"Mire jó a napoknak, bolygóknak és holdaknak, csillagoknak és tejutaknak, üstökösöknek és ködfoltoknak, lett és leendő világoknak e kavargása, ha nem arra, hogy a boldog ember önfeledten örüljön a létének?,,

Pár percen keresztül csak álltam a konyhában, az üzenettel, amelyet a szívemhez tapasztottam.
- Téged meg mi lelt? - jött be Yugyeom a helyiségbe, kaját ropogtatva.
- Semmi, csak ööö...
- Ööö..?
- Örülök annak, hogy Jimin megvett mindent, így nem kell nekem mennem a boltba - hazudtam.
Pár percig méregetett, aztán legyintett egyet és rám hagyta.
- Majd nézz be a csoportunkba, a többiek össze akarják hozni a bandát újra.
- Okés, mindjárt csak lehűtöm magam - felbattyogtam a szobámba, hogy előszedjek egy pólót. Nem bírtam magamon a nadrágot, annyira meleg volt és sehogy sem tudtam alacsonyabbra venni testem hőmérsékletét. Útközben meglestem a telefonomat, hogy mikről maradtam le. A csoportot inkább nem nyitottam meg, mert arra nem lett volna elég, hogy mindent végigolvassak, köztük Kook aranyköpéseit és a veszekedéseket. De megjelentek Jimin üzenetei, amiket izgatottan pörgettem.
Hello, jagi! Mikor ezt olvasod, bizonyára már láttad a cetlit, amit az asztalon hagytam - igen és itt van a tenyeremben - szorítottam meg erősen a papírkát, amit fogtam és kitűztem a falamra - Azt szeretném kérdezni, hogy nem töltenéd velem a hétvégét? Esetleg sétálhatnánk, vagy akármi, csak szeretnék veled kettesben lenni - egyértelműen szeretném vele tölteni. - A következő kérésem lehet, hogy furcsa lesz, de anyám már a haját tépi, hogy mikor ismerhet meg végre. Igen, meséltem rólad és borzalmasan szeretne megismerni. Nyugi, nem egy hárpia, csak nagyon izgatott - szavaira elmosolyodtam és hevesen írni kezdtem, de aztán megjelent ismét pár sor üzenet. - Holnaptól, nem tudom, hogy tudok-e jelentkezni, mert az unokatestvérem meglátogat, akit nagyon rég nem láttam és szeretném kiélvezni ezt a két napot, amit nálunk tölt - azonnal lehervadt a mosoly a számról, de természetesen teljesen megértem. Ekkor kevésbé voltam boldog, de próbáltam úgy válaszolni, hogy ő ezt ne tudja kivenni.
Hello Chim! Én lennék a legboldogabb, ha veled lehetnék a hétvégén. Viszont szombaton is dolgozom, így azon a napon csak munka után láthatjuk egymást. Érezd jól magad az unokatesóddal! Hiányozni fogsz rizses fiú - válaszoltam meg mindent. Aztán észrevettem, hogy megnézte, amit írtam.
Te is nekem lopós csaj!
Ezzel az egy sorral ismét visszahozta az életkedvet belém és boldogan lépkedtem a fürdő irányába.
- Mi történt már? - kiáltott felém Yugyeom a kanapén ülve. Fejemben egyfolytában csak kattogtak a gondolatok, hogy milyen lesz újra Jiminnel és milyen lesz a szüleivel a találkozás. Ezeknek hála pedig nem vettem észre az öcsémet és sikeresen rémisztett meg. Elemelkedtem a talajtól ijedtemben és gyorsan dobogó szívvel kerestem meg a nappaliban Yugyeomot a szememmel.
- Jiminnel töltöm a hétvégét - mondtam a plafon felé nézve, aztán fürgén pattantam be a zuhany alá. A víz hatására lenyugodott a szívem, immár nem volt olyan hevesen dobogó, de fejemben még mindig csak kattogtak a gondolatok.

