé, újoncok, ti vagytok azok, akiket ma visznek bíróságra? - szólalt meg valaki az egyik cellában. - Neked beszélek, szomszéd. - ütögette meg mellettem a rácsokat valaki.
- Igen, mi. - feleltem röviden.
- Akkor szedjétek össze az erőtöket és lépjetek le. - tanácsolta a fiú.
- Miért kellene lelépnünk? És egyébként is ki vagy te? - dobálóztam kérdéseimmel.
- Mert még megtehetitek, a nevem pedig Yoongi.
- Hát, kedves Yoongi örülök, hogy megismerhettelek, de most már hallgass, mert pihenni szeretnék.
- Pedig még most akartam elmesélni, hogy miért kerültem ide. - kicsit szomorkásabb lett a hangja.
- Én meghallgatlak szívesen. - hasított a levegőbe a szemközti cellából Yugyeom hangja.
- Jó, akkor már is kezdem. Tehát, én nyugodtan kint álltam Daegu egyik kihalt részén egy csarnokban, éppen vártam az egyik ügyfelemet, amikor rendőrök rontottak be mindenhonnan. Én pedig megkináltam minden zsarut fűvel. Azt mondták, hogy amit mondok, az felhasználják ellenem a bíróságon, ezért csak a cuccokat nyújtottam eléjük. Ha azt használják ellenem akkor abból baj nem lesz. Aztán elindultunk a daegui börtön felé, de egyszer megálltunk egy benzinkútnál, elmentem a boltba, hogy vegyek cigit, aztán mikor kimentem a boltból, már nem volt sehol sem a fuvarom. A benzinkút egyik rádiójában hallottam, hogy épp Szöulba vittek valakit a zsaruk, amikor eltünt a tag. Úgy gondoltam, hogy rólam van szó, szóval felpattantam a buszra és eljöttem egyedül, itt is megkináltam mindenkit útközben, de nem kért senki sem és nem akartam, hogy kárba vesszen, ezért bevettem én. Egyszer csak forrósodott a hangulat, tehát levetkőztem a kelleténél kicsit jobban a téren és már csak annyira emlékszem, hogy itt kötöttem ki. - mesélte nagy beleéléssel Yoongi, aztán lefeküdt a földre.
- Te aztán nem vagy százas. - mondta Yugyeom.
- Élni tudni kell. - tette a nagyot Yoongi, miközben ujjaival magára mutatott.
- Majd megtaníthatsz, ha kikerülünk innen. - szállt a beszélgetésbe Jungkook is, mire én is és Yugyeom is kérdőn fordultunk a fiú felé.

- Te ezt nem gondoltad komolyan ugye? - kérdeztem barátomat, aki hangosan kinevetett.
- Látnod kellett volna, hogy milyen fejet vágtál. - mondta még mindig röhögve, aztán leutánozta a képem.

- Nem is így néztem ki, nem is tudok ilyen fejet vágni. - durciztam be.
- Ti miért is vagytok itt egyébként? - kérdezte a cella szomszédom, akinek az előbb világosan elmagyaráztam, hogy hagyjon.
- Ha elmesélem befogod? - kezdtem el üzletelni vele.
- Lehet róla szó. - válaszolta, tehát nem fogja. Azért elkezdtem a rövid és tömör sztorimat.
- A haverjaink valamit csináltak, a zsaruk meg azt hitték, hogy mi is részt vettünk benne, holott nem és most itt csücsülünk. Most már tényleg kussolj! - mondtam, a végén kicsit megemelve hangom, eléggé röviden mondtam el a monológom, de fáradt voltam és pihenni akartam, este lehetetlen itt aludni. Mindenki horkol meg álmában beszél és én nem vagyok ehhez hozzászokva.
- Legalább találkoztunk. - fogta meg a lényeget Yoongi.
- Megvoltam anélkül is, hogy tudtam volna arról, hogy létezel. - válaszoltam, talán hozzám képest kicsit túl flegmán. Nem tudom miért lett az utóbbi időben ilyen a természetem, de már kapásból ilyen a feleletem mindenre.

