„Küzdöttél, de már nem lehet,
a csend ölel át és a szeretet.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek,
örökké él, akit nagyon szerettek."

•4 évvel később•

A börtön sokszor volt zárva, de, ha egy kicsit is próbáltad nyitva tartani ajtaját, akkor egy idő után szabadon engedett.

Egyetlen egy börtön maradt zárva, ami megannyi lelket őrzött mélyen. A szív börtöne örökké őrzi mindenki emlékét, ki képes volt oda beférkőzni. De ha azt akarjuk, hogy a rózsa bimbójához érjünk, először át kell törnünk a tüskéken, mi azt védi.

Rengeteg szerettemet kellett elveszítenem ahhoz, hogy csillagomat mosolyogni láthassam, ki óvó tekintettel figyelte hercegnőnket, aki a kertben boldogan kergette a pillangókat. Egyszerűen képtelen voltam nem vigyorogva nézni azt, ahogy táncolt a napsütésben.

- Pihenj le kicsit Sua! – kiáltotta Jisoo lányunknak, aki már a sok forgástól kezdett elszédülni.
- De még nem vagyok fáradt – nyavajgott, aztán mégis megadta magát és anyja ölébe helyezkedett.

Suaban Jiu tovább él. Olyan virgonc, akár csak ő volt.

Jisoo egyetértett velem abban, hogy az övéhez hasonló nevet kell kitalálnunk egyetlenünknek. Hiszen, ha akkor ő nem rohan el, akkor egészen máshogy alakult volna minden.

Miután elhagytuk Jejut, hónapokkal később összekötöttük életünket Jisooval, majd jött a kis hercegnő, aki bearanyozza napjainkat.

Boldogsággal tölt el, amikor láthatom szerelmemet és lányomat együtt mosolyogni, Ugyan sosem fogom tudni elfelejteni a múlt sérelmeit, de nincs időm mellettük rosszabb dolgokra gondolni.

Sua kezébe vette az albumot, amit teleragasztottunk olyan képekkel, amiken azok az emberek vannak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy végre ne csak az élet fekete oldalát élvezhessem.

- Kook bácsi olyan fura arcokat vág – nevette ki ujjával legjobb barátom arcát bökdösve, miközben hosszú, sötét tincseit türögette füléhez.
- Ma élőben is láthatod őt, valószínűleg nemsokára itt lesznek Lisával és a pici Chittaphonnal – simított végig Jisoo Sua arcán. Hát, Lisa mindenféleképpen szerette volna, ha fiúk Thai nevet kap.
- Majd játszhatok Tennel? Azt mondta, hogy meg szeretné kérni a kezemet – kuncogott kipirult arccal Sua, mire csak elmosolyodtunk mind a ketten. A hercegnő képtelen volt kimondani néhány éve Lisa és Kook fiának a nevét, ezért ráaggatott egy becenevet, amit azóta többen is használnak a fiúnál.
- Persze, hogy játszhatsz vele. Ha szeretnéd, itt is alhat.
- Tényleg? Ó, az jó lenne, akkor meg tudnánk nézni együtt a Szépség és a szörnyeteget – dobódott fel azonnal.
- Szívesen fogadjuk őt, legalább Jungkook és Lisa kapna pár szabad percet – pillantgatott csábosan felém Jisoo. Azonnal tudtam, hogy mire gondol és a pici Jimin is értette a célzásokat. Lisa és Kook nem bővelkedik időben, amit egymással tölthetnének. Nem is tudom, én mikor élvezhettem utoljára Jisoo közelségét úgy, hogy nem kellett visszafognom magam. Az idő múlásával egyre csak kívánatosabbá vált előttem feleségem.
- Köszönöm anya, te vagy a legjobb – puszilta meg Jisoot Sua.
- És velem mi lesz? – vágtam szomorú arcot, mire felpattant és futni kezdett felém.
Mikor elém ért, azonnal egy puszit dobott arcomra, majd visszasétált Jisoohoz.

- Sua, légy szíves felvennéd a képet a földről? – kérte csillagom a kis hercegnőt, aki fürgén guggolt le, hogy felvegye azt.
- De szép ez a lány – kerekedtek el szemei, amikor megpillantotta a képen lévő Jiut. – Ki ő? – mutatta felém a lapot.
- Ő Jiu. Ha ő nem lett volna, akkor te sem lennél velünk – pattantam fel ültemből, hogy közelebb legyek hozzá.
- Miért? A gólyák nem buták, akik a gyerekeket hozzák. Biztos nem dobtak volna le máshová – kacagott fel angyalian.
- Persze, a gólya akkor is idehozott volna – próbálta Jisoo elkerülni a kínos beszélgetést, miközben szemével felém kacsintott. A legkevésbé sem szerette volna előtte lebuktatni a gólyákat.
- Jagi, még számolunk ezért – csóváltam fejemet, aztán meghallottam egy pajkos sikolyt.

