Kinyitottam az ajtót, hogy megbizonyosodhassak arról, hogy a fülem nem csalt.
Igaz volt. Jint pillantottam meg és még mögötte három fiút.
- Jaebum! - kiáltottam el magam.
- Hogy kivel nem fújt össze a szél - nyújtotta felém kezét egy pacsira. Ezután üdvözöltem Jinyoungot és Youngjaet is. Egyszerre örültem is és félve kíváncsiskodtam, hogy mi járatban lehetnek itt.
- Szóval ti már ismeritek egymást - fordult felém Jun. - Akkor én már be sem mutatom a csapat legújabb tagjait.
- Mi? Maradtok?
- Meguntuk, hogy mindig valaki más irányítson minket - fújtatott Youngjae.
- Hé! Én akkor mire vagyok itt szerinted? - bökte meg Jun Youngjaét.
- Jó, az más - legyezett maga előtt. - Na, meg persze itt van az én vezetőm is végre - húzta magához Jaebumot.
- Elszöktél? - kérdeztem halkan Jaebumtól.
- Mivel tisztáztam magam, Jun segítségével és őszintén tettem vallomást Jacksonról, ezért nem kellett egy évtizednyit ülnöm a rácsok mögött.
Junra pillantottam, aki csak biccentett egyet, hogy nem volt túl nagy dolog neki az, hogy kisegítette a barátomat.

Kezdett visszatérni a régi érzés, amit csak a múltbéli barátaim képesek elhatalmasítani rajtam.

Végignéztem a csapaton és ekkor Jinnek szenteltem figyelmem.
- Téged mi szél hozott ide? - fordultam felé mosolyogva, hogy ne tűnjek tolakodónak.
- Pár évvel ezelőtt azért hagytam itt a helyet, mert nem akartam a családomat is veszélynek kitenni. Most pedig miattuk jöttem vissza, mert kell valaki, aki megvédi őket - válaszolta, Jun pedig megpaskolta vállát.
Egyetértettem döntésével. Ez olyan volt, akár egy katonaság, csak kisebb formában. Ott a hazát védik, itt pedig a házat.
- Nektek hármótoknak reggel meg kell jelennetek, hogy megtudjátok mi lesz a feladatotok. Gin tonic, téged arra kérlek, hogy gyakorolj kicsit, hogy visszaszokj a régebbi helyedre. Továbbra is számítok rád csapatvezetőként - osztotta ki Jun a tennivalókat. Mindenki egy nagy bólintással fejezte ki, hogy értette és úgy fog tenni. - Maradtok, vagy máshol töltitek az estéket?
- Én inkább a családommal maradok és hagyjuk el ezt a becenevet. Elég volt régen ezt hallgatnom minden nap tőled - mondta Jin.
- Az én lakásom szétverte egy kutya és a srácoknak is csak átmeneti szállásuk volt - nézett Jaebum maga mögé, megerősítésre várva - úgyhogy mi akkor maradnánk.
- Jimin, arra kérlek, hogy vezesd őket majd körbe és válasszatok szobát. - Már idegenvezető is lettem. - Ha valami van, akkor keressetek engem vagy Hoseokot, aki nem tudom, hogy most épp hol van - forgolódott Jun.

Mivel a srácok nem voltak még fáradtak, ezért megmutattam a helyeket nekik, ahol a nap nagyobb részét töltöm, ha nincs mit csinálnom. Először bevezettem őket a padlózott nagy terembe, ami inkább Hoseok terepe. Most is ott találtuk, miközben egy tükör előtt táncikált.
- Ő lenne Hoseok? - mutatott Jinyoung a fiúra. Bólintással jeleztem, hogy jól gondolja.
Jaebum eközben eltűnt a közelemből és mire észhez tértem, már Hoseok laptopját bütykölte.
- Hé, most miért állítottad le a zenét? - futott oda idegesen a táncos.
- Várj már! - gyorsan gépelni kezdett és felcsendült egy ismerős dallam. A lábam magától kezdett járni, ahogy a többieké is. Hoseok is beadta a derekát és velünk együtt folytatta a koreográfiát.
Jaebum és Hoseok egymás ellen fordulva kezdtek el egy táncharcot.
Egészen addig pörögtek a földön és csinálták a látványos és fárasztó mozdulatokat, ameddig el nem gyengültek teljesen.
- Én nem bírok felkelni, azt hiszem itt alszok - fetrengett a földön Jaebum. Hoseok odasétált hozzá és felrántotta a földről.
- Szép volt!
- Döntetlen? - kezdett alkudozni Jb.
Egy pacsival zárták le a viaskodást és barátiasan hátba veregették egymást.