A szobámba érve telefonommal a kezemben dőltem hátra. Nem csodáltam volna, ha lefagy, annyira sokat írtak a többiek. Visszapörgettem a beszélgetés elejére, de felét sem olvastam el, mert szó volt a patkányról, arról, hogy szaporítani szeretné Kook, na meg, hogy miket csináltak még együtt. A lényegét kiragadva próbáltam válaszolni arra, hogy kinek mikor lenne jó és mit csináljunk. Közöltem a csoport tagokkal, hogy nekem és Jiminnek a hétvége foglalt, mert nekünk akkorra más programunk van betervezve. Ebből kifolyólag egy másik hétvégét választottunk ki, mert többen is dolgoznak hétköznap és nem csak egy estét szeretnének szórakozni.
Amint elköszöntem a többiektől, érkezett egy újabb üzenetem. El szerettem volna kezdeni az ötletelést a pizzákkal kapcsolatban, de csak nem akarja valaki hagyni. Taehyung arca villant fel neve mellett.

Sikerült beilleszkedned? - olvastam el kérdését.
A válaszom pedig az volt, hogy Jinen kívül még a sütővel és a tésztával is jól kijövök, csak Maryvel nem.
Maryvel? Ő a tetkós csaj?
Igen, ő az - világosítottam fel.
Legalább neked elmondta a nevét, Jinnek hetekbe telt mire megtudta. - Ennyire ember utáló lenne ez a lány? Vagy miért ilyen zárkózott? Mondom ezt én, akinek évekig nem voltak barátai. Ha engem sikerült kirángatni a komfortzónámból, akkor ez nála is sikerülni fog.
Lecsuktam laptopomat, aztán tollat ragadtam, hogy eleget tegyek a Jin akaratának és pizzákat találjak ki.

Reggel a szokásosnál is fáradtabb voltam. Lehet, hogy csak feleslegesen maradtam fent, mert nem olyanok lettek a tervek, amilyeneket Jin kért. Ráadásul nem is az ágyamban aludtam, hanem az íróasztalomon szunnyadtam el. Nyálam nyomot hagyott a papíron, amire pizza neveket vetettem. A hozzávalók pedig alig olvashatóak, mert fáradtan, energia nélkül csak annyira futotta, hogy odakarcoljak valamiket.

Mivel sikerült ismét késve indulnom munkába, ezért a reggeli kávémat is  egy büfében szereztem be.
A forró folyadékot kortyolgatva ismerős arcot pillantottam meg egy kisállatkereskedés előtt. Lisa volt az és Mike is mellette rohangált egy pórázon.
Hirtelen a lépcsők tetején kitárult a bolt ajtaja és Kook rontott ki rajta. Oda akartam menni hozzájuk, de olyat láttam, amitől mosolyra görbült a szám. Jungkook megfogta Lisa arcát és hosszan megcsókolta. Nem lett volna szívem közbezavarni, ezért csendben megkerültem őket.
- Jisoo! - hallottam meg miután pár lépéssel lehagytam már őket. Csak nem sikerült láthatatlanul elosonnom mellettük. Lassan megfordultam és úgy tettem, mintha kerestem volna a hang forrását, pedig tudtam, hogy hol álltak. Meglepődötten néztem rájuk.
- Ó, hát ti vagytok. Mit csináltok erre?
- Mikenak vettünk kaját, mert nagyon hamar felfalta a kis dagi - emelte meg a patkányt, hogy megmutassa gömbölyű hasát.
- Na, és te? - kérdezte Lisa.
- Dolgozni megyek és azt hiszem jobb, ha sietek, mert már csak pár perc van kezdésig.
- Sikerült munkát találnod? Ez remek! Nekem is jól jönne egy új meló, mert majd' megpusztulok a főnököm mellett. Menj csak nyugodtan, el ne késs miattunk! - engedett utamra Lisa.

