A szállásra visszaérve mindenki elvonult a saját szobájába, hogy pihentethesse elfáradt végtagjait.
- Álmodj szépeket jagi - adott egy jó éjt puszit a homlokomra Jimin.
- Te is - öleltem át, aztán beléptem a szobánkba, ahol Rose már csak arra várt, hogy kifaggathasson.

- Állj! Csak ne kezdj el visítani, mert nem szeretnék megsüketülni! - próbáltam megelőzni, hogy sikolyai a fülemet megtámadják.
- Annyira cukik vagytok! - Tudhattam volna, hogy nem lehet elhallgattatni.
- De nem úgy volt, hogy neked ő tetszik? - kérdeztem, miközben leültem mellé az ágyára és a cipőimet lerúgtam magamról.
- Csak tetszett, de a fiúk jönnek, mennek. Ha te boldog vagy, akkor én is. - Adott egy hatalmas ölelést, mikor már nem vinnyogott.
- Azt hittem, hogy azért nem beszélünk, mert sokszor voltam Jiminnel kettesben. - Mondtam el észrevételeimet. Mióta az állatkertben voltunk, tényleg úgy éreztem, mintha kerülne.
- Hogy mi? Dehogyis! Akkor terveztük Lisaval, hogy miképpen hozzunk össze kettőtöket - válaszolta. Nagy kő esett le a szívemről. De hamar félbeszakadt a nyugodt hangulat, mert visszatért a sziréna.
- Most meg mi van? - Jobbnak gondoltam, ha elhúzódok tőle. Inkább leültem az ágy mellé és fülemre tapasztottam kezeim.
- Csak eszembe jutott, hogy Lisa és Kook is milyen cukik együtt - mondta el a második hanghullám okát. - Segítened kell! - állt fel az ágyáról és kezét felemelte, akcióra készen.
- Miben? - néztem vigyorogva barátnőmet. Nagyon aranyos volt, ahogy átszellemülve gondolkodott előttem.
- Most mi játszunk kerítőset Lisanak - ismertette terveit.
- De hát neki már ott van Jungkook - mondtam értetlenül, mert ha már van valaki akkor nem értem miért kell neki más.
- Sssh! Gondolkozom! - csitított el. - Előnyben vagyunk, mert már megvan a párja, csak össze kell őket raknunk mint két legót.
- De hát én is ezt mondtam! - Álltam fel karjaimat széttárva.
- Velem tartasz hű társam? - Fordult felém vigyázállásban.
- Aha, csak lezuhanyzom - hagytam ott egyedül a szobában.
- De még nem döntöttük el, hogy hogyan csináljuk! Gyere vissza Jisoo! - kiabált utánam, de én akkor már rég bezárkóztam a fürdőszobába.

A víz alatt állva újra éltem azt, amikor Jiminnel a tetőn voltunk. Ujjommal végigsimítottam a bőrömön, ott ahol Jimin száját, vagy ujjait éreztem, ezzel felidézve minden percet és mozzanatot, amit fent átéltem vele. Még a hangja is fülemben csengett, ahogy énekelt és duruzsolt. A mágia rabul ejtett, amit úgy hívnak, hogy szerelem. Jimin te nyamvadt varázsló!

