Amint lecsukódott szemem, újra láttam Jisoot. Megérintette arcomat párnás ujjaival, majd felváltotta ezeket ajkaival. Azt kívántam, bárcsak ne érne véget ez a perc. Ám hamar elszakadtam tőle.

- Látod? Mindig van lehetőségünk találkozni - felelte mosolyogva Jisoo.
- Ha én nem lettem volna, te még most is élnél! - Szemeimből könnyek szöktek elő. A víz alattunk azonnal összegyűjtötte mindet és duzzadni kezdett.
- Ne ostorozd magad, nem a te hibád! - Akkor mégis ki miatt halt volna meg?
- Kérlek ne hagyj itt! - kaptam keze után, de nem értem el. Átnyúltam testén, ami kezdett elhalványulni.
- Rajtad áll, hogy meddig maradok veled - mellkasomhoz érintette ujjának a hegyét. - Ameddig nem törölsz ki a szívedből, én veled leszek.
- Az én szívemben számodra mindig van hely! - mondtam pityeregve.
- Ez hamarosan kiderül - a folyó zúgása miatt alig hallottam már. Teste buborékokban szállt a magasba és hagyott magamra.

- Fogunk még találkozni, jagi! - kiáltottam elpárolgó alakja után.

A fájdalom változással járhat, de azt mi magunk döntjük el, hogy ekkor milyen irány veszi kezdetét. Lehet rosszabb és lehet jobb, legjobb esetben megtaláljuk az arany középutat.

Azt hiszem az enyém nagyon elbújt, mert nem igazán sikerült megtalálnom. De azt jól tudom, hogy mikor fogok rálelni.

Az utolsó beszűrődő hangok is eltűntek. Csak én maradtam a sötétben.

Bár minden fekete volt, testemet mégis képes voltam végigmérni. Teljesen érintetlen és hibátlanul találtam. A golyó által fúrt lyukaknak nyoma sem volt.

Feltápászkodtam a földről, hogy körülnézzek, nem éreztem fájdalmat a lábamban, könnyedén futottam bármerre. Nem ütköztem neki semminek, sehol egy fal vagy ajtó.

Ki kellett jutnom valahogyan.

Törökülésben helyet foglaltam a földön és lehunytam szemeimet.
- Koncentrálj - suttogtam halkan. Kezeimet arcom két oldalára tapasztottam és erőteljes nyomást fejtettem ki rá.

- Kelj fel! Mi lesz már! - motyogtam, de hiába. Képtelen voltam visszatérni az életbe. Hátamat a földnek ütöttem és bámultam a fejem fölé. Egy halvány fénycsóva kezdett leereszkedni a magasból. Kinyújtottam karomat, hogy hamarabb elérjen.

Kis idővel később már mindenem fényben pompázott, majd elálmosodtam. Hirtelen megszédültem és szemeim tágra nyíltak.

Ismét készültem egy videóval(mivel ígértem, hogy lesz több is), ami nagyjából bemutatja a második félévadot. Azt hiszem ez összeszedettebb lett, mint az előző, de most is nyugodtan írhattok róla véleményt!

Remélem továbbra is velem tartotok és véleményeitekkel segítettek, hogy hogyan tudnám jobban megírni a következő részeket.❤

Nem tudom, hogy mikorra várható a következő rész, egy kicsit késni fogok valószínűleg, mert nekem még mindig tanulnom kell. Ne haragudjatok! :(

https://youtu.be/JxyAEQ2Fn20