~ Jimin szemszöge

Jungkookkal épp a haverjainkhoz mentünk, ahová minden hétvégén betérünk kicsit bandázni. Mikor beléptünk az ajtón lepacsizzunk mindenkivel, valamint Jungkook egy öleléssel köszönt a legfiatalabbnak, Yugyeomnak. Nagyon közel állnak egymáshoz, valami lelki társak lehetnek vagy mik.

- Mi a helyzet? - kérdezte Jackson, a banda feje. Valamiért mindenki úgy érzi, hogy jobb, ha meghúzza magát tőle. Talán a stílusa miatt, vagy mert az apja egy bűnöző és úgy gondolják, hogy ő is hasonló természetű lehet.
- Semmi, a szokásos. Unatkoztunk Kookkal és jöttünk kicsit kikapcsolódni hozzátok - válaszoltam szűkszavúan.
- Na, és veled Kook? - fordult legjobb barátomhoz.
- Mi? Ja, velem sem sok. - kissé belemélyedt a játékba, amit Yugyeommal játszanak mindig, amikor itt vagyunk. Valami lövöldözős volt. Egyszer én is kipróbáltam, de engem valahogy nem tud lekötni az, hogy öljem az embereket virtuálisan.
- Mit szólnátok, ha egy kicsit innánk? - jött a konyha irányából Bambam, a keze tele volt sörös üvegekkel és mögötte Mark is kilépett két vízipipával a kezében.

Ötletüket mindenki nagy tapssal fogadta. Kook és Yugyeom is abbahagyta a kockulást és egyből nyúltak az üvegért, amit Mark nyújtott feléjük. Végül én is elvettem egy üveggel az asztalról, majd segítségkérően a mellettem ülő Youngjaera néztem, aki kinyitotta nekem a sört. Koccintás után mindenki belekortyolt az alkoholba, majd a többiek a pipa köré ültek és töltés után szívni kezdték. Én nem voltam sosem az a bulizós típus, inkább csak a háttérből figyeltem a történéseket. Mikor fogyni kezdett az ital, Jinyoung feltápászkodott a földről és elindult az ajtón kifelé.

- Elmegyek még pár üveg sörért. Kér valaki valamit? - kérdezte a küszöbön állva.
Mindenki megrázta a fejét, én is, miután nem bővült a bevásárlólistája, távozott az ajtón. Hallottam, hogy beindítja az autót, de azt nem, hogy ki is kanyarodna. Valami nem stimmelt az egésszel, az ő söréből nem fogyott, az asztal végén hagyta és tele volt. Valamit tervezhet, de mégis mit?

Pár perccel később beigazolódott a gyanú, rendőrautók szirénázása törte meg a csendes légkört. A többieket mintha puskából lőtték volna ki, felpattantak. Motor zúgást hallottam a kocsi lejárón. Akkor ezért nem ment el Jinyoung, az a szemét. Hárman maradtunk a házban. Yugyeom és Kook a helyzetet felismerve kirontottak a hátsó ajtón. Én az egyik szoba ablakát választottam a menekülésre. Bár ne tettem volna. Két rendőrrel találkoztam, akiket majdnem feldöntöttem, amikor kimásztam az ablakon és futásnak indultam. Remélem Kooknak több sikere van.

Épp az egyik autóba tömtek be, amikor meghallottam barátom hangját.
- Eresszenek el! Mégis miért fognak el? - mondta miközben próbálta kirángatni magát két pasas karjai közül, akik bilincset raktak rá.
A nyomában lelki társa követte, aki nem ellenkezett túlságosan, csak, lógatta az orrát. Levágták mellém Kookot, Yugyeomot pedig egy másik kocsiba vonszolták. Az autóban egy zsaru rádión keresztül beszélt az egyik társával, ha jól hallottam, épp üldözték a banda többi tagját. Valami olyat is említettek, hogy a platóról az egyikük lövöldözik is.
Mégis honnan van fegyverük? Mibe rángattatok bele minket?

- Yugyeom szemszöge -

Szélsebesen száguldottunk végig az utcákon, láttam az ablakon át a házunkat is, ahol minden bizonnyal Jisoo épp Tv-t nézett vagy olvasott. Eléggé rossz arra gondolni, hogy ő egyedül van itthon, sosem volt az a barátkozó típus, ezért próbáltam néha elrángatni, hogy jöjjön kicsit velünk valahova, de a legtöbbször lemondta a meghívást.

Épp hátradőltem, amikor lassítani kezdtünk, nem volt nehéz felismerni a helyet, sokszor jártam erre, mert a közelben van a park, ahol kiskoromban sok időt eltöltöttem. Rengeteget gondolok azokra a felhőtlen időkre, mikor még nem volt semmi baj, az egész világ egy játszótér volt számomra.