Sprintelni kezdtem és sikerült még 8 előtt belépnem a boltba.
- Attól, hogy Jin azt mondta, hogy ekkorra legyél itt, még jöhetnél hamarabb - szúrt le Mary, amikor az órára pillantott. Nem bírtam tovább hallgatni, hogy folyton belém köt, ezért hangot adtam érzelmeimnek. 
- Nézd, alig dolgozok itt pár napja, nem értem miért viselkedsz így velem. Nem hiszem, hogy ennyi idő alatt bármivel is megbántottalak volna.
- Nem kell jóban lennünk attól, hogy munkatársak vagyunk - vetette oda nekem mogorván.
- De én szeretnék - ellenkeztem. Megragadtam vállát, hogy egymás szemébe nézve folytassuk a csevejt.
- Én nem! - simitotta le ujjaimat magáról. Idegesen fújtattam egyet, aztán hagytam, hogy otthagyjon.
Kemémydió, de a fala áttörhető.

Nem sokkal később megjelent Jin én pedig elé pattantam, hogy megmutathassam, amin este dolgoztam. Hümmögve, kifejezéstelen arccal vezette végig szemeit a macskakaparásomon.
- Látom fantáziád aztán van, de a feltéteket kicsit átalakítanám, ha nem bánod - mosolygott rám.
- Csak nyugodtan - feleltem vigyorogva. Végül csak nem égtem be, megkönnyebbülten sóhajtottam.
- Mary! Írd fel a táblára az első pizza nevét! - dugta a lány orra alá a papírt. Azt hiszem az a holangi nevezetű pizza volt, amin a hagyma dominál.
- Jisoo! Te velem jössz és segítesz elkészíteni a pizzát, Mary miután a táblával végeztél, sütheted a sütiket! - adta ki az utasításokat Jin, mi pedig követtük.

A pizzát hagyta, hogy én formáljam olyanra, ahogy azt elképzeltem. A hagymát úgy pakoltam rá, mintha egy tigris csíkjai lennének, a neve miatt.
- Kész! Mehet a sütőbe! - adtam át Jinnek a helyem, aki elégedetten vizslatta a művemet. Ezután szokásosan elkészítettem az italokat.

Ismét kezdték ellepni a helyiséget az emberek, mi pedig felpörgettük a munkát.
- Elkészült a pizza! Majd gyertek megkóstolni - kiáltott nekünk Jin.
- Talán, ha kijönnél segíteni, akkor hamarabb végeznénk - szólt vissza idegesen Mary.
- Ne a szád járjon, hanem a kezed! - jelent meg Jin mellettem. - Emberek! A mai naptól kezdve pizzát is lehet itt kapni!
- Szerintem így senki sem fog figyelni rád - osztottam meg gondolatomat Jinnel.
- Igazad van! Kell valaki, aki reklámozza - esett gondolkodóba Jin. - Nincs valaki, aki bevállalná, hogy megkóstolja a pizzákat a vásárlók előtt?
- Azt hiszem tudok szerezni pár embert - mosolyogtam rá.
- Az pompás lenne Jisoo! - vidult fel. - Miért állsz még itt? Gyorsan kerítsd elő őket! - zavart el. Ezek szerint már most ide kell hívnom a kis éheseket.