Visszalépve a hálószobába, kissé szűkösebb lett a hely. Rose áthívta Yugyeomot és Kookot, hogy megbeszéljék mit kezdjenek Lisaval. Nem értettem, hogy miért kellett a pár egyik tagja is ehhez.
- Miért van itt Jungkook, ha őt akarod összehozni Lisaval? - intettem fejemmel a fiúra, aki Yugyeommal játszott valamit.
- Csak megkönnyítem az egészet, ő úgyis szeretne vele összejönni - válaszolta meg kérdésem. Legyintettem egyet, aztán felléptem a szekrényre, hogy onnan átmászhassak az emeletes ágyra.
- Csak fejezzétek be hamar, mert álmos vagyok - dünnyögtem a fal felé fordulva.
- Szerintem már végeztünk, mert ezek itt kő-papír-ollót játszanak, vagy nem tudom. Na húzás innen! - Paterolta ki őket a falakon kívülre. A két fiú még akkor sem hagyta abba a szórakozást, amikor már állásban voltak. Egyfolytában ujjaikat nyitogatták és próbálták eldönteni a menet győztesét.
- Végre csend van - sóhajtottam halkan.
- Jisoo! - szólított meg.
- Hm? - Már beszélni is lusta voltam.
- Te ugye segítesz végrehajtani ezt az egészet? Másra már nem számíthatok - kérdezte szomorkás hangon.
- Persze! De még Jennie is segíthet, vagy Jimint is megkérhetem. - Fordultam a faltól el és észrevettem, hogy valami nincs rendben vele. Nem kérdeztem rá, hogy mi a baja, de sejtettem. Féltékeny.

Reggel arra keltem, hogy egy macska karmolja az ajtónkat. A neve pedig Lisa.
- Gyerünk, felkelni! Lusta népség! Milyen naplopókkal vagyok én körbevéve...- panaszkodott az ajtó előtt, gondolom Jennienek, mert hallottam ahogy nevetett.
- Jó reggelt! - jelent meg még egy hang. Az angyalhoz tartozott, akinek hangja elringat az álmok világába. Lepattantam az ágyról és az ajtóhoz léptem, de nem fordítottam el a kulcsot.
- Mindjárt jövünk, csak felöltözünk - kiabáltam ki nekik.
- Csipkedjétek magatokat, mert várnak ránk! - kiabált vissza Lisa. Várnak ránk? De kik? Odalépkedtem Rosehoz és próbáltam felkelteni. Mivel mélyen aludt, ezért kegyetlenebb módszerekhez kellett folyamodnom. Megragadtam párnáját és kirántottam feje alól. Erre már gyorsan reagált.
- Neked meg mi bajod van? - mordult rám hangosan.
- Indulnunk kell, na ne zsémbeskedj már. - Közben lehúztam róla a takaróját is és rádobtam a ruhát a hasára, amit tegnap este készített ki magának.
- De olyan fáradt vagyok - nyávogott ásítva az álomszuszék.
- Talán nem kellene még álmodban is azon gondolkozni, hogy mit csinálj Lisaval és Kookkal - álltam elé csípőre tett kézzel, aztán átvedlettem magam utcai ruhába.
- Basszus, tényleg! - koppant neki valami. - Ma kell összerántanunk őket! - Pattant fel energikusan és elkezdte magára szedni a ruháit.
- Azért ne süsd meg őket. - Vonultam el a sminkes táskámmal a fürdőszobába.
- Ó, hagyjál már a hülye vicceiddel, így is alig élek. - hát ezek szerint ez is leesett neki, akkor annyira csak nem fáradt.
Felkentem az arcomra egy két dolgot, aztán kinyitottam az ajtót. Rose a kézi tükrében kente még az arcát, de hamar abbahagyta és végre elindulhattunk.
- Valaki nagyon friss ma reggel - karolt át hátulról Jimin és hajamba fújta arcát.
- Én aztán nem. - Fordultam vele szembe és így közel került hozzám arca. Azonnal elpirultam és a földet kezdtem el nézni. - De neked jó illatod van - feleltem remegő hanggal.
- Te vagy a legillatosabb virágszál - simított végig oldalamon, én pedig megugrottam, mert nagyon érzékeny vagyok ott.
- Ha én virág, akkor te meg a méhecske. - Imitáltam közben zümmögő hangot, aztán megütöttem Jimin karját, erre ő kinyújtotta nyelvét, mintha meghalt volna.
- Megkérhetném a gerlepárt, hogy járás közben turbékoljanak? - kiáltott vissza válla felett hátranézve Rose a folyosó végéről.
- Megyünk már na! - Nyújtotta elém kezét Jimin, én pedig megragadtam és sietve mentünk a többiek után.