Álmodozásomba belerondított egy rendőr, aki kicibált a kocsiból és maga előtt tolva a bilinccsel a kezemen lökdösött a börtön ajtaján át a folyosón végig. Mögöttem szorosan tartva az irányt jött Jungkook is, akivel ugyanabba a cellába lettünk zárva, mielőtt magunkra hagytak volna előtte megmotoztak minket, mind a hármunknál csak egy telefon volt, mert a többi cucc Jacksonéknál maradt. Jimin a szemközti rács mögött kapott helyet. Jungkook mellettem a kezét simogatta, láttam, hogy eléggé piros. Gondolom, amikor ellenkezett akkor karcolta meg sima bőrét a bilincs. Az én kezemen nem hagyott egy látható nyomot sem a vas.

- Jimin szemszöge -

Mikor a rendőrök kezdtek az ajtó irányába araszolni az egyikük a válla fölött átnézve szólt pár szót hozzánk.
- 2 nap múlva kerültök a bíróság elé, ahol eldöntik, hogy milyen súlyos büntetést kaptok.
Megértően bólintottunk mind a hárman, mert tudtuk, hogy ez ránk vonatkozik.

Az ajtóban megállva még meghallgatta a rádióján keresztül érkezett üzenetet, ami csak egy szó volt.

"Meglógtak."

Egyértelműen Jackson bandájára értették, nem volt kicsit sem furcsa, hogy nem sikerült elkapniuk őket, mert Jinyoungnak az apja egy drága verdát vett neki, ami borzalmas sebességgel képes szelni az utcákat. Az meg a hab a tortán, hogy fegyvereik is voltak.

Pár cellával előrébb a rácsokra dőlve megpillantottam egy fiút, aki valamit óbégatott, szerintem eléggé megártott neki valamilyen fű, de nem az ami a földből nő.

Valami olyasmit hajtogatott egyfolytában, hogy ő D boy gondoltam ez egy zene lehet vagy talán az, hogy Daeguból származik. Nem tudom, hogy mégis, hogyan került el Szöulig, de isten hozta. A dal egészen fülbe mászó volt ezért Jungkookot követve én is táncolni kezdem rá, végül együtt dúdoltuk mind a hárman a dalt, mert Yugyeom is csatlakozott a Kookkal elkezdett duettünkhöz. Aztán a barátom egy másik dalba kezdett bele.

"No limit in the sky
That I won't fly for ya
No amount of tears in my eyes
That I won't cry for ya, oh no
With every breath that I take
I want you to share that air with me"

Rengetegszer hallottam már, a kanadai származású fiú zenéjét, mert Kook mindig ezt hallgatta, amikor Szöul utcáin járkáltunk unalmunkban.

"There's no promise that I won't keep
I'll climb a mountain, there's none too steep"

A refrénnél én is csatlakoztam és Yugyeom is. Így már trió lett a párosunkból.

"When it comes to you
There's no crime, let's take both of our souls and intertwine
When it comes to you, don't be blind
Watch me speak from my heart, when it comes to you
Comes to you"

Úgy tűnt, hogy kezdtek letaszítani a barátlista első helyéről. Ejnye Kook, hát így állunk? Inkább a colos fiút választod?

Aztán hagytuk Jungkooknak, hogy énekelje magában a folytatást. Olyan megnyugtató volt a hangja. Máskor is hallottam már éneklés közben, mint például, amikor átjött hozzánk, mert náluk nem volt meleg víz és ő nem szerette volna kihagyni az aznapi zuhanyzást. Leültem az ajtó elé és hallgattam a hangját, ameddig nem koppant a lába a csempén, mert akkor tudtam, hogy abbahagyja és felveszi a rossz fiús álcáját.

Mikor Kook befejezte a dalt, valamiért úgy éreztem, hogy jobb, ha nem vagyunk csendben, ezért dúdolni kezdtem egy másikat. Mikor a cellatársam felismerte a dallamot, halkan elkezdte énekelni a dalt.

"We don't talk anymore, we don't talk anymore
We don't talk anymore, like we used to do
We don't love anymore
What was all of it for?
Oh, we don't talk anymore, like we used to do"

Szemem sarkából láttam, hogy Yugyeom ezt nem ismeri, ezért Kooknak biccentettem egyet, amikor ott járt már ismét, hogy "like we used to do". Értette, hogy mit akartam neki üzenni, ezért abbahagyta és átengedte nekem a folytatást.

"I just hope you're lying next to somebody
Who knows how to love you like me
There must be a good reason that you're gone
Every now and then I think you
Might want me to come show up at your door
But I'm just too afraid that I'll be wrong"

Mivel valakinek pont bele kellett rondítania a dalolászásunkba, inkább abbahagytam és a többiekkel együtt a hang irányába fordultunk és vártuk, hogy ráforduljon a folyosóra az idegen, ezzel megmutatva magát.