Jobbnak láttam, ha inkább visszavezetem őket a folyosóra, onnan pedig a szobájukba, mert nagyon kidőltek mind a hárman. Azt hiszem hálásak is voltak, hogy nem mentünk el a fegyverraktárhoz, na meg a többi terembe, amiből legalább volt 12.
- Kizárt, hogy én reggel fel bírok kelni - nyavajgott Youngjae.
- Pedig muszáj lesz - nevettem fel halkan.
- Aish! Ez a te hibád - mondta, egy pillanatig azt hittem, hogy engem okol, de aztán Jaebumra mutatott.
- Most miért?
- Mert jó zenét kapcsoltál be leader.
- Nem mondtam, hogy táncolnod is kell rá! - kiáltott a fiú ágya felé, de onnan már csak hangos szuszogás hallatszott, ahogy Jinyoungtól is. - Ezek aztán bírnak aludni - mosolyodott el rajtuk.
- Aludj te is - pattantam fel - jó éjt!
- Várj! - követett. - Van valami, amiről beszélni akartam veled, csak menjünk ki innen.

Megrémisztett kicsit, mert nem tudtam, hogy mit akar mondani. Kimentünk a főbejáraton és a lépcsőre ülve figyeltük a fénylő csillagokat. Ahányszor felnézek, ugyanazt a csillagot figyelem mindig. A legszembetűnőbbet, amit azóta figyelek, mióta Jisoo itt hagyott.
- Sokat gondoltam rátok, ameddig a rácsok mögött voltam. Féltem attól, hogy valami hülyeséget csináltok. Voltak hírforrásaim, de még így is rossz volt. Főleg, amikor megláttam Jackson öccsét. Szerencsére sikerült egy két börtönőrrel beszélnem és megtudtam, hogy Yugyeom fogta el a nővérével - pillantott fel rám. De én továbbra is csak az eget néztem. Követte a tekintetem és már nem engem nézve beszélt, hanem a csillagomat figyelte. - Rosszat sejtettem és ki akartam jönni. Jackson soha nem szeretett senkit, csak az öccsét, így gondoltam, hogy tenni fog valamit.
- Az én hibám és nem másé, hogy ez így alakult - suttogtam halkan.
- Dehogy a tiéd!
- Akkor mégis kié? Te nem tehettél semmit, ahogy más sem. Jobb lett volna, ha utánaugrok.
- Akkor nem lenne olyan, aki bosszút áll - húzódott félmosolyra a szája.
- Honnan tudod, hogy én mit akarok?
- Csak rád kell nézni, különben is, mi másért jöttél volna ide? Én segítek benne, ahogy még sokan mások. Jin is ezt akarja, neki sem volt túl jó elveszíteni egy régi barátját, na meg..
- Jisoot mindenki szerette - mormoltam halkan.
- Lehetetlen volt nem megkedvelni őt. Amikor megtudtam, hogy mi történt vele, ki akartam szökni és ekkor segített Jun. Bár beletelt egy kis időbe, hogy tényleg kijöhessek.
- Jó, hogy itt vagy - néztem rá mosolyogva.
- A többieknek is jó lenne, ha velük lehetnél - értetlenül néztem rá, várva, hogy folytassa. - Yugyeom ki sem jön a házból, csak Jennievel beszél, aki már beleőrül abba, hogy minden nap mennie kell hozzá, hogy legyen mit ennie.
- Nem tehetnék semmit vele.
- Jungkook a szülei kórházában rothad minden nap és már beleőrül a kutyák folytonos csaholásába.
- Állatorvos akart lenni, akkor ennyit kibír.
- Akkor arról már nem is beszélek, hogy Rose egy bárban árulja magát.
- Ő döntött úgy, hogy ezt csinálja.
- Te pedig összeszedhetsz mindenkit, hogy segítsenek megkeresni Jacksonékat - kinyitotta kezemet és egy pendriveot nyomott bele.
- Mi ez?
- Ha megnézed, megtudod - állt fel mellőlem és berobogott az épületbe.