- Sua! – kiáltotta elnyújtva lányunk nevét egy ismerős hang, aztán feltűnt a láthatáron Ten és Kook is Lisával.
- Ten! – tört a zöldellő fűbe Sua, majd pici karjait a fiú köré emelte.
- Hol vannak a gyűrűk? – suttogta Ten a hercegnő fülébe, ami nem volt olyan halk, hogy azt mi ne halljuk.
- A szobámban – ragadta meg a karját Tennek és berontottak a házba.

- Na, máris eltűnt ez a rosszcsont – fogta a fejét Kook.
- Nem kellett volna hagynod, hogy lemásszon a válladról – zsörtölődött Lisa.
- Azért az én erőm is véges – fordult szembe a lánnyal.
Folyton veszekednek mindenen, de szeretik egymást, ahogyan én is Jisoot.

Namjoon és Rose élete ugyan lassan, de kezd elindulni és nem külön utakon. Yugyeom és a többiek is sokszor látogatnak el hozzánk. Többször is vigyáztak már Suara, aki örömmel fogadta őket egytől egyig.

Hála a barátaimnak, néha sikerül elszöknöm Hoseokhoz a bázisra, hogy segítsek neki előkeríteni néhány rossz fiút. Bár már nem veszek részt fegyveres harcokban. Nem szeretném, ha a szemem fényének apa nélkül kellene felnőnie, sem azt, hogy ne lehessek még Jisooval.

- Kook bácsi! Ten felhúzta az ujjamra a gyűrűmet! – tört ki a házból Sua, aki örömmel villogott újdonsült feleségként.
- Hadd nézzem meg közelebbről – hajolt le a kislányhoz, aki lehúzta az ujjáról a gyűrűt és a fiúnak nyújtotta. Kook néhány másodperc vizsgálás után bekapta az ékszert a szájába. – Málnás cukorka! – csattant fel boldogan, amikor megízlelhette az édesség gyűrű ízét.
- Ááá! Kook bácsi megette a gyűrűmet – visongott Sua.
- Azonnal köpd ki! – vágott a hátára Lisa.
Kook nem ellenkezett Lisa akaratának és kezébe köpte a gyűrűt.
- Fúj, apu! – szörnyedt el a látványon Ten. A fiatal fiú lehúzta az ő ujjáról az édességet és átadta Suanak, aki ismét piros almaként virult.
- Köszönöm hercegem – nyomott puszit a fiú arcára.

Sokszor éreztem úgy, hogy a szakadék, ami a boldogságtól elválasztott, egyszer elnyel. Megérte a legvégsőkig kitartani.

Voltak barátok, kik azokká váltak, akik egy fordulat után nem segítették, hanem inkább megkeserítették életemet. S voltak azok, akik ellenségeskedtek, majd mégis mellém pártoltak és tettek azért, hogy most fájdalom és kín nélkül tudjam Jisoo száját csókolni és félelem nélkül engedhessem emberek közé Suat.

Szöul utcái egy időre lecsendesedtek, de az ördög sosem alszik. Remélem, angyalunk sem szundít és képes még két porontyra vigyázni, akiket tárt karokkal vár a nagyvilág.

Rácsok, mik nélkül nem ismerhettem volna meg az igaz szerelmet. Víz, mi megmutatta nekem, hogy milyen is az, mikor valaki hiányzik. Csapat, kik befogadtak és úgy érezhettem, hogy van egy új családom, mikor az igazit elhagytam. Barátok, kik nélkül nem élet az élet. Szív, miben megannyi lélek még mindig él, kik elhagyták a Földet.    

A Börtöntöltelékek c. könyv végéhez értél!

Jiminnek és társainak pihenőre van szüksége, de egyszer megújult erővel térnek majd vissza, hogy elbánjanak azokkal, kik boldogságuk útjába állnak. 
Na, meg, hogy öröm és bánat okozta könnyeket csikarjanak ki azokból, kik nyomon követik életüket, mely nem mindig habostorta.