Hála a csábító illatoknak, amely messze elér a pékségből, a három fiú hamar megérkezett. Yoongi utat teremtett Jungkooknak és Yugyeomnak, akár egy testőr. Korgó gyomorral, idegesen követelte a pizzát, amit a gáz még melegen tartott.
- Ide vele! - nyalta körbe a száját Yoongi, aztán levetette magát egy asztalhoz, miután kezébe adtam a követelt ételt.
- Hé Yugi! - szólítottam meg öcsémet. - Próbáljátok meg hallhatóan dicsérni - suttogtam halkan neki. Miután megértette kacsintva jelezte, hogy nyugodtan rábízhatom.
- Uram! Odébb állna? A sor az ajtónál végződik! - bökdöste meg valaki Jungkookot, aki betolakodott előre, a patkányával együtt.
- Amint ad Mikenak egy puszit! - tartotta elé az állatot.
- Te meg mit csinálsz? Mégis mit keres az üzletemben egy patkány? - esett kétségbe Jin.
- Mi? Hol? - jött elő hatalmasra tágult pupillákkal a raktárból Mary.  Mihelyst megpillantotta a fiú kezében a rágcsálót, odasietett hozzá, hogy kézbe kapja. Ezt sem gondoltam volna, hogy egy patkány lesz az, ami felvidítja a lányt. - Vigyázok rá, ameddig ti pizzáztok - biccentett boldogan vigyorogva a fiúnak és magához fogta a vicsorgó fajzatot. Olyan volt, mintha egy lány ölelgette volna a babáját, csak undorítóbb formában. 
- Mennyei! - kiáltott fel Yoongi. A vásárlók figyelmét nem keltette fel, ezért megismételte még egy párszor, ameddig rá nem néztek. - Kér egy harit? - kérdezte meg a hozzá legközelebb eső lányt.
- Kösz nem! - felelte fintorogva, amikor meglátta a fiú kezében a leszakított falaltot.
- Hagyjatok nekem is! - foglalt helyet a két fiú mellett Kook. Már ennyi is elég volt, hogy a vásárlók feléjük forduljanak. Teljesen megértem az összes lányt, aki felfigyelt rá, hisz Kook tényleg jól néz ki, na meg az, hogy kicsit bolond is cukivá teszi.
- Miért érzem azt, hogy letaszítanak a trónról? - fogta a fejét Jin.
- Nézd a jó oldalát, ha ők elújságolják, hogy milyen fiúkat láttak itt, - mutogattam a lány sereg irányába, akik nyál csorgatva figyelték az öcsémet és Kookot evés közben - akkor többen fognak jönni.
- De hát ő is csak azért ilyen népszerű, mert hasonlít rám - nyávogott Jin. Egyébként jobban megnézve őket, tényleg sok hasonlóság volt megfigyelhető arcukon.
- Lehet olyan pizzát kapni, amit ott esznek? - bökött a fiúk irányába egy tizenéves lány. Mosolyogva bólintottam neki.
- Egy Holangi pizza rendel! - kiáltottam el magam. Jin fülig érő vigyorral rontott be a sütőhöz, hogy elkészíthesse az általam kitalált kaját.
- Foglalj helyet valahol, amint elkészült a pizza, kiviszem neked az asztalodhoz - természetesen befurakodott a fiúk mögötti székekhez és tovább figyelte, ahogy Kook falatozik és közben elégedetten hümmög. Azt hiszem megtaláltam a pékségünk arcát.
Kapkodva próbáltam minden kérést teljesíteni, egyedül. Ugyanis Mary eltűnt a patkánnyal. Közel állt testem már ahhoz, hogy szétszakadjon, minden egyes alkalommal, amikor a kancsót megemeltem, hogy a poharakba öntsem a tartalmát. A karom már sajgott és a szemem is cikázott az emberek láttán. Kezdett eluralkodni rajtam régi pánikom, ami közösségben jött ki rajtam. Zilálni és izzadni kezdtem, aztán muszáj voltam leülni a földre, hogy jobban legyek.
- Mary! - kerestem hangommal a lányt, aki kezembe nyomta a patkányt és folytatta az adagok kiadását.
- Szedd össze magad! Addig átveszem.
Hallgattam rá és elmentem a raktárba, hogy ott lehűtsem magam. Lassan csoszogni kezdtem a polcok között, amikor valamiben megakadt a lábam. Egy fogantyú volt az, amin egy nehéz tárgy hevert. Nehezen sikerült megmozdítanom, hogy megnézhessem mi van alattam. Mikor kinyitottam, egy kisebb raktárt láttam meg, amiben nem fértem volna el, nyújtott testtel, ezért nem merészkedtem le. Szememmel kutatni kezdtem odalent és megcsillant valami a sötétségben. Egy jelvény volt, ami egy sötét anyagon lógott. Ritkán láttam ilyet mostanában, - apámnak is volt pont ilyenje - de mégis könnyen meg tudtam állapítani, hogy az egy katonai kitűző volt. A por felkavarása egy hatalmas tüsszentést váltott ki belőlem, ami azt eredményezte, hogy kicsúszott kezemből a fogantyú és bezárult a kicsiny hely. Jin testalkatából arra következtettem, hogy valamit sportol. Azonban, ha ez hozzátartozik, akkor valószínűleg inkább katonai múlt áll mögötte. Magamra varázsoltam ugyanazt a tekintetet, amivel otthagytam Maryt, hogy ne jöjjenek rá arra, hogy megtudtam milyen titok rejtőzik a lábunk alatt. Hangtalanul visszagörgettem a nehéz tárgyat rá és elhagytam a helyiséget. Velem egyszerre Jin is kilépett a másik ajtó mögül és kezembe adta a frissen sült pizzát, hogy szállítsam ki a megrendelőnek.
- Jó étvágyat! - kívántam a lánynak, aki még akkor sem vette le a szemét Kookról, amikor már evett. Bocs kislány, de ő már másé.