Összezavarodtam teljesen. Azt hittem csak engem változtatott meg a tragédia, de rájöttem, hogy nem. Aki ismerte Jisoot, annak a feje tetejére állt az élete. De mit tehetnék én egyedül? - hatalmasat sóhajtva pillantottam ismét az égre. Válaszra vártam a csillagoktól, leginkább egytől. Kinyújtottam karomat és megpróbáltam megérinteni. Miért is gondoltam azt, hogy ez sikerülhet? Hisz nekem soha semmi nem alakul úgy, ahogy azt akarom. A pendriveot szorongatva álltam fel a kőről. Úgy döntöttem, hogy alszok egyet, mielőtt megnézem, hogy mi is van rajta.
- Jó éjt, Jisoo! - mormoltam a csillagomnak.

Ismét volt valami, ami miatt nem alhattam ki magam. Egész este azon járt az agyam, hogy mi lehet azon a fájl tárolón, de túl lusta voltam ahhoz, hogy felkeljek és megnézzem. A nap felkelésével együtt én is kikecmeregtem zugomból és a számítógépes terem irányába indultam el. Rengetegen járkáltak a folyosón, ott találtam Yoongit is és még pár ismerős arcot. Nem akartam, hogy észrevegyenek és feltartsanak, csak tudni akartam végre, hogy Jaebum mit akart nekem mutatni. Sikerült úgy belépnem az ajtón, hogy ne vegyen senki észre. Az első monitorok foglaltak voltak. Azoknál általában mindig ül valaki, mert a kamerák is ezekhez vannak csatlakoztatva és azokról figyelik a hely biztonságát. Minden egyes sarkon és teremben van kamera, ahogy a folyosókon és az udvaron is. Szinte lehetetlen ide úgy belépni, hogy arról ne szerezne valaki tudomást.

Levágódtam a legutolsó székbe és idegesen kezdtem el dobolni, arra várva, hogy végre megnyithassam a tartalmat.
Képek és videó fájlok jelentek meg előttem. Megnyitottam az elsőt, amin egy baseball sapkás fiú bukkant fel. Nagyon sötét volt a kép, de az arcára ráközelítve azonnal megcsapott a felismerés. Mark volt az és egy sötét autó felé igyekezett. Azonnal továbbléptettem a következőre. Ismét egy kép Markról, aztán egy újabb, amin mások is vannak velük. Megakadt a szemem egy kitüremkedésen a felsője alatt. Egy fegyvert szorongatott mellkasánál a pólója alatt. Ezúttal megnéztem a háttérben húzódó házakat is, ám azok nem voltak ismerősek.
Francba - szisszentem fel. A teremben tartózkodók azonnal rám figyeltek, de egy kézmozdulattal jeleztem, hogy minden oké.
A következő videó egy másik helyen készült. Valahol vízparton készült, mert víz csobogását hallottam és azt, ahogy valaki azt kiáltja, hogy Bambam. Pár másodperccel később fel is bukkan a hang tulajdonosa. Maszkot viselt, ami fél arcát teljesen eltakarta, de még így is tökéletesen kivehető, hogy Jackson az. Ismét a képernyőre tapadok, amint valaki kést lóbál meg. Nem tudom, hogy ki lehetett az, de hirtelen rengeteg fiú jelent meg az úton, akik az árnyékban igyekeznek valahová. Még volt egy videó, amin szintén Jackson volt, az oldalán egy nagyon fiatal fiúval.
Gyorsan kikaptam a tárolót és kirohantam a helyiségből, egyenesen a nagy terem irányába. Muszáj volt megtudnom Jaebumtól még több információt. A falakon túl már folyt az egészségügyi felmérés.
- Jimin! De jó, hogy jössz, elkél a segítség, nézd, mennyien vannak - fogta a fejét egy asszisztens.
- Nem tudok most segíteni, ne haragudj! - hagytam ott.
Sikerült megpillantanom a fiúkat, pár lány kíséretében, akik dühtől pirosodó arccal fejezték ki, hogy mennyire ünneprontó vagyok, amiért elloptam tőlük Jaebumot.
- Gondolom megnézted - esett le azonnal neki, amikor meglátta a kezemben az adathordozót.
- Hol szerezted ezeket a videókat?
- Egy férfi bárkit és bármit előkeres azért, ha megfizeted. Annyi pénzem már nem volt, hogy azt is megmondja, hogy hol tartózkodnak a fiúk.
- Hol találom azt a férfit?
- Jimin, ne csináld ezt, ez veszélyes. Ha rajtakapják a férfit, hogy ezt csinálja, akkor meg fogják ölni - ragadta meg az arcomat.
- Tudta, hogy mivel jár, ha ilyen munkát folytat. Mondd meg, hogy hol van!
- Jó, amint végzek itt, elviszlek hozzá.
Végignéztem a soron, ami borzalmasan hosszú volt. Valahol az utolsók között álltak Jaebumék, de én megragadtam és elkezdtem húzni előre.
- Miért kell pont ma ennyi embernek itt lennie? - kiáltoztam, de senki nem hallotta meg hangomat. Mondjuk jól tudtam, hogy miért, de minél hamarabb meg kellett tudnom Jacksonék tartózkodási helyét.
Új stratégiát kellett kitalálnom. Visszafutottam az asszisztenshez, aki megszólított és leültem mellé az asztalhoz.
- Mit csináljak? - kérdeztem meg, közben kikaptam a kezében tartott eszközöket.
- Mérd a vérnyomásukat, aztán jegyezd le a nevükkel együtt.
Azonnal belekezdtem és kapkodva nyomogattam a gombokat a szerkezeten, ameddig nem pillantottam meg gyorsan pörgő számokat.

