~Jisoo szemszöge

A busz csiga tempóban haladt az utcákon át, még a szokásosnál is lassabban. A gondolataim, hogy nem fog sikerülni kihozni onnan, csak még jobban lelassították az időt és egyre inkább rám tört az érzés, hogy egyedül maradok. Néha esténként, elalvás előtt rohamokkal találom szembe magam, mert eszembe jut, hogy nem lehetek örökké a testvéremmel, mert ő úgy is talál majd valakit magának, akivel összeköltözik és a helyét elfoglalja egy hatalmas nagy üresség, amit senki sem fog betölteni. Életem végéig egy űr lesz a társam, halálig tartó utamon. Egy fekete lyuk lesz a férjem, aki nem keres pénzt, nem vár haza esténként vacsorával, nem vesz nekem ajándékot valentin napra, sem a szülinapomra, sem évfordulóra. Nem fog átkarolni esténként, amikor megijedek az ég dörrenésére. Nem vigyáz a gyerekeimre, amikor én pihenésre vágyom. Miket is gondolok, hát még lányom sem lesz, de fiam sem, semmilyen lény, ami az én tulajdonságaimat örökölné.

Annyira elmélyedtem, hogy egy megállóval később kell leszállnom. Pompás. Ismét jöhetnek a jobbnál jobb gondolatok, amik felbukkannak majd Szöul utcáján és egyenesen beletalálnak az én fejembe, hogy még véletlenül se unatkozzak.

Inkább elővettem a telefonomat és felhívtam valakit, nem volt túl nagy választékom, egyedül a legjobb barátnőm száma szerepelt a névjegyek között, valamint Yugyeom és Jaebumé. Mivel az öcsém a dutyi falát nyomta Jaebum pedig ki tudja, hogy hol volt, még kisebbre zsugorodott a kör. Kiválasztottam Rosé számát és a fülemhez emeltem a telefont. - Még annyira nincs késő, nem aludhatsz Rosé, gyerünk vedd fel! - szurkoltam magamban. Végre abbahagyta a telefon a pittyegő hangot és barátnőm ideges szavai lepték el fülem.
- Úristen Jisoo, van fogalmad arról, hogy már elmúlt éjfél? - ezek szerint mégsicsak késő van már.
- Neked is szia. Ne haragudj, ha felkeltettelek, bár nem úgy tűnik, mint ha aludtál volna, mert eléggé nagy hanggal kezdtél.
- Bocs, még nem aludtam, csak teljesen lefárasztott a munka. A főnököm folyamatosan ordibál velem és körülbelül ötször rossz helyre vittem ki a kaját, mert már nem tudtam gondolkozni, hogy kié volt az a megrendelés és, hogy ő hol is ült.

Hát igen Rosénak eléggé mogorva egy felettese van, még velem is leállt néha veszekedni, amikor beköszöntem hozzá az étterembe és csak akkor nyugodott le, amikor elfogyasztottam valamit. Pedig nem akartam költekezni, mert nehezen szedem össze a rezsire a pénzt. Sokat gondolkodtam már azon, hogy keresek valamilyen munkát, de eddig arra jutottam, hogy sehogy sem bírnám egy héttől tovább sehol sem. Mehetnék egy étterembe, de ott nem bírnám, hogy egy hasonló ember ordibáljon velem. Mehetnék eladónak, de halálra unnám magam, na meg az, hogy én mindig mosolyogjak minden vevőnek.. brahh.. még belegondolni is rossz. Tehát maradt az, hogy minden nap elmegyek egy boltba, ahol már rég jártam és elhozok pár cuccot. A rezsire pedig keresek utcai zenéléssel pénzt, esetleg valamelyik szomszédomnál felnyalom a földet, ami borzasztóan ritka, mert a nyanya mindig a földre köpi a rágót, ami borzalmasan undorító, ha már egy hétig ott olvad a padlón. Tehát marad a zenélés.

- Mindegy, nem érdekes Rosé. Csak azért hívtalak, hogy tudnál-e segíteni, mert akadt egy kis probléma. Egy kicsit rosszalkodnánk, a közeli börtönben. - tudtam, hogy azonnal benne lesz, sosem hagyna ki semmi olyat, amivel megsértünk valamilyen szabályt. Még a törvények áthágásában is részt venne.

- Áááá... Még szép, hogy segítek, már olyan régen volt csajos programunk, bármit is kell csinálni benne vagyok. Az meg a másik, hogy a rendőr bácsikat zaklatjuk kicsit. Mikor, és hol találkozunk?

Na, nem megmondtam, hogy ez lesz? Még a dobhártyámat is beszakította a hangjával, ahogy megtudta, hogy miért is hívtam fel.

- Hé! Lassíts csajszi, még van rá majdnem két napunk. Csak akkor megyünk, amikor Yugyeomot viszik a bíróságra.

- Ó, tehát megint a tesód seggét kell megmenteni? Rendben, de ha már ez ilyen fontos, akkor nem szeretném, ha nem sikerülne ez az egész, elhívnám két barátnőmet is. Nyugi, ők is olyanok mint én, bármiben benne vannak és szerintem ezt is simán elvállalják.

Hát igen, Rosé már többször is segített Yugyeomot megmenteni, igazi cinkostársam lett a mentő hadműveletekben.

- Azt nagyon megköszönném, ha hívnál mást is, eléggé nagy őrök voltak ott ma is, amikor egyedül próbálkoztam.

- Hű, te aztán nem vagy semmi. Tudom én is, hogy mekkora gorillák ólálkodnak a rácsokon kívül. Egyébként, ha már ők is jönnek, nem szeretnéd megismerni előbb őket? Mondjuk elmehetnénk zenélni kicsit, aztán meg vásárolni pár cuccot.

Rosénak mindig jó ötletei vannak és mindig jókor. Évek óta ugyanazokban a göncökben vagyok, már kezdenek kicsik lenni rám. - gondolkodtam magamban. Egyértelmű volt a válaszom, az meg csak rátett, hogy zenélnénk is. Imádok vele énekelni és már olyan rég volt, hogy együtt énekeltünk.

- Alig várom, hogy pláza cicáskodjunk kicsit drágám. - nyújtottam el a szavakat, hogy nyávogósan hangozzon, mint egy igazi pláza mániás picsáé.

- Na, akkor ezt megbeszéltük. - közben kicsit nevetett, lefogadom, hogy az alakításomon. - De most húzzunk aludni, nem akarok karikás szemekkel lófrálni az emeleteken fel - le. Álmosan nem tudok cicás lenni. Jó éjszakát Jisoo.

- Rendben, szép álmokat Ro. - aztán már le is rakta.

Idő közben végre hazaértem, a táskámat fáradtan levágtam a földre, de aztán azonnal utána is kaptam, mert eszembe jutott, hogy három telefon is benne van. Kikerestem mind a hármat és leraktam egy alacsonyabb szekrényre. Kicsit elidőztem mind a három készüléken, hogy melyiket is láthattam valamikor itthon, de sehogy sem tudtam kitalálni, hogy melyik lehet a Yugyeomé ezért gyorsan abba is hagytam. Mivel már alig maradt idő az éjjeli órákból és fáradt voltam inkább kihagytam a zuhanyzást és kikotortam egy hosszú pólót. Sietősen levettem a mai szerelésem és belebújtam a pólóba aztán levágtam magam az ágyra, ami hangos csattanással fogadott magába. Szerencsére olyan álmos voltam, hogy a felugró képek a börtönről nem tudtak ébren tartani. Sikeresen elnyomott az álom.