- Hová megyünk Lisa? - Pattant oda Jungkook a lány mellé, megcsípve oldalát.
- Meglepetés lesz, mindjárt ott vagyunk - válaszolta a lány, aztán megismételte Kook tettét. A fiú hadat üzent és egész végig egymást bökdösték.

Az épület előtt megállva döbbentem csak rá, hogy hová is érkeztünk.
- Köszöntelek titeket a Dinosaur Planetnél - fodult felénk Lisa. - A kedvenc vidámparkomban!
- Én félek azoktól a lényektől, olyan hatalmas fogaik vannak - torpant meg Jennie a kapu előtt.
- Gyere már, ha akarod viszlek a nyakamban. - Ment vissza a lányért Yugyeom.
- Jó! A magasból már nem lesz olyan ijesztő - kezdett el ugrálni boldogan a kicsi lány. Aztán kerestek egy helyet, amire felállva Jennie felmászhat az öcsém vállaira. - Á, sokkal jobb innen a kilátás - Nézett le ránk vigyorogva a lány.

- Nem tudom, hogy így hogyan akartok beférni a pénztárnál az ajtón - nevette ki őket Lisa, aztán elindult, hogy kikérje nekünk a jegyeket.

Az ajtón belépve egy új világ tárult elénk. Mindenhol emberek, akik boldogan rohantak egyik helyről a másikra, hogy miután kivárták a sorokat, kipróbálhassák a játékokat. Volt itt óriáskerék, hullámvasút és mindenféle pörgő-forgó szórakozás. A hangulatot a hatalmas szobrok adták, amelyek dinókat ábrázoltak.
- Miért van egy dinoszauruszparkban egy tehén? - kérdezte Jennie, miközben megsimogatta a lény tülkét.
- Az nem egy tehén! Ő egy tülkös dinó - felelte Jungkook, aztán hangosan felvisított, amikor a merevnek hitt tárgy megmozdult. Mindenki hatalmas nevetésben tört ki a kislányos sikoly hallatán, még a fiú is, aki szívéhez kapott kezével, annyira megijedt.
- Inkább hallgassatok mindketten, ne járassatok le. Az lehet, hogy ti nem idevalósiak vagytok, de én igen. - Csóválta Lisa fejét bosszúsan, de ő sem bírta ki nevetés nélkül. - Na van valami, amit legelőször kipróbálnátok? - kérdezte körbeforogva egy helyben.
- Amikor bejöttünk volt egy hely, ahol nagyon nagy hangzavar volt, oda benézhetnénk - jutott eszébe Rosenak.
- Az a velociraptoros szabaduló szoba. Szerintem oda inkább ne vigyük Kookot, mert ő lesz az akitől félni fogunk és nem a dinók. - Simogatta meg a fiú haját, aki tűrte a lány szavait és mosolyogva élvezte a kényeztetést.
- Csak szerintem nőttük ki már ezt a helyet? - kérdezte Jimin, miközben a mellette rohangáló gyerekeket figyelte.
- Én is kérdezni akartam ezt. Olyan nagynak érzem itt magam - válaszoltam miközben a gyorsan suhanó fiatalokat kerülgettem.
- Pedig nagyon törpe vagy - gonoszkodott Jimin és megpöckölte az orromat.
- Hé! Leharapom az ujjad! - fenyegettem meg és próbáltam a számhoz emelni kezét, ami csak azt eredményezte, hogy orrba vágtam magam. - Áu! - Színészkedtem túl, pedig nem fájt kicsit sem, csak látni akartam Jimin aggódó tekintetét.
- Adok rá puszit, hogy meggyógyuljon. - Ajánlotta fel orvosi eszközét. Én meg csak durcásan elfordultam tőle.