Mikor ismét letelepedtem az ágyamra, már nem Yoongi vagy a többiek miatt kellett felkelnem, hanem mert kinyílt az ajtó és gorilla termetű emberek léptek be rajta.

- Hányas cellában vannak?
- 11 és 10, szemben vannak egymással.
- Hozom a kulcsokat.

Hallatszott az ajtó felől. Ha jól vettem ki, 3 embert számoltam, tehát mindőnkre jut egy ember. Eléggé alábecsültek minket a zsaruk. Mikor már a cellánál állva figyeltem őket, az egyikük közeledett, aztán a zárba rakta a kulcsot és elfordította. Ezután egy másik őrnek nyomta a kezébe a kulcsokat, aki kinyitotta Jungkook és Yugyeom celláját, aztán ahogyan engem is, megragadták őket, bilincset nyomtak a csuklójukra, aztán már nem láttam a többit, mert az őr, aki rám jutott megragadta a karomat és az ajtóhoz vonszolt. Hallottam, ahogy mögöttem topog valakinek a lába, így kicsit megnyugodtam, hogy nem egyenként visznek el minket.

Ahogyan az őr kitárta előttem az ajtót, azonnal az jelent meg a fejemben, hogy ki kell szabadulnom. A szabadság illata átjára a testemet és egy hatalmas erő löket hullott rám. Az őr még mindig alkaromba kapaszkodott, de nem éreztem azt, hogy tengene benne az erő.

Amikor egészen közel jártunk már az ajtóhoz, egyre jobban éreztem úgy, hogy valami készülőben van. Végülis, már mindegy volt, mivel épp betuszkoltak a rendőrautóba. Az őröm még a kocsi ajtaja és az ülés között állt, amikor hirtelen hátulról valaki meglökte az ajtót és a zsaru lefejelte az rendőrautó tetejét. Amikor az őröm a fejét fogva megfordult, hogy feltérképezze, a mögötte lévő történéseket, megpillantottan egy lányt, aki éppen eliszkolt az autótól.
A kavalkádot kihasználva kirúgtam az ajtót teljesen, hogy kipattanhassak. Egyenesen seggbe kapta az ajtó előtt álló értetlen férfit, aki egyenesen földre esett.

Mikor menekülni akartam, egy ismerős hang csapta meg a fülem.

- Megmondtam, hogy csak Yugyeomot visszük!
- De mégis honnan kellene tudnom, hogy melyikük az?
- Ki mondta, hogy ronts ki a búvóhelyünkről?
- Nem bírtam kivárni már na! Felborult az adrenalin szintem.
- Jó akkor most már hozzuk mind a hármójukat.

Az egyikőjük biztos, hogy Yugyeom nővére volt, de azt a lányt nem ismertem, aki az őröm fejét majdnem betörte. Pár perc múlva 4 lány rohant át előttem fegyverekkel, egyenesen oda, ahol Kookot és Yugyeomot tolták egy autóba be. A lányok az őrökre szegezték a pisztolyokat, mire azok feltartották a kezüket és hátrálni kezdtek. Eléggé tetszett a műsor, még órákig képes lettem volna nézni, de valaki nem hagyta. Az őröm lassan feltápászkodott a földről, ezért jobbnak láttam, ha elfutok. Egyenesen a bunyó irányába indultam el, ahol éppen Yugyeomot kapta el egy gorilla. Rávetettem a széles vállakra magam és lerángattam a fiú karjairól a jól megtermett férfit. Ezután a zsaru engem akart elkapni, ami nem sikerült hála fürgeségemnek. A többiek már futásnak indultak, ezért a nyomukba eredtem. A bilincs a kezemen egyre jobban ütődött csontomhoz és lelassított a futásban, de még így is könnyen beértem őket.