- Hálás köszönet, amiért eljöttetek fiúk! - hajolt meg a fiúk előtt Jin.
- Kösz a kaját! - fejezte ki Yoongi is a háláját.
- Elnézést! - pattant a pulthoz a lány, aki korábban rendelte az újdonságot. - Esetleg házhoz szállítás nincs? - én és Mary értetlen fejet vágtunk.
- Természetesen van! - adott választ Jin. A fiúra meredtem, ugyanis nem tudtam, hogy vannak futárok is.
- Lehetne, hogy ő hozza ki nekem? - nézett Jungkookra a lány, aki akkor eszmélt fel a bambulásból. A főnököm kérlelően nézett Kookra, hogy vállalja el, majd boldogan bólintott a lánynak, hogy kiszállítja neki. A vásárlóval madarat lehetett volna fogatni, olyan nagy örömben volt.
Jin eközben felírt a táblára egy elérhetőséget, miután a lány lemásolta és fizetett, kilépett az ajtón, de még onnan is Kookot figyelte.
- Hé hol a patkányom? - jutott eszébe Jungkooknak az állata, nekem pedig az ugrott be, hogy valószínűleg bezártam őt a raktárba. Miután nehezen megállítottam Kookot, hogy ne ő keresse meg a patkányt, elindultam én is megtalálni. A raktárban sehol sem találtam és már kétségbe voltam esve. Egész végig az járt a fejemben, hogy Kook mennyire összetörne állat szerelme nélkül, amikor kaparászást hallottam meg az egyik szekrény mögött. Óvatosan eltoltam a fa bútort és ekkor egy zsákot láttam meg, amiből a patkány farka kilógott.
- Ó Mike! Gyere már ki onnan! - kezdtem el kikaparni az anyagból. Ahogy rángattam, úgy nyílt ki egyre jobban a szája a zsáknak, végül teljesen kinyílt. Tele volt fegyverekkel és lőszerrel. Ijedten pakoltam vissza mindent, próbáltam nem nyomot hagyni magam után.

- Olyan vagy mintha szellemet láttál volna - nézett rám Yugyeom, miközben szedtük a lábainkat a hazavezető úton.
- Mi, hogy én? Csak fáradt vagyok, mint mindig - hazudtam. Nem akartam a fegyverekről szót ejteni senkinek.
- Láttátok az a csaj hogy rátapadt Mikera? Próbáltam minél gyorsabban enni, nehogy megkínozza az én drágámat - babusgatta a patkányt.
- A kis nőcsábász - mondta iróniával tele Yugyeom.
- Az én tanítványom - húzta ki magát Kook büszkélkedve.