- Ki szeretne jönni az első körbe? Nem hiszem, hogy mindenki befér egyszerre. - Nézett hátra válla felett Lisa.
- Én jövök! - Jelentkezett Kook és odacammogott Lisa mellé Jennievel és Yugyeommal együtt. Az elzárt hely előtt valamit mondtak az öcsémnek, szerintem azt, hogy tegye le a vállán pihenő lányt a földre. A lány falfehér lett, amikor megtudta, hogy neki most a talajra visszatérve kell oda bemennie. A csapat többi tagja megragadta a kezét és így sétáltak be a falak mögé. Egy két hang még így is kiszűrődött, mint például az, amikor egy rövid morogást Jennie sikolya követett. Rose, Jimin és én pedig kint nevettük végig az egészet.
- Szerintetek Jennie túléli, vagy felfalatja magát az egyik raptorral? - kérdeztem könnyező szemeimet dörzsölve.
- Szerintem élve felfalják egészben, mert nem tudnák bántani szegény lányt - ismertette gondolatmenetét Jimin.

- Jönnek! - szúrta ki szemével a négy fős társaságot Rose. Jennie kivételével mindenkinek unott volt a tekintete. A lány viszont Yugyeom karját szorongatva, remegve jött ki.
- Mi történt? - kérdeztem őket, Jenniere biccentve.
- Szerintem dinó fóbiája van - válaszolta az öcsém, aki próbált megszabadulni, a karján lógó lánytól, de az csak nem engedte el.
- Na menjetek, itt megvárunk titeket - paskolta meg hátam kicsit Lisa.

Jimin megragadta a kezem és így igyekeztünk befelé. Mikor beléptünk a fal mögé, egy raptorral találtam szembe magam, amiről kiderült, hogy egy robot. Mozogni is tudott és nem is lassan. Elindult felém, de Jimin megfogta a testet és elfordította, hogy a másik irányba haladjon tovább, pont Rosehoz, aki próbált eliszkolni előle.
- Kösz! - kiáltotta oda Jiminnek, én pedig a háttérből figyeltem őket, ahogy próbálnak kijutni a robotok között.
- Fáj valamid? Ne morogj már! - kezdett el beszélgetni az egyik raptorral Jimin. - Jisoo! Sajnálom, de ő az új jagim. Azt mondta, hogy elfogadja a puszim. - Mutatta be legújabb szerzeményét Jimin. Én pedig teljesen kikészültem, amikor tényleg hozzáérintette száját a dinóhoz és még egy cuppanást is hallottam. Ismét könnyeztem a röhögéstől.
- Menjünk ki, mert én tényleg itt fogok meghalni. - Természetesen a röhögéstől. Jimin elkezdett húzni, hogy haladjunk kicsit és Roset használta pajzsként, mert a szabad kezével őt tolta előttünk.
- Keresd a nyomokat drága, mert akkor sosem jutunk ki innen! - utasította Roset. Ekkor elérkeztünk egy lezuhant repülőt ábrázoló nagy méretű maketthez.
- Valaki látta a Jurassic Parkot? - kérdezte a repülő előtt állva a lány. - Tudom, hogy abba volt egy olyan rész, amikor lezuhant egy repülő.
- Szerintem az egészen másban volt - kezdett el veszekedni a lánnyal Jimin. Én fogtam magam és otthagytam inkább őket, hogy egyedül keresgéljek tovább. Szembe találkoztam egy raptorral, ami elment mellettem, de visszafordultam és ekkor megláttam, hogy valami rá van ragasztva a lábára. Egy kulcs volt az.
- Gyertek! Megvan! - Lóbáltam meg magam előtt a talált tárgyat, így átjuthattunk a következő helyre, ami hatalmas kartonerdővel volt tele. Jól meg volt tervezve a dizájn, mert tényleg úgy éreztem, mintha egy esőerdőben lennék. Itt is voltak dinók de ezúttal nem találtam rajtuk semmit.
- Ott egy kés! - rohant el Rose. Egyébként a késnek nem volt éle, csak egy játék volt. A lány elkezdett vele hadonászni és amikor elejtette, akkor az beleillett egy zárba, amit kinyitva találtunk egy kulcsot ismét. Ez volt az utolsó, mert az ajtó mögött megláttuk a többieket.
- Azt hittem sosem végeztek. - Tárta szét karjait Kook. Jó kis fogadtatás.
- Menjünk dinót kelteni - fordult a következő célpont irányába Lisa.
- Rá lehet ülni? - kérdezte Jennie, aki kezdte visszanyerni színét.
- Nem! Csak nézni lehet - válaszolt neki mogorván Lisa.
- Neked meg mi bajod? Csak kérdeztem. - Szomorodott el Jennie.