- Semmi köszönöm vagy ilyesmi? - ütötte meg egy lány a hátamat, amikor eléjük vágtam.
- Kösz frufrus. - mondtam röviden, aztán hátrafordultam, hogy lássam a reakcióját.
Egy felfújt pirosodó arccal találtam szembe magam.
- Lisának hívnak, te törpe! - adta ki dühét a durcizó lány.
- De még mindig magasabb vagyok mint te. - válaszoltam kicsit lihegve, mert még mindig futottunk.
- Más fiúkhoz képest alacsony vagy! - nyögte ki nehezen a lány, aki már alig bírta tartani az iramot.
- Ne hasonlíts össze másokkal. - zártam le a témát, aztán a mellettem futó Yugyeomhoz fordultam. - Hová megyünk Gyeomi?
- Haza. - válaszolta a fiú, aki még kicsit sem volt kifáradva, ahogy Kookie sem. Talán javítani kellene a kondíciómon. Inkább befejeztem a beszédet és csak arra figyeltem, hogy szedjem a lábam.

~ Jisoo szemszöge

Már majdnem leszakadt a lábam, csak azért nem hagytam abba a futást, mert tudtam, hogy a zsaruk a nyomunkban vannak. Ahogy távolodtunk a börtöntől egyre jobban megnyugodtam. Már nem hallottam annyira a szirénák hangját sem. Inkább belemerültem a futásba és hallgattam, ahogyan az előttem futó Jimin veszekedik Lisával, aki makacsul kiáll az igazáért. Szemem akaratom ellenére is az útról az előttem mozgó izmos lábakra és fenékre tévedt. Megfigyeltem ahogyan egymás után szedi a végtagjait a fiú. Bal, jobb, bal, jobb...
- Jisoo, vigyázz!
Szerencsére időben szólt Rosé, majdnem nekiütköztem egy oszlopnak.
- Mégis mibe merültél bele ennyibe? - kérdezte, miközben elfordultunk balra egy háznál.
- Csak füleltem kicsit, hogy milyen távol lehetnek tőlünk a rendőrök. - hazudtam inkább, minthogy hülyének nézzen, hogy egy fiú lábai miatt mentem majdnem neki egy oszlopnak.
- Na és hol járnak szerinted? - kérdezte, miközben lassítottunk kicsit.
- Fogalmam sincs. - fejeztem be a témát, mert nem akartam többet füllenteni. Rosé csak megvonta a vállát és mélyen beszívta a friss levegőt.
Pár perc múlva már csak egy utcányira voltunk a házunktól, ezért sétára váltottunk. Lisa megállította a fiúkat, hogy levegye a kezükről a bilincset, mert a kulcsokat sikeresen elloptuk a zsaruk övéről, a nagy csatában. Yugyeom keresni kezdett a szemével, aztán mikor megtalált, mellém lépett és hozzám szólt.
- Mégis honnan szedtetek pisztolyokat? - kérdezte, mire Jungkook és Jimin is felém fordult.
- Ne nézz rám, Jenniet kérdezd. - mondtam miközben a lányra mutattam.
Yugyeom kérdőn fordult felé.
- Ezek csak vízipisztolyok nyugi. - aztán előkotort egyet a táskájából és Yugyeom kezébe adta.
- Ti aztán nem vagytok normálisak. - mondta az öcsém röhögve és ránk fröcskölt egy kevés vízet, ami még a pisztoly tartályában maradt.