Volt, hogy néha hülyeséget pillantottam meg a kijelzőn, mint például 300-as vérnyomás. Nem az én hibám, hogy nem magyarázta el a használatát. Csak annyit mondott mérjek és véssem papírra.
Hála nekem a sor fogyni kezdett és már láttam Jaebumot.
- Elnézést, de a gép szerint én a halálomon vagyok - bökött egy lány a mérő eszközre.
- Akkor menjen orvoshoz! - írtam le a számot, ami tényleg kevés volt. - Következő! - toltam odébb a lányt, aki elkezdett panaszkodni az orvosi asszisztensnek.
- Park Jimin! - jött oda hozzám a szemüveges férfi. Próbáltam eltakarni a lapra írt számokat, de lelökte a karomat róla és idegesen fordult felém. - Mégis mit csináltál? - nyúlt a géphez, aztán hatalmasat ütött a homlokára. - Miattad kell mindenkit visszahívni! - ordított rám, de nem tudtam vele foglalkozni, mert már csak két ember volt Jaebum előtt.
- Csak adja ide a vérnyomásmérőt! - harsogtam túl.
- Tűnj innen! - kiáltott hangosabban, de ekkor már meg is kezdtem a következő mérését, ami végre jól volt beállítva.
- Youngjae, nem te jössz, hanem Jaebum!
- De pisilnem kell! - ugrált egyik lábáról a másikra. Az áldott jó szívemnek köszönhetően gyorsan végzett, aztán sprintelt is a mosdóba.
Megmértem Jaebumét, aztán megragadtam őt és húzni kezdtem kifelé.
- Van nálad egyáltalán pénz? - kérdezte lihegve, már a főbejáratnál.
- Nem kell az, nekem anélkül is megteszi majd - húztam tovább.
- De én tudom, hogy ő csak egy pénzéhes alak! Oda nem elég az, ha ránézel boci szemekkel!
- Csak hallgass el és mutasd az utat - utasítottam a fiút.
- Kocsi nélkül hogyan akartok eljutni a belvárosba? - hallottuk meg az épületből kilépve. Mikor hátrafordultunk, Jaebum reflexből nyújtotta a kezét, hogy elkapja a kulcsot.
- Hadd vezessek - csillant fel a szemem.
- Kizárt - nevetett ki Jaebum, aféle "ezt te sem gondoltad komolyan" hangzásban.
Szomorúan sétáltam a parkolóban Jinyoung kocsiját keresve. De kicsit örültem is, hogy végre szagot foghattam hála Jaebumnak.
Érzem, hogy sikerülni fog az egész és megkaphatja az egész banda, ami már rég kijárt volna nekik.