A tojás keltés nem volt túl érdekes, sőt, ez az egész hely elég unalmas volt. Szerintem Lisa kiskorában járhatott itt utoljára és azért hozott el minket is, mert neki akkor még érdekes volt. Habár hála a többieknek jó hangulat termett közöttünk és így gyorsan telt az idő a gyerekeknek szánt dinó parkban.
- Megyünk egy kört az óriáskeréken? - kérdezte tőlem Jimin. Én bólintottam és elindultunk oda. Ha már itt vagyunk, próbáljunk ki mindent és persze Jiminnel lehetek fent kettesben. Ismét a magasban, mint a tetőn. Jungkook is rávette Lisát valahogy így ők is bemásztak egy fülkébe.

Jimin szembe ült mellém, de ahogy emelkedtünk úgy jött egyre közelebb, engem pedig rettegés kapott el. Előjött a tériszonyom és muszáj volt becsuknom a szemem.
- Jagi, nyisd ki a szemed! - simogatta combomat, de én továbbra is összeszorítottam szemhéjamat.
- Nem megy! Félek Jimin! - Már tenyerembe rejtettem arcomat és lehajoltam. Mozgolódást hallottam és már csak azt vettem észre, hogy Jimin mellettem ül és próbál az ölébe húzni.
- Ne makacskodj! Nincs baj, itt vagyok! - ölelt át egyik kezével, a másikkal pedig egyenként fejtette le ujjaimat arcomról. A világosság kezdett eljutni szememhez, én pedig nem féltem már. Ismét sikerült megnyugtatnia és neki hála a magasból láthattam Bangkokot.
- Nahát! - mondtam csodálkozva. Tényleg kár lett volna kihagyni ezt a látványt. Ekkor voltunk a legmagasabban a kerék pedig megállt. - Most meg mi van? - Estem pánikba. Ránéztem az előttünk ülő Kookra és Lisara, akik jól elvoltak, én meg itt aggódok, hogy mi van.
- Nyugi, ez biztos így van mindig. - Próbálkozott Jimin, hogy lenyugodjak, de ezúttal nem sikerült, mert éreztem, hogy nem mond igazat. Ő is ideges volt. Lenézett a kerék üzemeltetőjének irányába és elmosolyodott. - Gondolhattam volna, hogy ezt ő csinálta. - Dőlt hátra az ülésben, én pedig kérdőn meredtem rá. - Rose vette rá szerintem az embert, aki felengedett ide minket, hogy állítsa meg a kereket.
- Ó, szólhatott volna, hogy most akarja összehozni őket - biccentettem Lisaék irányába. - Nem jössz vissza mellém? - kérdeztem Jimint.
- De, máris - pattant fel azonnal.
A lágy szellőben lengedezett a hajam és Jimin illatát terelte orrom alá, amibe nagyokat szippantottam. A pillangók nagy hévvel robbantak ki és jártak körülöttünk öröm táncot. Hát ez lenne az, amikor az ember boldog. Már értem, hogy mennyire megéri ezért küzdeni.