Időközben hazaértünk, mindenki levágta magát a kanapéra, vagy a kanapé mellé. Nem akartam, hogy mindenki nálunk tanyázzon, ezért ünneprontóskodtam kicsit.
- Jimin és Jungkook, ez a hely nem szálloda, ezért megkérnélek titeket arra, hogy húzzatok haza. - emeltem meg a hangomat kicsit, hogy hatásosabb legyen.
- Amint ideadod a telefonom én már itt sem vagyok. - mondta Jimin, miközben feltápászkodott a földről.
- Noona, ne legyél ilyen zsémbes. A zsaruk kint várnak valahol ránk, még a végén elkapják őket. - nézett rám boci szemekkel az öcsém.
- Na jó, egy estét itt tölthettek, de ha bármit csináltok, egyből repültök. - aztán elindultam a telefonokért. Felkaptam őket és a nappaliba vittem, aztán megálltam a három fiú előtt, akik elvették a kezemből és egyből lecsekkolták.
- Gáz van nálunk. - mondta Jimin, aki éppen egy üzenetet olvasott a telefonján.
- Nálunk is, a rendőrök ott vannak és engem keresnek.
- Nekem is ezt írta anyám, meg azt, hogy ne menjek haza. De jó, akkor majd csöveskedhetek az utcán.
- Felőlem szívesen jöhettek nálunk, csak le kell beszélnem a szüleimmel. - mondta Lisa, mire felcsillant a két fiú szeme.
- Kösz frufrus. - mondta Jimin és megvillogtatta fogait.
- Nem maradhatnánk itt mi is egy estére? - kérdezte Rosé.
Yugyeom megvonta a vállát és rám nézett, ezzel azt akarta mondani, hogy őt nem érdekli és ha nekem jó neki is.
- Maradhattok, legalább nem kell 3 fiúval lennem egy lakásban.
- Köszi, ígérjük jók leszünk. Aztán egyként mászott rám mind a három lány. Yugyeom pedig nem tudta kihagyni, hogy ne vesse bele magát a lány tengerbe ezért szimplán csak megfordult és hátat fordítva nekünk ránk ült.
- Yugyeom! Szállj le azonnal rólam, mert szétrúgom a segged. - még mindig nem moccant. - Nem vicceltem! Megvonom a vacsorádat is! - túl jól ismertük egymást, a vacsora szóra egyből lepattant.
- Ha már kajánál tartunk, kellene venni valamit a boltban, mert tegnap nem hoztam semmit. - ismertettem, hogy üres a hűtő.
- Megoldod simán Jisoo, eddig is ügyesen megcsináltad. - mondta Yugyeom hanyatt fekve a kanapén.
- De nem ennyi emberre való kaját szedtem össze, ennyit nem birok elcipelni. Valaki jöjjön velem. - vártam az önkénteseket és eléggé meglepődtem azon, amikor az egyikük felemeltem a kezét.
- Én megyek, mert válogatós vagyok és ha valami szar kaját hozol, akkor éhen halok. - mondta Jimin miközben lerakta a telefonját. - De kérek egy töltőt mert merül az aksija.
- Adok, de kell még valaki, mert még két ember kevés. - mondtam miközben berontottam a szobámba a töltőért. Mikor kiértem még mindig nem volt meg a harmadik személy.
- Nyugi elbírjuk majd. - mondta Jimin miközben egy konnektort keresett, aztán amikor megtalálta beledugta telefonjába a vezetéket és a falba is.
- Jó akkor menjünk ketten, de én ott hagylak ha bajba kerülsz. - mondtam és leakasztottam a kabátomat a fogasról.
- Miért lenne gond? Csak bevásárolni megyünk. - vágott értetlen fejet a fiú.
- Talán mert a zsaruk három fiút keresnek, akiket 4 vízipisztolyos csaj szöktetett meg. Ja és pénzt sem viszünk. - világosítottam fel a fiút és kitártam az ajtót.
- Te lopni akarsz?
- Nem csak akarok, hanem fogok is. - mondtam már a ház előtt és kémlelni kezdtem az utat, hogy nem-e jön egy járőr. Mikor megbizonyosodtam, hogy nincs veszély, elindultam egy irányba, a fiú pedig követett.
- Hát jó, úgyis köröznek már minket. - mondta a fiú és zsebre vágta a kezét.