- Messze vagyunk még? - kérdeztem Jaebumtól türelmetlenül.
- Megérkeztünk - válaszolta, amikor bekanyarodtunk egy szűk utcába.
Eléggé sokat járok mostanában kihalt és sötét helyekre. Nagyon vonzanak engem a kietlen városrészek.
- Maradhatsz, elintézem egyedül - válaszoltam mikor láttam, hogy Jaebum is ki akart szállni.
- Jó, menj egyedül, én addig figyelem, nehogy valaki kövessen minket.

írói szemszög

Jimin besétált egy épületbe, ami eléggé rozogának tűnt.
- Van itt valaki? - kiáltotta hangosan, miközben lassan közelített meg egy szobát. - Ó, hát itt van.
Egy karosszékben billegett egy idősebb férfi, aki a pipáját szívta. Egy asztal választotta el őt és Jimint, amin egy laptop volt csak.
- Keresek valakiket, akikről már van néhány információm - kezdett bele Jimin, de hamar abbahagyta, amikor a férfi a kezével mutogatni kezdett. Egyik ujjával dörzsölte a másikat, ezzel mutatva, hogy pénzre van hozzá szüksége.
- Honnan tudjam, hogy képes megtalálni azokat, akiket keresek? - csapott az asztalra Jimin. Válaszul megtette ujjaival ugyanazt.
A fiú keresni kezdett zsebébe és kiürítette tartalmát az asztalra.
- Ennyi elég lesz előlegnek? - kérdezte fújtatva.
- Kikről van szó? - kérdezte a pipázó férfi.
- A banda neve vörös sárkányok - kezdett bele. Még akkor derítette ki, amikor először kezdett el kutakodni utánuk. - Jackson Wang az egyik tag.

Ezalatt Jaebum továbbra is az autóban ült. Nagyokat ásítva és ködösödő tekintettel bámulta az ajtót, amin Jimin belépett. Szeme a visszapillantóra vándorolt, amiben egy lányt fedezett fel. Azonnal kinyitotta az ajtót és halkan kipattant az autóból. Lassan lopakodni kezdett a lányhoz, aki a fülét az ajtóra tapasztotta, ahol Jimin bement.

- Ó, tudom, hogy kikről van szó, de ennyi nem lesz elég előlegként. Ők nem holmi játékszerek.
- Mi? Tud róluk valamit? - jött lázba Jimin.
- Persze, de tudod, pénzre van szükségem.
- Azonnal mondja meg, hol vannak! - kiáltotta hangosan.
- Az a Jackson, Mark meg a fura nevű, nem túl kedvesek tudod.
- Mennyire van szüksége?

Jaebum az autó takarásából meglódult, de a lány hamar kapcsolt és futásnak eredt. Elkezdődött a macska-egér harc, ami nem tartott túl sokáig, mert Jaebum hamar elfáradt. A börtönben töltött idő alatt eléggé kijött a formájából és nem bírta tartani a lány által diktált tempót.

- Jaebum, te meg hol jártál? - lépett ki Jimin az épületből.
- Itt volt egy lány, aki lehallgatta a beszélgetéseteket - nézett továbbra is az utca végébe, ahol elmenekült.
- Nem voltál képes utolérni egy lányt? - nevette ki barátját.
- Te sem tudtad volna elkapni.
- Talán egyszer még találkozunk vele, akkor majd becserkészem - szállt be az autóba Jimin, majd Jaebum is helyet foglalt a vezető ülésen.
- Na, kiderítettél valamit róluk? - kérdezte Jb témát váltva.
- Igazad volt, ez a fickó, csak egy pénzéhes férfi.

Csekkoljátok a legújabb vidimet^^!
Esetleg, ha a nézés közben elhaláloztok, azért nem vállalok felelősséget!

https://youtu.be/CIlB5h7ouM8